Hogyan lesz a mellékszereplőé a főszerep – azaz mustár házilag

hazi_mustar

Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, aki egy kis aprósággal még fel szeretné dobni a szilveszteri hangulatot.

A házi mustárhoz nem kellenek nagy dolgok: némi őrölt mustármag és fűszerek. Az íze viszont még nyomokban sem hasonlítható a Globus mustáron felnevelkedett elvárásainkhoz. Viszont igen csípős, erre azért figyelmeztessük a vendégeinket!

A receptet a Csillagánizs Főzőiskolában kaptuk a húsos esten, azóta többször is elkészült itthon – kisebb változtatásokkal. A fűszerezést lehet bátran változtatni, tárkonnyal, bazsalikommal, bor-, vagy gyümölcsecettel variálni.

És aki még nem döntötte el, milyen formában szeretne Újévkor lencsét enni, íme néhány ajánlat: naranccsal, fetával-paradicsommal, tejszínnel és mazsolával

BÚÉK mindenkinek, aki erre jár!

Házi mustár

50 g mustármag (por)

60 g almaecet

15 g dióolaj

50 g napraforgóolaj

10 g só

egy gerezd fokhagyma

egy kávékanál kínai őtfűszer (vagy koriander, ánizs, szegfűszeg és fahéj keveréke)

frissen őrölt bors

egy tk méz

kicsi víz

A gyártási menet rém egyszerű: minden hozzávalót egy hosszúkás edénybe öntöttem, majd a merülőmixerrel simára kevertem.

Ekkor még elég hígnak tűnhet, de egy kis állás után teljesen jól besűrűsödik.

Májkrém szőlővel és dióval

majkrem_szolo

Mióta jópár éve először készült el nálam az almás-balzsamecetes májkrém, sosem vettem bolti változatot. Nem is hiányzik. Elég egy pillantást vetnem az összetevőkre és máris elmegy tőle a kedvem.

És a házi elkészítés tényleg nem igényel különösebb ördöngösséget, maximum egy jó merülőmixert vagy aprítót. A legfrissebb verziót persze az ősz megérkezte ihlette: őrségi dióolaj, dióbél és muskotályos szőlő került bele. A frissen kisült ropogós házikenyérrel igazán fenséges vacsora (reggeli, ebéd….) volt.

Szőlős-diós májkrém

400 g csirkemáj

1 fej hagyma

3 gerezd fokhagyma

2 ek olaj

1 fürt szőlő, kimagozva

1 marék dióbél

2-3 ek dióolaj

egy löttyintésnyi balzsamecet

só, bors

1 tk méz

Az olajon lassan aranybarnára pirítottam a hagymát – ez is ad egy jó, édeskés ízt neki, persze vigyázzunk, nehogy odakapjon – hozzáadtam a fokhagymát, majd a májat is. Alaposan átforgattam, majd letakarva 10 percig sütöttem. Ezután sóztam, borsoztam, rádobtam a szőlőszemeket és a diót és belecsurgattam a mézet meg a balzsamecetet. Még 5 percig így együtt pároltam, majd nagy lángon a zsírjára pirítottam.

Egy mélyebb edénybe kanalaztam az egészet és merülőmixerrel pürésítettem. Végül a dióolajat is belekevertem és egy üvegtálba simítottam. Mikor kihűlt, a tetejét kevés olvasztott vajjal zártam le.

A műanyag nélküli gumicukor

gumi_cukor

A tegnapi rejtélyes kép megfejtése következik, illetve csak a recept, mert Beatbull már kitalálta miből is készült a vörös festékkel átitatott porrongynak látszó dolog – sőt, mostanában épp nála is készült már egy hasonló finomság.

Ha jól emlékszem Soma Mamagésa mondta egyszer, hogy a gumicukor és a kerti műanyagszék összetétele csak egy-két dologban tér el egymástól. Abszolút egyet tudtam vele érteni, az egyik legműanyagabb dolog, ami kapható. A gyerekek meg persze imádják.

Ez a gyümölcsből készült “gumicukor” viszont remek alternatíva, nem macerás elkészíteni és még finom is.

A recept A River Cottage ‘Preserves’ című könyvéből származik, amit a múltkori rebarbara-mártás sikere után muszáj volt megszereznem.

Szeder-almabőr – aka “gumicukor”

500 g szeder

500 g savanykás nyári alma

1 citrom leve

150 g cukor/méz

A sütőt előmelegítettem légkeveréses 60 ºC-ra. Egy nagyobb (35×35) és egy kisebb (25×25) tepsit kibéleltem sütőpapírral és nagyon vékonyan kiolajoztam.

Az almát meghámoztam, kiemeltem a magházát és felkockáztam. A szederrel együtt egy lábasba pakoltam és a citromlével meg a cukorral együtt főzni kezdtem. Kb. 20-25 perc múlva már kellőképpen pempős állagot ért el.

Ekkor átpaszíroztam és a sűrű pürét  az előkészített tepsikbe simítottam – igyekezve, hogy nagyjából egyforma vastagságban terüljön el mindenhol. (Mondjuk már ezen a ponton annyira finom volt a dolog, hogy majdnem áldozatul esett a túlzott kóstolgatásnak)

A tepsiket a sütőbe toltam és kb. 10-12 órát szárítottam.

Innentől kezdve tetszés szerint felhasználható, hajtogatható, tekerhető, vágható.

A lehetőségek száma végtelen, bármilyen gyümölcsből, tetszőleges fűszerezéssel elkészíthető. Akár sósan is: alma és paradicsom keverékéből, zellersóval ízesítve.

A gyerekek imádni fogják! (Khm,  a felnőttek is)

Rozmaringos baracklekvár

 

Megint eljött a nyárnak azon szakasza, amikor 40 fokban lekvárt főzök és megfogadom, hogy soha többé. Szerencsére elég hosszú az ősz és a tél, és imádom nézni a ragyogó kis pofikat, amikor reggelire lekvároskenyeret majszolnak. Úgyhogy ilyenkor megint előkerül a lekvárfőző edény, a fakanál és indulhat a szezon.

Idén az eperrel indítottam, kissé szolidabb mennyiségben, mint tavaly. Viszont az új módszerrel sokkal könnyebb – és rövidebb volt a befőzés. És nem, nem a zseléfixre és társaira gondolok most, mert ha már itthon főzésre adom a fejem, szeretnék tényleg adalékmentes finomságot készíteni.

Szóval egyszerűen előző nap lecukroztam a gyümölcsöt, majd másnap leöntöttem róla a keletkező levet (ez egyébként remek alapanyag egy szörphöz) és úgy tettem oda a tűzre. Ilyenkor még mehet bele cukor, ízlés szerint – én inkább savanykásan, gyümölcsízűen  szeretem.

Innentől kezdve addig főzöm, amíg a kellő sűrűséget eléri. Ezt pedig a következő pofonegyszerű módszerrel ellenőrzöm. Egy, már a főzés kezdetekor gondosan a mélyhűtőbe helyeztt tányérkára (egy másra sosem használt kávésalátétet használok e nemes célra) rácseppentek egy kicsi kanál lekvárt. Akkor jó, ha egy percen belül kellőképpen megdermed. (from The River Cottage Handbook No2: Preserves)

A feketeribizli is kiváló lekvárnak (is) bár a gyerekeket nem árt megszabadítani a ruhájuktól, mielőtt enni kezdik. A sima piros ribizliből készült adagot (ehhez már a kertünkben szedtük az alapanyagot) viszont  kétszer főztem át, mert elsőre túl hígra sikerült. Na de a lelkes gasztroblogger nem adja fel.  S valóban, a kitartás eredménye egy szilvalekvár sűrűségű, zamatos finomság lett.

Sárgabarack készült magában is és ribizlivel párosítva (savanykás és édes, jó barátok lettek) de nálam az érmet az alábbi rozmaringos változat vitte (a receptet az uszodában másoltam ki egy, az ablakpárkányon hagyott befőzős könyvből). Először félve csak egy egész kevéske rozmaringot tettem bele, aztán kóstolgatás után már bátrabban a többit. Hihetetlenül finom így együtt.

Rozmaringos baracklekvár

1 kg sárgabarack, kimagozva, félbevágva

1 citrom leve

5 dkg aszalt sárgabarack

50 dkg cukor

3-4 ágacska rozmaring

A megtisztított, kimagozott barackokat egy lábasba tettem, ráöntöttem a cukrot és a citromlevet, majd kis lángon főzni kezdtem.

Kb. fél óra múlva hozzátettem az apróra vágott aszalt barackot is. Ekkora adag viszonylag hamar besűrűsödik, nekem kb. 45-50 perc elég volt, hogy forró lávaként köpködve égesse a kezemet (Andrea barátnőm szerint ez a “setting point” elérésének biztos jele :-)  ). Ekkor beleszórtam a lecsipegetett rozmaringleveleket is és néhány keverés után el is zártam alatta a lángot.

Alaposan megtisztított üvegekbe töltöttem, celofánnal és kupakkal lezártam és azon melegében egy pokrócokkal kibélelt hungarocelládába pakoltam. Ja szorosan betakargattam, és így, a száraz dunsztban hagytam teljesen kihűlni – kb. 2 nap.

Én a paradicsomtól kezdve a lekvárokig mindent így tartósítok évek óta. Persze hungarocel helyett bármilyen nagyobb doboz, láda megteszi.

Takarékos csokis croissant

kakaos_croissant

Na előbújok végre én is a fényre. Kedves Nemisbékánk minket is meginvitált a Takarékláng csapatába, s most ennél a finomságnál úgy éreztem, éppen idevaló.

Mert amellett, hogy isteni finom, igen nagy adag lesz belőle, úgyhogy vendégségekbe nagyon ideális. A megadott anyagmennyiségből 32 darab, kb. 10 cm-es croissant lesz. A másik nagy előnye a tésztának, hogy este megcsinálom, éjszaka a hűtőben pihen, és amikor meg akarom sütni, csak bedugom a sütőbe és fél órán belül kész is van.

Az alaprecept Limarának köszönhető, nála fedezte fel Orsi, majd én variáltam tovább. Őszintén szólva az ihletet az aluljárókban kapható (F××××tti) csokis croissant adta, amit azóta nem vagyok hajlandó megvenni, mióta elolvastam az összetevők listáját.  A tésztarétegek közé egyszerűen kakaóval és némi cukorral elkevert vajat kentem, így alaposan átjárja a csokis íz.

És hogy bonyolítsam a helyzetet: mivel rendelkezem kettő darab tejérzékeny gyermekkel, persze itt is kénytelen voltam a tejmentes változatot is kikísérletezni. Önszántamból mondjuk sosem ennék Liga margarint, dehát a kényszer nagy úr. Így most kétféle költségvetéssel készítettem el, egy tejmentes (azokkal a hozzávalókkal, amikből én szoktam csinálni) és egy vajas változatot. A vicces az, hogy nagyjából ugyanarra az árra jün ki mindkettő.

Csokis croissant

700 g liszt (Biopont búza fehérliszt: 262 Ft / sima finomliszt 76 Ft)

1 kis pohár joghurt -140 g  (helyett rizstejszín: 217 Ft /joghurt: 95 Ft)

2 dl tej (rizstej 111 Ft/ házi tej 40 Ft)

3 kk só (mondjuk 10 Ft)

4 ek cukor (általában nádcukor, de akkor sem több, mint 50 Ft)

2 tojás (60 Ft)

5 dkg élesztő  (45 Ft)

25 dkg vaj (Liga margarin 150 Ft/ alap vaj(pl. Milli)500 Ft, persze itt lehet játszani a minőséggel, a Lurpak mondjuk olyan 720-ra jön ki)

2 ek kakaópor (cukrozatlan ofkorsz, talán 30 Ft)

4-6 ek nádporcukor (60 Ft)

Összesítve: a tejmentes változat 995 Ft, a vajas 966 Ft. Ez azért szerintem elég baráti. Persze lehet variálni és a vajas változatot elkészíteni Ligával, de szerény véleményem szerint, aki nincs rákényszerítve a margarinra, az mindenképpen inkább a vajat válassza!

És most a matek után térjünk rá az elkészítési technikára.

Először is az első 7 hozzávalóból ruganyos, fényes tésztát dagasztottam, amit aztán egy jó órácskát a hűtőben pihentettem.  Ezután a tésztát igazságosan elfeleztem.  A puha, kenhető állagű vajat/margarint kikevertem a kakaóval és a porcukorral majd ezt is két egyforma adagra osztottam.

Vettem az egyik adag tésztát és nyolc egyforma darabot vágtam belőle (nekem ez saccra nem megy, úgyhogy a mérleget szoktam segítségül hívni).  A tésztadarabokat enyhén lisztezett felületen kb. 15 cm átmérőjű  lapokká nyújtottam. Vettem egy lapot és megkentem a fél adag vaj kb.1/7-ed részével (ez viszont szemre megy, de persze itt is lehet méricskélni). Majd ráterítettem a következő tésztalapot, kentem és így tovább. A tetejére persze csak tészta került. Majd így az egészet elkezdtem kinyújtani, óvatosan, ügyelve arra, hogy ne nyomjam ki túlságosan a vajat, ne másszanak el a lapok egymástól. Ez attól is függ, milyen passzban vagok, de olyan 35-40 cm átmérőjűre szokott sikerülni.

Ekkor éles késsel elnegyedeltem keresztbe, majd minden negyedet még 4 további körcikkre vágtam. A tészta szélesebb végét kicsit széthuzigálva kifliszerűen feltekertem és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket.

Ugyanezt a folyamatot a tészta és a vaj másik felével is elvégeztem.

A megpakolt tepsiket beszuszakoltam a hűtőbe (nálam mindig ez a logisztikai feladat a legbonyolultabb) és elmentem aludni.

Reggel a sütik tetejét átkentem egy felvert tojással, majd a hideg sütőbe dugtam és 190 fokra beizzítottam. Félóra múlva már az asztalon illatoztak a kis csokis finomságok.