Citromos-mandulás-mákos (paleo) muffinok

paleo_citromos_makos_muffin

 

 

A citrom és a mák nálam nagy barátok, és valamelyik nap eszembe jutott egy ősrégi Stahl recept – egy citromos muffin, amibe emlékeim szerint csak darált mandula került, liszt nem. Kicsit alakítgattam a recepten, lévén nemcsak a ropogós mákszemek de a kókusz is jól passzolt ebbe az ízvilágba.

Az egészben puhára főtt citrom pedig olyan szaftossá teszi a sütit, hogy még a legnagyobb muffin-ellenzőknek is ízleni fog (én sem vagyok nagy rajongójuk, bevallom) ráadásul a nagy melegben kifejezetten jól tud esni ez a kellemesen savanykás, üdítő darab 🙂

Citromos-mákos paleo muffin

2 bio(!) citrom*

120 g mandulaliszt

30 g kókuszliszt

3 tojás

kb.40-50 g nyírfacukor

2 ek darálatlan mák

fél tk szódabikarbóna

némi vanília

*mivel a citrom “szőröstől-bőröstől” belekerül a muffinba, én nagyon fontosnak tartom a biogyümölcs használatát.

A citromokat egészben puhára főztem. Félbevágva kipiszkáltam belőlük a magokat, majd egy késes aprítóba tettem és néhány gombnyomással pépesre zúztam.

Hozzáütöttem a tojásokat (egyesével) és megintcsak gépi segítséggel homogénné dolgoztam. Ekkor szilikonos keverőlapátra váltottam, a tojásos-citromos masszát egy tálba átöntöttem és hozzákavartam az összes többi hozzávalót.

Szilikonos muffinkapszlikba kanalaztam, 180ºC-on kb. 30 perc alatt készre sütöttem.

 

 

Kókusztejes-medvehagymás spenót magkenyérrel

 

spenot_kokusztejes

Sajnos engem is elért a candida gomba :-(. Ezért egy igen szigorú diétába kezdtem –  se cukor, se élesztő,  se ‘sokminden’. Kisebbik fiam rendkívül sajnál: “szegény anya, nem ehet semmit” a nagy meg szomorúan konstatálja, hogy innentől kezdve nekik is mennyire rossz soruk lesz  – hisz egy darabig lényegesen kevesebb finomság készül majd.

(Azért emiatt olyan nagyon nem kell aggódni, hisz Férj mostanság talán többet süt, mint én.)

Igyekszem azért ízletes ennivalókat készíteni magamnak, eddig egész jól bírom, inkább lelkileg nehéz, mikor ott ülünk öten az asztalnál és én csak a kis zöldségeimet/gabonáimat rágcsálom.

Ez a kókusztejes spenót viszont elképesztően jól sikerült, akár mindennap szívesen megenném. Megjegyzem, mindenképpen ajánlom a friss spenót használatát, abból egészen más, sokkal ízesebb étel kerekedett.

A kísérőként kipróbált magkenyérről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Már hónapok óta kuksolt a könyvjelzőim közt, az alkalomra várva, aztán amikor vegasztrománia is posztolta, be is szereztem a hozzávalókat. A végső lökést azonban a diéta elkezdése adta, hisz hagyományos kenyeret nem fogyaszthatok (csak nézek szomorúan, mikor kiveszem a frissen sült kovászos kenyeret a sütőből.) Szerencsére azonban én szeretem az ilyen magos “gezemicéket”, és pirítva tényleg nagyon finom.

Kókusztejes spenót

500 g friss spenót, megpucolva (vagy 350 g fagyasztott)

2 gerezd fokhagyma

kb. 1 dl sűrű kókusztej

egy marék medvehagyma

kókuszzsír

A kókuszzsíron megfutattam az apróra vágott fokhagymát, rádobtam a megpucolt, jól átmosott spenótleveleket és puhára pároltam. Mikor nagyjából elfőtt a leve, ráöntöttem a kókusztejet, rászórtam a felaprított medvehagymát, kicsit turmixoltam rajta és már kész is volt.

Magkenyér

(1 csésze = 250 ml)

135 g napraforgómag

70 g lenmag

20 g szezámmag

65 g hámozott mandula

2 ek mák (nem darált)

145 g  zabpehely

2 ek chia (azték zsálya mag)

4 ek psyllium útifű maghéj

1 tk só

3 ek olvasztott kókuszzsír

375 ml víz

 A magokat, a zabpelyhet és a sót összekevertem egy tálban. Az olvasztott kókuszzsírt felöntöttem a vízzel, összekutyultam a száraz hozzávalókkal és sütőpapírral bélelt szögletes kenyérformába nyomkodtam. Hagytam állni 1-2 órát, ezalatt teljesen összeállt a massza. Előmelegített sütőben 180 °C-on  25 percig sütöttem, majd kiborítottam a formából, és a rácson sütöttem tovább még olyan 30 percet, 200ºC-on, amíg a magok kissé megpirultak a tetején.

Laikus körben is nagy sikert aratott – az mondjuk vicces volt, amikor a fiam szalonnával, kolbásszal ette 🙂

Eredetileg itt.

Répatorta cupcake-nek álcázva

cupcake_repa

Volt már nálunk répatartó de persze jó gasztroblogger-szokás szerint ritkán veszem elő ugyanazt a receptet kétszer (mondjuk ez nem is igaz, csak a férjek terjesztik, igenis vannak jól bevált darabok…).

Az igazi ok a kipróbálásra inkább az volt, hogy megláttam a GoodFoodban ezt a képet, és szinte mindegy is volt, mi a recept, tudtam, hogy ezt akarom! Amúgy is imádom a sötét nádcukor lágy, karamelles ízét és állagát, biztos voltam benne, hogy finom lesz a répás sütivel is.

Másik apropó volt a karácsonyi bazár gimis muffin-pultja, ahol a citromos-kókuszos-habos csodamellett ezt is megvásárolhatták a látogatók. többeknek kellett hosszasan bizonygatnom, hogy de ez bizony répából készült :-)

Répatorta

300 g finomliszt

2,5 tk sütőpor

2 tk fahéj

100 g sötét, lágy nádcukor (muscovado)

100 g világos nádcukor

4 tojás

250 ml olaj (egy kis citromos olíva nagyon jót tesz neki)

1 narancs reszelt héja

200 g reszelt sárgarépa

150 g mandula, megpirítva

150 g mazsola

Krém

250 g Philadelphia sajtkrém

75 g vaj

2 ek sötét nádcukor (muscovado)

2 ek golden syrup

Első lépésként összekevertem a lisztet, a sütőport,  a fahéjat és a cukrokat.

A tojásokat kicsit felvertem az olajjal és a narancshéjjal ( néhány keverés elég, csak hogy homogén legyen) majd belekevertem a reszelt répát. Ezután mentek bele a szárazanyagok, végül a mazsola és a dió is.

Ebből az adagból lett 12 muffin és egy kb. 14 centis kisebb torta. Egészben ez egy 22 centis forma adagja.

A tésztát a muffinpapírokba adagoltam és 150ºC-on megsütöttem – olyan 25-30 perc kellett neki, de tűpróba sose árt! (Az egész tortára 1 óra 25 perc a sütési idő)

A krémhez a hozzávalókat gépi habverővel jól összekevertem, krémesítettem. Habzsákból a kihűlt muffinok tetejére nyomtam – persze lehet még fokozni a dolgot marcipánrépákkal, nyulakkal :-)

Sütiparti és mandulás rudak

mandulas_sutemeny1

Még sosem küzdöttem ennyit sütivel. De ez olyan tipikus, hogy mikor az ember vendégségbe vinné, vagy villantani akar vele, akkor sosem jön össze. Az első két próbálkozás tulajdonképpen atomjaira esett (pedig az egyik a Baked könyvből volt) és szerda magasságában már eléggé frusztrált voltam. A család mondjuk boldogan fogyasztotta a selejtes süteményeket, ezzel sosem volt gond :-)

Végül megtaláltam az Igazit, ami finom és csinoska is volt. Csak azt nem gondoltam át, hogy 100 darabhoz le kell sütnöm 200 lapocskát, majd ezeket összeragasztgatni, s mind a százat csokiba mártogatni. De a végeredmény mindenért kárpótolt, remekül nézett ki a 120 darab katonás kis sütike.

A felébe rozmaringos baracklekvár került – szerintem klasszul ment a mandulás-csokis tésztához – a másik felébe pedig ribizli. Még esetleg lemon curd is jól jött volna bele, de most pont nem volt itthon.

És mi került cserébe az én dobozomba?

Zizi sajtos-mákos kekszei

Lila Füge kekszek mandulával és sárgabarackkal

Axi-tól gyömbéres és aszalt meggyes cookie-k, isteni chutney-k kíséretében

Dokitól csokis és citromos kekszek

Kicsi Vútól pedig finom cantuccinik.

Az ötlet remek, remélem hagyományt teremtettünk!!

Mandulás rudak (60 darab)

300 g liszt

80 g őrölt mandula

190 g nádcukor

4 tk sütőpor

1 rúd vanília

170 g vaj

1 tojás

1 tojássárgája

a tetejére

1 tojásfehérje

1 ek tej

szeletelt mandula

a csicsázáshoz :-)

lekvár (lehetőleg valami savanykás)

étcsokoládé

A tészta hozzávalóiból tésztát gyúrtam – semmi flanc, mindent a tálba dobáltam és a géppel kikevertem – amit utána hűtőben pihentettem legalább egy fél órát.

Több adagban kinyújtottam és kb. 1,5cmx4 centis téglalapokra vágtam. A felét lekentem a tejes tojásfehérje keverékkel és megszórtam a mandulalapokkal.

180 fokra előmelegített sütőben 10-12 percig sütöttem (míg szép színt nem kapott).

A kihűlt lapocskákat a lekvárral párosával összeragasztottam. Némi pihenő után (hogy ne csússzon szét) a rudacskák két végét olvasztott étcsokoládéba mártogattam.

Amaretti

amaretti

Már a legutóbbi cheesecake-nél tisztán látszott, hogy itt előbb-utóbb házi gyártásba kell fognom. Az Aldiban vételezett amaretti-keksz iszonyú hamar elkopott, úgy kellett rejtegetnem, hogy a tortára maradjon. S mivel Piszkétől a mandulaliszt-szállítmány is megérkezett, már csak a tojássárgákra kellett kitalálni valami célszerű felhasználást (vaníliaszószként végezték).

A receptet végül több helyről gyúrtam össze – nagyon tetszett például Giorgio Locatelli könyvében (Ízek Itáliája) a pihentetés, s valóban néhány óra állás után, ahogy megroppantottam a nyers halmocskák tetejét, gyönyörű repedések lettek, s igazán rusztikusra sültek. És ha minden igaz, legközelebb pár szem igazi keserűmandulát is kapok bele – most pár csepp valódi mandulakivonattal erősítettem az ízét.

Ebből a mennyiségből azért igen szép adag lett – mégsem tartott ki túl sokáig.

Amaretti

4 tojásfehérje

250 g mandulaliszt (vagy nagyon finomra darált mandula)

250 g porcukor

néhány csepp mandulakivonat, vagy néhány keserűmandula (darálva)

egy csipet só

A tojásfehérjéket kemény habbá vertem. Félúton elkezdtem hozzáadagolni a cukrot, s a végén egy fényes, sűrű habot kaptam. Ehhez óvatosan hozzáforgattam a mandulalisztet és a pár csepp mandulakivonatot.

Nyomózsákba töltöttem (egy levágott sarkú zacskó is megteszi) és sütőpapírra pici halmokat nyomtam belőle. Én egészen kicsi, kb. 2 c átmérőjű kekszeket csináltam, de a méret ízlés dolga.

Néhány óra múlva mindegyiknek kicsit megroppantottam a tetejét az ujjammal, és előmelegített sütőbe tolva (180 ºC) kb. 10 perc alatt világosbarnára sütöttem.

Úgy érzem visszatérő vendég lesz nálunk :-)

Amaretti cheesecake

sajttorta_mandula

Az biztos, hogy ha sütemény lennék, akkor cheesecake lennék. Gondolom ezzel a bejelentéssel nagy meglepetést senkinek sem okoztam. Volt már karamellesbanánosrebarbarás,mogyoróvajas. Házasítottam brownie-val és creme caramellel, és csináltam fagylaltot is belőle.

Szeretem, mert egyszerű, gyorsan kész és mégis annyira különleges.
Mert krémes, de mégsem fullasztó, émelygős. És a kekszalap kellemesen kiegyensúlyozza a fölötte lévő krém selymességét.

 

Amaretti cheescake

a kekszalaphoz:

200 g Zabfalatok keksz

50 g Amaretti keksz

100 g vaj

a krémhez:

3×150 g krémsajt (tescós sajátmárkásat /cream cheese/használtam, teljesen jó a Philadelphia helyett)

2 dl tejszín

2 dl tejföl

3 tojás

70 g marcipán, lereszelve

néhány csepp mandulakivonat

120 g nádcukor

mini- Amaretti kekszek a tetejére, díszítésnek

A kekszeket és a vajat aprítógépben összekevertem, majd egy 26 centis formába nyomkodtam. A formát több réteg alufóliába csomagoltam.

A krémhez valókat merülőmixerrel teljesen homogénre turmixoltam.

A sütőt előmelegítettem 160 ºC-ra és felforraltam 1,5-2 liter vizet.

A krémet a kekszalapra öntöttem, a becsomagolt tortaformát egy mélyebb tepsibe tettem és köréöntöttem a forró vizet. Így együtt toltam be az előmelegített sütőbe, ahol olyan 45-50 percig sült a gőzben.

Nem kell aggódni, ha kicsit még remegős a közepe ilyenkor, akkor lesz pont jó. Fontos, hogy a sütőben hagyjuk kihűlni, így nem reped meg a teteje. Kihűlés után mehet a hűtőbe, másnap ideális megenni. Mindet. Egyszerre :-)

Variációk trüffelre – kívül roppan, belül olvad….

truffel_hazi1

Nem akarok dicsekedni, de ez valami fenomenális. A dicsőség egyébként sem az enyém, hanem a Matt Lewis – Renato Poliafito párosé, akiknek a csodás BAKED című könyvet köszönhetjük.

Trüffelt gyártani nagyon egyszerű – kevés munkával hatalmas dicséreteket lehet bezsebelni. Ez a változat egy hajszállal munkásabb – de higgyétek el, amikor a vékony, roppanós csoki alatt megbúvó lágy krém szétolvad a szánkban….. Na az ilyen pillanatokért érdemes élni!

Az elkészítéshez nagyon hasznos dolog az egyszer használatos gumikesztyű – én a DM-ben vettem 100 darabosat, néhány száz forintért.

És ha már nekiugrunk, érdemes többféle ízesítést kipróbálni, én most mindjárt hármat is csináltam.

Mézes-kávés trüffel

125 g étcsokoládé

1,25 dl tejszín

2 ek méz

fél ek nescafé

Mandulás tejcsoki trüffel

125 g tejcsokoládé

1 dl tejszín

egy nagy marék pirított mandula, durvára darabolva

néhány csepp mandulakivonat

Málnás trüffel

125 g étcsokoládé

1 dl tejszín

¾ csésze málna (szitán áttörve, a magok nem kellenek)

fél ek méz

1 ek sótlan vaj

a temperált csokihoz

250 g étcsokoládé

a hempergetéshez

holland kakaópor

porcukor

őrölt mandula

Az eljárás minden esetben ugyanaz volt. A tejszínt az ízesítőkkel (méz+kávé, mandula+kivonat, málnavelő+méz)  épphogy csak felforraltam és az apró darabokra tördelt csokoládéra öntöttem. Szilikon lapáttal addig kevergettem, míg a csokoládé elolvadt benne. letakarva ment a hűtőbe pihenni.

Mikor úgy éreztem, most talán van egy kis időm, amikor nagy eséllyel senki sem macerál (reménytelen ügy egyébként) elővettem a csokimasszákat és egy karalábévájó segítségével – meg persze a két tenyeremmel – helyre kis gombóckákat formáltam belőlük.

A gombócokat sütőpapírra téve visszaköltöztettem a hűtőbe.

Na és ekkor kezdtem el temperálni a bevonáshoz a étcsokoládét. Az apró darabokra vágott étcsoki egynegyedét gőz fölött megolvasztottam. Miután megolvadt, még 1-2 percig a forró gőz felett hagytam (elvileg 48 fokosnak kell lennie, akinek van hőmérője, mérje!), majd levéve róla belekevertem a maradék csokit. Ez ilyenkor lehűti – ami a temperálás fontos része. A szilikon keverőmet megint munkába fogva szorgosan kevertem, majd mikor az összes csoki elolvadt, visszatettem a gőz fölé. Néhány percig ott hagytam (itt olyan 32 fokra kell visszamelegíteni – azaz olyan kézmelegre).

Na és ekkor húztam fel a gumikesztyűt (az Uram gyanakodva nézte, mire készülök) és készítettem ki magam elé mindent: a temperált csokoládét, egy kiskanalat, az első adag csokigömböt, a bevonáshoz a kakaót, a cukrot és a mandulát, valamint tálcákat, amire a kész trüffeleket pakoltam.

A kiskanállal egy adag csokit a baltenyerembe téve a jobbal rápottyantottam egy gömböcöt, megforgattam a csokiba, majd ment a bevonóba. A málnásat kakaóporba, a kávésat porcukorba, a mandulásat mandulába hempergettem.

Ezt így folytattam amíg meg nem untam amíg el nem fogyott az agyag. A hideg ganache-on a temperált csoki egy vékony, épphogy roppanós réteget alkotott, és valami bitang finom!!!!

Jó gömböcölést mindenkinek!!!!!!