Pekándió – whisky – csokoládé: kell ennél több?

Olyan igazi, ünnepi, elegáns darab. Csokoládéval, whiskey-vel és pekándióval. És bevallom, eddig simán cseréltem a receptekben a pekándiót dióra – de ez tényleg valami egészen más. Olyan mint egy elegáns dió. Letisztultabb, kecsesebb, simulékonyabb. Kár hogy nálunk aranyárban mérik.

És honnan máshonnan, persze, hogy a BAKED könyv első részéből. ha biztosra akarok menni, mindig a fiúkhoz fordulok. Most is jó lett egy első helyezésre az iskolai bálon :-)

Csokoládés-pekándiós-whiskey-s  pite

a pitetésztához:

1,5 bögre liszt

1 tk nádcukor

½tk só

110 g vaj

víz

a töltelékhez

2 bögre pekándió megpirítva

3 tojás

4-5 evőkanál méz

4 ek sötét nádcukor

4 ek világos nádcukor

3 ek olvasztott vaj

egy vaníliarúd kikapart belseje

3 ek whiskey

1 bögre süthető étcsokicsepp (vagy 175 g aprított csoki)

A vajat aprítóba kockáztam, hozzáraktam a többi alapanyagot és néhány gombnyomással összemorzsoltam a liszttel. Annyi vizet adagoltam hozzá (nagyon apránként) hogy szépen összeálljon.

A kész tésztát hűtőben pihentettem 2 órát. Utána vékonyra nyújtottam, egy 22 cm átmérőjű piteformátba igazgattam és a mélyhűtőbe raktam.

A pekándiót szárazon illatosra pirítottam, a felét apróra daraboltam. A tojásokat kicsit felhabosítottam, belekevertem a mézet, a cukrot, a vajat, a sót, a vaníliát, a whiskey-t és az apróra vágott pekándiót.

Az alaposan lehűtött tésztára rászórtam a csokicseppeket, ráöntöttem a tojásos keveréket és a tetejére rakosgattam az egész diódarabokat.

Előmelegített sütőben 180ºC-on sütöttem 30 percig, majd alufóliával letakarva még 30 percet.

És rég volt már zene, hát szóljon egy kis Damien Rice, régi-új kedvencem

Rozamingos-meggyes szelet: a kezdet

rozmaringos_sutemeny1

A családom nem tudom hogy bírja, de újabban a rozmaring lett a kedvenc fűszerem (egészen nyárig, mikor most már istenbizony teleültetek mindent bazsalikommal). Került a hétvégén mindenbe, édesbe, sósba, koktélba egyaránt.

Baked fiúknak ez a receptje indította el a lavinát – szokásukhoz híven nagyon jó. Nem csoda, hogy a másik kedvencem, David Lebovitz is lecsapott rá. Két héten belül háromszor is megsütöttem, én egészen konkrétan nem bírom abbahagyni. Az eredeti recept aszalt sárgabarackját  meggyre cseréltem (az van még a mélyhűtőnkben) és azt főztem fel mézzel és némi málnalikőrrel. A tésztájába csempészett friss rozmaring pedig valami olyan kerekké teszi az egészet, hogy számomra most ez a csúcs.

Rozmaringos-meggyes szelet

170 g vaj

70 g nádcukor

fél tk só

egy vaníliarúd kikapart belseje

1 tk finomra vágott rozmaringlevél

250 g liszt

a gyümölcsös réteghez

400 g magozott meggy

4-5 ek méz

3 ek málnalikőr

a morzsához

70 g liszt

90 g nádcukor

3 ek vaj

40 g durvára vágott dió

A vajat és a cukrot jól kikevertem majd a többi hozzávalóval együtt gyorsan összegyúrtam. Félórát pihentettem a hűtőben.

Addig a kiengedett meggyet egy tálba raktam és a mézzel együtt főzni kezdtem. Mikor a leve nagyjából elpárolgott, ráöntöttem a likőrt és egy perc forralás után levettem a tűzről.

A tésztát egy 22×22 centis tepsibe egyengettem és 180ºC-on 25 percig elősütöttem.

A kihűlt gyümölcsöt leturmixoltam és a tésztára simítottam. A keverőtálban a morzsához valókat kézzel nagyjából összegyurmáztam és egyenletesen a süti tetejére szórtam.

A meleg sütőbe visszatolva még 20-25 percig sütöttem, amíg a tetején a morzsa szép aranyszínt nem vett fel.

Tejmentes margarin használatával vegán változatban is elkészíthető.

Majomkenyér már megint New Yorkból

majomkenyer

Ez volt a legelső recept, amit megcsináltam a Baked új könyvéből. Esély nem volt fényképezni. Aztán mégegyszer, de akkor valamiért szétdőlt az egész. Persze ennek mindenki rettentően örült, mert így kénytelen voltam újra elkészíteni, hogy felkerülhessen a blogra. A fahéjas csigát rögtön letaszította trónjáról, most ez a család első számú kelttészta – kedvence.

Nem csoda, hisz a puha, foszlós golyókat olvasztott vajba, majd fahéjas nádcukorba hempergetem, amitől sülés közben valami isteni karamelles szósz képződik rajta (épp ezért TILOS kapcsos sütőformában sütni, hacsak nem akarunk sütőt sikálni…). És persze lehet decensen szeletelni, de mennyivel jobb csak úgy kézzel tépni néhány kis golyócskát….

Pénteki ittjártakor Millie tetszését is megnyerte a recept, a hétvégén ők is ezt falatozták. Azthiszem egyetérthetünk a könyv szerzőivel, akik szerint érdemesebb ezt vendégeknek elkészíteni, különben előfordulhat, hogy többet eszünk belőle, mint kellene :-)

Majomkenyér (Monkey Bubble Bread from Baked)

500 g fehérliszt

1¼ bögre tej (290 ml)

1 zacskó porélesztő (7g)

1 tk só

5 ek cukor (80 g)

5 ek olvasztott vaj (100 g)

1 tojás

a fahéjas-cukros mázhoz

110 g vaj

2 tk fahéj

1¼ bögre sötét nádcukor (muscovado) (kb 250 g)

A tészta hozzávalóiból tésztát dagasztottam – ez az a fajta, amit jó alaposan ki kell dolgozni, ne sajnáljuk tőle az időt. Szobahőmérsékleten duplájára kelesztettem.

A vajat megolvasztottam, a cukrot pedig összekevertem a fahéjjal.

A megkelt tésztából kicsi golyókat formáltam (diónál kicsit kisebb méretű legyen – 16-17 gramm/ darab) – úgy 60 darabot, majd ezeket egyesével az olvasztott vajba majd a fahéjas cukorba forgattam – ebben többnyire a gyerekek szívesen segítenek.

Egy mélyebb piteformába sütőpapírt tettem és erre adagoltam a golyócskákat két emeletben. Ennél a pontnál – ha este álltunk neki – be lehet rakni az egészet a hűtőbe, majd reggel hideg sütőben indítani. Vagy mégegyszer keleszteni és előmelegített, 180 °C-os sütőben készre sütni – olyan 40-45 perc alatt.

A kész süteményt kis hűlés után egy tálra borítottam és persze a legjobb azon melegében szétcincálni. De ez kivételesen másnap is nagyon finom – feltéve, ha marad belőle…..

Egy szerelem új fejezete

mogyorovajas_csokis_keksz

Sosem vágytam Amerikába. Még az első 10-ben sem szerepel. Ja, és utálok repülni. Nem igazán tudom megmagyarázni, én ilyen európai vagyok. De a New-Yorki BAKED kávézóért talán még ezt a félelmemet is leküzdeném. Az első könyvükről más sokat zengedeztem, sokakat meg is fertőztem, és persze sok süteményt el is készítettem belőle.

Kérdés sem volt, hogy a második könyvüket is be kell szereznem. Az ember persze mindig félve nyúl folytatásokhoz, második kötetetekhez, főleg ha az első olyan nagy hatással volt rá. De ezek a fiúk (meg a dizájnereik) nagyon tudnak valamit.

(kép forrása: http://the-dogs-breakfast.com/2010/10/31/baked-explorations/)

Baked Explorations a hagyományos amerikai klasszikusokat veszi szép sorjában végig, olyan mintha a nagyi receptesfüzete lenne, csak éppen nem a lúdlábtorta meg a mézeskrémes receptje szerepel benne, hanem a Mississpi Mud Pie vagy a Monkey Bubble Bread. Mindez kiegészítve apró ötletekkel, családi sztorikkal.

Az első recept, amit kipróbáltam tulajdonképpen a kókuszgolyó amerikai változata. Amit még egy abszolút kezdő anyuka is félkézzel meg tud csinálni – és még a sütőt sem kell bekapcsolni hozzá. A gyerekbulik biztos sztárja lehet – erről gondoskodik a csoki és a mogyoróvaj (a szülőket meg megnyugtatja a zabpehely)

Mogyoróvajas-csokis sütés nélküli “keksz”

½ bögre tej

2 bögre nádcukor

¼bögre cukrozatlan, sötét kakaópor

110 g vaj

1 bögre mogyoróvaj

3 bögre zabpehely

Két nagyobb tálcára sütőpapírt terítettem.

Egy lábasban jól összekevertem a tejet, a vajat, a cukrot és a kakaót, majd melegíteni kezdtem. Amikor elkezdett forrni, abbahagytam a kevergetést és még másfél percig zavartalanul hagytam rotyogni.

Ezután levettem a tűzről és hozzákevertem a mogyoróvajat majd a zabpelyhet is. Teáskanállal azon melegében a sütőpapírra adagoltam (kicsit terül, hagyjunk közte helyet) majd hideg helyen hűlni hagytam.

Nálunk a hűtőben lakott, oda jártunk rá – de nem sokáig tartott ki :-)

Cowboy cookie

cowboy_cookie

Újabb Baked-sütemény. Az eredmény megint magáért beszél. Mindig is ilyen kívül ropogós, belül puha cookie-ra vágytam, amelyik nem folyik szét sütés közben. Ízben és textúrában is különös játék benne a sósperec – igazi fanoknak való!!

A könyv szerzőinek alapos utánajárása után sem bizonyosodott be,  hogy a cowboyok találták-e fel, vagy fogyasztották volna előszeretettel, netán az ő tiszteletükre készült volna. Szerintük a név csupán tisztelgés a cookie  ”darabos férfiassága” előtt, melyet tetéz mérete és az összetevők sokszínűsége.

Cowboy cookie

230 g liszt

1 tk szódabikarbóna

1 tk sütőpor

½ tk só

170 g zabpehely

180 g hideg vaj felkockázva

230 g nádcukor

1 tojás

1 tojássárgája

1 vanília kikapart belseje

1 tk nescafé kevés vízben feloldva (nálam egy kis espresso)

100 g étcsoki apró darabokra vágva (vagy ugyanennyi süthető csokicsepp)

3/4 bögre apró sósperec felaprítva (nem porrá zúzva!)

A lisztet, a szódabikarbónát, a sütőport és a zabpelyhet egy tálban összekevertem.

A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd ment bele a tojássárgája és a tojás. Ezután belekevertem a vaníliát és a kávét is majd több részletben a lisztes-zabpelyhes keveréket. Legvégül a csokit és a perecdarabokat is hozzáadtam.

Ezután kb.  négy órát hűtőben pihentettem.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra,

Fagyiskanállal sütőlapra adagoltam – nekem csak rendes, normál méretű van, ezt félig töltöttem csak meg, kicsit lenyomkodtam, majd kinyomtam és domború felével felfelé raktam a tepsibe. De majd megnézem a Gasztroshopban hátha van kisebb típus, ami kekszadagoláshoz jó lesz :-)

11-13 perc alatt sültek meg.

Az a híres nevezetes Baked brownie

baked_brownie

A gyerekek nyaralásában nemcsak az a jó, hogy végre van időm olvasni, hanem az is, hogy ilyenkor minde lelkiismeret-furdalás nélkül sütök-főzök mindenféle tejes-tejszínes dolgokat.Ilyenkor szó szerint tejben-vajban fürdünk, és sajtot szórok mindenre.

Mikor anno megvettem a New-Yorki BAKED kávézó híres szakácskönyvét, egyből kinéztem belőle ezt a megadurva brownie-t, ami egyébként a fiúk (Matt Lewis and Renato Poliafito) egyik emblematikus süteménye. A receptben még az is benne van, hogy ha túlsütjük, azért ők bizony nem vállalják a felelősséget. Mert a brownie-nak bizony az a lényege, hogy sosem szabad sem túlkeverni, sem túlsütni, mert akkor egy száraz, morzsálódós valamit kapunk. Ellenben ha jól csináljuk, akkor egy brutál csokis, puha, krémes, finomság lesz a jutalmunk, amihez már csak némi vaníliafagylalt kell, hogy a mennyekbe röpítsen.

Számomra ez a tökéletes brownie,  ízben és állagban hibátlan!

BAKED brownie

140 g liszt

1 tk só

2 ek kakaópor

325 g étcsokoládé (70%-os)

220 g sótlan vaj

110 g nádcukor

290 g kristálycukor

5 tojás

1 vaníliarúd kikapart belseje

A sütőt előmelegítettem 180 ºc-ra, és sütőpapírral kibéleltem egy 25×35 centis tepsit.

Egy műanyag tálban összekevertem a lisztet, a sót és a kakaóport.

Az apróra tört csokoládét és a kisebb kockákra vágott vajat gőz felett összeolvasztottam. A tűzről levéve (de a tálat a gőz felett hagyva) a cukrot is hozzákevertem és hagytam nagyjából elolvadni. Miután nagyjából meghűlt, belekevertem 3 tojást, kézi habverővel alaposan elkutyultam, majd ment bele a maradék két tojás ás a vanília is. Spatulával beleforgattam a lisztes keveréket majd végül az előkészített tepsibe simítottam a masszát és az előmelegített sütőbe toltam.

Pontosan 30 perc múlva tűpróbának vetettem alá – s jónak találtatott: még éppen néhány nedves morzsa maradt rajta.

Kihűlés után szeleteltem, szerintem tökéletes kiegészítője a vaníliafagyinak.

További kipróbált recepteket itt találhattok a könyvből.

Variációk trüffelre – kívül roppan, belül olvad….

truffel_hazi1

Nem akarok dicsekedni, de ez valami fenomenális. A dicsőség egyébként sem az enyém, hanem a Matt Lewis – Renato Poliafito párosé, akiknek a csodás BAKED című könyvet köszönhetjük.

Trüffelt gyártani nagyon egyszerű – kevés munkával hatalmas dicséreteket lehet bezsebelni. Ez a változat egy hajszállal munkásabb – de higgyétek el, amikor a vékony, roppanós csoki alatt megbúvó lágy krém szétolvad a szánkban….. Na az ilyen pillanatokért érdemes élni!

Az elkészítéshez nagyon hasznos dolog az egyszer használatos gumikesztyű – én a DM-ben vettem 100 darabosat, néhány száz forintért.

És ha már nekiugrunk, érdemes többféle ízesítést kipróbálni, én most mindjárt hármat is csináltam.

Mézes-kávés trüffel

125 g étcsokoládé

1,25 dl tejszín

2 ek méz

fél ek nescafé

Mandulás tejcsoki trüffel

125 g tejcsokoládé

1 dl tejszín

egy nagy marék pirított mandula, durvára darabolva

néhány csepp mandulakivonat

Málnás trüffel

125 g étcsokoládé

1 dl tejszín

¾ csésze málna (szitán áttörve, a magok nem kellenek)

fél ek méz

1 ek sótlan vaj

a temperált csokihoz

250 g étcsokoládé

a hempergetéshez

holland kakaópor

porcukor

őrölt mandula

Az eljárás minden esetben ugyanaz volt. A tejszínt az ízesítőkkel (méz+kávé, mandula+kivonat, málnavelő+méz)  épphogy csak felforraltam és az apró darabokra tördelt csokoládéra öntöttem. Szilikon lapáttal addig kevergettem, míg a csokoládé elolvadt benne. letakarva ment a hűtőbe pihenni.

Mikor úgy éreztem, most talán van egy kis időm, amikor nagy eséllyel senki sem macerál (reménytelen ügy egyébként) elővettem a csokimasszákat és egy karalábévájó segítségével – meg persze a két tenyeremmel – helyre kis gombóckákat formáltam belőlük.

A gombócokat sütőpapírra téve visszaköltöztettem a hűtőbe.

Na és ekkor kezdtem el temperálni a bevonáshoz a étcsokoládét. Az apró darabokra vágott étcsoki egynegyedét gőz fölött megolvasztottam. Miután megolvadt, még 1-2 percig a forró gőz felett hagytam (elvileg 48 fokosnak kell lennie, akinek van hőmérője, mérje!), majd levéve róla belekevertem a maradék csokit. Ez ilyenkor lehűti – ami a temperálás fontos része. A szilikon keverőmet megint munkába fogva szorgosan kevertem, majd mikor az összes csoki elolvadt, visszatettem a gőz fölé. Néhány percig ott hagytam (itt olyan 32 fokra kell visszamelegíteni – azaz olyan kézmelegre).

Na és ekkor húztam fel a gumikesztyűt (az Uram gyanakodva nézte, mire készülök) és készítettem ki magam elé mindent: a temperált csokoládét, egy kiskanalat, az első adag csokigömböt, a bevonáshoz a kakaót, a cukrot és a mandulát, valamint tálcákat, amire a kész trüffeleket pakoltam.

A kiskanállal egy adag csokit a baltenyerembe téve a jobbal rápottyantottam egy gömböcöt, megforgattam a csokiba, majd ment a bevonóba. A málnásat kakaóporba, a kávésat porcukorba, a mandulásat mandulába hempergettem.

Ezt így folytattam amíg meg nem untam amíg el nem fogyott az agyag. A hideg ganache-on a temperált csoki egy vékony, épphogy roppanós réteget alkotott, és valami bitang finom!!!!

Jó gömböcölést mindenkinek!!!!!!