Sült padlizsános quinoa saláta

padlizsan_quinoa_salata

Az édesek után jöjjön a sós. A legújabb favorittal – a quinoával.

De mi is ez a furcsa nevű dolog?

Kinézetre leginkább a köleshez hasonlít, apró, kerekszemű termésével. Dél-Amerikában előszeretettel fogyasztották már az inkák is, szent ételként tisztelve.

Rendszertanilag nem a gabonafélékhez tartozik, inkább a paraj és a cékla áll hozzá közel. Így glutént sem tartalmaz, remekül helyettesíthető vele a bulgur a kuszkusz, de akár a tarhonya is (zúzapörkölttel egészen kiváló :-))

A köleshez hasonlóan édesen és sósan is felhasználható viszonylag semleges íze miatt. Előnyei (a gluténmentességen kívül) hogy sok fontos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, lassan lebomló szénhidrát sok rosttal, igen magas a fehérjetartalma, ráadásul még lúgosító hatással is bír.

Alábbi salátába is nagyon jól belepasszolt, köretként grillezett hús mellé is adhatjuk, de szerintem magában is megállja a helyét.

Sült padlizsános quinoa saláta

100 g quinoa

2,5 dl víz

450 g padlizsán

3 gerezd fokhagyma

egy marék mazsola

100 g fenyőmag

fél lime leve

fahéj, chilli

menta, petrezselyem

A quinoát a vízzel és némi sóval kis lángon puhára főztem (kb. 12-15 perc)

A padlizsánt apró kockákra vágtam és olívaolajon több menetben serpenyőben megsütöttem. A végén az összeset a serpenyőbe szórtam, hozzáadtam a felaprított fokhagymát, sóztam, tekertem rá frissen őrölt borsot és mégegyszer körbepirítottam.

A fenyőmagot szárazon aranybarnára pirítottam.

A megfőtt quinoához adtam a padlizsánkockákat, a fenyőmagot, egy marék beáztatott mazsolát, fűszereztem kevés fahéjjal és chilivel, rácsavartam egy fél lime levét, majd rászórtam az apróra vágott mentát és petrezselymet (koriander is jól menne hozzá, de ép nem volt itthon)

Alaposan összekevertem és jól behűtöttem.

 

 

Anzac keksz – mentesítve (cukor és gluténmentes, vegán)

paleo_keksz_kokusz

Mindenki jót nevet, mikor azzal kezdem, hogy ebben a sütiben/kekszben nincs semmi. Mondjuk nem is igaz, mert csak a különböző allergéneket zártam ki, és még így is maradt egy csomó finomság, amit beletettem.

A kiindulás a család kedvence volt, mellőztem a zabot (alapvetően nem tartalmaz glutént, de sok esetben szennyeződik feldolgozás közben) helyette hajdina-, és amarantpelyhet használtam. A hajdina kicsit diós íze direkt jót tett a keksznek.

Reggel kávé mellé ,vagy napközben egy kis kényeztetésre… Tökéletes darab 🙂

Paleo anzac keksz

75 g hajdinapehely

25 g amarantpehely

75 g kókuszreszelék

75 g mandulaliszt

50 g kókuszliszt

100 kókuszvaj (extra szűz)

60 g nyírfacukor (sztem lehet kevesebb is)

1-2 ek. víz

A kókuszvajat megolvasztottam, majd az összes szárazanyaggal összekevertem. Ha túl száraz, adjunk hozzá néhány evőkanál vizet.

Kb. diónyi tésztából gombócot gyúrtam és a két tenyerem közt óvatosan kilapítottam. Sütőpapíros tepsibe pakoltam és kb. 15 perc alatt aranybarnára sütöttem.

(vigyázat, a tésztája már nyersen is erősen addiktív :-))

 

 

Még egy szülinapi torta – csajosra hangolva

parfetorta“Mekkora a rumli a hajnali utcán!
Még lumpol az éj, a nyakunkba kacag.
Most túlad végre sok hajdani cuccán,
kidobálja, mi limlom és ócska kacat.
Lepotyognak az égről a csillagok, ajjaj!
Látnád, ha kinyitnád most szemedet,
hogy narancssárga ruhát vesz a hajnal,
s felsöpri – nahát – az ezüst szemetet.

(Varró Dani: Maszat-hegyi naptár – Augusztus)

Hihetetlen, hogy megint eltelt egy nyár. Júniusban mindig nagy tervekkel telve ugrunk neki a két és fél hónapnak, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy már megint itt az iskolakezdés. Ráadásul idén a legkisebbik gyermekem is menthetlenül az iskolapadba kerül – újra elmúlt egy korszak.

Szóval csupa izgalommal, teremfestéssel, folyosótakarítással, ismerkedéssel telt az elmúlt időszak. S a képek között nézelődve vettem észre, hogy a 9 éves lánykám szülinapi tortája még fel sem került ide. Fagyitortát rendelt a drága, úgyhogy idejekorán nekiálltam a rétegek elkészítésének. A tejallergia miatt alapvetően gyümölcssörbetekben gondolkodtam, így került bele egy adag mentás sárgabarack, egy adag bogyósgyümölcs (ribizli, málna, egres) és egy szilva, plusz egy réteg vegán csokoládéfagylalt.

A tetejét egy szintén tej és tojásmentes keksszel díszítettem – a nyújtása, kiszúrása egy rémálom volt, de az íze annyira fantasztikus, hogy minden macerát megér!

A többi díszítés az ünnepeltre lett bízva, marcipán helyett műanyagfigura, (BIO!)gumimaci és rendkívül ízléses gyöngycukorka került még rá.

Ropogós, mézes kekszek (vegán)

170 g sótlan vaj/tejmentes biomargarin

125 g teljeskiőrlésű liszt

125 g fehérliszt

150 g nádcukor

2 ek méz

1/4 bögre narancslé (én ehelyett 3-4 ek házi bazsalikoszörpöt használtam)

1 vaníliarúd kikapart belseje

fél teáskanál sütőpor

3/4 tk só

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd folpackba csomagolva a hűtőbe tettem pihenni.

Lisztezett felületen kinyújtottam, formákra szaggattam és előmelegített (180 ºC) sütőben 15 percig sütöttem. Az első adagról persze elfeledkeztem, jó sötétbarnára sült, de érdekes módon nem lett égett, és nekem ez ízlett legjobban :-) Mikor megkóstoltam, rögtön elővettem a maradék tésztát a hűtőből (mert olyan ideges lettem attól, hogy szakad-ragad, hogy elraktam későbbre) és azzal is megküzdöttem.

Végső győzelem a ribizlik felett

ribizli_fagyi

Ez készült még a maradék ribizliből – a tejbegrízes süti és a csiga mellett – és persze a legnagyobb sikert is ez aratta ebben a melegben. És hozzá kell tennem a legjobb állagú fagyi, amit valaha készítettem – főleg annak fényében, hogy csak cukorból, vízből és a gyümölcsből áll.

És itt muszáj lesz néhány szót ejtenem a fagyigépemről is. Olyan 3 éve egy DeLonghi márkájúval indultam, tette is a feladatát, de azért a sörbetek mindig eléggé jegesre fagytak a hűtőben. Így izgatottan próbáltam ki az új KitchenAid fagyigépemet, és meg kell mondjam, azért ez igenis tud valamit! Zongorázni lehet a különbséget a két gépben készült fagyi között. De leginkább a sörbetek között – ez nálunk igen gyakran készül a gyerekek tejérzékenysége miatt – ami valami olyan hihetetlen állagú lesz, hogy ha nem én csináltam volna, el sem hinném, hogy nincs benne valami tejszármazék. Ráadásul a mélyhűtőből kivéve azonnal adagolható, nem kell egyáltalán várni, hogy kiengedjen. Ez türelmetlen gyerekeknél külön előny.

Május óta folyamatosan a mélyhűtő egyik rekeszében trónol, s talán  beteges, de mindig van minimum 3-4 fajta fagyi is itthon. Nem mellékes, hogy a váratlan vendégeket is könnyű így elkápráztatni :-)

Ribizlisörbet

450 g ribizli

120 g nádcukor

1 dl a kandírozott meggy áztatólevéből

A ribizlit leszáraztam, megmostam és lecsepegtettem. Egy kevés vízzel lábosba téve felforraltam, és olyan 5 percig hagytam rotyogni, hogy a szemek szépen szétpattanjanak. Ezután átpaszíroztam és hozzákevertem a meggylét.

A cukorból 300 ml vízzel szirupot főztem. Beleöntöttem a ribizlipépet, az egészet felforraltam, majd le is vettem a tűzről.

Egy éjszakányi hűlés után mehetett a fagyigépbe.

Azóta málnasörbet is készült néhány adaggal (hogy a gyerekek ne a rozésat akarják mindig enni) az is hasonlóképpen jó állagú lett. A legutóbbi adagba egy maréknyi bazsalikom is került,  mit mondjak? mennyei…..

Hogy jól induljon a nap

savanyukaposzta_tokmagolaj

Télen mindig gond a vitaminfeltöltés. Primőröket nem veszek, a fagyasztóláda gyümölcstartalékai is vészesen megcsappannak már február tájékában és az almát is unom már.

Ekkor jön el a savanyú-káposzta ideje, amit valami rejtélyes oknál fogva a gyerekeim csak magában hajlandóak megenni – ételbe főzve kizárt. Jól mutatnak, mikor a piacon mindegyik kap a kezébe egy-egy zacskó káposztát, s abból falatoznak. Arról nem is beszélve, hogy fejenként 100 forintból megúszom a “vegyünk-valami-finomat-a -piacon” műsorszámot.

Magamat újabban ezzel a rém egyszerű salátával (?) kényeztetem reggelente, s csak halkan súgom, hogy nemcsak az ízlelőbimbók területén, hanem hasi tájékon is kellemesen elindítja a napot (főleg ha egy tejeskávét is utánaküld az ember….).

A kicsit átmosott, kicsavart savanyúkáposztát egy tálba tettem, meglocsoltam egy evőkanálnyi hidegen sajtolt tökmagolajjal és megszórtam 2 evőkanálnyi szárazon megpirított magkeverékkel (szezám-, len-, és tökmag). Jól összekevertem és már kész is a reggeli. Az egyszerűség gyönyörködtet.

Diópesto

dios_pesto

Kicsit szokatlan pesto, hiszen zöld alig akad benne, a dió uralja az egészet. Viszont rendkívül finom volt frissen kisült hagymás kenyérrel, Philadelphiával felturbózva szendvicskrémnek, vagy tejszínnel és kéksajttal tésztára.

Eredetileg kakukkfű kellett volna bele, ehelyett petrezselyem került hozzá – nekem az sokkal jobban harmonizált most a dióval (meg kakukkfű különben sem volt itthon)

Dió-pesto

1 jó nagy bögrényi dió,  szárazon megpirítva

kb. 5 dkg reszelt parmezán

1 gerezd fokhagyma

só, bors

3-4 olajban eltett aszalt paradicsom

jó minőségű olívaolaj

1 ek dióolaj

néhány csepp balzsamecet

egy fél csokor petrezselyem

Az összes hozzávalót az aprítóba zúdítottam és néhány gombnyomással már kész is volt a pesto. Én szeretem darabosan-rusztikusan, de persze egészen krémesre is lehet dolgozni

Gyors brokkolileves napraforgómaggal

brokkolileves

Nálam abból lehet észrevenni, hogy eljött a fázós időszak, hogy egyre több levest főzök. De gondolom ezzel más is így van, nem?

Előkerülnek a hagyományos húslevesek, gulyások, de egyre nagyobb tért nyernek a gyors zöldséglevesek, krémlevesek. Mivel a modoros blog óta tudjuk, hogy egy igazi gasztroblogger nem alhat nyugodtan, ha nincs kellő mennyiségű alaplé a mélyhűtőben – persze én is feltöltöttem a készleteket.

Jelen brokkolileves tényleg félóra alatt kész van, és kivételesen nem használtam kedvenc merülőmixer barátomat, hanem az aprítóban szinte “morzsásra” tört brokkolit csak éppen átforraltam a levesben.

Brokkolileves

1 kisebb fej brokkoli

1 fej hagyma

3-4 gerezd fokhagym

1 nagy marék hámozott napraforgómag, enyhén megpirítva

2 ek olívaolaj

1 ek liszt

1 liter alaplé

2 dl tejszín

só, bors

A megpirított magot és a hagymákat aprítógépbe téve pürésítettem. Az olívaolajat megmelegítettem, majd a hagymás krémet átpirítottam rajta. Mikor már erősen illatozott, megszórtam a liszttel, jól elkevertem benne és felöntöttem az alaplével.

Félórát kislángon főztem. Közben a brokkolit rózsáira szedtem, lemostam, majd az aprítóval ezt is  “morzsásra” daráltam. Beleszórtam az alaplébe és még 15 percet adatm neki. A végén sóztam, borsoztam és a tejszínnel még egyszer felforraltam.

Innen ötleteltem.