Karfiol-torta (vega, gluténmentes) Ottolenghi nyomdokaiban

Yotam Ottolenghi híres-nevezetes karfioltortája már régóta rajta volt a to-do listámon, csak éppen a lisztet akartam valahogy kikerülni. Agyaltam, hogy mivel lehetne helyettesíteni – zabpehelyliszt? keményítő? – de mivel elég nagy mennyiség (180 g) kellett bele, úgy döntöttem, hogy inkább úgy ahogy van, ki is hagyom belőle 😀

Valószínűleg így nem annyira “tésztás”, mint az eredeti, de higgyétek el érdemes kipróbálni! Vegáknak önálló étel, de köretként is megállja a helyét.

Karfioltorta (vega, gluténmentes)

* 1 kisebb fej karfiol (kb 500 g) rózsákra szedve
* 1 lilahagyma
* 5 ek olívaolaj
* egy ág friss rozmaring
* 4 tojás
* 150 g tejföl
* egy csokor friss bazsalikom, felcsíkozva
* 1/2 tk szódabikarbóna
* 1/2 tk kurkuma
* 50 g parmezán
* 50 g reszelt cheddar
* szezámmag, só, bors, vaj

A sütőt előmelegítettem 190 fokra. A piteformát kivajaztam és megszórtam szezámmaggal.

A karfiolrózsákat sós vízben félpuhára főztem (kb 15 perc volt), szűrőn lecsepegtettem.

A megpucolt lilahagymából 4 szép karikát vágtam (ez lesz majd a tetején a díszítés, nyersen), a többit felkockáztam. Az olívaolajon megdinszteltem a hagymát a rozmaringgal és félreraktam hűlni.

Összekevertem a tejfölt, a tojásokat, a bazsalikomot, a sajtokat, a szódabikarbónát, a kurkumát, és a kihűlt hagymát. Sóztam, borsoztam, végül összeforgattam a karfiolfejekkel.

Az egészet a piteformába egyengettem, kicsicsáztam a tetejét a lilahagymakarikákkal és az előelegített sütőben 40-45 perc alatt készre sütöttem. Tálalás előtt kb. 20 percet érdemes pihentetni, hogy szépen lehessen szeletelni. Másnap, hidegen is elég fincsi!

A legegyszerűbb gluténmentes muffin – túróval, zabpehellyel, szeretettel

Már annyiszor elkészítettem ezt a tényleg pofonegyszerű süteményt, muszáj volt, hogy a blogra is felkerüljön ne kelljen mindig keresgélni.

Az alapja a túró és a zabpehely, én most egy kis granolával turbóztam, de ez ki is maradhat, akkor annyival több zabpehely kell bele. Sütöttem már gyümölcsökkel variálva is, a csokidarabokat is szereti, és lehet a tetejére valami diófélét is csempészni. A zabpehely egy részét szoktam zabpehelyliszttel helyettesíteni, az egy kicsit homogénebb tésztát ad, de mondjuk én szeretem ilyen darabos/rusztikusan is

Remekül el lehet egyébként sós irányba is vinni némi sajttal, fűszerekkel (medvehagyma nyami) pogácsaként megsütve, sőt pizzalapnak is használtam már!

Hozzávalók:

  • 25 dkg túró
  • 10 dkg aprószemű gm zabpehely
  • 5 dkg gm granola (Viblance epres-csokis)
  • 3 db tojás
  • 3 evőkanál natúr görög joghurt
  • 2 evőkanál olvasztott vaj vagy kókuszzsír
  • 5 dkg nádcukor
  • kis vanília
  • fél teáskanál szódabikarbóna
  • fél citrom leve
  • 1 citrom reszelt héja
  • pekándió a tetejére (opcionális

A túrót kikevertem a tojásokkal, a cukorral, a vajjal, joghurttal és a citromlével illetve a citrom lereszelt héjával. Aztán hozzákutyultam a zabpelyhet, granolát, a vaníliát és a szódabikarbónát is.

Szilikon formában (12 szivecske lett) 180 fokon kb 20 perc alatt sül meg.

Eredeti recept itt: https://salatagyar.hu/turos-zabpelyhes-muffin/

Nevezhetjük akár Buddha-tálnak is

Nem csak a tavasz közeledte és a böjt miatt, de próbálok minél több zöldséget és minél kevesebb húst enni mostanában – nem is esik igazából nehezemre mondjuk. Ez a Buddha-tál dolog régóta izgatott, jópofa eufémizmus a rakjuk-össze- a-maradékokat-csinosan-egy-tálba egyszerűségére. Plusz hűtőürítésnek sem utolsó.

Most az alap karfiolrizs volt (szomorkodott még egy kis maradék a hűtő aljában), ehhez a felaprított zöldséget egy kis olívaolajon átpirítottam egy újhagymával és egy gerezd fokhagymával.

Kb. 1 dl kókusztejszínt összekevertem 2 ek szójaszósszal, 1 ek rizsecettel és egy tk reszelt gyömbérrel.

Az öntet felét összekevertem a “rizzsel”, ez az alap, innentől kezdve igazából tényleg mindenki a maga ízlése szerint intézheti – nálam most párolt fodroskel, avokádó, házi kimchi és egy kis retek mikrozöld került rá. A öntet másik felét közvetlenül evés előtt csorgattam rá.

A tökéletes csokis keksz – de ez most tényleg!!!

Volt már pár kekszrecept a blogon és éreztem már sokszor, hogy na ez igazán tökéletes, de ez most mindent felülmúlt, és a kóstolók is elég nagy tetszésindexszel értékelték.

Két titkos hozzávaló kellett csupán hozzá – az egyik a barnított vaj, ami nem is annyira meglepő, sokan használják, csodálatos karamelles, rumos ízt ad a keksznek (vagy igazából bárminek). Mostanában “megsütök” időnként egy-egy nagyobb adag vajat, és befőttesüvegben mindig kéznél van hűtőben.

A másik hozzávaló kicsit meglepőbb – a kovászmaradék. Illetve ez sem annyira, hiszen lehet tenni voltaképpen bármibe, amibe folyadékot és lisztet raknánk alapból. Ne aggódjatok, egyáltalán nem lesz savanykás tőle a keksz.

Chocolate chip cookies – csokoládés keksz kovásszal és barnított vajjal

kb. 15 méretes darab

92 g barnított vaj (kb. 115 g sütés előtt)
190 g finomliszt
1/2 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
1/2 tk só
200 g nádcukor
1 nagy tojássárgája
120 g kovászmaradék (100% hidratáltságú)
vanília
225 g étcsokicsepp (vagy ugyanennyi étcsoki, felaprítva)

Barnított vaj: a nagyjából egyforma kis kockákra vágott vajat közepes lángon sütni kezdem (érdemes magassabb falú edényben, mert hajlamos fröcsögni és köpködni mindenfele!) folyamatosan felügyelve, kevergetve. Ilyenkor a víz elfő belőle, a fehérjék karamellizálódni kezdenek, és egyszerre csak isteni, karamelles, diós-rumos illata lesz. Na ekkor leszűröm egy üvegbe, hűlni hagyom, majd a hűtőben tárolom további felhasználásig. Ezt érdemes előre, akár nagyobb mennyiségben is elkészíteni.

Kimértem a lisztet, hozzákevertem a sütőport, szódabikarbónát, vaníliát, sót. A kihűlt vajat (kb 1 órával előtt kivettem a hűtőből szobahőmérsékletre) habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojássárgáját majd a kovászmaradékot is. A szárazanyagokat már fakanállal kevertem hozzá a csokival együtt.

Hűtőben pihentettem kb. 4 órát.

A tésztából kb 50 grammos golyókat gurigáztam és sütőlapos tepsire raktam. Egy nagy fekete tepsire kb 6-7 darabot érdemes maximum rakni, mert eléggé terül.

180 fokra előmelegített sütőben 16-18 percig sültek.

Én szoktam rá egy-egy csipet maldon sót rakni de ismerek embereket, akik képesek leszedegetni róla 😀

Dahl – az indiai lencsefőzelék

Ez a voltaképpen teljesen egyszerű egytálétel az egyik kedvencem a “főzzünk-gyorsan-valamit-és-ne-mirelitpizzát” kategóriából. Az alapja mindenképpen valami hüvelyes – csicseriborsó-bab-lencse – ezt nyugodtan énekelgethetjük is, miközben kavargatjuk, úgy még gyorsabban elkészül 😊

A legjobb egy kis fokhagymás olajjal átkent friss naan kenyérrel, de ha tartalmasabbra vágytok, nyugodtan főzzetek hozzá rizst

  • 1 közepes fej hagyma felaprítva
  • 3 gerezd fokhagyma, felaprítva
  • 200 g vöröslencse
  • 200 g mungóbab, 6-8 órára beáztatva
  • 1 konzerv (400 g) darabolt paradicsom
  • 1 kisebb darab gyömbér reszelve
  • Só, bors ízlés szerint
  • 1,5 tk őrölt rómaikömény
  • 1 tk őrölt koriander
  • 3 tk garam masala fűszerkeverék
  • 1,5 tk kurkuma
  • chili (ízlés szerint)
  • kb 1 l víz vagy zöldségalaplé
  • 2 dl sűrű kókuszkrém vagy 4 dl kókusztej

Kevés olajon megpároltam/pirítottam a hagymát, fokhagymát. Ráreszeltem a gyömbért, megszórtam a fűszerekkel, kicsit kavargattam aztán belezuttyintottam a babot, lencsét, majd a vizet és a paradicsomlét is. Amikor megpuhult, összekevertem a kókuszkrémmel, ha túl sűrű, lehet lazítani, igazítani az ízeken.

Egyszerű, nagyszerű.

Az éjjel soha nem érhet véget – rákészülős reggeli zabpehellyel, szenvedéllyel

Nagy kedvencem az ún “overnight” zabkása, amikor főzés helyett már előző nap bekeverem a zabpelyhet valamilyen folyadékkal (többnyire kókusztejjel), így reggel már nem kell szuttyogni vele, csak kikanalazni a kis üvegekből

Lehet aztán cifrázni kakaóval, gyümölcsökkel, mogyoróvajjal, magokkal, nagyjából mindet elbír. Most mézes-citromos maracuját kanalaztam a tetejére, egy kis napsütés a kinti szürkeségbe

Reggeli zabkása – este készítve 🙂

(kb. 2 közepes adag)

4 nagy evőkanálnyi aprószemű zabpehely

2 evőkanálnyi chia mag

2 dl kókusztejszín (Kara)

a tetejére: 3 maracuja beleseje, összekeverve 1 evőkanálnyi mézzel, 1 citrom(vagy lime) levével és egy kis vaníliával, plusz némi pirított kókuszchips

Hétköznapi ünnepek – fonott kalács

A kalács valamiért többnyire az ünnepekhez kötődik, pedig bármikor indokolt lehet egy szelet lekváros kaláccsal indítani a napot. Őszintén szólva én akkor szoktam sütni, mikor érzem már a családtagokon, hogy vágynának valami édességre, de nincs kedvem egy cukorbombát rájuk szabadítani. Szerencsére így még a gyereket is le lehet beszélni a bolti péksütemény vásárlásról.

Ez egy teljesen alaprecept, sima hármasfonással fonva és kenyérformában sütve – így egyszerűbben is szeletelhető.

Fonott kalács – 2 darabhoz

500 g liszt

250-260 ml tej

50 g puha vaj

75 g cukor

1 nagy csipet só

1 db tojás

15 g friss élesztő

(a lekenéshez + 1 tojás)

Az élesztőt kicsit felfuttattam a tejben, majd minden hozzávalót összeöntve lágy, fényes tésztát dagasztottam. Konyhapulton, letakarva kb másfél órát kelt. A tésztát lisztes felületen átgyúrtam és 6 egyforma részre osztottam, ezekből kis zsemléket formáztam, letakarva pihentettem 30 percet.

A golyókat rudakká sodortam – én ezt is szeretem két részletben csinálni, 5-10 perc pihenővel közte, jobban kezelhető úgy a tészta. 3-3 rudat összefontam és a sütőpapírral bélelt, szögletes kenyérformába tettem, ahol kb egy órát pihent még.

Tojással lekenve ment a 180 fokos sütőbe, spricceltem nekik vizet is és 35-40 percig sültek.

Házi narancslekvárral a legjobb <3