A műanyag nélküli gumicukor

gumi_cukor

A tegnapi rejtélyes kép megfejtése következik, illetve csak a recept, mert Beatbull már kitalálta miből is készült a vörös festékkel átitatott porrongynak látszó dolog – sőt, mostanában épp nála is készült már egy hasonló finomság.

Ha jól emlékszem Soma Mamagésa mondta egyszer, hogy a gumicukor és a kerti műanyagszék összetétele csak egy-két dologban tér el egymástól. Abszolút egyet tudtam vele érteni, az egyik legműanyagabb dolog, ami kapható. A gyerekek meg persze imádják.

Ez a gyümölcsből készült “gumicukor” viszont remek alternatíva, nem macerás elkészíteni és még finom is.

A recept A River Cottage ‘Preserves’ című könyvéből származik, amit a múltkori rebarbara-mártás sikere után muszáj volt megszereznem.

Szeder-almabőr – aka “gumicukor”

500 g szeder

500 g savanykás nyári alma

1 citrom leve

150 g cukor/méz

A sütőt előmelegítettem légkeveréses 60 ºC-ra. Egy nagyobb (35×35) és egy kisebb (25×25) tepsit kibéleltem sütőpapírral és nagyon vékonyan kiolajoztam.

Az almát meghámoztam, kiemeltem a magházát és felkockáztam. A szederrel együtt egy lábasba pakoltam és a citromlével meg a cukorral együtt főzni kezdtem. Kb. 20-25 perc múlva már kellőképpen pempős állagot ért el.

Ekkor átpaszíroztam és a sűrű pürét  az előkészített tepsikbe simítottam – igyekezve, hogy nagyjából egyforma vastagságban terüljön el mindenhol. (Mondjuk már ezen a ponton annyira finom volt a dolog, hogy majdnem áldozatul esett a túlzott kóstolgatásnak)

A tepsiket a sütőbe toltam és kb. 10-12 órát szárítottam.

Innentől kezdve tetszés szerint felhasználható, hajtogatható, tekerhető, vágható.

A lehetőségek száma végtelen, bármilyen gyümölcsből, tetszőleges fűszerezéssel elkészíthető. Akár sósan is: alma és paradicsom keverékéből, zellersóval ízesítve.

A gyerekek imádni fogják! (Khm,  a felnőttek is)