Ottolenghi féle fullos pite (vega)

Yotam Ottolenghi Feast című könyvében (magyarul Vegetáriánus Finomságok, mennyire kreatív és csalogató, nem?) találtam ezt a szuper kis receptet. Kicsit macerásnak tűnik az elkészítése, de jó időmenedzsmenttel nem vészes. Ráadásul a húsimádók körében is nagy tetszésindexet mutatott – még a darálthúst sem hiányolták belőle (mint a híres tiktokos fetástésztából). A kötetben Nagyon kiadós pite néven fut – hát nem tudom, a fordítók kicsit megerőltethették volna magukat. Szóval én átkereszteltem kicsit és biztosan fog még készülni nyáron is, alig várom már, hogy induljon a grillparti szezon!

Fullos vega pite

  • 1 piros és egy sárga kaliforniai paprika
  • 1 közepes padlizsán, kockákra vágva
  • 1 édesburgonya, kockákra vágva
  • 1 kisebb cukkini, kockákra vágva
  • 2 közepes lilahagyma, vékony szeletekre vágva
  • 2 babérlevél
  • 2 ág kakukkfű
  • egy tekercs leveles tészta (nálam gluténmentes)
  • 120 g ricotta
  • 120 g feta
  • egy nagy marék koktélparadicsom, félbevágva
  • 2 tojás
  • 200 ml tejszín
  • só, bors, olívaolaj

Előmelegítettem a sütőt 210 fokra, légkeveréssel

A paprikákat félbevágtam, kimagoztam és a vágott felével lefele sütőpapíros tepsibe raktam. Olívaolajjal meglocsoltam és a sütő felső rácsára toltam sülni.

Közben egy másik, nagyobb tepsi egyik felére beleszórtam a padlizsán-, és édesburgonyakockákat, erre is ment olívaolaj, só bors és betoltam a paprikák alá. Kb. 15 perc múlva mellészórtam a cukkinikockákat is és még kb 10 percig sütöttem. Kivettem, félreraktam. A paprikák akkor jók, ha kicsit már meg is ég a héja. Amikor már füstölt, ezt is kivettem, folpackkal letakartam, majd hűlés után lehúztam a héját és felkockáztam.

Mialatt a zöldségek a sütőben sültek, puhára pároltam a hagymaszeleteket a babérlevéllel és a kakukkfűvel.(a babért kidobhatjuk utána)

A levelestésztát elősütöttem – beleigazgattam egy kerek piteformába, levágtam a kilógó részeket, megszúrkáltam, sütőpapírral letakartam, szárazbabbal lesúlyoztam (kéne már venni olyan fancy vaksütéshez való fémgolyókat) és kb30 perre a 180 fokos sütőbe toltam.

Amikor egy picit meghűlt, elterítettem rajta a hagymát, elrendeztem a többi zöldséget (a sült plusz a paradicsom) rámorzsoltam a ricottát és a fetát. Végül nyakon öntöttem az egészet a tojásokkal elkevert tejszínnel (+ só, bors) és készre sütöttem olyan 30-35 perc alatt.

Karfiol-torta (vega, gluténmentes) Ottolenghi nyomdokaiban

Yotam Ottolenghi híres-nevezetes karfioltortája már régóta rajta volt a to-do listámon, csak éppen a lisztet akartam valahogy kikerülni. Agyaltam, hogy mivel lehetne helyettesíteni – zabpehelyliszt? keményítő? – de mivel elég nagy mennyiség (180 g) kellett bele, úgy döntöttem, hogy inkább úgy ahogy van, ki is hagyom belőle 😀

Valószínűleg így nem annyira “tésztás”, mint az eredeti, de higgyétek el érdemes kipróbálni! Vegáknak önálló étel, de köretként is megállja a helyét.

Karfioltorta (vega, gluténmentes)

* 1 kisebb fej karfiol (kb 500 g) rózsákra szedve
* 1 lilahagyma
* 5 ek olívaolaj
* egy ág friss rozmaring
* 4 tojás
* 150 g tejföl
* egy csokor friss bazsalikom, felcsíkozva
* 1/2 tk szódabikarbóna
* 1/2 tk kurkuma
* 50 g parmezán
* 50 g reszelt cheddar
* szezámmag, só, bors, vaj

A sütőt előmelegítettem 190 fokra. A piteformát kivajaztam és megszórtam szezámmaggal.

A karfiolrózsákat sós vízben félpuhára főztem (kb 15 perc volt), szűrőn lecsepegtettem.

A megpucolt lilahagymából 4 szép karikát vágtam (ez lesz majd a tetején a díszítés, nyersen), a többit felkockáztam. Az olívaolajon megdinszteltem a hagymát a rozmaringgal és félreraktam hűlni.

Összekevertem a tejfölt, a tojásokat, a bazsalikomot, a sajtokat, a szódabikarbónát, a kurkumát, és a kihűlt hagymát. Sóztam, borsoztam, végül összeforgattam a karfiolfejekkel.

Az egészet a piteformába egyengettem, kicsicsáztam a tetejét a lilahagymakarikákkal és az előelegített sütőben 40-45 perc alatt készre sütöttem. Tálalás előtt kb. 20 percet érdemes pihentetni, hogy szépen lehessen szeletelni. Másnap, hidegen is elég fincsi!

Hagymás-sütőtökös galette (gluténmentes, vega)

A múlt heti csodálatos hagymaleves után (amihez 2 kg vöröshagyma karamellizálódott a vajban 4 órán keresztül – köszi Ételérzés Kriszti a tökéletes receptet ) most sütőtökkel párosítottam az ízt. A galette egy univerzális kis cucc, lehet sós és édes is, ráadásul annál jobb, minél rusztikusabb! Én most gluténmentesen készítettem, de linkelek egy sós, sima verziót is a tésztára.

Sütőtökös-hagymás galette

a tésztához:

  • 100 g Szafi Free világos puha kenyér lisztkeverék
  • 45 g Szafi Reform csökkentett szénhidrát tartalmú kenyér- és péksüti lisztkeverék (
  • egy nagy csipet só
  • 20 g almaecet
  • 170 g langyos víz

A tésztához valókat kimértem és összegyúrtam, majd pihenni hagytam

a töltelékhez

  • kb 400 g sütőtök, hámozva, kockázva
  • 2-3 ek olívaolaj
  • só, bors
  • 1 fej hagyma
  • 1 ek vaj
  • zsálya
  • ízlés szerinti sajt – nálam most gorgonzola került rá

A sütőtökkockákat az olívával sóval, borssal összeforgattam és kb. fél óra alatt megsütöttem (200 fok, alsó-felső sütés)

A hagymát vékony szeletekre vágtam és a vajon kis lángon karamellizáltam (kb 15-20 perc). Amikor megvolt, hozzákevertem a sütőtökkockákat és a felaprított zsályát.

A tésztát kétfele szedtem, kerek kör alakú lappá nyújtottam mindkettőt. Elfeleztem rajtuk a tökös tölteléket, majd rámorzsoltam a sajtot is. A tészta szélét felhajtottam és lekentem tojással (ez épp maradt reggelről egy felverve – tojás helyett paradicsomszósszal is le lehet kenni).

180 fokos sütőben kb 30 percet sült.

Sós galette tészta pl. itt: https://streetkitchen.hu/pekseg/galette-sosan-jo-itt-egy-prosciuttos-valtozat/

A karácsonyi menü főszereplője: Libamáj brulée – hagymalekvár – kalács

libamáj_hagymalekvár

A karácsonyi menüsorunk tartós alappillére volt évekig a borleves. Aztán jött a libamáj és átvette a hatalmat. Majd tavaly érkezett a kalács – libamájbrulée – hagymalekvár kombináció, ami olyan elsöprő sikert aratott, hogy a gyerekek idén decemberben már vágták a centit, hogy mikor lesz végre karácsony este (s nem csak az ajándékok miatt)

A libamáj hallatára sokan elszörnyednek, hogy az micsoda luxuscikk, de higyjétek el, itt nem túl nagy mennyiség használatával igazi villantós, tuti előételt kaptok. Mi ezt az adagot kb. öt napig ettük családilag (3 felnőtt, két nagy gyerek) időnként kiegészülve néhány vendéggel, és egyszer sem szóltam rá senkire, hogy ne kenje olyan vastagon.

Ja, és ami a legjobb, hogy maga a brulée és a lilahagymalekvár is előre elkészíthető, így amikor a vendégek megérkeznek már csak a kalácsot kell frissen megpirítani. Ezt a legjobb serpenyőben, némi kakaóvajon, de persze ha a türelmünk véges, a piritóssütő is megteszi…

Kalácsrecept pl. itt, kicsivel kevesebb cukor is elég ehhez bele.

Libamáj brulée (9 db.  8,5 cm átmérőjű bruléeformához)

3 dl tej

3 dl tejszín

0,75 dl tokaji aszú

7 tojássárgája

1 tk balzsamecet

só, frissen őrölt bors

500 g hízott libamáj (vagy kacsamáj)

A tejet és a tejszínt egy duplaaljú lábasban melegíteni kezdtem. Közben a tojások sárgáját kikevertem a sóval, borssal és a tokajival. A meleg tejes keveréket óvatosan hozzáöntöttem – közben habverővel bőszen kavartam, nehogy a sárgája túl sok hőt kapjon egyszerrre. A tűzre visszatéve kis lángon melegítve besűrítettem – ez az a munkafázis, amikor bizony ott kell állni mellette, szilikonlapáttal meg-megkeverve és vigyázva nehogy kicsapódjon (max. 82-85 fokig).

Ha ez megvan, rögtön átöntöttem egy másik, hideg edénybe, nehogy tovább melegedjen. Mikor kb. langyosra hűlt, a közben kierezett májat egyszerűen beleturmixoltam.

A így kapott krémet a tálkákba szétöntöttem és 140 fokos sütőben, vízfürdőben 60 percig gőzöltem. (Magas peremű tepsi, bele a formák, köré forró víz, így tolom a sütőbe).

Lilahagymalekvár (érdemes mindjárt dupla adagot csinálni, csak szólok :-))

12 dkg méz

500 g lilahagyma

4 dl száraz vörösbor

1-1,5 dl balzsamecet

1/2 kk őrölt fahéj

1/2 kk őrölt szegfűszeg

némi só

A mézet megkaramellizáltam és felöntöttem a borral. Kb. a felére beforraltam,  közben a lilahagymát megpucoltam és felszeleteltem. A boros cucchoz adtam a hagymát és fedő alatt kb. 1 órát főztem, majd ment bele a balzsamecet és fedő nélkül addig főztem, míg már csak egy sűrű szirup maradt alatta. Ekkor gyorsan hozzákevertem a fűszereket is és kész is.

Forrás:

http://mezesmadzag.blogspot.co.uk/2009/11/libamaj-creme-brulee.html?_sm_au_=itVL5qHHrnZDSDjj

 

 

Karácsonyi előétel: céklával marinált lazac blinivel

marinalt_lazac

Ez a recept is már régóta a listámon volt. Most karácsonyra/szilveszterre abszolút ideális és villantós kis összeállítás. Legközelebb némi friss torma is fog a tetejére (vagy a tejfölbe) kerülni.

ui. a blini másnap melegszendvics alapnak isteni!!

Céklával marinált lazac (6 főre)

400 g lazacfilé (bőre nélkül)

1,5 k só

2 tk nádcukor

3 ek kapor

75 ml vodka

egy kisebb cékla, héjában megfőzve

Előző este a  sót, a cukrot és a kaprot összekevertem és a lazacfilét jól bedörzsöltem vele. Leöntöttem a vodkával, majd éjszakára a hűtőbe tettem pihenni.

Reggel a céklát belereszeltem a vodkás pácba és a lazacot kicsit átforgattam benne. Visszaraktam a hűtőbe érni.

Tálalás előtt kicsit letörölgettem és apró kockákra vágtam

Blini

100 g hajdinaliszt

100 g búzaliszt

7g szárított élesző

1 ek cukor

fél tk só

300 ml tej

2 tojás

olaj/vaj a sütéshez

A liszteket, az élesztőt, a cukrot és a sót egy edénybe mértem. Tálban összekevertem a tejet a tojássárgákkal, majd habverővel a száraz hozzávalókhoz adagoltam. Úgy egy órát kelni hagytam (inkább buborékosodni) majd végül a habbá vert fehéréket is beleforgattam.

Olajon tenyérnyi palacsintákat sütöttem belőle – kb. másfél evőkanálnyi massza ment egy adagba.

Tálaláskor a blinire egy-két kanál tejfölt raktam, majd a lazacdarabokkal megszórtam.

forrás: The KitchenAid Cookbook

Vendégvárás – dióval, kéksajttal

sajt_toltott_keksz

Príma kis vendégváró falatok, a kekszek akár előre is lesüthetőek (de érdemes elzárni őket a család elől) a töltelék pedig variálható, akár kecskesajt, vagy zöldfűszerek is kerülhetnek bele.

Úgylátszik Dokival egyre jár az agyunk, nála is klassz kis előétel falatokat láttam a minap.

Diós-márványsajtos falatok

a kekszhez

150 g liszt

30 g (durvára) darált dió

egy csipetnyi cayenne bors

120 g kéksajt/márványsajt/Roquefort

120 g vaj

1 tojássárgája

40-50 szép fél dió

a töltelékhez

Philadelphia krémsajt

kéksajt

A lisztet, a darált diót és a cayenne borsot az aprítógépbe mértem, hozzáadtam a sajtot és a vajat és morzsásra dolgoztattam a géppel. Végül a tojássárgáját is hozzáütöttem és még néhány gombnyomással összekevertem. Akkor jó, ha egynemű tésztává áll össze.

Két réteg folpack között 2 cm vastag körré nyújtottam és a hűtőbe tettem pihenni. Legjobb, ha egy egész éjszakát ott tud tölteni, de végszükség esetén néhány óra is megteszi.

A pihenő leteltével  alaposan alálisztezett felületen egészen vékonyra nyújtottam a tésztát és kb. 3 cm átmérőjű köröket szaggattam ki belőle. Sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztattam őket és minden másodiknak a tetejére nyomtam egy szép fél diót.

Egy kevés felvert tojással lekentem a diós tetejű kekszeket, majd előmelegített sütőbe toltam a tepsiket (180ºC) és 12-15 percig sütöttem. A kihűlt kekszeket Philadelphia krémsajt és kéksajt keverékével töltöttem meg.

forrás: GoodFood2008/május

marvanysajtos_keksz

A tökéletes házi ropi

ropi1

Mert a grissini is jó, persze. Csak őszintén szólva annyira utálom sodorgatni. Így rögtön lecsaptam az ötletre, hogy mennyivel egyszerűbb a tésztagyártó gépen áttolni a nyers tésztát. Gyorsabb is és gyönyörű, szabályos, ropogós  pálcikákat kapunk. Tapasztalatból mondom: abbahagyhatatlan.

Az ízesítéssel pedig a végtelenségig lehet játszani, nálam először némi fokhagyma és oregánó került bele. A képen lévő változatba pedig Gabojszától kapott szárított paradicsom porrá őrölve és az olaj is egy másik fajta aszalt paradicsom olaja volt.

Házi ropi

160 g finomliszt

90 g teljeskiőrlésű liszt

kb. 150 ml víz

1 zacskó szárítot élesztő (7 g) vagy 2 dkg friss

1 tk cukor

1 tk só

2 ek olaj

1 ek porrá őrölt szárított paradicsom (opcionális)

Az összes hozzávalót jó alaposan összegyúrtam – azaz bevallom ezt a dagasztógépem krémkeverő lapátjára bíztam. A lényeg, hogy nem egy kelt tészta-jellegű dolgot kapunk, hanem egy tömör gombócot, mint mikor friss tésztát készítünk.

Egy jó másfél órát pihenni hagytam, majd négy részre vágtam. Először nagyjából téglalap alakúra lapítottam, majd átengedtem a tésztagyártó legvastagabbra állított alapfején. Akárcsak tésztakészítésnél, addig hajtogattam, amíg egy sima felületű, kb. 20-30 cm hosszú csíkot nem kaptam. Ezután a szélesmetélt-készítőn (ez olyan 6-7mm-es csíkokat vág) küldtem át a csíkokat, majd szétválasztva őket, sütőpapírral bélelt tepsikbe fektettem.

Mire mind elkészült, már tolhattam is be az első adagot (az addigra meg is dagadt kicsit) a 200ºC-ra előmelegített sütőbe, ahol tepsinként olyan 9-10 percig sültek.

Igazi, vékony, roppanós finomság a végeredmény, egy üveg bor mellé a tökéletes ropogtatnivaló (nagyobb társaságnál érdemas duplázni, ez egy olyan kisebb, családi adag)