Rozmaringgal füstölt nyúlgerinc en croute, csicsóka rosejbnivel

fustolt_nyul_II

Már egyszer elmeséltem, milyen viszony fűz a nyúlhoz és a nyúlételekhez. Sajnos tény, hogy valahogyan magamtól sosem jut eszembe nyulat venni, pedig én igen szeretem. Talán ezért is örültem meg nagyon a Tetrabbit felhívásának – meg persze a nyereményként felajánlott utalvány a kedvenc éttermembe is erősen motiváló volt.

Ismerve a család enyhe ellenérézését a nyúlhússal kacsolatban, a gerincet választottam, mint leg-felismerhetetlenebb részét. Az evidens volt, hogy a kacsamellen felbuzdulva, ez is kapni fog egy enyhe füstölést , de hogy kicsit ünnepibb legyen a megjelenése, petrezselymes-diós pestóval kenegettem és leveles tésztába csomagoltam. Így akár előző nap, vagy karácsony reggelén is előkészíthetjük, s este csak át kell sütni.

És az eredmény? A lányom egy darabig sajnálkozott a szegény nyuszi miatt, de aztán hamar túllépett ezen és a többiekkel együtt szó nélkül, csillogó szemekkel falta be.

A körethez csicsókát sütöttem, ami ilyen formában teljesen a sültkrumplira hajazott – csak sokal összetettebb, komplexebb ízzel. Viszont ezt a múltkori fánk után már nem bírtam a gyerekeknél eladni –  valamiért nagyon gyanakvóak lettek :-) – ők krumplipürét kaptak

Rozmaringgal füstölt nyúlgerinc, petrezselyem-pestóval, leveles tésztába bújtatva (en croute)

500 g nyúlgerinc

vaj

só, bors

a füstöléshez

1/3 bögre rizs

1/3 bögre feketettea levél

3 ek nádcukor

3-4 ág rozmaring

a pestóhoz

1 csokor petrezselyem

egy marék rukkola

1 gerezd fokhagyma

egy marék dió, szárazon megpirítva

1 ek dióolaj

2 ek olívaolaj

só bors

az en croute sütéshez

egy csomag leveles tészta

1 tojás, felverve

a körethez:

csicsóka

olaj, vaj

só, bors

A húsdarabokat sóztam, borsoztam, majd forró vajon gyorsan körbepirítottam.

Az öntöttvas wokot 3-4 nagyobb darab alufóliával kibéleltem, hogy a szélén is bőven túllógjon.

Az aljába szórtam a rozmaringágakat, a cukrot, a rizst és a teát, majd alágyújtottam. Mikor füstölni kezdett ráraktam egy fém zöldségpárolót (ez a lábakon álló, lyukacsos alaptípus) és arra a húsokat.

A wok tetejét is hasonlóképpen kibéleltem alufóliával, s mikor rátettem a fedőt, a két túllógó alufóliadarabot szorosan összetekertem, hogy a füst odabent maradjon. Ilyenkor már esetleg érdemes kisebbre venni a lángot.

Közben a pestóhoz valókat aprítógépben krémesre kevertem és sóval, borssal igazítottam az ízén.

10-12 percnyi füstölés után kiszedtem a nyúlgerinceket, megkenegettem őket a pestóval, majd a levelestésztába csomagoltam, azt felvert tojással lekentem és előmelegített sütőben (200ºC) aranybarnára sütöttem.

A körethez a csicsókákat megpucoltam, hasábokra vágtam és vaj-olaj keverékén megsütöttem. Nem lesz olyan ropogós, mint  a krumpli, de izgalmas ízével feldobja az ételt.

Takarékos csokis croissant

kakaos_croissant

Na előbújok végre én is a fényre. Kedves Nemisbékánk minket is meginvitált a Takarékláng csapatába, s most ennél a finomságnál úgy éreztem, éppen idevaló.

Mert amellett, hogy isteni finom, igen nagy adag lesz belőle, úgyhogy vendégségekbe nagyon ideális. A megadott anyagmennyiségből 32 darab, kb. 10 cm-es croissant lesz. A másik nagy előnye a tésztának, hogy este megcsinálom, éjszaka a hűtőben pihen, és amikor meg akarom sütni, csak bedugom a sütőbe és fél órán belül kész is van.

Az alaprecept Limarának köszönhető, nála fedezte fel Orsi, majd én variáltam tovább. Őszintén szólva az ihletet az aluljárókban kapható (F××××tti) csokis croissant adta, amit azóta nem vagyok hajlandó megvenni, mióta elolvastam az összetevők listáját.  A tésztarétegek közé egyszerűen kakaóval és némi cukorral elkevert vajat kentem, így alaposan átjárja a csokis íz.

És hogy bonyolítsam a helyzetet: mivel rendelkezem kettő darab tejérzékeny gyermekkel, persze itt is kénytelen voltam a tejmentes változatot is kikísérletezni. Önszántamból mondjuk sosem ennék Liga margarint, dehát a kényszer nagy úr. Így most kétféle költségvetéssel készítettem el, egy tejmentes (azokkal a hozzávalókkal, amikből én szoktam csinálni) és egy vajas változatot. A vicces az, hogy nagyjából ugyanarra az árra jün ki mindkettő.

Csokis croissant

700 g liszt (Biopont búza fehérliszt: 262 Ft / sima finomliszt 76 Ft)

1 kis pohár joghurt -140 g  (helyett rizstejszín: 217 Ft /joghurt: 95 Ft)

2 dl tej (rizstej 111 Ft/ házi tej 40 Ft)

3 kk só (mondjuk 10 Ft)

4 ek cukor (általában nádcukor, de akkor sem több, mint 50 Ft)

2 tojás (60 Ft)

5 dkg élesztő  (45 Ft)

25 dkg vaj (Liga margarin 150 Ft/ alap vaj(pl. Milli)500 Ft, persze itt lehet játszani a minőséggel, a Lurpak mondjuk olyan 720-ra jön ki)

2 ek kakaópor (cukrozatlan ofkorsz, talán 30 Ft)

4-6 ek nádporcukor (60 Ft)

Összesítve: a tejmentes változat 995 Ft, a vajas 966 Ft. Ez azért szerintem elég baráti. Persze lehet variálni és a vajas változatot elkészíteni Ligával, de szerény véleményem szerint, aki nincs rákényszerítve a margarinra, az mindenképpen inkább a vajat válassza!

És most a matek után térjünk rá az elkészítési technikára.

Először is az első 7 hozzávalóból ruganyos, fényes tésztát dagasztottam, amit aztán egy jó órácskát a hűtőben pihentettem.  Ezután a tésztát igazságosan elfeleztem.  A puha, kenhető állagű vajat/margarint kikevertem a kakaóval és a porcukorral majd ezt is két egyforma adagra osztottam.

Vettem az egyik adag tésztát és nyolc egyforma darabot vágtam belőle (nekem ez saccra nem megy, úgyhogy a mérleget szoktam segítségül hívni).  A tésztadarabokat enyhén lisztezett felületen kb. 15 cm átmérőjű  lapokká nyújtottam. Vettem egy lapot és megkentem a fél adag vaj kb.1/7-ed részével (ez viszont szemre megy, de persze itt is lehet méricskélni). Majd ráterítettem a következő tésztalapot, kentem és így tovább. A tetejére persze csak tészta került. Majd így az egészet elkezdtem kinyújtani, óvatosan, ügyelve arra, hogy ne nyomjam ki túlságosan a vajat, ne másszanak el a lapok egymástól. Ez attól is függ, milyen passzban vagok, de olyan 35-40 cm átmérőjűre szokott sikerülni.

Ekkor éles késsel elnegyedeltem keresztbe, majd minden negyedet még 4 további körcikkre vágtam. A tészta szélesebb végét kicsit széthuzigálva kifliszerűen feltekertem és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket.

Ugyanezt a folyamatot a tészta és a vaj másik felével is elvégeztem.

A megpakolt tepsiket beszuszakoltam a hűtőbe (nálam mindig ez a logisztikai feladat a legbonyolultabb) és elmentem aludni.

Reggel a sütik tetejét átkentem egy felvert tojással, majd a hideg sütőbe dugtam és 190 fokra beizzítottam. Félóra múlva már az asztalon illatoztak a kis csokis finomságok.

Gorgonzola-körte-dió

gorgonzola_levelesteszta

Még a múlt héten vettem egy darab gorgonzola sajtot a kedvenc csömöri sajtboltomban. Bevallom, még nem volt szerencsém ehhez a sajtfajtához, így kíváncsian bontottam ki itthon. Hogy is fogalmazzak finoman….. ? Nem győzött meg túlságosan, magyarán szólva rém büdös volt és nagyon erőteljes ízű.

Pihent néhány napot a hűtőben szegény, de aztán úgy döntöttem, hogy azért gasztroblogger az ember lánya, hogy ne hátráljon meg holmi szagos sajtoktól. GYorsan leveles tésztát kerítettem, körtét, diót aprítottam és már sültek is a kis lepények.

És igen, érdemes volt! Nagyon finom lett! Sőt kellett is a gorgonzola erőteljes íze a körte és a dió mellé.

(*a gyerekeknek juhtejes pecorinóval és füstölt juhsajttal készítettem el. Az egyik a körtedarabokat szedegette le, a másik a sajtot és a diót. Gyöngyöt a disznók elé……)

Gorgonzolás-körtés-diós lepénykék (6 darabhoz)

fél adag leveles tészta

10 dkg gorgonzola sajt

2 kisebb körte, hámozva, felkockázva

egy nagy marék dió, durvára vágva

tojás

A levelestésztát  nagyobbacska téglalappá nyújtottam  és egy éles késsel 6 darabra vágtam. Ezután a késsel mindegyik lepényre húztam egy “belső keretet” a szélétől olyan fél centire – persze vigyázva, hogy ne vágjam át.

Az így kapott belső részre halmoztam a körtekockákat, a diót és a sajtdarabokat szépen 6fele osztva.

A kimaradó tésztaszéleket lekentem tojással, egy picit megsóztam az egészet és előmelegített (220ºC) sütőben barnulásig sütöttem.

Egy pohár fehérborral kitűnő vacsora volt.