Kis angol nyelvlecke: scone, cream tea, clotted cream

scone

Kb. évek óta nézegetem a különböző scone recepteket, olvasom a vérre menő vitákat, hogy akkor alul a lekvár és fölé a krém, avagy fordítva (imádom a briteket, hogy ezeken tudnak molyolni) – mondjuk ez kb. olyan hitvita lehet, mint nálunk a “kell-e pirospaprika a főzelék rántásába” (kelkáposzta, bab, lencse  – igen, krumpli, borsó, zöldbab – nem).

De ki is ez a titokzatos idegen, aki pár perc alatt a rabjává tett? A scone egy skót gyökerekkel bíró brit édesség, és fontos, sőt elengedhetetlen része a tipikus angol “cream tea” szertartásnak. Ez utóbbi nem a tejes teára utal, hanem majdhogynem egy komplett étkezés, scone-nal, (eper)lekvárral, clotted creammel és persze feketeteával. Oh, bloody Brits – mondhatnám, még egy lefordíthatatlan kifejezés, ami megfejtésre vár: a clotted cream. A legjellemzőbben Cornwall és Devon megyékben termelt szinte már majdnem vajsűrűségű tejszínkrém a tej indirekt, hosszasan, kis hőfokon történő  melegítésekor keletkező  sűrű tejszín . Elég csak annyit mondanom, hogy 65% a zsírtartalma(!!) és tényleg lehet belőle lazán egy gombócnyit/kanálnyit  odarakni egy brownie vagy egy pite tetejére.

Egyszóval, olvastam már helyettesítéséről – vaj, tejföl, tejszínhab – de aki az Igazira vágyik, vagy legalább olyan maximalista mint én, az szerezzen be valahonnan clotted creamet 🙂 Angol beszállító kapcsolatok híján pl. itt [2].

(A következő projektem az itthoni előállítása lesz)

S innen már sima menet, a tészta begyúrása kb. 5 perc, a sütés egy félóra, s utána nincs más teendőnk, mint félbevágni a kis édeseket, majd kipróbálni alul lekvár – felül krém (Cornwall), majd alul krém – felül lekvár (Devon) összeállításban, majd a biztonság (és a pártatlan döntés) kedvéért ugyanezt mégegyszer…

Ha engem kérdeztek, mindegy ki mi van felül, egyik jobb, mint a másik 🙂

Scone:

300 finomliszt

2 tk sütőpor

egy csipet só

75 g hideg vaj

50 g nádcukor

1 tojás

1 kk vaníliakivonat

120 ml tejszín

kevés tej

A sütőt előmelegítettem 200ºC-ra.

A lisztet, sót, sütőport és cukrot egy tálba mértem és a felkockázott hideg vajjal összemorzsoltam.

A tejszínt, tojást és vaníliát egy mási tálban kicsit összekevertem, majd a kettőt összeöntve, gyors mozdulatokkal összegyúrtam a tésztát.

Lisztezett felületen átgyúrtam, kilapogattam és 8-10 db 6 cm átmérőjű pogácsát szaggattam belőle.

A scone-okat sütőpapíros tepsibe rakosgattam, tejjel lekentem és a forró sütőben 15-18 percig sütöttem.

Eperlekvár helyett most feketeborssal ízesített sült eper került bele (500 g eper, 2 ek nádcukor, pár tekerésnyi feketebors, be sütőbe, 130 ºC, kb. 60 perc)

scone recept: River Cottage Handbook: Bread

[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2012/05/scone.jpg
[2] http://www.britishstore.hu/index.php?searchstring=clotted&x=0&y=0

Fagylalt – variációk eperre és bodzára

fagylalt_bodza_eper

Mára ugyan kicsit lehűlt e levegő – de nem annyira, hogy ne fogyna nálunk a fagyi. A gép folyamatosan hűtésben van, s az aktuálisan érő gyümölcsökből mindig készül néhány adag finomság. Ízbolygónál leltem rá a zseniális bodzaszörp-eper párosra, rögtön két verzióban is kipróbáltam, egyet görög joghurttal, egyet pedig tejmentesen, némi bazsalikommal megbolondítva. A verseny jelentem döntetlen, fej-fej mellett haladnak a fagyiskehelyben.

Bodzás eperfagylalt

kb. 400 g eper

1,5 – 2 dl bodzaszörp (az enyém inkább szirup volt mint szörp, ezért kevesebb is elég volt)

1 citrom leve

350 g görög joghurt

Az epret leturmixoltam, a többi hozzávalóval összekevertem és ezután már csak a fagyigép tette a dolgát.

Bodzás-bazsalikomos epersörbet

600 g eper

2 dl bodzaszörp

egy nagy marék friss bazsalikomlevél

A menet itt is hasonló, merülőmixer, fagyigép, hűtő. Idén valahogy ezek a főzés nélküli változatok sokkal közelebb állnak hozzám :-D

Bazsalikomos-epres “mineknevezzelek”

bazsalikomos_epertekercs

Újabb konyhai bohóckodás a gyerekek kedvéért. Anno a szedres változat is nagy sikert aratott, most eperből és bazsalikomból készült, s kicsit tán szárazabb lett, de ez senkinek nem szegte kedvét. Tépték, szaggatták, harapták. Hamar elfogyott :-)

Névadásban viszont elhagyott az ihlet – van valakinek valami frappáns ötlete erre a finomságra? Angolszász területeken “fruit-leather” néven fut, de ez az én fülemnek olyan fura.

Bazsalikomos eperbőr (addig is)

600 g eper

100 g nádcukor

fél citrom leve

egy nagy maréknyi bazsalikom

Az összes hozzávalót leturmixoltam, és 10-15 percig rotyogtattam.

Közben egy nagyobb tepsibe sütőpapírt vágtam és vékonyan kiolajoztam.

A sűrű masszát a tespibe öntöttem, egyenletes elterítettem és 80 ºC-on 6-8 órát szárítottam. Akkor jó, ha már nem ragacsos. Ízében a Cserke-féle remek sült eperhez hasonlít leginkább…

Édeshármas: eper-spárga-rebarbara

eper_sparga_rebarbara

A  spárga-eper kombináció és az eper-rebarbara páros igazi klasszikusnak számít, miért ne lehetne mindhármat összekeverni? Csatlakozott még a trióhoz némi bazsalikomos borecet aTokaji Borecet Manufaktúrából és kevés rózsabors. Rozéra sült kacsamell mellé ettük.

Eper-spárga-rebarbara

500 g fehér spárga

egy ek vaj

2 ek nádcukor

5-6 szál rebarbara

200 g eper

1 tk rózsabors

2 ek bazsalikomos Tokaji borecet

frissen őrölt bors

A vajat egy serpenyőben megolvasztottam majd a spárgadarabokat rádobtam. Megszórtam a cukorral és néhány percig pároltam, majd addig pirítottam, míg kicsi színt kapott. Ekkor dobtam rá a rebarbarát, ezzel is néhány percig sütöttem – vigyázva, mert a rebarbara hajlamos néhány másodperc alatt túl puhára főni. A kicsit megtört rózsaborssal megszórtam, az ecettel meglocsoltam, s a félbevágott epreket már csak az utolsó percben dobtam rá.

Spárgafagyi-eper-menta

sparga_eper_menta

Nem is igazán fagyi ez, inkább parfé, hiszen a fagyigépemet be sem indítottam hozzá. Talán két éve találtam rá Macikonyha zseniális receptjére, amit azóta is rendszeresen elkészítek – néha csak amúgy mezítlábasan, mascarpone nélkül. A legutóbb még eper sem került bele, csak simán a karamellizált spárgát eszegettem, mikor felötlött bennem, hogy akár spárgából is lehetne fagylaltot csinálni (ha már ugye akár nyúlból is :-)  ). Erre mivel jött haza az uram Vácról, a Desszertszalonból? Nem, nem sütivel és fagyival, csak azzal, hogy spárgafagylaltot is látott.

Nincs új a nap alatt, de azért motoszkált a fejemben a dolog, végül a már bevált receptet alakítottam át. Előételnek és desszertnek is nagyon finom, de akár több fogás közti apró falatként is megállja a helyét egy-egy kis spárgaparfé-bonbon, némi eperöntettel és mentás mascarponéval

Spárgaparfé (12 db)

10-12 szál fehér spárga

2 nagy evőkanál mascarpone

egy nagy csipet só

1 ek nádcukor

kevés vaj

A spárgát megpucoltam és 2-3 centis darabokra vágtam. Egy serpenyőben megmelegítettem a vajat, rádobtam a spárgadarabokat, megszórtam a cukorral és a sóval és kis lángon aranybarnára karamellizáltam. Átpaszíroztam, összekevertem a mascarponéval, bonbon-készítő szilikonformába öntöttem – persze bármilyen szilikonos jégkockakészítő is megfelel a célnak – és a mélyhűtőben kifagyasztottam.

Epervelő

kb. 150-200 g eper

1-2 ek nádcukor

pár csepp citromlé

Az epret leturmixoltam a cukorral, szűrőn átszűrtem és a citromlével ízesítettem.

Mentás mascarpone

150 g mascarpone

egy marék menta

2-3 ek nádcukor

A megmosott mentaleveleket a cukorral aprítógépben összemixeltem – szép zöldes lesz – és a mascarponéval kikevertem.

Tálaláskor a tányérba először az epervelőt raktam, arra ültettem a spárgaparfékat, majd mellékanalaztam a mentás krémet.

Még mindig rebarbara – eperrel és tökmaggal

rebarbara_eper_sutemeny_ii

Azthiszem ezennel vége a rebabrbarás recepteknek, kicsi az esély, hogy kapnék még a piacon. De ha mégis, úgy rettegjetek, mert senki nem akadályozhatja meg, hogy új recepteket próbáljak ki!

A szezon sztárja az epres-rebarbarás sörbet volt, de a gyömbéres-fűszeres mártás is nagy sikereket aratott. A sütemények közül a pudding került a dobogó tetejére, amíg meg nem érkezett ez a ‘crisp’.

Imádom ezeket az angol elnevezéseket: cobbler, crisp, crumble. Mindegyik egy gyümölcsös finomságot takar, ropogós tésztaréteg alatt. A crisp tetejére többnyire vaj-liszt-zabpehely-cukor kombináció kerül, ezt most egy kis tökmaggal tettem még ropogósabbá.

Epres-rebarbarás crisp tökmaggal

225 g vaj/növényi margarin

1,5 bögre liszt

1,5 bögre nádcukor

0,5 tk só

1 bögre zabpehely

1 bögre tökmag

a gyümölcshöz:

600 g rebarbara

400 g eper

1 bögre nádcukor*

¼ bögre keményítő

egy csipet só

*Ha nem reberbarával csináljuk, szerintem lényegesen kevesebb cukor is elegendő

A megtisztított feldarabolt gyümölcsöket összekevertem a cukorral, a keményítővel és a sóval.

A tésztához valókat az aprítógépbe öntöttem és morzsásra kevertem.

Egy nagyobb tűzálló tálat kivajaztam, beleraktam a gyümölcsöket és a tetejére morzsoltam a zabpelyhes tésztát. 180 ºC-ra előmelegített sütőben 1 órát sült.

Egy idő múlva a gyümölcsök igen sok levet eresztettek és elkezdett kibugyogni a tálból. Érdemes mindenképpen alárakni egy tepsit, vagy az enyémnél (22 cm széles, 5 cm mély) egy kicsivel nagyobb tálban sütni.

(Az eredeti receptet itt találtam)

Rebarbarás-kókuszos-epres pite

rebarbara_eper_sutemeny

Tudom, azt mondtam, hogy ha még kapok rebarbarát, megint ilyen sütit fogok készíteni. De persze megint előtört a agsztroblogger tudat és győzött a mindig újabb és újabb receptek kipróbálásának vágya.

A férjem szerint is ez az egyetlen hátránya a dolognak – amellett, hogy időnként kihűl az étel a fotózás miatt – hogy hiába nagyon finom valami, soha többet nem készül el, mert mindig van valami más, amit ki kell próbálni.

Ez persze azért eléggé sarkított így, de valóban van egy ilyen jelenség, erről gondolom mások is tudnának mesélni.

Szóval az újabb adag rebarbarámhoz újabb receptet találtam Kalinkánál, aki kókusszal és eperrel házasította. Nagyon finom lett az összhatás, de nekem lényegesen több cukrot kívánt a gyümölcs (a receptben már az emelt mennyiség található)

Rebarbarás-epres-kókuszos pite

a kelt tésztához:

1,25 dl tej/rizstej

25 g élesztő

275 g liszt (a fele lehet teljes kiőrlésű is)

25 g olvasztott vaj/növényi margarin

4 ek nádcukor

1 tojás

csipet só

a gyümölcsréteghez:

400 g rebarbara

300 g eper

6 ek kókuszreszelék

6-8- ek nádcukor

a tetejére:

100 g vaj

100 g liszt

100 g kókuszreszelék

100 g nádcukor

2 ek kókusztej /víz

A tésztához az élesztőt összekevertem a tejjel, majd az összes többi alkatrész hozzáadásával rugalmas tésztát gyúrtam.

Konyharuhával letakarva félreraktam kelni, addig megcsináltam a sütemény többi részét.

A rebarbarát megmostam, és kb. 2 cm-es darabokra vágtam. Az epret is megpucoltam és a nagyobbakat félbevágtam, majd összeforgattam a cukorral.

A morzsához valókat is egyszerűen csak összegyúrtam – itt kivételesen nem is kell túlzásba vinni a dolgot, elég csak úgy elnagyoltan, hogy tényleg morzsás maradjon.

Egy közepes tepsit (kb. 25x35cm) kibéleltem sütőpapírral és bekapcsoltam a sütőt 180 ºC-ra.

A kelt tésztát lisztezett munkalapon kinyújtottam, s úgy tettem a tepsibe, hogy pereme is legyen körben. Megszórtam a kókuszreszelékkel és rászórtam a cukorral összeforgatott gyümölcsöket.

Az egészet beterítettem a kókuszos morzsával és a még egy félórát pihentettem. Az előmelegített sütőbe tolva 35-40 perc alatt készre sütöttem.

Másnapra puhul meg igazán és egy gombóc vaníliafagyi remekül passzol hozzá.