Arnon Grunberg: TIRZA

„Ibi kocsmában volt a barátnőivel, a feleség a műtermében festett, és fogadta szinte kizárólag férfi modelljeit, Jörgen Hofmeester ült a nappaliban, és csak úgy falta a fejezeteket a kisebbik lánya betegségéről szóló, informatív könyvben, miközben Tirza a szobájában a cselló mellett épp végtelenül intelligensen éhen halni készült. Igy élt a Hofmeester család az új évezred kezdetén.”

Jörgen Hofmeestert idő előtt nyugdíjba küldik a könyvkiadóból , ahol évtizedek óta, igazából baromira motiválatlanul és megfásultan dolgozott. Persze ezt nem mondja el senkinek, reggelente továbbra is munkába indul, majd hazaérve vacsorát főz a még otthon élő 18 éves lányának, Tirzának – s nem ám holmi egyszerű ételeket, de mindjárt sushit, szasimit és persze mellé egy üveg fűszeres tramini is dukál (vagy több). A nagyobbik lány már elmenekült otthonról, a feleség többéves távollét után állít haza, mintha mi sem történt volna.

Miközben a lány érettségi bulijára készülődnek otthon, kezelni kell a helyzetet a feleséggel, Tirza új barátjával, aki Hofmeester szerint egy terrorista és ellen kéne állni a rátörő vadállati vágyaknak is (spoler: nem tud). A buli kisebb botrányba fullad, Tirza útra kell Afrikába a pasijával, ám miután hetekig nem ad hírt magáról, az apja utána indul, hogy megkeresse.

Hofmeester igazi értelmiségi helikopterszülő, a lány minden gondolatát befolyásolni, alakítani akarja. Igazából Tirza csak annyi, amennnyit az apja rásugároz, csak annyit tudunk meg a személyiségéből, amennyit H. látni enged. Rajta kívül nagyjából senkiről nem kapunk igazi karakterábrázolást, mindent az ő szemüvegén keresztül nézünk csak. S talán ez a legfájdalmasabb. Egy beteg, nihilista ember fejében lenni.

Grunberg egyébként tökéletesen és zseniálisan írta meg a könyvet. Hofmester a megtestesült európai (jelen esetben konkrétan holland) fehér középosztály, a főszereplő tökéletes szerepet játszik – bár kérdés, hogy ez valóban szerep-e.

Nem igazán tudom jó szívvel ajánlani a könyvet, elképesztően nyomasztó volt, és volt egy pont, ahol azt éreztem, még egy üveg fűszeres tramini előkerül, én fejbevágom a csávót  De élménynek élmény volt, még ha nem is kifejezetten pozitív, a végén van egy elég nagy csavar, de ettől nem lesznek jobb érzéseink sőt! Ami addig csak a bőröm alá kúszott be és végig igyekeztem lesöpörni valahogy, az egyszercsak fullba betalált. Mindenesetre el kell telnie nem kevés időnek, mielőtt az írótól olvasok még bármit.