Egy vasárnapi klasszikus: A Kuglóf

20130223_174540_0

A kuglóf, amire mindig vágytam. Mert sütöttem már kelt tésztából és sütöttem már kevert tésztából, de egyik sem volt az igazi. Ez amolyan klasszikus 2in1, az úgynevezett kevert élesztős tészta, ami ügyesen magában foglalja mindkét tészta előnyeit. A folyamatot a kevert tészta alapján kezdjük – a puha vaj kihabosításával. Bevallom én ezt mindig amolyan úri huncutságnak tartottam, kevertem rajta néhányat aztán gyerünk tovább.
De most többszöri tapasztalat alapján mondhatom, hogy érdemes rászánni az időt. és a vaj legyen tényleg puha – nem szobahőmérsékletű, hanem kicsit megolvasztott, épphogy nem folyós.
A cukros-tojásos-habos vajhoz jön aztán a érett kovász, a liszt és a tej. Jól kidolgozva egy meglepően lágy, mégsem ragacsos tésztát kapunk.
Innen aztán lehet játszani, kerülhet bele mazsola (soha!) vagy mehet a felébe kakaó, mint jelen esetben

Kuglóf

500 g finomliszt
150 g vaj
100 g porcukor
30 g élesztő
10  só
3 dl langyos tej
3 tojássárgája
vanília
2 ek kakaópor

Először is kovászt készítünk. Az élesztőt néhány csipet porcukorral csomómentesre masszírozzuk. Hozzáadjuk a tej felét és annyi lisztet, hogy tejföl sűrűségű masszát kapjunk (a lisztet a már kimért 500 g-ból vegyük ki!). A tetejét megszórjuk liszttel és meleg helyen hagyjuk, hogy dolgozzon az élesztő. Akkor jó, amikor megemelkedik és a liszt berepedezik a tetején.
A puha vajat kihabosítjuk, hozzáadjuk a porcukrot, majd egyenként alaposan beledolgozzuk a tojássárgákat. Ehhez a puha, habos krémhez adjuk a kovászt, a lisztet, sót, vaníliát és a maradék tejet, majd szép fényes tésztát dagasztunk belőle.
Kb. fél órát kelesztjük,A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra és kivajazzuk a kuglófformát. majd a felébe kakaóport keverünk. A fehér tésztát téglalap alakúra lapogatjuk, ráfektetjük a szintén hasonló alakú barna tésztát és piskótatekercs-szerűen feltekerjük. A végét összenyomkodjuk és a kuglófformába fektetjük.

20-25 perc pihenő után a sütőbe toljuk, 40-45 percig sütjük. Tűpróba nem árt, s ha esetleg nagyon pirulna a teteje, dobjunk rá egy darab alufóliát.
.

Medvehagymás-kecskesajtos zsemlék

zsemle

Az egyik receptem és képem, ami a nemrégiben megjelent Stahl Recept & Rejtvény című – gasztrobloggereknek szentelt –  magazinban is szerepelt. Bevallom furcsa volt magamat nyomtatásban látni 🙂 Itt is köszönet a szerkesztőknek, hogy gondoltak rám.

A bucik nagyon finomak, próbáljátok ki, medvehagyma helyett újhagyma is mehet bele.

Kecskesajtos-medvehagymás zsemle

200 g burgonya, megfőzve

1 ek vaj/libazsír

300 g finomliszt

100 g rozsliszt

1 tk só

25 g élesztő

kb. 1,5 dl tej

fél tk cukor

80 g érett kecskesajt

egy nagy csokor medvehagyma

a tetejére egy tojássárgája

A krumplit megpucoljuk és sós vízben puhára főzzük. Miután kihűlt, villával alaposan összetörjük és a zsiradékkal összekeverjük.
Az élesztőt a cukros tejben megfuttatjuk.
A liszteket keverőtálba mérjük, hozzáadjuk az összetört krumplit, a sót, a felfuttatott élesztőt és dagasztógéppel összegyúrjuk.
Mikor a tészta már szépen összeállt, beleszórjuk az apró kockákra vágott kecskesajtot és a felcsíkozott medvehagymát is, majd addig dagasztjuk, míg ezek is szépen eloszlanak benne.
Meleg helyen, letakarva duplájára kelesztjük.
Közben a sütőt előmelegítjük 200 °C-ra és egy nagy, lapos tepsibe sütőpapírt vágunk.
A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd 8 egyforma részre vágva zsemléket formázunk belőlük.
A zsemléket a tepsibe ültetjük, a felvert tojássárgájával lekenjük, majd egy félórás pihenő után a forró sütőbe toljuk és 30 percig sütjük.

[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2012/05/zsömle.jpg

Kenyér a hűtőből

kenyer_recept

Naszóval,  a hézagok okáról. Nem, megint nem nyaralni voltunk, csak változik az életünk. Én visszamentem dolgozni – amúgy igazából, nem csak az esetleges tanítások – és ugyan egyelőre csak heti néhány nap, de mégis át kell állni erre mindenkinek.

Szóval előtérbe kerülnek a dobozolható ebédek, a gyors vacsorák és a félkézzel összedobható dolgok. És mindenféleképpen kellett egy olyan kenyér, ami mindig működik, nem macerás és bárki meg tudja helyettem sütni. Mert házikenyér nélkül nem élet az élet…

Valamelyik éjszaka, netezés közben akadtam erre a csodára, rögtön ki is jegyzeteltem, s képes voltam kicsivel éjfél előtt be is keverni. Férj – aki addigra már fel is ébredt a kanapén való szunyókálásából – elég furcsán nézett rám, miért is állok éjszaka a konyha közepén, lisztet öntögetve egy tálba.

A dolog lényege tulajdonképpen egyfajta dagasztás nélküli kenyér, kicsit kevesebb vízzel – így nem lesz annyira nokedliszerű a tészta – viszont több élesztővel . Egy rövid szobahőmérsékleten való kelesztés után bemegy a hűtőbe, ahonnan tetszőleges adagban kerülhet felhasználásra. A tegnapi kenyér 5 napot hűsölt és tökéletes lett.

Tetszik, hogy nem kell a meleg jénaival varázsolni, sima sütőlapon is remek formája lesz – olyan igazi békebeli, ropogós héjú, foszlós belsejű. és semmi extra igénye nincs, csak az alapok: liszt, víz, élesztő, só. na meg egy hűtő :-)

Hűtős kenyér

910 g liszt

600-650 ml víz (a liszttől függően) EZ MÁR A JAVÍTOTT VERZIÓ

25 g friss élesztő

2-3 tk só

Az összes hozzávalót egy tálba zúdítottam, műanyag lapáttal nagyjából összedolgoztam. Dagasztógéppel is lehet, de nem kell annyira alaposan kidagasztani, mint a szokásos kenyereket. A DNK-hoz képest (ami egy nokedliszerű massza volt) viszont lényegesen kelttészta – jellegűbb.

Ezután kb. 1-1,5 órát szobahőmérsékleten kelesztettem, majd ez egészet ahogy volt, beraktam a hűtőbe.

Innentől kezdve szabad a pálya a felhasználás tekintetében – de egy napot mindenképpen érdemes neki adni a hűtőben. És persze minél tovább van ott, annál jobb lesz.

Sütés előtt kivesszünk egy alkalmasnak látszó darabot (én felezni szoktam), lisztezett/kukoricadarával megszórt konyhapulton kicsit lenyomkodom, veknit formázok belőle, és konyharuhával letakarva hagyom, hogy magához térjen (megintcsak 1-1,5 óra).

A sütőt egy lapos tepsivel együtt előmelegítem 230º C-ra. Mikor a kenyér már észhez tért, bevágtam a tetejét, egy ügyes mozdulattal a forró tepsire juttatom (egy vékony műanyag alátétet rakok a sütőpapír alá, amin kelesztem és azzal csúsztatom a tepsire) és ész nélkül telespiccelem vízzel a sütőt.

35-40 perc elég a fél adag tésztából készült vekninek, hogy gyönyörű, ropogósra süljön.

A honlapot, ahonnan “kisütöttem” viszont az istennek sem találtam meg mégegyszer…

Slágergyanús borkísérő – medvehagymás, kacsazsíros kiflik

medvehagyma_kifli

Na ez a kifli végzett szorosan második helyen a hamburger-zsemle mögött a “Legnehezebben Fotózható Étel” kategóriában. Olyannyira illékony darab, hogy most is a fél kosárral elfogyott, mire észbekaptam. A legtöbb medvehagyma idén ilyenben tűnt el – most már a fagyasztós készleteket fogyasztom – de simán, a hagyma nélkül is zseniális. Kipróbáltam vajjal, bio tejmentes margarinnal, de a legütősebb a kacsazsír-medvehagyma-vulkánsó  (a tetejére) kombó volt. Olyan, mint egy igazi, békebeli hagymás-zsíros kenyér, csak más formában. Ja, és rozét inni KÖTELEZŐ hozzá!

A receptet a Heimann Pincészet oldalán találtam, a köménymagot alapból töröltem (nem szeretem és kész) a videó viszont nagyon hasznos!

Heimann kifli medvehagymával (vagy anélkül)

600 g liszt

3 dl tej/rizstej/víz

125 g vaj/biomargarin/kacsazsír

1 kk cukor

1 kk só

25 g friss élesztő (vagy egy zacskó szárított)

4-5 ek aprított medvehagyma (opcionális)

a tetejére

1 tojás

Maldon só/vulkánsó/nagyszemű só

A hozzávalókat egy tálba mértem és a dagasztógéppel jól kidolgoztam. Kicsit lágy, fényes, az edény falától elváló tésztát kaptam. 1-2 órát kelesztettem. Szoktam úgy is csinálni, hogy este bedagasztom, hűtőben éjszakáztatom, reggel sütöm. Úgy is remekül működik.

Miután megkelt, átgyúrtam és 6 egyenlő gombócra osztottam. Minden gombócot vékonyra nyújtottam, az így kapott kört 8 cikkre vágtam és felsodortam.

A kifliket tepsibe rakosgattam, tojással lekentem, a sóval megszórta és előmelegített sütőben (légkeveréses, 200ºC) 10-12 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Majomkenyér már megint New Yorkból

majomkenyer

Ez volt a legelső recept, amit megcsináltam a Baked új könyvéből. Esély nem volt fényképezni. Aztán mégegyszer, de akkor valamiért szétdőlt az egész. Persze ennek mindenki rettentően örült, mert így kénytelen voltam újra elkészíteni, hogy felkerülhessen a blogra. A fahéjas csigát rögtön letaszította trónjáról, most ez a család első számú kelttészta – kedvence.

Nem csoda, hisz a puha, foszlós golyókat olvasztott vajba, majd fahéjas nádcukorba hempergetem, amitől sülés közben valami isteni karamelles szósz képződik rajta (épp ezért TILOS kapcsos sütőformában sütni, hacsak nem akarunk sütőt sikálni…). És persze lehet decensen szeletelni, de mennyivel jobb csak úgy kézzel tépni néhány kis golyócskát….

Pénteki ittjártakor Millie tetszését is megnyerte a recept, a hétvégén ők is ezt falatozták. Azthiszem egyetérthetünk a könyv szerzőivel, akik szerint érdemesebb ezt vendégeknek elkészíteni, különben előfordulhat, hogy többet eszünk belőle, mint kellene :-)

Majomkenyér (Monkey Bubble Bread from Baked)

500 g fehérliszt

1¼ bögre tej (290 ml)

1 zacskó porélesztő (7g)

1 tk só

5 ek cukor (80 g)

5 ek olvasztott vaj (100 g)

1 tojás

a fahéjas-cukros mázhoz

110 g vaj

2 tk fahéj

1¼ bögre sötét nádcukor (muscovado) (kb 250 g)

A tészta hozzávalóiból tésztát dagasztottam – ez az a fajta, amit jó alaposan ki kell dolgozni, ne sajnáljuk tőle az időt. Szobahőmérsékleten duplájára kelesztettem.

A vajat megolvasztottam, a cukrot pedig összekevertem a fahéjjal.

A megkelt tésztából kicsi golyókat formáltam (diónál kicsit kisebb méretű legyen – 16-17 gramm/ darab) – úgy 60 darabot, majd ezeket egyesével az olvasztott vajba majd a fahéjas cukorba forgattam – ebben többnyire a gyerekek szívesen segítenek.

Egy mélyebb piteformába sütőpapírt tettem és erre adagoltam a golyócskákat két emeletben. Ennél a pontnál – ha este álltunk neki – be lehet rakni az egészet a hűtőbe, majd reggel hideg sütőben indítani. Vagy mégegyszer keleszteni és előmelegített, 180 °C-os sütőben készre sütni – olyan 40-45 perc alatt.

A kész süteményt kis hűlés után egy tálra borítottam és persze a legjobb azon melegében szétcincálni. De ez kivételesen másnap is nagyon finom – feltéve, ha marad belőle…..

Formához a süteményt: mini panettone akár ajándékba is

panettone

 

Még nyár végén sikerült szert tennem ezekre a gyönyörű panettone formákra – aztán persze úgy elraktam, hogy kész szerencse, hogy még karácsony előtt rábukkantam.

A panettone hagyományosan olasz karácsonyi édesség, de valójában erősen hasonlít a stollenrecsak más formátumban tálalják. Alapvetően egy sok vajjal, tojással dúsított kalácstészta, aszalt gyümölcsökkel és kandírozott citrushéjakkal ízesítve.

A történetéről Millie-nél találhattok részleteket.

Mini pamettone

500 g liszt

2x7g élesztő

2 tojás + 1 sárgája

100 g nádcukor

200 ml tej

200 g vaj

140 g aszalt gyümölcs (mazsola és áfonya)

100 g kandírozott citrushéj (narancs és citrom vegyesen)

egy nagy marék madula

némi vágott mandula a tetejére

A tejet kicsit meglangyosítottam és az élesztőt elkevertem benne. Hozzátettem a cukrot és a tojásokat is. A lisztet több részletben adagolva hozzá dagasztani kezdtem, s a vége felé a kicsit megolvasztott vajat is hozzáadtam.

Kb. 1,5 órát kelni hagytam. Ezután átgyúrtam és a felaprított héjakat, az egész mandulát és gyümölcsöket is alaposan beledolgoztam.

Ebből az adagból nekem három darab lett (a formák átmérője és magassága 9 centi), a gombócokat a formába tettem és még egyszer kelni hagytam ( megint olyan 1-1,5 órát). A tetejét kicsi vízzel átkentem és a vágott mandulával megszórtam

A sütőt előmelegítettem 180ºC-ra és a megkelt tésztát beraktam. 40 percig sütöttem, majd lejjebb vettem a hőfokot 160 ºC-ra és még egy félórácskát sütöttem.

(A recept alapját a GoodFoodon találtam)

Briós reggelire

brios

Nem először készült el ez a tészta a Szakácsok Könyvéből. A rengeteg tojásnak, vajnak  és az élesztőnek köszönhetően ellépesztően jó az állaga, laza, levegős, csöppet sem száraz. A családnak egyedül az alacsony cukortartalom miatt volt kifogása – valóban nem az a tipikus kalács jelleg, még nekem is kíván némi lekvárt/mézet magára.

Kugflóf  helyett egyszemélyes papírformákba adagoltam a tésztát (annyira ragadt, hogy formázásra esély sem volt, a hűtéshez meg türelmetlen voltam) és a tetejét nádcukorral szórtam le.

Briós (6 darab)

250 g liszt

6 g friss élesztő (vagy 3 g szárított)

30 g cukor

3 tojás

1 csapott tk só

200 g (sótlan) vaj

A lisztet a dagasztógép táljába szórtam, rámorzsoltam az élesztőt és a cukrot, majd a tojásokat egyesével hozzáütve dagasztani kezdtem. Mikor kezdett elválni az edény falától, hozzáadtam a vajat és a sót és alaposan beledolgoztattam a géppel – ez olyan 10-12 perc volt, ennyi idő alatt vált szép fényessé és kezdett elválni az edény falától.

Letakarva meleg helyen kelni hagytam 2-3 órát.

Lisztezett kézzel öklömnyi darabokat szaggattam a tésztából és a papírformákba helyeztem őket (a tészta állaga miatt szerintem muszáj valamiféle formában sütni), majd még egy szűk órát kelni hagytam. A tetejét sütés előtt leszórtam nádcukorral.

(ha esetleg valaki formázni szeretné, rakja be kicsit pihenni a hűtőbe)

180 ºC-ra előmelegített sütőben olyan 30 perc alatt sült szép aranybarnára.