Sütőtökös-csokis keksz

Nem, ez nem a Merkúr a retrográdban, hanem egy szuper sütőtökös chocolate chip cookie, ráadásul gluténmentes (a DM-ben kapható Dove’s Farm gm liszt istenkirályság), kekszesdoboz-feltöltésre, vagy adventi gyertyagyújtáshoz tökéletes választás. A barnított vajjal pedig mindenképp pepecseljetek, igen – eleve rohadt jó illat lesz tőle a lakásban, plusz egy zseni karamelles ízt ad a keksznek, szóval ja, it’s a must.

Hozzávalók

140 g vaj

100 g nádcukor

80 g sült sütőtök pürésítve

½ kk vaníliaőrlemény

220 g Dove’s Farm gm liszt + ½ tk útifűmaghéj (gondolom rendes gluténossal is működik

1 tk sütőpor

½ tk szódabikarbóna

½ tk só

1 tk fahéj

½ tk őrölt gyömbér

¼ tk őrölt szegfűszeg

100 g étcsoki felaprítva vagy étcsokicsepp

Összeszerelés:A vajat egy magas falú lábasban elkezdtem melegíteni és addig gyöngyöztettem amíg csodásan illatozni kezdett és aranybarna lett (itt már figyelni kell mert hajlamos megégni) Kihűtöttem és ezen a ponton érdemes kicsit a hűtőbe is betenni, hogy dermedjen – ne kőkeményre! A megfelelő időben elkapott isteni illatú lágy barnított vajat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót. Fagyiskanállal sütőpapírra adagoltam – viszonylag messze egymástól, elégge megnő sütés közben! 180 fokon kb 12 percig sültek.

Cold brew és tonik, a legjobb nyári kombó

A tonikos espresso mániámmal már sokmindenkit megfertőztem, de ez a még nyáribb változat most nagyon megy itthon. Mi is az a COLD BREW? Egyszerüen egy hidegen áztatott kávé ( lehetne hozzá speckó eszközt venni, de már ne fér) amihez a durvára őrölt kávészemeket hideg vízbe áztatom. 60 g kávéhoz szoktam 1 liter vizet önteni, de persze ez is az egyéni ízlés szerint változhat. Kb 16 óra ázás után (hűtőben) papír kávéfilteren kétszer átszűröm ês már kész is. Jégkocka, jófajta tonik és bele a kávé, esetleg egy szelet narancs vagy citrom. Csodálatosan frissít, hűsít és 1 perc alatt megvan (még óvatoskodni sem kell vele mint a presszós változattal, hogy ne habosodjon fel). Áztassatok ti is kávét 😉😉

Karfiol-torta (vega, gluténmentes) Ottolenghi nyomdokaiban

Yotam Ottolenghi híres-nevezetes karfioltortája már régóta rajta volt a to-do listámon, csak éppen a lisztet akartam valahogy kikerülni. Agyaltam, hogy mivel lehetne helyettesíteni – zabpehelyliszt? keményítő? – de mivel elég nagy mennyiség (180 g) kellett bele, úgy döntöttem, hogy inkább úgy ahogy van, ki is hagyom belőle 😀

Valószínűleg így nem annyira “tésztás”, mint az eredeti, de higgyétek el érdemes kipróbálni! Vegáknak önálló étel, de köretként is megállja a helyét.

Karfioltorta (vega, gluténmentes)

* 1 kisebb fej karfiol (kb 500 g) rózsákra szedve
* 1 lilahagyma
* 5 ek olívaolaj
* egy ág friss rozmaring
* 4 tojás
* 150 g tejföl
* egy csokor friss bazsalikom, felcsíkozva
* 1/2 tk szódabikarbóna
* 1/2 tk kurkuma
* 50 g parmezán
* 50 g reszelt cheddar
* szezámmag, só, bors, vaj

A sütőt előmelegítettem 190 fokra. A piteformát kivajaztam és megszórtam szezámmaggal.

A karfiolrózsákat sós vízben félpuhára főztem (kb 15 perc volt), szűrőn lecsepegtettem.

A megpucolt lilahagymából 4 szép karikát vágtam (ez lesz majd a tetején a díszítés, nyersen), a többit felkockáztam. Az olívaolajon megdinszteltem a hagymát a rozmaringgal és félreraktam hűlni.

Összekevertem a tejfölt, a tojásokat, a bazsalikomot, a sajtokat, a szódabikarbónát, a kurkumát, és a kihűlt hagymát. Sóztam, borsoztam, végül összeforgattam a karfiolfejekkel.

Az egészet a piteformába egyengettem, kicsicsáztam a tetejét a lilahagymakarikákkal és az előelegített sütőben 40-45 perc alatt készre sütöttem. Tálalás előtt kb. 20 percet érdemes pihentetni, hogy szépen lehessen szeletelni. Másnap, hidegen is elég fincsi!

Nevezhetjük akár Buddha-tálnak is

Nem csak a tavasz közeledte és a böjt miatt, de próbálok minél több zöldséget és minél kevesebb húst enni mostanában – nem is esik igazából nehezemre mondjuk. Ez a Buddha-tál dolog régóta izgatott, jópofa eufémizmus a rakjuk-össze- a-maradékokat-csinosan-egy-tálba egyszerűségére. Plusz hűtőürítésnek sem utolsó.

Most az alap karfiolrizs volt (szomorkodott még egy kis maradék a hűtő aljában), ehhez a felaprított zöldséget egy kis olívaolajon átpirítottam egy újhagymával és egy gerezd fokhagymával.

Kb. 1 dl kókusztejszínt összekevertem 2 ek szójaszósszal, 1 ek rizsecettel és egy tk reszelt gyömbérrel.

Az öntet felét összekevertem a “rizzsel”, ez az alap, innentől kezdve igazából tényleg mindenki a maga ízlése szerint intézheti – nálam most párolt fodroskel, avokádó, házi kimchi és egy kis retek mikrozöld került rá. A öntet másik felét közvetlenül evés előtt csorgattam rá.

Az éjjel soha nem érhet véget – rákészülős reggeli zabpehellyel, szenvedéllyel

Nagy kedvencem az ún “overnight” zabkása, amikor főzés helyett már előző nap bekeverem a zabpelyhet valamilyen folyadékkal (többnyire kókusztejjel), így reggel már nem kell szuttyogni vele, csak kikanalazni a kis üvegekből

Lehet aztán cifrázni kakaóval, gyümölcsökkel, mogyoróvajjal, magokkal, nagyjából mindet elbír. Most mézes-citromos maracuját kanalaztam a tetejére, egy kis napsütés a kinti szürkeségbe

Reggeli zabkása – este készítve 🙂

(kb. 2 közepes adag)

4 nagy evőkanálnyi aprószemű zabpehely

2 evőkanálnyi chia mag

2 dl kókusztejszín (Kara)

a tetejére: 3 maracuja beleseje, összekeverve 1 evőkanálnyi mézzel, 1 citrom(vagy lime) levével és egy kis vaníliával, plusz némi pirított kókuszchips

Hétköznapi ünnepek – fonott kalács

A kalács valamiért többnyire az ünnepekhez kötődik, pedig bármikor indokolt lehet egy szelet lekváros kaláccsal indítani a napot. Őszintén szólva én akkor szoktam sütni, mikor érzem már a családtagokon, hogy vágynának valami édességre, de nincs kedvem egy cukorbombát rájuk szabadítani. Szerencsére így még a gyereket is le lehet beszélni a bolti péksütemény vásárlásról.

Ez egy teljesen alaprecept, sima hármasfonással fonva és kenyérformában sütve – így egyszerűbben is szeletelhető.

Fonott kalács – 2 darabhoz

500 g liszt

250-260 ml tej

50 g puha vaj

75 g cukor

1 nagy csipet só

1 db tojás

15 g friss élesztő

(a lekenéshez + 1 tojás)

Az élesztőt kicsit felfuttattam a tejben, majd minden hozzávalót összeöntve lágy, fényes tésztát dagasztottam. Konyhapulton, letakarva kb másfél órát kelt. A tésztát lisztes felületen átgyúrtam és 6 egyforma részre osztottam, ezekből kis zsemléket formáztam, letakarva pihentettem 30 percet.

A golyókat rudakká sodortam – én ezt is szeretem két részletben csinálni, 5-10 perc pihenővel közte, jobban kezelhető úgy a tészta. 3-3 rudat összefontam és a sütőpapírral bélelt, szögletes kenyérformába tettem, ahol kb egy órát pihent még.

Tojással lekenve ment a 180 fokos sütőbe, spricceltem nekik vizet is és 35-40 percig sültek.

Házi narancslekvárral a legjobb <3

Zsályával sült édesburgonya – hommage á DGy

Süssetek édesburgonyát! Hozzátok be a kamrából a girbe-gurbe fura zöldséget és pucoljátok meg. Hámozás közben gondolkodjatok el rajta, miért ilyen brutál nehéz megfosztani a héjától, mitől lehet, hogy ennyire kemény ez a napsárga zöldség – s hogyan lehet az, hogy hő hatására meg pikk-pakk olyan puha lesz, hogy az istennek sem sikerül belőle ropogós krumplihasábokat sütni. Hőbörögjetek az élet logikátlan és igazságtalan mivoltán – ez megnyugtat.

Ezután egy jó éles szerszámmal gyaluljátok le a krumplikat vékony karikákra – de vigyázzatok a kezetekre, ez vega verzió lesz!

Az édesburgonya jó barátságban van a zsályával, szóval menjetek ki a kertbe, lélegezzetek mélyeket menetközben és a kiskertből szedjetek 8-10 levél zsályát. Kiskert hiányában kérjetek a szomszédtól, vagy vegyetek cserepeset. A szárított itt sajnos nem játszik, bármilyen kényelmesnek is tűnik. Végső esetben határozzátok el, hogy tavasszal mindenképpen ültettek zsályát és tegyétek el ezt a sütési projektet addigra.

A megszerzett zsályaleveleket mossátok le, simogassátok végig a puha, bársonyos levélkéket, elmerengve a cuki régi emléken, amikor a ma már lakli majdnemfelnőtt kamaszgyereked nyuszifülnek hívta ezeket az illatos kis növénykéket. Az édesburgonyaszeleteket rakosgassátok állítva szépen egymás mellé egy kerek/ovális tálba, néha stratégiailag elhelyezve egy-egy zsályalevelet, s közben dúdolgassátok a “Tele-kertem-zsályával-szerelemnek-lángjával” népdalt.

Daráljatok rá sót, borsot, majd a végén öntsétek nyakon az egészet sűrű kókusztejjel (vagy tejszínnel, ízlés szerint. Toljátok be az előmelegített sütőbe (180 fok) 30 percre, a végén lehet kicsit grillezni, úgy még jobb lesz.

Kapcsoljatok be egy jó filmet és kanalazzátok be a tálból az egészet. Opcionálisan lehet köretként is adni pl. kacsamellhez és megoszthatjátok a családtagjaitokkal is, ha eléggé szereteitek őket – vagy ők az édeburgonyát.

*elég sok Dragomán Györgyöt olvastam mostanában és elkapott a stílus. A recept maga Chili & Vaníla alapján készült.