Sajtos-hagymás rudak

sajtos_hagymas_rud

Na akkor az édesség-dömping után jöjjön valami “sósság” is. Egészen véletlenszerűen a Dr. Oetker élesztőkhöz csomagolt receptes reklámanyagon találtam ezt a finomságot és már egy ideje a pulton várta, hogy végre tiszta legyen a terep (értsd: ne legyen itthon a család tejérzékeny fele). A múlt héten aztán el is készült, nagyon finom lett a pirított hagymától és a sok cheddar sajttól (ezért külön köszönet Millie-nek)

Sajtos-hagymás rudak

a tésztához:

375 g liszt

1 tasak élesztő (7g)

1 kk só (nekem egy picivel több kívánkozott bele)

75 g puha vaj

100 g reszelt cheddar sajt – vagy gouda, vagy más karakteresebb típus

50 ml joghurt

150 ml langyos tej

a tetejére:

100 ml joghurt

100 g pirított hagyma (nekem ez olyan 3 nagyobb fejből jött ki)

50 g reszelt cheddar sajt

A lisztet az élesztővel elkevertem, hozzáadtam a többi hozzávalót sima tésztát dagasztottam belőle – én egy kicsit lágynak éreztem, úgyhogy még raktam hozzá némi lisztet.

Letakarva, meleg helyen duplájára kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra és kikészítettem két nagyobb tepsit, sütőpapírral bélelve.

A megkelt tésztát átgyúrtam és kb. 30×40 centis lappá nyújtottam. Megkentem a joghurttal, megszórtam a pirított hagymával és a sajttal. A tésztalapot hosszában kettévágtam, majd az így nyert lapokból 1-1,5 cm széles csíkokat vágtam. Mielőtt a tepsibe raktam volna, mindegyiken tekertem egyet a tengelye körül.

Ploughman’s szendvics – az angol szántóvetők ebédje

sajtos_mustaros_szendvics

A “ploughman’s lunch” igazi angol csemege. Nem más mint egy jó szelet sajt (többnyire cheddar), némi friss, ropogós kenyér,  savanyúság és vaj. Kínálhatnak még mellé almát, sonkát és főtt tojást is, és persze elmaradhatatlan mellőle egy jó pohár sör.

Gyakorlatilag a szalonna-hagyma-kenyér megfelelője a szigetországban, ezt csomagolták be anno a földekre induló férfiaknak a gondos angol menyecskék. A nevét  viszont a hatvanas években terjedő sajtgyári PR-nak köszönheti, és azóta ikonikus étellé vált Nagy-Britanniában, szinte minden pubban megtalálható. A pontos összetétele vidékenként eltérhet, de jó angol szokás szerint mindig a helyi jellegzetességeket, a helyi termelők finomságait tartalmazza.

Divatos terminussal élve ez egy újragondolt változata a hagyományos ‘ploughman’s lunch’-nak, a mustár, a paradicsom és a sajt nem mellé, hanem bele került. Én így is teljesnek éreztem, de Férj szerint némi kolbász azért jól jön hozzá.

Ploughman’s szendvics – mustáros, sajtos, paradicsomos bucik

450 g Pásztói kenyérliszt

50 g Pásztói teljes kiőrlésű rozsliszt

300 ml tej

egy zacskó porélesztő (7g)

25 g vaj

1,5 tk só

2 ek magos mustár

200 g érett cheddar sajt

250 g koktélparadicsom, félbevágva

A tejet és a vajat picit megmelegítettem, épp csak annyira, hogy a vaj elolvadjon. Közben a lisztet, a porélesztőt és a sót összekevertem egy tálban, majd a tejes keveréket hozzáöntve a dagasztógépemre bíztam a továbbiakat. Persze azért közben figyeltem, hátha kell még egy kis tej (kellett) vagy netán liszt.

A tésztát meleg helyen duplájára kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra. A megkelt tésztát kinyújtottam (olyan 30×40 centisre) és megkentem a mustárral. Rászórtam a sajt kétharmadát, majd a a tészta kétharmadát középre hajtottam, a másik kétharmadát pedig erre rá – a vajas tésztát szokták így levélszerűen hajtogatni.

Így letakarva is kelesztettem még félórácskát. Ezután hatfelé vágtam, vágott felével fölfelé fordítva az alján összenyomkodtam a tésztát, hogy ne folyjon ki alul az anyag. Ezáltal a teteje zsebszerűen szétnyílt, ide bedugdostam a paradicsomokat és a maradék sajttal megszórva küldtem az előmelegített sütőbe. 25-30 perc alatt gyönyörű aranybarnára sült.

forrás: GoodFood 2010 August

Citromos hajtogatott sütemény

citromos_sutemeny_II

Az egyik gyerekem már túl van a kétnapos osztálykiránduláson (optimálisan hétfőn-kedden voltak) a másikét (Szentendrei-sziget, mezőgazdasági munka, biofarm, sátorozás,  ma reggeli indulás) szerencsére elhalasztották.

Anyai szívem kicsit megnyugodott, végre mindhárom csemete a szárnyaim alatt van (na jó, a legnagyobb már igencsak kilóg alóla) mit is tehettem volna mást, minthogy sütök nekik egy jó kis süteményt.

Különösképpen a formája nyerte el a tetszésemet, (bár nem teljesen sikeredett olyanra, mint az eredeti receptben) meg hogy olyan jó, téphető fazon. És frissen sülve az állaga is valami isteni, foszlós volt, a vaníliás, citromos illatáról már nem is beszélve. Közönségsiker volt, ismétlés várható.

Hajtogatott citromos sütemény

350 g liszt (+  a nyújtáshoz)

60 g cukor

1 csomag szárított élesztő

½ tk só

60 g vaj

fél bögre tej/víz

egy vaníliarúd belseje

2 tojás

A citromos töltelékhez

120 g cukor

egy (bio)citrom reszelt héja

3-4 ek vaj, olvasztva

a tetejére

100 g Philadelphia natúr krémsajt

4-5 ek porcukor

1 ek tej

1 ek citromlé

A tejet kicsit megmelegítettem és beleraktam a vajat, és a cukrot, hogy éppen csak elolvadjon. A lisztet, sót, élesztőt a dagasztógépem táljába mértem. Ráöntöttem a tejes keveréket, beleütöttem a tojást és fényes, homogén tésztává dagasztottam (azaz a gép, nem én :-)  )

Úgy egy órácskát kelni hagytam, majd alaposan lisztezett felületen jól átgyúrtam (a liszttel én elég bőven bántam mert igencsak lágy, ragacsos volt a tészta) és egy kb. 30×10 centis lappá nyújtottam. Rákentem a megolvasztott vajat és 5 egyforma széles csíkra vágtam hosszában.

Ezután az első csíkra rákentem a citromos cukor (ehhez csak egyszerűen összekevertem kicsit előre a cukrot és a citromhéjat, hogy kicsit összeálljon)negyedét, ráraktam a mellette lévő csíkot (vajas felével felfelé) és így tovább a többivel.

A végén így lett egy ötemeletes, kicsit dülöngélő falam. Ezt kb. hat részre vágtam (olyan szélességben, mint a kenyérformám) és vágott felükkel fölfelé (mindjuk maguktól is felborultak) a formába rakosgattam őket. Egy félórás pihenő után az előmelegített (175 ºC) sütőbe toltam és úgy 45-50 percig sütöttem.

A formában hagytam félig kihűlni, aztán tálra borítottam, a krémmel megkentem és még úgy langyosan szét is marcangoltuk a felét….

Mit mondjak, nagyon jólesett!

(update: a formázásról Jade nagyon hasznos fázisfotókat készített, így talán érthetőbb, még ha ő más számokkal is dolgozott :-) )

citromos_sutemeny

Tekeredik a tészta, csiga akar lenni

ribizlis_sutemeny

A tejbegrízes-ribizlis mellé kellett persze a gyerekeknek is valami tejmentes okosság. Mivel dió még van bőven a tavalyiból, abból is került bele, hogy apadjanak a készletek. A mini-csigákat pedig muffinformába ültettem, így olyan klassz kis ’handy’ lett, amit pár falással bekap az ember.

Ribizlis-diós csiga

350 g finomliszt

150 g rétesliszt

20 g élesztő

75 g cukor

1 tojás

75 g puha vaj/tejmentes margarin

kb. 200 ml víz/tej

a töltelékhez

120 g vaj/tejmentes margarin

80 g dió, olyan 2-3 ek nádcukorral összedarálva

2-3 nagy marék ribizli

A tésztához való alapanyagokat a dagasztógépem táljába dobáltam, majd hagytam a gépet érvényesülni – néhány perc alatt szépen be is dagasztotta. Egy jó másfél órát kelni hagytam – bár ilyen melegben szerintem még hamarabb is duplájára dagad.

A megkelt tésztát kétfelé szedtem, és egy-egy kb. 25×40 centis téglalappá nyújtottam. A tésztát megkentem a vajas-diós-cukros keverékkel, megszórtam a ribizlivel és szorosan feltekertem (a hosszabbik oldala felől).

Mindegyik rudat 12 részre vágtam – kb. kétujjnyi szeletek lettek – és két kivajazott muffinforma mélyedéseibe ültettem a csigákat. Előmelegített (200ºC) sütőben olyan 30 perc alatt sültek meg.

Az már csak később jutott eszembe, hogy némi vaníliasodóval könnyen ribizlis aranygaluskává lett volna alakítható….

Gyertyafény, szép remény, karácsonyi sütemény….

stollen_csiga

“Egyszer arra jártam én,
hol az ég a földre tárul,
mindent ingyen ad, nem árul,
sziporkázó csillagok
záporoznak könnyedén.”

Weöres Sándor: Téli nyalánkságok

Karácsonyaink szerves része a Kaláka: Szabad-e  bejönni ide betlehemmel című albuma. Az 1987-ben kazettán megjelent lemez semmit sem vesztett aktualitásából. A csodálatos karácsonyi énekeket minden évben szívesen hallgatjuk napjában többször is – na jó, mikor júliusban is ezt akarták berakni a gyerekek, akkor azért hevesen ellenálltam!

És ha már karácsonyi sütemény, akkor stollen. Tavaly karácsonykor kaptam is (Millie angyalkájától) egy gyönyörűt, és sütöttem is a barátnémnak egyet. Aztán legközelebb tavasszal került elő a Segítsüti akcióra, amikor is megkésett karácsonyi ajándékként egy jó barátot is kaptam a licitgyőztes személyében.

Az idei karácsony sem maradhat stollen nélkül, de most koszorú helyett csiga formában végezte – talán jövőre majd egy hagyományosat is sütök az eredeti alakjában.

Stollen-csiga

500 g liszt

3 ek nádcukor

1 tk só

egy zacskó élesztő

85 g vaj

200 ml tej

1 ek nádmelasz

2 ek rum

2 tojás

2 ek olaj

150 g mazsola

egy nagy marék kandírozott citrushéj (narancs és citrom vegyesen)

egy nagy marék aszalt áfonya

egy nagy marék pisztácia

marcipán

Az első négy hozzávalót a dagasztóm táljába tettem és lazán összekevertem. A tejet meglangyosítottam, ment bele a nádmelasz és a vaj.  Hagytam kicsit elolvadni majd a szárazanyagokhoz öntve és az egyik tojást is hozzáadva hólyagos, fényes tésztát dagasztottam belőle.

Letakarva egy meleg sarokban pihent egy jó órácskát.

Ezalatt a kandírozott héjakat, a pisztáciát, a mazsolát és az áfonyát durvára daraboltam és nyakon öntöttem a rummal.

A megkelt tésztát jó alaposan átgyúrtam, majd kb. A4-es méretűre nyújtottam. Az összevágott gyümölcsök felét rászórtam, majd az egyharmadát balról behajtottam középre, majd ugyanezt jobbról is megtettem. Ezután felülről hajtva is félbehajtottam, jól lenyomkodtam és elkezdtem vékony lappá nyújtani. Kb. 30×45-ös lappá igyekeztem alakítani.

A maradék gyümölcs kétharmadát rászórtam és feltekertem, mint egy kakaós csigát. Éles késsel 2-2,5 cm vastag szeletekre vágtam és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.Mindegyiknek a közepére egy marcipángömböcskét tuszkoltam és jól belenyomtam a tésztába.

Letakarva megint kelni hagytam. Időközben előmelegítettem a sütőt 200 ºC-ra.

A megkelt tekercseket a felvert maradék tojással lekentem és mehettek is sülni. Hamarosan isteni illat terjengett a lakásban és 20-25 perc alatt szép aranyszínűre is sültek a tekercsek.

A tetejét lehet még cifrázni citromléből és porcukorból készült mázzal és a maradék gyümölcsdarabokkal (ha nem, akkor ez persze mehet bele is)

Az öletet a decemberi GoodFoodból merítettem.

Print

Már megint a gőz – csak most gombóc

gozgomboc

Annyira járattam az agyam, hogy mit lehet az új kütyümön kipróbálni, hogy a legegyszerűbbet, legkézenfekvőbbet majdnem el is felejtettem. Hát persze hogy gőzgombócot kell csinálni!

Fel is hívtam anyukámat, megkérdeztem, ettem-e én már olyat. Kiderült, hogy a mi félig-meddig sváb családunkban (másik félig tót, harmadik félig palóc) bizony még sosem készült gőzgombóc. Illetve anyukám szerint egyszer ő csinált valami dobozosat – de ezt az információt meg sem hallottam.

Szóval mindjárt bele is vetettem magam a kutatómunkába, s végül Macikonyha receptje került ki nyertesen a versenyből. Az elkészítés roppant egyszerű – voltaképpen egy édes kelttészta – a pároló pedig teljesen alkalmas a gőzgombóc megfelelő állagának előállítására. Könnyű, foszlós gömböcöket kaptunk vacsorára – belül savanykás ribizlilekvárral, a tetején mákkal.

Gőzgombóc

500 g liszt

25 g friss élesztő

3 ek nádcukor

fél tk só

1 tojás

1 tojássárgája

2,5 dl  (rizs)tej

2 ek vaj (+ a kikenéshez)

1 citrom reszelt héja

sűrű lekvár

mák, porcukor – a tálaláshoz

Az élesztőt elkevertem a tejjel és a cukorral, majd a többi  alkotórészt hozzátéve lágy, fényes tésztát dagasztottam. Letakarva 1 órát kelesztettem.

Ekkor alaposan átgyúrtam és 8 egyenlő részre osztottam. Mindegyiket négyzetté lapogattam, egy-egy kanát sűrű lekvárt tettem a közepére, majd a tésztát alaposan összenyomkodva gombóccá formáltam. Lisztezett felületen, letakarva még egy félórát kelesztettem.

A pároló tetején lévő tálcát alaposan kivajaztam (különben odaragad), az aljába vizet öntöttem.

A megkelt gömböcöket négyesével a tálcára ültettem, letakartam a tetejével és 25 perc alatt 2 menetben készre gőzöltem.

Tálaláskor porcukros mákkal szórtam meg, de egy jó vaníliaszószt is elbír.

VitaCuisine hiányában egy lábossal, némi vízzel és egy párolóbetéttel is megoldható a gőzölés.

A Tefal és az Essence Főzőiskola támogatásával

Takarékos csokis croissant

kakaos_croissant

Na előbújok végre én is a fényre. Kedves Nemisbékánk minket is meginvitált a Takarékláng csapatába, s most ennél a finomságnál úgy éreztem, éppen idevaló.

Mert amellett, hogy isteni finom, igen nagy adag lesz belőle, úgyhogy vendégségekbe nagyon ideális. A megadott anyagmennyiségből 32 darab, kb. 10 cm-es croissant lesz. A másik nagy előnye a tésztának, hogy este megcsinálom, éjszaka a hűtőben pihen, és amikor meg akarom sütni, csak bedugom a sütőbe és fél órán belül kész is van.

Az alaprecept Limarának köszönhető, nála fedezte fel Orsi, majd én variáltam tovább. Őszintén szólva az ihletet az aluljárókban kapható (F××××tti) csokis croissant adta, amit azóta nem vagyok hajlandó megvenni, mióta elolvastam az összetevők listáját.  A tésztarétegek közé egyszerűen kakaóval és némi cukorral elkevert vajat kentem, így alaposan átjárja a csokis íz.

És hogy bonyolítsam a helyzetet: mivel rendelkezem kettő darab tejérzékeny gyermekkel, persze itt is kénytelen voltam a tejmentes változatot is kikísérletezni. Önszántamból mondjuk sosem ennék Liga margarint, dehát a kényszer nagy úr. Így most kétféle költségvetéssel készítettem el, egy tejmentes (azokkal a hozzávalókkal, amikből én szoktam csinálni) és egy vajas változatot. A vicces az, hogy nagyjából ugyanarra az árra jün ki mindkettő.

Csokis croissant

700 g liszt (Biopont búza fehérliszt: 262 Ft / sima finomliszt 76 Ft)

1 kis pohár joghurt -140 g  (helyett rizstejszín: 217 Ft /joghurt: 95 Ft)

2 dl tej (rizstej 111 Ft/ házi tej 40 Ft)

3 kk só (mondjuk 10 Ft)

4 ek cukor (általában nádcukor, de akkor sem több, mint 50 Ft)

2 tojás (60 Ft)

5 dkg élesztő  (45 Ft)

25 dkg vaj (Liga margarin 150 Ft/ alap vaj(pl. Milli)500 Ft, persze itt lehet játszani a minőséggel, a Lurpak mondjuk olyan 720-ra jön ki)

2 ek kakaópor (cukrozatlan ofkorsz, talán 30 Ft)

4-6 ek nádporcukor (60 Ft)

Összesítve: a tejmentes változat 995 Ft, a vajas 966 Ft. Ez azért szerintem elég baráti. Persze lehet variálni és a vajas változatot elkészíteni Ligával, de szerény véleményem szerint, aki nincs rákényszerítve a margarinra, az mindenképpen inkább a vajat válassza!

És most a matek után térjünk rá az elkészítési technikára.

Először is az első 7 hozzávalóból ruganyos, fényes tésztát dagasztottam, amit aztán egy jó órácskát a hűtőben pihentettem.  Ezután a tésztát igazságosan elfeleztem.  A puha, kenhető állagű vajat/margarint kikevertem a kakaóval és a porcukorral majd ezt is két egyforma adagra osztottam.

Vettem az egyik adag tésztát és nyolc egyforma darabot vágtam belőle (nekem ez saccra nem megy, úgyhogy a mérleget szoktam segítségül hívni).  A tésztadarabokat enyhén lisztezett felületen kb. 15 cm átmérőjű  lapokká nyújtottam. Vettem egy lapot és megkentem a fél adag vaj kb.1/7-ed részével (ez viszont szemre megy, de persze itt is lehet méricskélni). Majd ráterítettem a következő tésztalapot, kentem és így tovább. A tetejére persze csak tészta került. Majd így az egészet elkezdtem kinyújtani, óvatosan, ügyelve arra, hogy ne nyomjam ki túlságosan a vajat, ne másszanak el a lapok egymástól. Ez attól is függ, milyen passzban vagok, de olyan 35-40 cm átmérőjűre szokott sikerülni.

Ekkor éles késsel elnegyedeltem keresztbe, majd minden negyedet még 4 további körcikkre vágtam. A tészta szélesebb végét kicsit széthuzigálva kifliszerűen feltekertem és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket.

Ugyanezt a folyamatot a tészta és a vaj másik felével is elvégeztem.

A megpakolt tepsiket beszuszakoltam a hűtőbe (nálam mindig ez a logisztikai feladat a legbonyolultabb) és elmentem aludni.

Reggel a sütik tetejét átkentem egy felvert tojással, majd a hideg sütőbe dugtam és 190 fokra beizzítottam. Félóra múlva már az asztalon illatoztak a kis csokis finomságok.