A karácsonyi menü főszereplője: Libamáj brulée – hagymalekvár – kalács

libamáj_hagymalekvár

A karácsonyi menüsorunk tartós alappillére volt évekig a borleves. Aztán jött a libamáj és átvette a hatalmat. Majd tavaly érkezett a kalács – libamájbrulée – hagymalekvár kombináció, ami olyan elsöprő sikert aratott, hogy a gyerekek idén decemberben már vágták a centit, hogy mikor lesz végre karácsony este (s nem csak az ajándékok miatt)

A libamáj hallatára sokan elszörnyednek, hogy az micsoda luxuscikk, de higyjétek el, itt nem túl nagy mennyiség használatával igazi villantós, tuti előételt kaptok. Mi ezt az adagot kb. öt napig ettük családilag (3 felnőtt, két nagy gyerek) időnként kiegészülve néhány vendéggel, és egyszer sem szóltam rá senkire, hogy ne kenje olyan vastagon.

Ja, és ami a legjobb, hogy maga a brulée és a lilahagymalekvár is előre elkészíthető, így amikor a vendégek megérkeznek már csak a kalácsot kell frissen megpirítani. Ezt a legjobb serpenyőben, némi kakaóvajon, de persze ha a türelmünk véges, a piritóssütő is megteszi…

Kalácsrecept pl. itt, kicsivel kevesebb cukor is elég ehhez bele.

Libamáj brulée (9 db.  8,5 cm átmérőjű bruléeformához)

3 dl tej

3 dl tejszín

0,75 dl tokaji aszú

7 tojássárgája

1 tk balzsamecet

só, frissen őrölt bors

500 g hízott libamáj (vagy kacsamáj)

A tejet és a tejszínt egy duplaaljú lábasban melegíteni kezdtem. Közben a tojások sárgáját kikevertem a sóval, borssal és a tokajival. A meleg tejes keveréket óvatosan hozzáöntöttem – közben habverővel bőszen kavartam, nehogy a sárgája túl sok hőt kapjon egyszerrre. A tűzre visszatéve kis lángon melegítve besűrítettem – ez az a munkafázis, amikor bizony ott kell állni mellette, szilikonlapáttal meg-megkeverve és vigyázva nehogy kicsapódjon (max. 82-85 fokig).

Ha ez megvan, rögtön átöntöttem egy másik, hideg edénybe, nehogy tovább melegedjen. Mikor kb. langyosra hűlt, a közben kierezett májat egyszerűen beleturmixoltam.

A így kapott krémet a tálkákba szétöntöttem és 140 fokos sütőben, vízfürdőben 60 percig gőzöltem. (Magas peremű tepsi, bele a formák, köré forró víz, így tolom a sütőbe).

Lilahagymalekvár (érdemes mindjárt dupla adagot csinálni, csak szólok :-))

12 dkg méz

500 g lilahagyma

4 dl száraz vörösbor

1-1,5 dl balzsamecet

1/2 kk őrölt fahéj

1/2 kk őrölt szegfűszeg

némi só

A mézet megkaramellizáltam és felöntöttem a borral. Kb. a felére beforraltam,  közben a lilahagymát megpucoltam és felszeleteltem. A boros cucchoz adtam a hagymát és fedő alatt kb. 1 órát főztem, majd ment bele a balzsamecet és fedő nélkül addig főztem, míg már csak egy sűrű szirup maradt alatta. Ekkor gyorsan hozzákevertem a fűszereket is és kész is.

Forrás:

http://mezesmadzag.blogspot.co.uk/2009/11/libamaj-creme-brulee.html?_sm_au_=itVL5qHHrnZDSDjj

 

 

Töltött káposzta – nem csak karácsonyra

töltött_káposzta

 

Van néhány olyan étel, amit egy évben csak egyszer készítek el, s mire megint odaérnék, hogy nekiálljak, el is felejtem hogyan csináltam előzőleg. Ezt megelőzendő most gyorsan lejegyzetelem a nálunk minden évben karácsony előtt elkészülő töltött káposztát – megjegyzem viszont, hogy nem érdemes két nappal az ünnepek előtt elkészíteni, különben őrt kell állni felette, hogy maradjon a vendégeknek 🙂

Töltött káposzta

1,5 kg darált sertéslapocka

4 dl rizs

1 tojás

4 kisebb fej hagyma, pró kockákra vágva

6 gerezd fokhagyma, aprítva

só, bors, borsikafű, pirospaprika

5 kg savanyúkáposzta

2 ek mangalicazsír

egy nagyobb darab füstölt tarja

pirospaprika, kapor, bors

A töltelékhez a hagymát kevés zsíron megdinsztelem, majd a végén a fokhagymát is rádobom. Miután kicsit kihűlt, a darált húshoz adom a rizzsel, tojással, fűszerekkel együtt és alaposan összedolgozom.

Egy jó nagy lábast kizsíroztam, pirospaprikával megszórom, és lerétegezem bele a káposztát a töltelékekkel és a nagyobb darabokra vágott tarjával. A rétegek közé is szórtam pirospaprikát és kaprot.. A tetejére már csak káposzta került és felöntöttem annyi vízzel, hogy kb. a háromnegyedéig ellepje. Kis lángon 3-4 órát főzöm (vagy többet is akár, ha elfelejtem elzárni :-O)

Lehet persze cifrázni, kolbászt tenni bele, szalonnát darálni a töltelékbe, vagy akár ananászlével felönteni (nem vicc, Takács Lajos így csinálja :-)) de nekem ez így ízlik a legjobban, könnyed, ízletes, még a harmadik napon sem futok el előle 🙂

 

 

 

Itt a karácsony!

Ezzel a történettel és egy csodaszép dallal  – a gimnáziumi kórusunk előadásában – kívánok minden kedves olvasómnak békés, boldog ünnepeket!

http://www.youtube.com/watch?v=Y3wA8N0efrA

Lázár Ervin: Az asszony

Azon a télen nem akart megjönni a hó, néhány héttel karácsony előtt még feketében, fagyott göröngyöket didergetett a táj. Ebből a sötétségből jött elő az asszony, csecsemő fiát a melléhez szorította. Nem tudni, merről jött, azt sem, mennyi ideje állhatott kinn az ajtó előtt, mert nem kopogott.
– Az istenért, jöjjön be, hiszen megfagy – mondta neki anyám.
Az asszony nem mozdult, szemét szüleimre emelte, és csendesen így szólt:
– Engem üldöznek.
– Egy nőt? Csecsemővel? Miért? – kérdezte apám.
Anyám szelíden megfogta a karját.
– Jöjjön már be.
– Nem követtem el semmi rosszat – mondta az asszony, de még mindig nem indult befelé. – Azt mondták, aki segít rajtam, azt is nagyon megbüntetik.
– Jöjjön csak be.
Nagyon szép asszony volt. Levetette furcsa aranyszegélyű, világos köpenyét, kibontotta a pólyából kisfiát, tisztába tette, megszoptatta. A kisgyerek ránk nevetett, fogatlan, bölcs nevetéssel.
– Csak karácsonyig. Karácsonykor már lesz hova mennünk – mondta az asszony. Anyám ránk nézett.
– Gyerekek, senkinek se mondjátok meg, hogy a néni nálunk van! Megértettétek?
– Nem azért, mintha bárkitől tartani kellene – mondta apám –, itt Rácpácegresen nincs senki, aki elárulna bennünket. De biztos, ami biztos.
Tudom, akkor mindannyian Bederik Durira gondoltunk. Aki ugyan nem lakott Rácpácegresen, de itt ólálkodott mindig a környéken. Valami csősz, mezőőr vagy erdőkerülőféle volt. Lelövöldözte a határba tévedt kutyáinkat, megríkatta a gyerekeket, ijesztgette az ebédvivő asszonyokat.
Igen, őtőle félni kellett.
Pedig mióta az asszony a gyerekkel megérkezett, egyre gyakrabban keringélt körülöttünk, s azután, hogy a hirdetményt felolvasták, egészen elszemtelenedett.
A katonák terepszínű dzsippel érkeztek, addig nyomták a dudát, amíg mindenki előszállingózott a házakból. Egy katona fölállt, ordítva olvasott. Egy nőt keresnek, csecsemővel. Bárki látja, köteles jelenteni. A parancs megszegőjét a helyszínen agyonlövik, házát porig rombolják.
Fagyott szívvel álltunk, kutatnak-e? De nem, odébbálltak. Csak Bederik Duri nem állt odébb, sőt megindult a házunk felé.
– Ha akarja, most rögtön elmegyek – mondta az asszony apámnak. – A kerten át, nem veszi észre senki.
– Nem megy sehova! Öt nap múlva karácsony, addig ki kell bírnunk. Bújjanak el!
Bederik Duri estig ott ült. Fülelt, gyereksírásra lesett.
Azt aztán leshette! Mert alighogy kényelmesen elterpeszkedett a konyhában, odakint, a gazdasági épületek takarásában megjelent Jósvai Jancsi. Addig integetett anyámnak, amíg észre nem vette.
– Mit akar, János?
– Az asszony meg a gyerek miatt…
– Milyen asszony? – rebbent meg anyám.
– Ne tessék félni, tud róla az egész puszta… Amíg ez itt ül, jobb helyük lenne nálunk. A kerten át észrevétlenül átjöhetnek.
Így került az asszony a gyermekkel Jósvaiékhoz, majd amikor Bederik Duri körülöttük kezdett szaglászni, átmentették őket az Alsóház családjaihoz, aztán a Fölsőházba került, majd vissza a középsőbe, nem volt Rácpácegresen egyetlen család sem, amely nem bújtatta volna, ha csak fél órára is.
Eljött a karácsony, a lányok ezüstpapírral borított diót, cérnára fűzött pattogatott kukoricát aggattak a fenyőágakra. Az asszony a kicsivel akkor már újra nálunk volt.
– Sötétedés után a pálfai Öreghegy alatt várnak rám.
Apám befogta a lovakat, és a biztonság kedvéért nagy kerülővel, a Sió fölötti erdők között vitte az asszonyt meg a fiát a megbeszélt helyre. Még kicsit mosolygott is magán, túlzás ez az óvatosság, ki kóricálna szenteste ezen az elhagyott vidéken. De bizony kóricált. Előlépett a fák közül Bederik Duri.
– Állj! Kit visz maga?
Apám nem válaszolt, a lovak közé csapott, meglódult a kocsi, de ahhoz nem elég gyorsan, hogy Bederik Duri ne tudja elkapni az asszony aranyszegélyű köpenyét. A kezében maradt, diadalmasan lobogtatta.
Vágtázva értek az Öreghegy alá, valóban, egy kocsi várt ott. Az asszony sebtében búcsúzott, átszállt, a könnyű parasztszekér elzörgött vele a sűrű éjszakába.
Apám megfordította a lovakat, hazaindult. Most az országúton, egyenesen. Amikor a Paphegy tövébe ért, az út menti bokrok mögül ijesztő nevetés harsant. Apám tudta, hogy ki az, és szívszorongva nézte, ahogy a fagyos sötétségben ballangkórókat hömbölget a szél.
Másnap hajnalban fölbolydult Rácpácegres. Jönnek. Ki hozta a hírt, nem tudom, de már az is elterjedt, bogy egy lánctalpas monstrum is közeleg, azzal rombolják le a házakat. Bederik Duri nem sokat késlekedett. Ő vezeti őket, a tank előtt jön, kezében a bűnjel, az aranyszegélyű, kék köpeny.
Egy darabig hihettük, hogy csak ijesztés, de ahogy a hajnal kibontotta a tájat a homályból, kibontotta a lőrinci úton vonuló sereget is, igen, jönnek, fegyverrel, lánctalpas monstrummal, végünk van, véged van, Rácpácegres. Menekültünk volna, az asszonyok batyukat kötöttek, de akkor már valaki jött vissza a magtár felől, nincs kiút, igen, akinek jó szeme volt, láthatta: mint a szögesdrót tüskéi az őrszemek szuronyai, körös-körül, a ráadási úttól a Paphegyen át a Vitéz-tanyáig mindenütt katonák, körülzártak bennünket.
Ki lehet ez az asszony meg ez a gyerek, hogy ilyen ádázul gyűlölik?
A batyuk a lábak mellé estek, hátráltunk, összetorlódtunk, mint egy delelő nyáj, szorongtunk a Nagyszederfa alatt. A monstrum már a Kissarok felé dübörgött, hallottuk a kérlelhetetlen hangot, már idevillant Bederik Duri kezéből a kék, amikor Keserű Pisti felkiáltott:
– Oda nézz!
A házak körvonalai megbomlottak, mintha köd ereszkedett volna rájuk, de nem lehetett köd, hiszen minden mást élesen lehetett látni, idelátszott az Erzsébet-domb fenyőfája, a lőrinci torony. A házak mégis elmosódtak, tűnékenyen lebegtek, mint forró nyarakon az utak fölött a délibáb, újabb kiáltás, a kezem, a kezem, idenézz, a kezem. Tényleg, mintha elpárállana a testünk, áttetsző lesz a kezünk, megfakul a ruhánk, egy pillanatra látom a mellettem levők testén át a dombokat, aztán már csak a dombok, a fák. A házak és az emberek, mint a pára, nincsenek, üres pusztaság Rácpácegres helye… de mégis itt vagyunk, hiszen érzem, hogy fogom anyám kezét, a hátam mögött szuszog a húgom.
A had hökkenten áll az üresség közepén, Bederik Duri eszelősen kapkodja a fejét, itt volt, itt van, itt kell neki lennie, a páncélosról leszáll egy tisztféle, Bederik Duri kapkodva mutogat, lobog a kezében az aranyszegélyű, kék köpeny. A tiszt botot emel, Bederik Duri vállára sújt vele, aztán az arcába. Itt meg, miköztünk, valaki hangosan fölnevet, csönd, sziszegi apám, de nem lehet visszatartani a kárörvendő hangokat, sziszeg, fortyog, sistereg, úgy kell neked, áruló gazember. Most már a többiek is ütik, Bederik Duri szűkölve rohangál a körben, szinte sajnálja már az ember.
A katonák sorokba rendeződnek, a páncélos megfordul, mennek dolguk végezetlen, Bederik Duri, mint egy rongycsomó, a földön. Amikor a katonák már látótávolon túl vannak, föláll, az arcán gyűlölet, rázza az öklét az égre, a katonákra, ránk, belőlünk meg, láthatatlanokból, föltör, fölszárnyal a felszabadult nevetés, Bederik Duri rémülten rohan át a földeken, egyre messzebb, egyre távolabb, olyan lesz, mint egy szélűzte ballangkóró.
Halvány vibrálás, helyükre sűrűsödnek a házak, fölködlik a kezünk, az arcunk, juhé, itt vagyunk, világítanak a boldog emberek. S mintha csak erre várt volna, nagy pelyhekben, mint a kegyelem, hullani kezd a hó.

 

Print

 

 

 

 

Karácsonyi előétel: céklával marinált lazac blinivel

marinalt_lazac

Ez a recept is már régóta a listámon volt. Most karácsonyra/szilveszterre abszolút ideális és villantós kis összeállítás. Legközelebb némi friss torma is fog a tetejére (vagy a tejfölbe) kerülni.

ui. a blini másnap melegszendvics alapnak isteni!!

Céklával marinált lazac (6 főre)

400 g lazacfilé (bőre nélkül)

1,5 k só

2 tk nádcukor

3 ek kapor

75 ml vodka

egy kisebb cékla, héjában megfőzve

Előző este a  sót, a cukrot és a kaprot összekevertem és a lazacfilét jól bedörzsöltem vele. Leöntöttem a vodkával, majd éjszakára a hűtőbe tettem pihenni.

Reggel a céklát belereszeltem a vodkás pácba és a lazacot kicsit átforgattam benne. Visszaraktam a hűtőbe érni.

Tálalás előtt kicsit letörölgettem és apró kockákra vágtam

Blini

100 g hajdinaliszt

100 g búzaliszt

7g szárított élesző

1 ek cukor

fél tk só

300 ml tej

2 tojás

olaj/vaj a sütéshez

A liszteket, az élesztőt, a cukrot és a sót egy edénybe mértem. Tálban összekevertem a tejet a tojássárgákkal, majd habverővel a száraz hozzávalókhoz adagoltam. Úgy egy órát kelni hagytam (inkább buborékosodni) majd végül a habbá vert fehéréket is beleforgattam.

Olajon tenyérnyi palacsintákat sütöttem belőle – kb. másfél evőkanálnyi massza ment egy adagba.

Tálaláskor a blinire egy-két kanál tejfölt raktam, majd a lazacdarabokkal megszórtam.

forrás: The KitchenAid Cookbook

Szemesnek áll a világ….

narancsos_kavelikor1

Az ideológia az volt, hogy jó lesz gasztro-ajándéknak, de szerintem addigra nem sok marad belőle… Bevallom legszívesebben csak ilyesmiket kutyulnék, majd Flat-cat Gabival elkortyolgatnánk :-) Ez a recept is tőle jött:  kávé – vanília – narancs, az egyik kedvenc kombinációm ilyentájt, s így még a nemszeretem Metaxa is teljesen élvezhetővé vált.

Narancsos kávélikőr

3 dl Metaxa

2 dl víz

1 vaníliarúd

200 g nádcukor

egy marék szemes kávé

némi narancsolaj (esetleg egy bionarancs reszelt héja)

A vizet, a cukrot és a felvágott vaníliarudat felforraltam, majd a tűzről lehúzva hűlni hagytam.

A kávészemeket leöntöttem a Metaxával és belecsöpögtettem a narancsolajat. Végül a kihűlt  szirupot is hozzáöntöttem, és lezárt üvegben hűvösre rakva 3-4 napig állni hagytam.

Ennek leteltével leszűrtem és kisebb üvegekbe adagoltam – így nyílik rá némi esély, hogy valaki mégiscsak kap belőle.

Formához a süteményt: mini panettone akár ajándékba is

panettone

 

Még nyár végén sikerült szert tennem ezekre a gyönyörű panettone formákra – aztán persze úgy elraktam, hogy kész szerencse, hogy még karácsony előtt rábukkantam.

A panettone hagyományosan olasz karácsonyi édesség, de valójában erősen hasonlít a stollenrecsak más formátumban tálalják. Alapvetően egy sok vajjal, tojással dúsított kalácstészta, aszalt gyümölcsökkel és kandírozott citrushéjakkal ízesítve.

A történetéről Millie-nél találhattok részleteket.

Mini pamettone

500 g liszt

2x7g élesztő

2 tojás + 1 sárgája

100 g nádcukor

200 ml tej

200 g vaj

140 g aszalt gyümölcs (mazsola és áfonya)

100 g kandírozott citrushéj (narancs és citrom vegyesen)

egy nagy marék madula

némi vágott mandula a tetejére

A tejet kicsit meglangyosítottam és az élesztőt elkevertem benne. Hozzátettem a cukrot és a tojásokat is. A lisztet több részletben adagolva hozzá dagasztani kezdtem, s a vége felé a kicsit megolvasztott vajat is hozzáadtam.

Kb. 1,5 órát kelni hagytam. Ezután átgyúrtam és a felaprított héjakat, az egész mandulát és gyümölcsöket is alaposan beledolgoztam.

Ebből az adagból nekem három darab lett (a formák átmérője és magassága 9 centi), a gombócokat a formába tettem és még egyszer kelni hagytam ( megint olyan 1-1,5 órát). A tetejét kicsi vízzel átkentem és a vágott mandulával megszórtam

A sütőt előmelegítettem 180ºC-ra és a megkelt tésztát beraktam. 40 percig sütöttem, majd lejjebb vettem a hőfokot 160 ºC-ra és még egy félórácskát sütöttem.

(A recept alapját a GoodFoodon találtam)

Sütiparti és mandulás rudak

mandulas_sutemeny1

Még sosem küzdöttem ennyit sütivel. De ez olyan tipikus, hogy mikor az ember vendégségbe vinné, vagy villantani akar vele, akkor sosem jön össze. Az első két próbálkozás tulajdonképpen atomjaira esett (pedig az egyik a Baked könyvből volt) és szerda magasságában már eléggé frusztrált voltam. A család mondjuk boldogan fogyasztotta a selejtes süteményeket, ezzel sosem volt gond :-)

Végül megtaláltam az Igazit, ami finom és csinoska is volt. Csak azt nem gondoltam át, hogy 100 darabhoz le kell sütnöm 200 lapocskát, majd ezeket összeragasztgatni, s mind a százat csokiba mártogatni. De a végeredmény mindenért kárpótolt, remekül nézett ki a 120 darab katonás kis sütike.

A felébe rozmaringos baracklekvár került – szerintem klasszul ment a mandulás-csokis tésztához – a másik felébe pedig ribizli. Még esetleg lemon curd is jól jött volna bele, de most pont nem volt itthon.

És mi került cserébe az én dobozomba?

Zizi sajtos-mákos kekszei

Lila Füge kekszek mandulával és sárgabarackkal

Axi-tól gyömbéres és aszalt meggyes cookie-k, isteni chutney-k kíséretében

Dokitól csokis és citromos kekszek

Kicsi Vútól pedig finom cantuccinik.

Az ötlet remek, remélem hagyományt teremtettünk!!

Mandulás rudak (60 darab)

300 g liszt

80 g őrölt mandula

190 g nádcukor

4 tk sütőpor

1 rúd vanília

170 g vaj

1 tojás

1 tojássárgája

a tetejére

1 tojásfehérje

1 ek tej

szeletelt mandula

a csicsázáshoz :-)

lekvár (lehetőleg valami savanykás)

étcsokoládé

A tészta hozzávalóiból tésztát gyúrtam – semmi flanc, mindent a tálba dobáltam és a géppel kikevertem – amit utána hűtőben pihentettem legalább egy fél órát.

Több adagban kinyújtottam és kb. 1,5cmx4 centis téglalapokra vágtam. A felét lekentem a tejes tojásfehérje keverékkel és megszórtam a mandulalapokkal.

180 fokra előmelegített sütőben 10-12 percig sütöttem (míg szép színt nem kapott).

A kihűlt lapocskákat a lekvárral párosával összeragasztottam. Némi pihenő után (hogy ne csússzon szét) a rudacskák két végét olvasztott étcsokoládéba mártogattam.