Címke: karamell

Karamellás-csokoládés segítsüti – a recept

Közzétéve Szerző:

segsüt

Aki nem követi a blogot a facebookon (van ilyen? ) nem olvashatta, milyen izgalmas volt ennek a sütinek az elkészítése. Azaz nem is maga az elkészítés, hanem a kép felkerülése. Ugyanis néhány nappal az akció kezdete előtt a fényképezőgép kártyája teljesen elszállt, a rajta lévő párszáz képpel együtt. Persze a legkisebbem szülinapi fotóit is sajnáltam, de mikor realizáltam, hogy a Segítsütis képek is köztük voltak, kicsit aggódni kezdtem, hogyan lesz így péntekre poszt.

Szerencsére kedves családom teljes mértékben támogatott abban, hogy újrasüssem a tortácskákat és önfeláldozóan pusztították el őket 🙂

Holnap 16.00-ig lehet még licitálni a finomabbnál finomabb sütikre a www.segitsuti.hu [2] oldalon.

Addig is itt a recept, ha valakinek kedve támadna elkészíteni

Karamellás-csokoládés tortácskák (4×12 cm-es és egy 14 c-es formához)

a tésztához

3 bögre liszt

220 g vaj

1 ek cukor

1 tk só

jéghideg víz

A vajat felkockázva aprítógépbe tettem, és a többi hozzávalóval összedolgoztam. Annyi vizet adagoltam hozzá,  hogy összeálljon a tészta.

Hűtőbe téve pihentettem egy bő félórát, majd 5 felé szedtem, vékonyra nyújtottam és a kivajazott formákba nyomkodtam a tésztát. 20 percre a mélyhűtőbe dugtam az így előkészített alapot.

Ezután sütőpapírral letakartam, babot öntöttem rá nehezéknek és az előmelegített sütőben (180 ºC) vakon sütöttem kb. 25 percig, majd hagytam kihűlni.

a karamellhez

225 g kristálycukor
80 ml tejszín
70 g vaj, felkockázva

egy nagy csipet tengeri só

A cukrot kis lángon, kevergetés és macerálás nélkül karamellizáltam, majd a tűzről lehúzva hozzákevertem a vajat és a tejszínt. Sistereg és fortyog de nem kell aggódni, majd megnyugszik – ezt viszont már lehet vadul kevergetni, mondjuk egy szilikonlapáttal. Végül a csipet só is belement, majd a kihűlt formákba igazszságosan elosztottam és a hűtőben kihűtöttem.

a csokimousse-hoz

250 g étcsokoládé
4 tojás, szétválasztva
185 ml tejszín
2 ek porcukor

A csokoládét vízgőz felett megolvasztottam a cukorral, majd egy másik tálban (ami nem meleg) összekevertem a tojássárgákkal. A tejszínt és a tojásfehérjét külön-külön kemény habbá vertem és nagyon óvatosan a csokis masszához kevertem. A mousse-t a kihűlt karamelles kosarakra simítottam és újra egy hűtőmenet következett.

a tetejére

150 g étcsoki
60 ml tejszín
20 g vaj

A csokit gőz felett megolvasztottam, a tejszínnel és a vajjal összekevertem és befejezésképpen a sütik tetejére simítottam.

Ennyi 🙂

A recept kisebb változtatásokkal innen van: http://www.citrusandcandy.com [3]

[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2012/04/suti-sziv-nagy.gif
[2] http://www.segitsuti.hu/
[3] http://www.citrusandcandy.com/

A dietetikusok rémálma

Közzétéve Szerző:
Válasz

butterscotch_torta_I

Gyakori mondat minálunk a “Jó, csak a cukrot megint kispóroltad belőle” Férj szájából. Ráadásul jogos, mert valóban sokszor felülbírálom a megadott cukormennyiségeket és erősen fog a ceruzám a húzásban. De teszem mindezt a család egészségének érdekében, ugye.

Na de csak egyszer 40 éves az ember Férje, gondoltam dukál neki valami jó kis habos-babos sütemény, amilyet nem mindennap süt még egy gasztroblogger sem. Panaszra nem lehetett oka, a Butterscotch torta közel 1 kiló cukrot tartalmaz és a kilós vajamból is alig maradt. Ezzel együtt nem émelyítősen édes, viszont tagadhatatlanul kiadós darab. Kalóriaszámolásba nem is merek belemenni – kizárólag a ‘Carpe diem’ életérzést vallók figyelmébe ajánlanám!

Butterscotch torta

a tésztához (3 db 20 centis lap)

3 ¾ bögre (475 g) liszt

1 ¼ tk sütőpor

¾ tk szódabikarbóna

2½ só

300 g puha vaj

2 ½ bögre (450 g)sötétbarna nádcukor

4 tojás

1 vaníliarúd kikapart belseje

1½ ek sötét rum

1 ¼ bögre buttermilk/író (én ugyanennyi tejbe csavartam bele egy fél citrom levét, és így hagytam 15 percig állni)

a krémhez

345 g puha sótlan vaj (115+230)

2 bögre (400 g – na itt azért cenzúráztam és csak 300 g-ot használtam) sötétbarna nádcukor

1 bögre tejszín

½ tk só

600 g Philadelphia sajtkrém (ezt is túlzásnak gondoltam, úgyhogy csak 500 g ment bele)

75 g porcukor (ezt is elegánsan kihagytam)

a butterscotch szószhoz

150 g sötétbarna nádcukor

90 g sótlan vaj

2 ek golden syrup

¼ tk só

½ bögre tejszín

a díszítéshez

1-1 marék dió és pekándió

4-5 ek cukor

karamellás gabonagolyók

Először is a tésztalapokat készítettem el – ezt akár már előző nap megtehetjük. A recept szerint 3 darab 20 cm átmérőjű lapra lesz szükség. Mivel ekkora csatos formám pont nem volt, a helyi papírboltban vettem 3 egyszer használatos sütőpapírformát – meglehetősen környezetbarátságtalan, viszont rendkívül praktikus megoldás. Ezeket sem kivajazni, sem mással macerálni nem kell. Ennek hiányában a formát persze ki kell kenni vajjal, vagy sütőpapírral bélelni.

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra.

A lisztet és a többi száraz anyagot (sütőpor, szódabikarbóna, só) egy tálba kimértem. A vajat és a cukrot a robotgép táljába tettem, majd habosra, fehérre kevertem. Egyesével belekevertem a tojásokat, majd a vaníliát és a rumot is.

A lisztes keveréket és az írót (jelen esetben citromos tejet) felváltva a tojásos mixhez kanalaztam, közben a robotgép persze szorgosan dolgozott. Amikor már minden benne volt, még vagy 2 percig erősebb fokozaton vertem.

A masszát a három előkészített formába szétosztottam és megsütöttem – olyan 30-35 perc alatt lett szép aranybarna, de tűpróba sosem árt.

Ezzel a projekt egyik része el is készült. Én még előző nap a krémet is megcsináltam – így egész éjszak a hűtőben tudott pihenni.

115 g vajat egy tálba téve melegíteni kezdetem. Odakészítettem a a cukrot és a tejszínt is a kezem ügyébe. Mikor a vaj barnulni kezdett és kellemes, dióra emlékeztető illatokat bocsátott ki, hozzáadtam a cukrot és a tejszínt, szorgalmasan kevergetve olyan 3-4 percig forraltam majd hűlni hagytam.

A meghűlt szirupot a robotgép táljába téve elindítottam a habverőt, és hozzáadagoltam a kockákra vágott maradék vajat. Amint jól összedolgozta, a sajtkrém is mehet bele (érdemes előtte néhány óráig már szobahőmérsékleten tárolni) meg egy pici rum, csak az illata kedvéért persze. A szép, világosbarna, homogén krémet alaposan behűtöttem.

A harmadik felvonás a butterscotch szósz volt. Na ennél a pontnál jöttem rá, hogy kifogyott a nádcukor-készletem. Ez baj, mert a szósz jellegzetes színét és aromáját ez adja. Ünnepnap lévén közértbe sem rohanhattam, így sima cukrot karamellizáltam alá. Ez egy picit csalás, de az íze így is isteni volt!

Szóval ha sötét nádcukrot használtok, akkor elég csak összeolvasztani a vajjal. Én megkaramellizáltam a cukrot, hogy szép sötétbarna legyen, majd a tűzről levéve belekevertem a vajat, a tejszínt és a golden syrupot és a sót. Néhány percig forraltam, majd hűlni hagytam.

És végül következett az összeállítás: a lapokat megigazgattam, a tetejüket egyenesre vágtam. Az első lapot alaposan megkentem a szósz egynegyedével, majd a krémből jó egy bögrényit rásimítottam. Erre jött a második lap, aminek mindkét felére került egy-egy negyedrésznyi a szószból, majd a tetejére megint a krém. S végül a harmadik lap, aminek csak az aljára került szósz, majd a z egész torta tetejére és az oldalára a maradék krém.

A díszítéshez a cukrot karamellizáltam, beleforgattam a diót és a pekándiót, sütőpapírra öntve kihűtöttem, majd durvára daraboltam.

Nem az a gyors és laza torta, de egyszer azért mindenképpen érdemes elkészíteni!

A receptet Martha Stewart oldalán találtam

Banoffee torta – a tömény élvezet

Közzétéve Szerző:
Válasz

banoffee_torta

 

A Dulce de lechéhez fűződő vonzalmamról már többször is írtam. Mikor megláttam ezt a banános-tejszínes-karamellkrémes csodát a GoodFood címlapján, nem is volt kérdéses, hogy el fog készülni. Amikor aztán még  a férjem is külön felhívta rá a figyelmemet – hogy tudniillik ő ilyet szívesen fogyasztana – el is döntöttem, hogy ez lesz a névnapi sütije.

Az ünneplés a betegségek miatt ugyan kicsit csúszott, de a torta elkészült. Az ízvilága meglehetősen édes – pont az én uramnak való…..

(Ha nem sikerül beszerezni a karamellkrémet, otthon is könnyen előállítható)

Banoffee torta

165 g sótlan vaj

165 g nádcukor

4 tojás

325 g liszt

2 tk sütőpor

1 tk fahéj

4 ek tej

2 banán

300 ml tejszín (most Président)

1 banán

1 üveg dulce de leche

Először is a sütőt bekapcsoltam 190ºC-ra és a 22 cm-es formámat kibéleltem sütőpapírral.

A lisztet egy tálba mértem és hozzáöntöttem a sütőport, a fahéjat és egy csipet sót is. A vajat és a cukrot fehéredésig kevertem. Felváltva hozzáütöttem a tojásokat, és 1-1 kanálnyit a lisztes keverékből. A végén a többi szárazanyagot is hozzákanalaztam.

A banánokat merülőmixerrel pempősítettem és a tejjel együtt a tésztába kevertem.

Az előkészített formába öntve mehetett is a meleg sütőbe, ahol kb. 50 perc alatt sült meg. Tűpróba ajánlott!!

A kihűlt tésztát három lapra vágtam – a tetején keletkező púpot lenyisszantottam.

A tejszínhabot jó keményre vertem, a banánt felkarikáztam.

A tészta első emeletére kentem a karamellkrém egyharmadát, arra ment a felvert tejszínhab fele, majd néhány banánszelet. Újra tészta, majd megint karamell-tejszín-banán. A tetejét a harmadik tésztakoronggal zártam le, erre már csak karamell és néhány banánkarika került.

Karamellás karamell

Közzétéve Szerző:
Válasz

caramel_brulee

Figyelem! Aki már elkezdte az ünnepek előtti fogyókúráját és nem rendelkezik kellő önfegyelemmel, az jobban teszi, ha nem olvas tovább!

Aki régebb óta olvassa a blogot, gondolom már rájött, hogy nagyon szeretem a karamellt. Olyan igazi hívószóként működik – ha egy recept összetevői között meglátom, mindjárt megnő az elkészítés valószínűségének aránya.

Érdekes dolog ez egyébként, mert alapvetően nem vagyok édesszájú, aránylag kevés cukrot eszem. Mégis nagy kedvencem az a bizonyos dulce de leche – nos, ennél édesebb dolgot pedig igazán nehéz elképzelni. A minap meglepve észleltem, hogy a lejárat határán egyensúlyozva ücsörög egy a kamra polcán – persze sürgősen tenni kellett valamit, nehogy kárba menjen a drága kincs.

Mivel a Tefal gépecském remekül bevált gőzölésre, gondoltam kipróbálom, milyen benne elkészítve a karamellkrém. S ha már úgyis a brulée-re hajazott a dolog – egyszer élünk felkiáltással – egy vékony réteg roppanós karamell is került a tetejére.

Szottyos, szürke téli napokra kiváló antidepresszáns hatással bír :-)

Karamell-brulée

1 üveg dulce de leche

6 tojássárgája

1,5 dl tejszín

1 dl tej

csipet só

tetejére néhány evőkanálnyi cukor

A karamellkrémet egy tálba kanalaztam, hozzátettem a tojássárgákat, a tejet és a tejszínt, majd merülőmixerrel jó alaposan összedolgoztam.

6 kisebb felfújtformát (Ikeás, fehér) kivajaztam és a masszát egyenletesen elosztottam bennük.  Mindegyiket folpackba csomagoltam és a párolóba sorakoztattam őket. Vizet töltöttem a gép aljába és 30 percet gőzöltem.

Vitacuisine hiányában tepsibe állítanám őket (a folpack ilyenkor nem szükséges) forró vizet öntenék köré, és olyan 1 órát gőzölném a sütőben. Akkor jó, ha a széle már szilárdnak tűnik, de a közepe még remegős.

A Tefal és az Essence Főzőiskola támogatásával

A lángoló banán esete

Közzétéve Szerző:
Válasz

sultbanan_I

Olyan könnyű a gyerekeket lenyűgözni! Elég némi rumot önteni a karamellás banánra és meggyújtani! A kisfiam szemében legalább 10 centit nőttem a “szuperanyaság” kategóriában. Aztán még ötöt, hogy a konyha sem gyulladt fel. (Bár ki tudja, lehet, hogy ez mínuszba számított)

Szóval az egész egy békés családi tévénézéssel indult. Akik ismernek, most csodálkozva kapják fel a fejüket, hisz nálunk ritkán található bekapcsolt állapotban a televízió. Pláne ha a gyerekek is ott tartózkodnak. Most azonban nem tudtam ellenállni, és látni akartam Gordon Ramsay-t élőben főzni (Viasat 3, péntek, 19.15)

A csemeték persze rögtön odaszivárogtak és boldogan fedezték fel a csodálatos lilakáposzta szülőatyját a képernyőn. Mondjuk a fiam következetesen Jamie Olivernek hívja – van még mit csiszolni a gyerek gasztronómiai tudásán. Szóval Gordon főzött. Először egy remek, fűszeres marhahúst (elkészítendők listájára felvezetve) majd jött az a bizonyos sült banán. A csemete pedig rohant papírért – ceruzáért, hogy azonnal jegyzeteljek. Majd a piacon beszereztük a hozzávalókat (banán, kókusztej), a kedves szomszédot megbíztuk némi rum vásárlásával, főztünk egy finom vaníliafagyi-alapot – s máris indulhatott a móka.

*a család igen erős presszionálására kimatradt belőle a chilli, pedig meggyőződésem, hogy úgy sokkal finomabb lett volna!

Sült banán

5 kemény, kicsit éretlen banán (a lényeg, hogy semmiképpen ne legyen, barna, löttyedt)

100 g cukor

20 g vaj

60 ml rum

60 ml kókusztej

(1 chillipaprika, kimagozva, felkarikázva)

a tálaláshoz vaníliafagyi

A cukrot egy serpenyőbe öntöttem és kis lángon, szép lassan – zaklatás nélkül – karamellizáltam. (Na ekkor mehetett volna bele a chilli) Rádobtam a nagyobb darabokra vágott banánt és gyorsan átforgattam a karamellen, majd a vaj is ment hozzá és megvártam, míg elolvad. Gyors mozdulattal ráöntöttem a rumot és flambíroztam a gyümölcsöt.

A ráöntött alkoholtól, ha alacsony peremű a serpenyő és elég gyorsan rázogatjuk, elvileg magától is beindul az égés. De ha nem, rásegíthetünk – mondjuk egy karamellizálópisztollyal, vagy egy hosszú gyufával.

Amikor leégett a láng (a konyhánk viszont még nem, hálistennek) hozzálöttyintettem a kókusztejet és óvatosan elkevertem.

Poharakba kanalazva tálaltam a forró banánt, a tetején egy gombóc vaníliafagylalttal.

És íme, a lángoló banán:

sultbanan_II

Karamelles almák és válogatott borzalmak

Közzétéve Szerző:
Válasz

halloween_karamell_alma

Közeledik Mindenszentek, rövidülnek az éjszakák, előkerülnek a gyertyák esténként. Óhatatlanul belebotlunk lépten-nyomon a Halloweenbe (minálunk a zöldségesnél ‘HÁLLOVÍN’ (sic) tököt lehet kapni). Érdekes, hogy amíg nálunk ez a befelé fordulás, a halottakra emlékezés kicsit szomorkás, depresszív ünnepe, addig az angolszászok víg mulatságokat csapnak és maskarákkal ijesztik el a rossz szellemeket.

Orsi tavaly már írt az ünnep kialakulásról és történelmi hátteréről én inkább a hozzá kapcsolódó gasztronómiai vonatkozásokról szólnék. A legevidensebb persze ilyenkor a sütőtök, amelyből nemcsak lámpást faragnak, de készülhet belőle pite, whoopie pie, vagy akár leves is.

A másik – némileg modernebb – vonulat a mindenféle válogatott gusztustalanságnak kinéző ételek. Ilyen például a levágott ujjakat formázó keksz, a szemgolyónak vagy vámpírharapásnak álcázott cupcake, temetőt formázó torta, csontváz alakú sütemények és még sorolhatnám. Azthiszem a kategória csúcsa az agy alakú sütemény, ami egy baltával a közepében igazán ínycsiklandozó látvány tud lenni.

De hogy a klasszikusoknál maradjunk: tipikusan ilyenkor készül el sok konyhában a karamelles alma is. Nevéhez hűen nem is rejteget meglepetéseket, a pálcikával ellátott almákat tejszínes-vajas karamellbe forgatják és dermedés után fogyasztják.

Az angolszász országokban rendkívül népszerű édesség sajnos nem rendelkezik semmi érdekfeszítő történettel, mindössze annyit sikerült kideríteni róla, hogy egy bizonyos Dan Walker nevű embernek köszönheti létrejöttét. Az illető az ötvenes években a Krafts édességgyárban dolgozott, ahol többek közt karamellt is gyártottak. A Krafts Caramel zacskóján a mai napig szerepel a karalmelles alma receptje.

Persze mint annyi mást, ezt is továbbfejlesztették az évek alatt, a puha karamell alkalmas arra, hogy mindenféle finomságba forgassák: találkozhatunk diós, mandulás, vagy akár színes cukorkás változattal is. A luxuskategória díja pedig ennek a karamelles-fehércsokis-fahéjascukros darabnak jár.

Én maradtam az alapváltozatnál, amit a Baked című kedvencemben találtam.

Karamellás almák

6 darab kisebb alma

2,5 dl tejszín

1 bögre cukor (fele nád, fele kristály)

3 ek kukoricaszirup

1,5 ek sótlan vaj

1 fél vaníliarúd

egy csipet só (fleur de sel)

A tejszínt megmelegítettem a vaníliarúd kikapart belsejével, majd hozzáadtam a többi hozzávalót is és a lehető legkisebb lángon főzni kezdtem.

Ha lenne cukorhőmérőm, akkor a 118 ºC-ot (245 F) kellett volna elérnem a keverékkel, de így a népi megfigyelésre hagyatkozva a jó öreg vizes megoldást használtam. Akkor jó a karamell sűrűsége, amikor egy pohár hideg vízbe csöppentve nem olvad szét, hanem gömbbé áll össze.

Na ekkor le is húztam a tűzről és egy kicsit hűlni hagytam. A jégkrémpálcikákra tűzött almákat lassan megforgattam a karamellben, majd hidegre tettem, hogy rádermedjen a krém.

A maradék karamell szabadon felhasználható: kávéba, sütibe, rizsfelfújthoz, vagy magában elnyalogatva….

Sós-vajkaramellás fagylalt

Közzétéve Szerző:
Válasz

 

David Lebovitz azt állította a a blogján, hogy ez a karamellfagyi a világon a legjobb. És ki vagyok én, hogy ne higyjek neki, aki már oly sokszor bizonyított a konyhámban.

És persze már megint érdemes volt. Minden egyes falat egy élmény ebből a fagyiból. Tisztelettel megkérek mindenkit, hogy próbálja ki, mert nagyon-nagyon-nagyon jó.

Már az a tudat is boldogsággal tölt el, hogy lapul még egy fél doboz a mélyhűtőmben :-)

Sós-vajkaramellás fagylalt

a karamell-pralinéhoz (belekeverni)

100 g cukor (23 ft)

¾ tk jó minőségű tengeri só (fleur de sel, Maldon)

a fagyihoz:

500 ml zsíros tej (3,5%) (120 ft)

300 g cukor (70 ft)

60 g vaj (100 ft)

½ tk só

250 ml tejszín (Cserpes a legjobb) (300 ft )

5 tojássárgája (150 ft)

egy kevés vaníliaőrlemény

Mint az árakon is látszik, cirka 800 forintért miénk lehet a világ legjobb karamellfagyija – miért is vennénk dobozos boltit?????

Először is a belekeverendő karamellt késztítettem el. Ehhez a 100 g cukrot egy lábasba öntöttem és kis lángon melegíteni kezdtem. Nem nagyon piszkáltam, hagytam, hogy magától beinduljon a karamellizálódás. Közben kikészítettem magam mellé egy sütőpapírt, amit vékonyan lekentem valami semleges ízű olajjal

Amikor jónak ítéltem a karamellt – ez egy bizonyos lélektani pillanat, amikor még éppen nem égett oda – beleszórtam a sót és azon nyomban a sütőpapírra öntöttem, s próbáltam minél vékonyabb rétegben elteríteni.

Aztán ezt félre is tettem, amíg a fagyialapot elkészítettem.

Ehhez a 300 g cukrot egy edényben karamellizálni kezdtem. Megint megvártam azt a bizonyos pontot, lehúztam a tűzről, s gyorsan beleszórtam a sót és a vajat is hozzátettem. Közben persze vadul kevertem, s próbáltam elkerülni a forró cukordarabokat, amik kispricceltek.

Miután ezt nagyobb égési sérülések nélkül megúsztam, hozzáöntöttem a tejet és a tejszínt is. Ekkor kicsit ijesztően megkeményedik a karamell, de aggodalomra semmi ok, kis lángon szépen össze kell olvasztani az egészet. Eközben a tojások sárgáját a vaníliával enyhén felvertem. A meleg karamelles tejből egy keveset óvatosan ráöntöttem és alaposan elkevertem, majd hozzáöntöttem a többi folyadékhoz.

Visszatettem a tűzre és kis lángon sűrű krémet főztem belőle. Ennek semmi más trükkje nincsen, csak az, hogy ott kell álllni mellette és folyamatosan kevergetni. Nincs mese, ezt a 10 percet rá kell szánnunk – az eredmény viszont mindenért kárpótolni fog, ígérem :-)

Ha kellően besűrűsödött, átöntöttem egy hideg tálba, hogy mihamarabb kihűljön majd a hűtőben is töltött némi időt.

Végül a fagyigép gondjaira bíztam.

Az elején készített karamellt nagyon apró darabkákra tördeltem (mozsár, nyújtófa…) és a végén a majdnem kész fagyiba szórtam.

Más nem is volt hátra, csak hogy hátradőljek és élvezzem munkám gyümölcsét. Komolyan mondom, minden egyes falat belőle egy komplett ízorgia. egyszerűen tökéletes!