Sült rizs kacsamellel

A pad thai/stir-fry jelgű kaják nálunk nagyon csúsznak, ez most egy kicsit kevésbé fűszeres, viszont némi elő-logisztikával hamar összedobható.

A reggeli kávénk elkészítésével párhuzamosan odaraktam egy bögre jázmin rizst* kicsit több, mint dupla mennyiségű vízzel főni. Amint felforrt megsóztam, majd letakarva el is zártam, a gőzben szépen puhára párolódott magától.

Közben nagyobb kockákra vágtam egy nagy fej lilahagymát, 4 répát, fél fej zellert, egy kápiapaprikát és 3 nagy gerezd fokhagymát és kevés olajjal meglocsolva (+ só/bors) betoltam a sütőbe, légkeverésen, 18 fokon kb 40 percre (nekem kicsit túlfutott, de sosebaj) **

Így már minden elő volt kvázi készítve ebédidőre, lehet nyugiban kávézgatni, olvasgatni, netán dolgozni.

Mikor az éhes csordák már döngő léptekkel közeledtek, egy falatokra darabolt kacsamellet gyorsan átpirítottam, dobtam rá egy kis aprított gyömbért, meglocsoltam 3-4 ek szójaszósszal és méz hiányában 1 kanál juharsziruppal. Kiszedtem a húst. A serpenyőbe öntöttem olívát és szezámolajat, átpirítottam a rizst egy evőkanál majonézzel (igen, azzal, wannuskám remek alapreceptjéből az ötlet), kicsit félrekotortam, az üres helyre öntöttem 5 felvert tojást. Amikor megsült, cafatnyi darabokra szaggatva összekevertem a rizzsel, ment hozzá a sült zöldség és a hús. Jól átforgattam, utánaízesítettem. (esetleg némi chili sem árthat neki)

Tálaláskor pirított hagymával és korianderrel szórtam meg.

*basmati, vagy bármi hosszúszemű rizs tökéletes, barnarizzsel is isteni

** igazából bármilyen hűtő alján vegetáló zöldség mehet bele, káposzta, padlizsán, kel, édesburgonya – én úgy szeretem, minél zöldésgesebb

Granola muffin

Tegye fel a kezét, akinél nincsenek kallódó zacskó mindenféle magok, egyebek időnként a kamrában – vagy kamra híján a szekrényben, sőt a hűtőben is. Sajnos én is hajlamos vagyok felhalmozni dolgokat, de ez a muffin például tökéletes alap volt a maradék (kicsit már megszottyadt és így senkinek sem kell) granola és a márnemsokáigjó joghurt felhasználására.

Granolamuffin

  • 100 g granola (most épp Viblance epres-csokis)
  • 120 g tej
  • 65 g teljeskiőrlésű liszt
  • 65 g finomliszt
  • 2 teáskanál sütőpor
  • ½ teáskanál szódabikarbóna
  • nagy csipet só
  • 2 tojás
  • 75 g nádcukor
  • 115 g joghurt (nálam egy lejáratközeli Actimel plusz egy kanál görög joghurt)
  • 50 g olvasztott vaj
  • vanília

Szerencsére a muffinsütés nem nagy atomfizika és nem is egy túlbonyolított dolog – így egyszerűen csak mindent kimértem egy tálba és jó alaposan összekevertem. Mondtam már, hogy imádom az ilyen recepteket?

12 mini és egy nagy muffin lett belőle.

Egy újabb 5perces kenyér – mézzel és dióval

dios_kenyer

Írtam már sokszor a kenyérsütésről. Hogy bizony rá kell szánni az időt, előre tervezni. Persze nem mindig alakul úgy a napom, ahogy azt előre kigondoltam, s a nép akkor is éhes és enni kér – nem kíváncsi a kifogásokra. Ráadásul tudtam, hogy a sütőm hamarosan nagyon elfoglalt lesz – egy szép darab őzcomb fog benne alacsony hőfokon süldögélni.

Az ír szódabikarbónás kenyér is egy jó megoldás, de ezt a mézes-diós változatot is régóta terveztem kipróbálni. Nem akarok ömlengeni, de valami fantasztikus az íze! Egyszerre édes és sós, puha és ropogós, fantasztikus ízharmónia.

Ráadásul két legyet ütöttem egy csapásra – a kenyérke a desszertet is helyettesítette, birsalmasajttal, pecorinóval és kéksajttal  kínáltam. De Philadelphiával és aszalt paradicsomdarabokkal is isteni – most is épp azt majszolom  És ami a legjobb az egészben: háromnegyed óra alatt friss kenyeret varázsolhatunk az asztalra!

Diós-mézes kenyér

200 g méz

200 g dió

350 g teljes kiőrlésű liszt

150 g finomliszt

10 g só

4 tk sütőpor (egy zacskó)

300 ml víz

A sütőt előmelegítettem 200ºC-ra.

Első lépésként a mézet kis lángon megmelegítettem, hogy teljesen folyós legyen. A dió felét egészen finomra daráltam, a másik felét pedig durvára vágtam.

A kétféle lisztet kimértem egy tálba és hozzákevertem a sütőport és a sót.

A lisztekhez öntöttem a diót, a mézet és a vizet, majd kézzel jó alaposan összegyúrtam. A tésztát két egyenlő részre osztottam és cipót formáztam belőlük. A tetejét keresztbe bevágtam, majd a forró sütőbe tolva 20-25 perc alatt készre sütöttem.

forrás: River Cottage Handbook No.3 – Bread

Az igazán ötperces kenyér

kenyer_ir

 

Azthiszem a legtöbb embert a vele járó macera riasztja el a házi kenyérsütéstől. Pedig a  munka bőven megéri a fáradságot. Nincs ahhoz fogható, amikor a frissen sülő kenyér illata bejárja a házat. Annál jobb már csak a konyhapultnál állva stikában elrágcsálni a még meleg kenyér ropogós sarkát.

Alapvetően ezt a kenyeret sütöm rendszerességgel, de persze időről időre kipróbálok valami újat. Az írek élesztő nélküli “soda bread”-je régóta a listámon szerepelt, s most épp “buttermilk” is volt hozzá itthon. Ez tulajdonképpen az a tejtermék, amit mi író néven ismerünk – és mostanában a Sparban elég rendeszeresen látok is.

Ha esetleg mégsem lenne otthon, helyettesíthetjük joghurttal, vagy megfelelő mennyiségű tejjel, melyben 1 evőkanálnyi citromlevet keverünk és egy ideig állni hagyjuk – simán a tej nem elég, mivel nincs meg az a savtartalma, mellyel a szódabikarbóna reakcióba tud lépni.

Szóval a kenyér összeállítása nem több 5 percnél, és 45 perc múlva egy friss, ropogós, illatos kenyeret tehetünk le a család elé az asztalra.

Természetesen nem lesz olyan állagú, mint egy kovászos kenyér, de kategórájában egy nagyon klassz textúrájú darab lett, ami hirtelen jött vendégek esetére is bevethető. Nekem nagyon ízlett, főleg simán egy kis vajjal megkenve, de a zöldsajttal is jóbarátok voltak.

Ír szódás kenyér

450 g liszt

1 tk só

¾ tk szódabikarbóna

400 ml író (buttermilk)

A sütőt előmelegítettem 230 ºC-ra.

A lisztet, a szódabikarbónát és a sót egy nagyobb tálba mértem és ráöntöttem a folyadékot. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam a téstrát – ha túl ragacsos, még egy kis lisztet hozzá lehet adni.

Végül kerek gömböcöt formáztam belőle, a tetejét éles késsel bevágtam és sütőpapírral bélelt tepsiben már mehetett is a sütőbe.

15 perc elteltével lejjebb vettem a hőfokot 200 ºC-ra és még 30 percig sütöttem. A megsült kenyeret rácsra téve hűtöttem ki – de bevallom alig bírtam kivárni, hogy végre megkóstolhassam.

Gorgonzola-körte-dió

gorgonzola_levelesteszta

Még a múlt héten vettem egy darab gorgonzola sajtot a kedvenc csömöri sajtboltomban. Bevallom, még nem volt szerencsém ehhez a sajtfajtához, így kíváncsian bontottam ki itthon. Hogy is fogalmazzak finoman….. ? Nem győzött meg túlságosan, magyarán szólva rém büdös volt és nagyon erőteljes ízű.

Pihent néhány napot a hűtőben szegény, de aztán úgy döntöttem, hogy azért gasztroblogger az ember lánya, hogy ne hátráljon meg holmi szagos sajtoktól. GYorsan leveles tésztát kerítettem, körtét, diót aprítottam és már sültek is a kis lepények.

És igen, érdemes volt! Nagyon finom lett! Sőt kellett is a gorgonzola erőteljes íze a körte és a dió mellé.

(*a gyerekeknek juhtejes pecorinóval és füstölt juhsajttal készítettem el. Az egyik a körtedarabokat szedegette le, a másik a sajtot és a diót. Gyöngyöt a disznók elé……)

Gorgonzolás-körtés-diós lepénykék (6 darabhoz)

fél adag leveles tészta

10 dkg gorgonzola sajt

2 kisebb körte, hámozva, felkockázva

egy nagy marék dió, durvára vágva

tojás

A levelestésztát  nagyobbacska téglalappá nyújtottam  és egy éles késsel 6 darabra vágtam. Ezután a késsel mindegyik lepényre húztam egy “belső keretet” a szélétől olyan fél centire – persze vigyázva, hogy ne vágjam át.

Az így kapott belső részre halmoztam a körtekockákat, a diót és a sajtdarabokat szépen 6fele osztva.

A kimaradó tésztaszéleket lekentem tojással, egy picit megsóztam az egészet és előmelegített (220ºC) sütőben barnulásig sütöttem.

Egy pohár fehérborral kitűnő vacsora volt.