Kéksajtos-diós csiga
Címke: kéksajt
Alliterációk karajra – kéksajttal, körtével
Ez egy tipikusan gyorsan összedobható egytálétel, mutatós, finom és egyszerű. És némileg kárpótolnak az ízek a még el nem érkezett tavaszi finomságokért. A téli körte és a kéksajt amúgy is nyerő páros, nekem köretnek is tökéletes volt, a családom elégedetlenkedő felének krumplit sütöttem hozzá.
Körtével, kéksajttal sült karaj
8 szelet seréskaraj
3 körte
3 lilahagyma
100 g kéksajt
némi olívaolaj
2 ág rozmaring
só, bors
A karajszeleteket sóztam, borsoztam. A körtéket elnegyedeltem (héjastul) és a magházukat kiszedtem. A lilahagymát megpucoltam és nyolc szeletre vágtam.
Egy nagyobb serpenyőben (adott esetben agyagtálban, de mindenképpen olyan legyen, ami utána a sütőbe berakható) megmelegítettem az olajat. Rádobtam a hagymát, a körtét és a rozmaringot, majd néhány perc alatt átpirítottam. Ezután mentek bele a hússzeletek, csak éppen annyira, hogy színt kapjon.
Az egészet még kicsit megsóztam, tekertem rá frissen borsot, majd a sajtot a tetejére morzsoltam.
200 C°-ra előmelegített sütőbe toltam és 10-15 perc alatt (ameddig a sajt elolvad, és az egész egy kicsit megpirul) készre sütöttem.
A BBC EatWell magazinjából merítve
Csicsóka saláta nyersen – almával, dióval, roqueforttal
Válasz
A fényképen lévő darab még valamikor régen, az óévben készült ( vicces módon pár nappal azelőtt, hogy FlatCatnek is eszébe ötlött egy hasonló, de ezen mi már meg sem lepődünk 
) de ez volt az az étel, amit a legtöbbször újráztam. Rengeteg változatban próbáltam már a csicsókát, de végülis nekem nyersen ízlik a legjobban. A zöldalma harsogása magától kívánkozott hozzá, a roquefort sajt, a dió és a friss csíra meg ment utána.
Próbálok visszatérni a szokásos menetekbe, de állati nehezen megy. Ma úgy ért reggel az óracsörgés, mintha egy nagy hólapáttal hátba vágtak volna. Még szerencse, hogy nemsokára itt a hétvége.Főzésileg is “auto-pilot” módban vagyok, teljesen alapok mennek, de majd megpróbálok kapcsolódni DP remek kezdeményezéseihez, hátha úgy könnyebb lesz….
Almás csicsóka saláta
2-3 csicsóka
1 savanykás zöldalma
egy marék dió, lehetőleg picit megpirítva
kevés márványsajt
citromlé
olívaolaj
csíra
A csicsókát meghámoztam, az almát csak megmostam és mindkettőt nagyjából egyforma, vékony szeletekre vágtam. A citromlével összeforgattam, majd rászórtam a durvára vágott diót és a csírát, rámorzsoltam a sajtot és megöntöztem egy kevés olívával.
Sült húsok mellé is kiváló kísérő, de nekem magában is megállja a helyét.
Vendégvárás – dióval, kéksajttal
Príma kis vendégváró falatok, a kekszek akár előre is lesüthetőek (de érdemes elzárni őket a család elől) a töltelék pedig variálható, akár kecskesajt, vagy zöldfűszerek is kerülhetnek bele.
Úgylátszik Dokival egyre jár az agyunk, nála is klassz kis előétel falatokat láttam a minap.
Diós-márványsajtos falatok
a kekszhez
150 g liszt
30 g (durvára) darált dió
egy csipetnyi cayenne bors
120 g kéksajt/márványsajt/Roquefort
120 g vaj
1 tojássárgája
40-50 szép fél dió
a töltelékhez
Philadelphia krémsajt
kéksajt
A lisztet, a darált diót és a cayenne borsot az aprítógépbe mértem, hozzáadtam a sajtot és a vajat és morzsásra dolgoztattam a géppel. Végül a tojássárgáját is hozzáütöttem és még néhány gombnyomással összekevertem. Akkor jó, ha egynemű tésztává áll össze.
Két réteg folpack között 2 cm vastag körré nyújtottam és a hűtőbe tettem pihenni. Legjobb, ha egy egész éjszakát ott tud tölteni, de végszükség esetén néhány óra is megteszi.
A pihenő leteltével alaposan alálisztezett felületen egészen vékonyra nyújtottam a tésztát és kb. 3 cm átmérőjű köröket szaggattam ki belőle. Sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztattam őket és minden másodiknak a tetejére nyomtam egy szép fél diót.
Egy kevés felvert tojással lekentem a diós tetejű kekszeket, majd előmelegített sütőbe toltam a tepsiket (180ºC) és 12-15 percig sütöttem. A kihűlt kekszeket Philadelphia krémsajt és kéksajt keverékével töltöttem meg.
forrás: GoodFood2008/május
Kéksajtos keksz fügelekvárral – merész és finom
Még egy nyárvégi családi bulira készült előételnek ez a párosítás. Némely családtagom ugyan kicsit gyanakodva közelítette meg, de végül a nagy többségnek ízlett (bocs hugi, elfelejtettem, hogy te nem vagy jóban a kéksajtokkal). A maradékot az ovis szülőire vittem el, ott sem volt panasz rá.
Maga a keksz egy teljesen egyszerű “shortbread” (liszt, cukor, vaj), a kéksajttól kap egy nagyon kellemes pikáns ízt, amit a fűszeres fügelekvár szépen kikerekít.
Kéksajtos kekszek fügelekvárral
200 g liszt
115 g vaj
40 g nádcukor
¼ tk só
175 g kéksajt
Eléggé leegyszerűsítettem az elkészítést: mindent az aprítógépbe szórtam és addig nyomtam a gombot, míg szépen össze nem állt az tészta. Gépesítés nélkül kénytelen lettem volna a kezeimet használni ehhez. Úgy valószínűleg kicsit tovább tartott volna.
A meglehetősen puha tésztát két folpackréteg között egészen vékonyra kinyújtottam (gyakran megforgattam, hogy ne torlódjon össze az anyag) és a hűtőbe tettem kicsit keményedni.
A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és előkészítettem két tepsit, sütőpapírral kibélelve.
A hűtőből kivett tésztából minél tempósabban kis köröket szaggattam (kb. 4cm átmérőjű pogácsaszaggatóval) és 15-20 perc alatt készre sütöttem.
Miután meghűltek, kettesével összeragasztottam őket némi fügelekvár segítségével. Másnapra ettől szépen megpuhulnak. Mondjuk nekem úgy natúrban, ropogósan is nagyon ízlett.
A receptet ezen a gyönyörű blogon találtam.