Nagymama krémes szilváslepénye

szilvas_kremes_lepeny

Úgylátszik bennem maradt ez a baltonfüredi fíling, mert a GoodFoodok lapozgatása helyett előszedtem a nagyim által rámhagyományozott recepteskönyvet – stílszerűen ‘Nagyanyáink sütötték’ a címe. Klasszikus oldschool receptgyűjtemény, megbarnult lapokon, ömlesztve, képek nélkül. De nemcsak a képeket, hanem mindenféle sütés-technikai információkat is nélkülöz – mint például a tepsi mérete, a sütő hőfoka, vagy egyáltalán a sütés hossza. Ilyeneket ír, hogylassan sütjük megkizsírozott tepsibe tesszük és megsütjük, lassú tűznél szárítjuk, amennyit felvesz, stb.. Emlékszem, a nagyim is mindig így érzésre sütött. És vannak dolgok, amiket én is így csinálok, csak a blog miatt szoktam méricskélni, mert tudom milyen utálatos, mikor megkérdezek valakit egy receptről és csak rébuszokban beszél.

Mivel éppen szilva volt itthon, egy krémes szilváslepényt készítettem, kicsit átvariálva a receptet. Meglepő módon a kelt-tészta alap másnap sokkal finomabb volt, a krémtől egészen linzeresre puhult.

Krémes szilvás lepény

a kelt tésztához:

60 dkg liszt

2 dkg élesztő

1 dl langyos tej

6 dkg nádcukor

csipet só

1 tojás

5 dkg darált dió

5 dkg puha vaj

50 dkg magozott szilva és ringló vegyesen

a tetejére:

1 dl tejszín

1 tojás

2 tojássárgája

4-5 ek nádcukor

némi fahéj és vanília

A kelt tészta hozzávalóiból (a szilvát kivéve) lágy tésztát dagasztottam (én raktam bele most egy kis teljeskiőrlésű rozslisztet is, ezért picivel több tejre volt szükség) majd meleg helyen kelni hagytam.

A sütőt előmelegítettem 190ºC-ra és egy 35×35 centis tepsit sütőpapírral kibéleltem. A megkelt tésztát lisztezett felületen kinyújtottam és úgy raktam a tepsibe, hogy 1-2 centis pereme legyen körben. A megmosott, feldarabolt szilvát rászórtam és az előmelegített sütőbe toltam. Olyan 35 perc elteltével a tejszínes keveréket is ráöntöttem és így sütöttem még 20 percet.

Kihűlve szeleteltem, de nekem igazán másnap ízlett.