Címke: menta

Sült padlizsános quinoa saláta

Közzétéve Szerző:
Válasz

padlizsan_quinoa_salata

Az édesek után jöjjön a sós. A legújabb favorittal – a quinoával.

De mi is ez a furcsa nevű dolog?

Kinézetre leginkább a köleshez hasonlít, apró, kerekszemű termésével. Dél-Amerikában előszeretettel fogyasztották már az inkák is, szent ételként tisztelve.

Rendszertanilag nem a gabonafélékhez tartozik, inkább a paraj és a cékla áll hozzá közel. Így glutént sem tartalmaz, remekül helyettesíthető vele a bulgur a kuszkusz, de akár a tarhonya is (zúzapörkölttel egészen kiváló :-))

A köleshez hasonlóan édesen és sósan is felhasználható viszonylag semleges íze miatt. Előnyei (a gluténmentességen kívül) hogy sok fontos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, lassan lebomló szénhidrát sok rosttal, igen magas a fehérjetartalma, ráadásul még lúgosító hatással is bír.

Alábbi salátába is nagyon jól belepasszolt, köretként grillezett hús mellé is adhatjuk, de szerintem magában is megállja a helyét.

Sült padlizsános quinoa saláta

100 g quinoa

2,5 dl víz

só

450 g padlizsán

3 gerezd fokhagyma

egy marék mazsola

100 g fenyőmag

fél lime leve

fahéj, chilli

menta, petrezselyem

A quinoát a vízzel és némi sóval kis lángon puhára főztem (kb. 12-15 perc)

A padlizsánt apró kockákra vágtam és olívaolajon több menetben serpenyőben megsütöttem. A végén az összeset a serpenyőbe szórtam, hozzáadtam a felaprított fokhagymát, sóztam, tekertem rá frissen őrölt borsot és mégegyszer körbepirítottam.

A fenyőmagot szárazon aranybarnára pirítottam.

A megfőtt quinoához adtam a padlizsánkockákat, a fenyőmagot, egy marék beáztatott mazsolát, fűszereztem kevés fahéjjal és chilivel, rácsavartam egy fél lime levét, majd rászórtam az apróra vágott mentát és petrezselymet (koriander is jól menne hozzá, de ép nem volt itthon)

Alaposan összekevertem és jól behűtöttem.

 

 

Mojito-torta – a recept

Közzétéve Szerző:

mojito_torta_II

Még ma éjfélig lehet licitálni a segítsütikre, köztük erre a Mojito tortára is.  A paletta megint rendkívül színes, elképesztően finom süteményekkel. És akinek nem sikerül egyet sem megnyerni, az se búsuljon, a licit után jönnek az ajándéktárgyak, melyek megvásárlásával akár egy kisebb összeggel is támogathatjátok a Down Egyesületet.

És akkor jöjjön a recept – ami egyébként benne lesz a segítsütis füzetbe, melyeket a honlapon lehet majd rendelni.

Mojito torta

a sziruphoz:

150 g nádcukor

40 ml víz

2 lime leve és reszelt héja

80 ml fehér rum

egy csokor mentalevél

a piskótához:

250 g cukor

6 tojás

115 g vaj

260 g finomliszt

a vajkrémhez

120 g vaj

40 g Philadelphia sajtkrém

220 g porcukor

1 lime leve és reszelt héja

sózatlan pisztácia a díszítéshez

A sütőt előmelegítettem 200ºC-ra. Két 18 centis tortaformát kivajaztam, az alját sütőpapírral béleltem.

A sziruphoz a vizet és a cukrot összeforraltam a limelével és a rummal, majd a tüzet elzárva a mentát és a limehéjat is beleraktam, hűlni hagytam.

Egy nagyobb tálban vizet forraltam, s fölötte gőzön elkezdtem a tojásokat a cukorral habosítani. Kb. 8 perc után már csak simán, a gőz nélkül folytattam a habosítást (mivel sütőpor nem kerül bele, muszáj a lelket is kiverni belőle, hogy jó levegős legyen). Akkor tökéletes, ha már szinte magában is megáll és szép fényes.

A vajat vékony sugárban belecsorgattam és gyors, óvatos (és minél kevesebb) mozdulatokkal összekevertem, majd a liszttel is ugyanígy jártam el.

A két előkészített formába öntöttem és 30-35 perc alatt megsütöttem (tűpróba!!)

A vajat felhabosítottam a cukorral és a sajtkrémmel, majd a limelével és a reszelt limehéjjal ízesítettem.

A egyik piskótalap tetejét alaposan meglocsoltam a szirup egyik felével (ez lesz az alsó) a felülre kerülő lapnak pedig a biztonság kedvéért mindkét oldalát alaposan megszirupoztam. A vajkrém kb. egyharmada a két lap közé, a többi pedig a tetejére, oldalára került. Végezetül jól megszórtam az összeaprított, megpirított pisztáciával.

forrás: Lorraine Pascale – Baking Made Easy

SegítSüti 2011 – Mojito torta

Közzétéve Szerző:

mojito_torta

Ha tavasz, akkor Segítsüti. Amint az első kis virágok elkezdtek kibújni a földből, én is nekiálltam törni a fejem, mivel készüljek az idén. Valahogy most sokkal jobban rá tudtam hangolódni, ebben biztosan sokat segített a Vígszínházban tartott Down Világnapon való részvétel is. Jó érzés volt a csapat tagja lenni, s egy ilyen jó ügy érdekében tevékenykedni.

A sütiárverésből befolyt összegből idén a Down Egyesület fejlesztőháza gazdagodik – reményeink szerint – jónéhány szükséges eszközzel. A licitálás a tavalyihoz hasonlóan asegitsuti.hu oldalon fog zajlani (regisztráció szükséges), annyi különbséggel, hogy a cégek külön süticsomagokra ajánlhatnak fel összegeket. Minden licit 1000 forintról indul, s reméljük minél magasabbra sikerül felkúsznia. Az árverés április másodikán, 23.59-kor zárul. Ezután a nyertes – némi koordinációs egyeztetés után – értelemszerűen kap egy friss, ropogós süteményt.

Most egy mojitós tortával készültem – aki ismer, tudja, hogy nagy kedvencem ez a koktél, a kertem nyáron mindig tele mentával, hogy elkészíthessem akár a szűz, akár az alkoholos változatát. Itt a piskótatészta lett alaposan belocsolva egy kellemes rumos-mentás-lime-os sziruppal, majd kapott egy lime-os, sajtkémmel lazított vajas bevonatot.

Recept helyett egyelőre némi háttér-infót osztanék most meg a kép megszületéséről. A nagyfiam szobájába szoktuk a hatalmas vaku-szettet becipelni, s az íróasztalát körberakni vele. Adott alkalomkor a szüleim és a tesóm két kisfia is épp nálunk voltak – kicsit értetlenül szemlélték, miért nem lehet csak úgy simán megenni végre a tortát. A legkisebb fiúcska aztán unalmában el is aludt anyukám ölében. Én a terítőt feszítettem az asztalon (hogy ne látszódjon rajta a gyűrődés), apukám a derítőt tartotta, Férj pedig fotózott. Szóval így zajlik egy gasztroblogger (és családja) hétvégi ebédje.

Aztán persze szinte egy ültő helyünkben felfaltuk a tortát, a kicsik még repetáztak is belőle, úgyhogy szegény tesómnak nem is tudtam küldeni :-)

De ne aggódjon senki, persze a receptúrát is meg fogom osztani mindenkivel, addig is irány a segitsüti, licitre fel!

Ropogós, mentás csokitallérok – ezzel csak nyerni lehet

Közzétéve Szerző:
Válasz

mentas_csokitaller

Remélem mindenki túlélte a karácsonyi traktát. Persze nálunk is megvoltak a szokásos körök, evés kifulladásig. Jól is esett a szünetekben egy kis mentolos finomság – nemcsak 8 után :-)

Ropogós, mentás csokitallérok

½ bögre kristálycukor

1½ tk borsmenta-kivonat

100 g étcsoki

100 g tejcsoki*

¼ bögre kókuszreszelék

*legközelebb biztosan csak étcsokival csinálnám, nekem nem kívánkozott bele a tej….

A cukrot kis lángon, óvatosan karamellizáltam, mad mikor elkezdett füstölni és már szép aranybarna volt hozzákevertem egy evőkanál mentakivonatot. Ezt érdemes kesztyűben és a tűzről a lábast lehúzva csinálni, mert erősen spriccel. Ja, és ne hajoljunk fölé és ne tüdőzzük le, hacsak nem inhalálni akarunk….

A karamellt sütőpapírra vékonyan elterítettem és hűlni hagytam. Mikor teljesen megkeményedett, nagyjából összetörtem és aprítóval egészen lisztfinomságúra őröltem.

A csokoládékat vízgőz felett megolvasztottam, belekevertem a kókuszreszeléket, a maradék fél evőkanálnyi mentakivonatot és a karamelltörmeléket.

Szilikonlapáttal igyekeztem minél egyenletesebben sütőpapíron elteríteni és hideg helyre raktam. Dermedés után pogácsaszaggatóval tallérokat gyártottam belőle. A leeső maradékot fagyiba is lehet keverni, de ha ilyen irányú terveink vannak, érdemes eldugni a darabkákat – enyémFérj maga elé vette és egy tányérral befalt belőle….

A receptet itt találtam.

Spárgafagyi-eper-menta

Közzétéve Szerző:
Válasz

sparga_eper_menta

Nem is igazán fagyi ez, inkább parfé, hiszen a fagyigépemet be sem indítottam hozzá. Talán két éve találtam rá Macikonyha zseniális receptjére, amit azóta is rendszeresen elkészítek – néha csak amúgy mezítlábasan, mascarpone nélkül. A legutóbb még eper sem került bele, csak simán a karamellizált spárgát eszegettem, mikor felötlött bennem, hogy akár spárgából is lehetne fagylaltot csinálni (ha már ugye akár nyúlból is :-)  ). Erre mivel jött haza az uram Vácról, a Desszertszalonból? Nem, nem sütivel és fagyival, csak azzal, hogy spárgafagylaltot is látott.

Nincs új a nap alatt, de azért motoszkált a fejemben a dolog, végül a már bevált receptet alakítottam át. Előételnek és desszertnek is nagyon finom, de akár több fogás közti apró falatként is megállja a helyét egy-egy kis spárgaparfé-bonbon, némi eperöntettel és mentás mascarponéval

Spárgaparfé (12 db)

10-12 szál fehér spárga

2 nagy evőkanál mascarpone

egy nagy csipet só

1 ek nádcukor

kevés vaj

A spárgát megpucoltam és 2-3 centis darabokra vágtam. Egy serpenyőben megmelegítettem a vajat, rádobtam a spárgadarabokat, megszórtam a cukorral és a sóval és kis lángon aranybarnára karamellizáltam. Átpaszíroztam, összekevertem a mascarponéval, bonbon-készítő szilikonformába öntöttem – persze bármilyen szilikonos jégkockakészítő is megfelel a célnak – és a mélyhűtőben kifagyasztottam.

Epervelő

kb. 150-200 g eper

1-2 ek nádcukor

pár csepp citromlé

Az epret leturmixoltam a cukorral, szűrőn átszűrtem és a citromlével ízesítettem.

Mentás mascarpone

150 g mascarpone

egy marék menta

2-3 ek nádcukor

A megmosott mentaleveleket a cukorral aprítógépben összemixeltem – szép zöldes lesz – és a mascarponéval kikevertem.

Tálaláskor a tányérba először az epervelőt raktam, arra ültettem a spárgaparfékat, majd mellékanalaztam a mentás krémet.