Süssetek édesburgonyát! Hozzátok be a kamrából a girbe-gurbe fura zöldséget és pucoljátok meg. Hámozás közben gondolkodjatok el rajta, miért ilyen brutál nehéz megfosztani a héjától, mitől lehet, hogy ennyire kemény ez a napsárga zöldség – s hogyan lehet az, hogy hő hatására meg pikk-pakk olyan puha lesz, hogy az istennek sem sikerül belőle ropogós krumplihasábokat sütni. Hőbörögjetek az élet logikátlan és igazságtalan mivoltán – ez megnyugtat.
Ezután egy jó éles szerszámmal gyaluljátok le a krumplikat vékony karikákra – de vigyázzatok a kezetekre, ez vega verzió lesz!
Az édesburgonya jó barátságban van a zsályával, szóval menjetek ki a kertbe, lélegezzetek mélyeket menetközben és a kiskertből szedjetek 8-10 levél zsályát. Kiskert hiányában kérjetek a szomszédtól, vagy vegyetek cserepeset. A szárított itt sajnos nem játszik, bármilyen kényelmesnek is tűnik. Végső esetben határozzátok el, hogy tavasszal mindenképpen ültettek zsályát és tegyétek el ezt a sütési projektet addigra.
A megszerzett zsályaleveleket mossátok le, simogassátok végig a puha, bársonyos levélkéket, elmerengve a cuki régi emléken, amikor a ma már lakli majdnemfelnőtt kamaszgyereked nyuszifülnek hívta ezeket az illatos kis növénykéket. Az édesburgonyaszeleteket rakosgassátok állítva szépen egymás mellé egy kerek/ovális tálba, néha stratégiailag elhelyezve egy-egy zsályalevelet, s közben dúdolgassátok a “Tele-kertem-zsályával-szerelemnek-lángjával” népdalt.
Daráljatok rá sót, borsot, majd a végén öntsétek nyakon az egészet sűrű kókusztejjel (vagy tejszínnel, ízlés szerint. Toljátok be az előmelegített sütőbe (180 fok) 30 percre, a végén lehet kicsit grillezni, úgy még jobb lesz.
Kapcsoljatok be egy jó filmet és kanalazzátok be a tálból az egészet. Opcionálisan lehet köretként is adni pl. kacsamellhez és megoszthatjátok a családtagjaitokkal is, ha eléggé szereteitek őket – vagy ők az édeburgonyát.
*elég sok Dragomán Györgyöt olvastam mostanában és elkapott a stílus. A recept maga Chili & Vaníla alapján készült.