Kamilla-mák-citrom

makos_sutemeny

Nemrégiben találtam Kathy blogjára, ahonnan ínycsiklandozó vegán süteményeket mentettem el az “elkészítendő” mappámba. Remek ötletek, frappáns megfogalmazások és rengeteg humor fűszerezi ezt a blogot, ott is maradtam egy ideig olvasgatni. Üdítő volt.

Csakúgy mint ez a recept – természetesen Kathy-től.  A citrom zamata és a mákszemek roppanása alatt kicsit szégyenlősen bújik meg a kamillatea íze – és csak még egy utolsó falatot eszik az ember, hogy érezze… Majd még egyet, és még egy legeslegutolsót. Na de hova tűnt a sütemény

(NB. legközelebb mindenképpen dupla adagból csinálom, úgy még szebb, magasabb lesz. Na meg több :-)  )

Kamillás-mákos-citromos sütemény (vegán)

1 bögre teljes kiőrlésű liszt

1 bögre tönkölybúza fehérliszt

3 ek mák (egész szemek, darálatlanul)

2 (bio)citrom

½ bögre rizstej

¼ bögre kamillatea (2 filter forráztam le és 25-30 percig áztattam)

2 ek olaj

½ tk só

1 tk sütőpor

6 ek nádcukor

1 tk fahéj

egy vaníliarúd belseje

Egy tálban összekevertem a lisztet, a mákszemeket, a sütőport, a vaníliát, a fahéjat és a cukrot. Belereszeltem a citromok héját és a levüket is belefacsartam. Hozzáöntöttem az olajat, a rizstejet és a kamillateát is, majd jó alaposan összekevertem.

A tésztát kiolajozott formába öntöttem, majd előmelegített – 180 ºC – sütőbe tolva 40-45 percig sütöttem.

 

Hagymás-diós rozscipócska

rozsos_buci

Az idei első Gasztroblog-találkozóra készült ez a finomság – hogy tartsuk magunkat azon jó szokásunkhoz, hogy valamelyikünk mindig visz valami kenyérfélét. Orsi isteni meggyes trifle-t hozott (triffle már több is készült nálunk, citromos és málnás is) én pedig a nemzeti trikolor jegyében a Red Nose Day-re sütött linzereket szórtam meg pisztáciával és némi porcukorral. Nyilatkozni nem tudok  milyen lett, mert egy darab sem maradt, viszont sikeresen megmentettem Vesta utolsó szelet répatortáját és ‘saját levében’ pikánsan ízesített camambert-jének egy darabját.

Külön köszönet Vestának a fotóért, mert itthon a sütőből egyből a kosaramba ugrottak a zsömlék és már indultunk is, nem volt időnk fotózásra. Viszont Orsi kocsijában igen érdekes illatanyag keletkezett :-)

A receptet egy böngészés alkalmával a Sass & Veracity című blogon találtam.

Hagymás-diós rozscipócska

2 kisebb hagyma, apróra vágva

½ bögre olívaolaj

2 bögre tej/rizstej

egy zacskó szárított élesztő (7 g)

¼ bögre langyos víz

1 ek méz

5,5 bögre liszt

1 bögre telses kiőrlésű rozsliszt

1 ek só

½ tk frissen őrölt bors

¾ bögre dió, szárazon megpirítva, durvára vágva

a tetejére

1 tojás

szezámmag/mák/ bármilyen olajos mag

A hagymát az olajon lassú tűzön puhára pároltam, majd aranybarnára karamellizáltam. Szűrővel leszűrtem, a felfogott hagymadarabokat félretettem, az olajba pedig beleöntöttem a tejet.

A langyos vízbe beletettem a mézet és az élesztőt, összekevertem és hagytam, hogy néhány perc alatt kicsit felhabosodjon.

A dagasztótálba tettem a kétfajta lisztet és sót, ráöntöttem a tejes-olajos keveréket, majd ment hozzá az élesztős folyadék is. Kidagasztottam a tésztát, majd lisztezett felületen elterítettem, rászórtam a diót és a pirított hagymát, majd félbehajtottam a tésztát és jól lenyomkodtam.

Alaposan átdagasztottam kézzel, szorgosan visszatömködve a folyamatosan kipotyogni akaró diódarabokat. Ez elég sziszifuszi munka, de megéri.

Végül visszaraktam a dagasztótálba és kelni hagytam.

Mikor kb. kétszeresére kelt (1.5-2 óra), megint a lisztezett konyhapultra borítottam, ököllel kicsit leütögettem és kétfelé szedtem a tésztát. Az egyik felet hengerré sodortam és 12 felé vágtam. Mindegyik adagból kis zsömlét formáztam a két tenyerem között és sütőpapíros tepsibe tettem őket kb. 5 cm-re egymástól.

Aztán ezt a tészta másik felével is megismételtem és letakarva megint kelni hagytam kb. 1,5-2 órát.

Közben a sütőt előmelegítettem 190 ºC-ra és az aljába egy vízzel teli edényt raktam.

Mikor a kis bucik kellőképpen megkeltek, lekentem őket tojással és megszórtam a magokkal. A forró sütőbe tolva 25-30 perc alatt sültek ki. Félidőben megcseréletem a két tepsit, hogy a felsőnek is szép színe legyen.

N.

Paszternák és Dosztojevszkij

sult_paszternak1

Ne aggódjon senki, nem tévedtetek el, nem az orosz irodalom kurzus következik. Csak felidéztem egy kedves apuka hozzászólását, aki kihallgatva, hogy paszternákról beszélgetünk az asszonykájával, egyből az orosz irodalom remekeire váltotta a témát.

Bár arra azért kíváncsi lennék, hogy a “Mi a paszternák?” kérdésre hányan jelölnék be a zöldség, illetve hányan az orosz író opciót.

Persze mindenkinek igaza lenne, hiszen Boris Paszternak leghíresebb művét, a Doktor Zsivágót szerintem mindenki ismeri – vagy legalábbis látta a filmet, Omar Shariff-fel a főszerepben.

A paszternák nevű zöldséghez már egy ideje oltahatatlan szerelem fűz, azóta mindig lapul néhány darab a hűtőm aljában. Sőt a minap elhatároztam, hogy amint itt a tavasz, sürgős paszternák-mag beszerző túrára indulok, hogy a kertemben is megteremjen ez a remek zöldség.

Mielőtt bárkinek előítéletei lennének az én drágámmal szemben, leszögezném, hogy a fehérrépára (petrezselyemgyökérre) csak és kizárólag külsőleg hasonlít, belső értékei azonban messze túlhaladják azt.

Először is van íze. Méghozzá édes, karakteres, függőséget okozó. Már krumplipürében is mesés volt, de sütőben sütve, fokhagymával, rozmaringgal, ahogy kicsit megkaramellizálódik a külseje, a belseje pedig lágyan, édesen krémes…. Na nem is fokozom tovább az izgalmakat, jöjjön a recept, melyet a januári GoodFoodban találtam és Jamie Oliver kezét dicséri.

Sütőben sült ropogós krumpli, répa és paszternák

1 kg krumpli, apróbb szemű

3-4 nagyobb paszternák

4 répa

1 fej fokhagyma

3-4 ágacska friss rozmaring

2 fej lilahagyma

2 ek libazsír/olívaolaj

só, bors

A zöldségeket megpucoltam, a krumplikat és a répákat félbevágtam, a paszernákokat elnegyedeltem.

A sütőt előmelegítettem 200 Cº-ra.

A félbevágott krumplikat forrásban lévő (!) sós vízbe dobtam, majd az újraforrástól számított 5 perc múlva a többi zöldséget is hozzátettem. Így együtt még 4 percig főztem, majd leszűrtem. Fontos, hogy ne főzzük túl a zöldségeket, a sütőben lesz még idejük puhulni.

Egy nagy tepsit – amiben egy rétegben elfér az összes zöldség – kikentem a zsírral, beletettem a gerezdekre szedett fokhagymát (hámozatlanul, tenyérrel kicsit megroppantva) és a leszedegetett rozmaringlevélkéket.

A szűrőből a tepsibe szedegettem először a répát és a paszternákot, majd a krumplit kicsit átrázogattam, hogy a felülete kicsit “borzas” legyen – ettől tud majd jó ropogósra sülni.

Ezután a krumplidarabokat és a negyedbe vágott hagymákat is a tepsibe tettem, és óvatosan átforgattam a zsiradékon. Sóztam, borsoztam, majd mehetett is a sütőbe 1 órára.

Sülés közben néha átforgattam, hogy mindenhol egyenletesen aranybarnára sülhessen.

Mézes müzli házilag – á la Baked

muzli_mezes

Ha jól emlékszem, smitten kitchen oldalán olvastam először a New Yorkban található BAKED nevű helyről, majd az általuk – pontosabban Matt Lewis és Renato Poliafito – jegyzett könyvről. Olyannyira meggyőző volt, hogy egy gyors karácsony előtti amazon rendelés során ez is becsúszott a kosaramba.

Nem bántam meg. Igaz, hogy szinte már lapozgatás közben érzem a derekam köré felkúszó kilókat, de sebaj. És hogy mégis az egészség jegyében kezdjük az új évet, első receptként egy egyszerű mézes müzlit választottam.

Isteni, ropogós, és illatos lett a végeredmény. Olaj helyett én vajjal készítettem, de kísérletezni fogok egy cukor nélküli változattal is – esetleg rizssziruppal. De addig is megvan a reggelim – némi joghurttal vagy gyümölcslével tálalva.

 

Házi mézes müzli (aka granola)

2 bögre zabpehely (1 bögre = 2,5 dl)

1 tk őrölt fahéj

½ tk só (fleur de sel)

3 ek vaj

¼ bögre méz

¼ bögre nádcukor

vanília

egy-egy marék mandula és mogyoró

egy-egy marék házilag aszalt barack és meggy

A sütőt előmelegítettem 160 Cº-ra és egy tepsit kibáleltem sütőpapírral.

Egy tálban összekevertem a zabpelyhet, a fahéjat és a sót, egy másikban pedig a megolvasztott vajat, a mézet, a cukrot és a vaníliát. A mézes keveréket a zabpehelyre öntöttem és jó alaposan összedolgoztam. A tepsibe egyengettem, majd a sütőbe toltam.

!!!A sütési időkre nagyon figyelni kell, mert hajlamos a megégésre!!!

10 perc múlva átforgattam és rászórtam a mandulát, majd visszatoltam még 5 percre. Ekkor megint a forgatás jött, és a mogyoró is csatlakozott a csapathoz. Még 10 percet sült, aztán végképp távozott a sütőből.

Miután kihúlt, belekevertem az aszalt gyümölcsöket és csatos üvegbe töltöttem.

N.

forrás: Matt Lewis és Renato Poliafito: Baked – new frontiers in baking

Print

Zöldborsós-újhagymás csicserilepény (vegán)

….azaz PUDLA. Már a neve is megragadott, hát még mikor megláttam az összetevőket. Egy csicseriborsólisztből (besan) készült palacsinta, újhagymával és zöldborsóval ízesítve – csak nagyszerű lehet. Az is lett.

S bár a csicseriborsó nagyszerű fehérjeforrás, a hétvégi mellényúlásom miatt egy ideig azthiszem max. liszt formában fog az asztalunkra kerülni. Így viszont bármikor.

Zöldborsós-újhagymás csicserilepény

1 csészényi zöldborsó

2 csésze csicseriborsóliszt

1 tk római kömény

1 nagy csipet kurkuma

1 chili, apróra vágva

1 tk só

2 csésze víz

egy nagy marék petrezselyem

egy csokor újhagyma, apróra vágva

1 ek citromlé

olaj a sütéshez

Első lépésként megpároltam a zöldborsót, majd a krumplinyomóval nagyjából összetörtem. Nem baj, ha darabos marad, nem cél a püréállag elérése.

A csicseriborsólisztet, a sót és a fűszereket alaposan összekevertem egy tálba, majd szép lassan a vizet is hozzáadtam és csomómentesre kevertem. A sima masszához hozzátettem a borsót, a hagymát és a citromlevet, majd egy jó fél órát békénhagytam.

Egy serpenyőbe olajat melegítettem, majd egy kisebb merőkanállal beleadagoltam a tésztát. Kb. tenyérnyi lepénykéket sütöttem és azon melegében befaltuk némi görög joghurttal kísérve.

A recept eredetije itt található.

Avokádókrém és ropogós házi tortilla-chips

Sokáig nem értettem miért ajnározzák az emberek annyira az avokádókrémet, hiszen akárhogy ízesítettem, sehogy sem volt az igazi. Persze elfogyott mindig, de sosem éreztem a heves vágyat, hogy mégmégmég akarok ilyet.

Aztán nemrégiben rájöttem, mi is hiányzott belőle: a chili és a petrezselyem. Azóta ez a bevált recept, amit hetente-kéthetente kénytelen vagyok elkészíteni. De ugye ez még nem függőség?

Avokádókrém

2 avokádó

1 csokor újhagyma, apróra vágva

1-2 chili, kimagozva, apróra vágva – vagy szárított chilipehely

egy nagy marék petrezselyem

egy fél lime leve (persze citromlé is megteszi)

egy kevés nádcukor

só, bors

olívaolaj

A hozzávalókat villával összekeverem – lehet persze aprítóban is, de én darabosan szeretem – és már mehet is a kenyérre, vagy a mártogathatjuk tortilla-chipsszel is, ami a következőképpen készül:

Tortilla-chips

15 dkg búzaliszt

10 dkg kukoricaliszt

5 dkg burgonyapehely

4 ek olaj (bátran használhatunk ízesített – fűszeres, vagy fokhagymás olajat is)

1 tk só

1 tk sütőpor

víz

A hozzávalókból kevés víz hozzáadásával rugalmas tésztát gyúrtam, majd rövid pihentetés után kb. 10-12 nagyjából egyenlő nagyságú golyót formáztam belőle. A golyókat lisztezett felületen egészen vékony lappá nyújtottam és felforrósított, vastag aljú serpenyőben megsütöttem.

A kihűlt kerek lapokat cikkekre vágtam, és kevés olajon ropogósra sütöttem.

Az ötletadó recept lelőhelye: Alice Sherwood: Allergy-free Cookbook

Cheddaros-parmezános-diós keksz

Ennek a keksznek elég volt elolvasni a receptjét ahhoz, hogy összefusson a számban a nyál. S mivel eszembe jutott, hogy ücsörög még a mélyhűtőmben egy darabka igazi, angol, érett Cheddar, gondolatban már társult is a cheesecake brownie mellé ez a “sósság” a GBT-re készülő finomságok sorában.

Ez az igazán erőteljes ízű keksz a déli konyhák nagy kedvence Amerikában, nem maradhat el egyetlen buliról sem. De itt, kis hazánkban is jól vizsgázott, egy pohár jó fehérborral isteni párosítás. Az eredeti receptben persze pekándiót használnak, ezt minden gondolkodás nélkül cseréltem ki arra, ami volt itthon. Így lett igazán multikulti – angol és olasz sajttal, valamint jó kis hazai dióval.

Cheddaros-parmezános-diós keksz

22 dkg szobahőmérsékletű vaj

20 dkg jó minőségű, érett Cheddar, reszelve

5 dkg parmezán, reszelve

1/4 tk só

2-3 nagy csipet cayenne bors

2 bögre liszt

18 dkg dióbél, durvára darálva

Egy nagy keverőtálban alaposan összekevertem a vajat a sajtokkal, a dióval, a sóval és a cayenne borssal. Apránként hozzáöntöttem a lisztet, s kézzel jól összegyúrtam. A tésztát 5 kisebb gombócra osztottam, s mindegyikből egy-egy kb. 2,5 cm átmérőjű rudat formáltam.

A rudakat folpackba csomagolva a mélyhűtőbe tettem. Ebben az állapotban viszonylag sokat elidőzhet, bármikor előkaphatjuk, ha váratlan vendég esik be. Persze ne úgy használjuk, hogy fejbe csapdossuk vele az illetőt, inkább vágjuk fel egy éles késsel vékony szeletekre és 180C°-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt süssük aranybarnára.

Állítólag 2 hétig is eláll, félek nálunk nem fogja megérni ezt a kort…..

Az eredeti recept itt található: A Yankee is a Southern Kitchen