Alfajores de maizena con dulce de leche – argentín kukoricás keksz karamellel töltve

karamell_keksz1

Talán már egy éve is megvan, hogy a könyvjelzők közé beraktam az alfajores receptjét. De aztán a dulce de leche mindig máshogyan végezte. Fagyiban, cheesecake-ben, vagy vagy éppen sütemény tetejére öntve.

De most, hogy már a helyi piacon is kapni lehet, muszáj volt végre kipróbálni ezt az argentín finomságot is. Szeretem az ilyen édességeket, ahol aránylag kevés munkával nagy eredményeket lehet elérni. Mert az alfajores bizony nagyon finom. Abbahagyhatatlanul.

A Malackarajon részletes történelmi háttér is található ehhez az “édes és kerek boldogsághoz”.

Az alaprecepthez képest nálam a tésztába kukoricaliszt is került (szeretem az ízét) és a cukor mennyiségét is csökkentettem – a dulce de leche úgyis elég édes.

Note:  frissen főzött ribizlilekvárral is isteni volt…..

Alfajores de mainzena (kb. 30-34 darabhoz)

20 dkg liszt

10 dkg kukoricakeményítő

20 dkg kukoricaliszt

25 dkg vaj

20 dkg nádcukor

1 tk sütőpor

1/2 kk szódabikarbóna

3 tojássárgája

2 ek konyak

1 citrom reszelt héja

kb. fél üveg dulce de leche*

*házilag is könnyen elkészíthető, részletek itt

A vajat kikevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tojássárgákat, a citromhéjat és a konyakot is. Ezután a száraz hozzávalókat is beleöntöttem és gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Folpackba csomagolva a hűtőbe dugtam pihenni egy órácskát.

A pihenő után kinyújtottam a tésztát és kb. 5 cm-es pogácsaszaggatóval köröket szabtam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket (nem túl szorosan) és 190 ºC-ra előmelegített sütőben kb. 10-12 percet sütöttm. Kivételesen nem baj, ha kissé sápatag marad, így szeretjük.

Miután kihűlt, leszedegettem a papírról és a dulce de lechét nem kímélve párosával jól összeragasztottam őket.

Joghurtos meggyfagylalt – karamellás-mákos tálkákban

meggyes_joghurtos_fagyi

Ezt a fagyit még Dani fiam nézte ki tavaly a Lebovitz könyvből – ebből is látszik, hogy már ő is ismeri a megfelelő szakirodalmat. Sőt, nemhogy ismeri, de kitűnően tud választani is belőle (pedig kép sem volt hozzá) mert az egyszerűsége dacára – vagy éppen azért – egyből a család egyik kedvencévé avanzsált. Könnyű, krémes és megfelelően savanykás fagyi, amit a tálaláshoz használt mákos-karamellás tálacska ropogós darabkái tesznek teljessé.

Az eredeti recept csak joghurtot használ, én lecsöpögtetett joghurtot és tejszínt használtam.

Meggyes joghurtfagylalt

2 nagy doboz joghurt lecsepegtetve (tál, szűrő, textilpelenka/muszlin, bele a joghurtot, tetejére némi súly és néhány óra alatt lecsöpög a savó)

150 g nádcukor

fél kiló meggy, kimagozva

3-4 csepp mandulakivonat

1-1,5  dl tejszín

A meggyet a cukorral egy lábasba tettem, majd kis lángon főzni kezdtem. 10-15 perc múlva lehúztam a tűzről és hűlni hagytam.

Mikor kihűlt, a levével együtt nagyjából összeturmixoltam – szeretjük, ha nagyobb meggydarabok is maradnak benne – majd összekevertem a lecsöpögtetett joghurttal, a tejszínnel és a mandulával. A hűtőben alaposan behűtöttem, majd a fagyigép gondjaira bíztam.

Karamellás-mákos tálkák (vegán)

45 g vaj/növényi margarin

2 ek frissen facsart citromlé

85 g nádcukor

25 g liszt

40 g szeletelt mandula

2 ek mák (darálatlan)

Egy kisebb lábasban megolvasztottam a vajat, majd belekevertem az összes többi hozzávalót. Egy nagyobb tepsibe sütőpapírt vágtam és olajjal vékonyan megkentem. Egy órányi pihentetés után evőkanálnyi adagokat raktam az előkészített tepsibe (egyszerre csak ötöt) meglehetősen messze egymástól, mert igencsak elterül a tészta.

Előmelegített (175 ºC) sütőbe toltam és kb. 10 percig sütöttem. Akkor jó, mikor szép egyenletes aranybarna mindenhol. A sütőből kivéve kb. 1 percet állni hagytam, majd egy szilikonos lapáttal mindegyik körlapot egy felfordított kávéscsészére ügyeskedtem és a tésztát nagyjából ráhajtogattam – ehhez persze azbesztkéz szükséges, de megoldható.

Print

Banoffee cheesecake

cheesecake_banofee

Már a karamelles cheescake-nél is azthittem, ezt tovább nem lehet fokozni, de nekem ez a banánnal megbolondított verzió még jobban ízlett.

A különböző édességek “házasításából” eddig csak remek dolgok születtek, így volt ez a brownie és a cheesecake, vagy a creme caramell és a cheesecake frigyénél is. Gyanús nekem ez a bigámista édesség, amely most megint elcsábult, mégpedig a Banoffee pie nevű édesség csavarta el a fejét. Amit mellesleg teljesen megértek, hisz ez a tipikus angol édesség az én szívemhez is nagyon közel áll – kekszalapon édes tejszín, banándarabok és lágyan ömlő karamellkrém (dulce de leche). Ez már így önmagában is elég jó, mindezt cheesecake formában….. Próbáljátok ki!

A recept már megint a novemberi GoodFoodból való, ahogy az alábbiak is:

Csirkecomb datolyával, sherry-vel és sütőtökös árpasalátával

Narancsos-mákos süti

Csípős, fűszeres céklasaláta

Kéksajtos, sonkás torta

Almás-karamelles lilakáposzta

Banános-karamelles (banoffee) cheesecake

(20 cm-es, kapcsos tortaformához)

az alaphoz:

250 g Győri Zabfalatok keksz (vagy bármi más, hasonló típusú)

100 g vaj

2 ek nádcukor

a krémhez:

2 banán

2 ek citromlé

400 g Philadelphia krémsajt

3 tojás

85 g nádcukor

1 vaníliarúd kikapart belseje

150 ml créme fraiche (ha nincs, urambocsá’ helyettesíthető tejföllel)

50 ml tejszín

egy konzerv Dulce de Leche (397 g) vagy 3 tubus /egy konzervdoboz sűrített tejből házilag elkészítve (részletek itt)

a tetejére

2 banán

némi citromlé

A sütőt 180 Cº-ra előmelegítettem.

Először is az alapot készítetem el. Ehhez a kekszet aprítógépbe szórtam és néhány gombnyomással morzsásra daráltam. Hozzáadtam a vajat és a cukrot, majd hagytam a gépet dolgozni – az szépen össze is vegyítette nekem.

Egy 20cm átmérőjű kapcsos tortaforma aljába egy megfelelő méretűre szabott sütőpapírt tettem, majd a vajas kekszmorzsát belenyomkodtam.

A formát alaposan becsomagoltam alufóliába, majd egy nagyobb, mélyebb tepsibe állítottam.

A krémhez az összes hozzávalót egy mélyebb tálba tettem és merülőmixerrel jó alaposan összekevertem – ez történhet turmixgéppel vagy aprítóval is.

Ezt a keveréket a kekszalapra öntöttem és a karamellkrém kétharmad részét egy kiskanállal belepotyogtattam.

A becsomagolt tortaforma köré úgy 1-1,5 liter forró vizet öntöttem és úgy toltam be a sütőbe. ahol kb. 45-50 perc alatt készült el. A teteje még remegős volt, mikor kikapcsoltam, de a hűlés alatt remekül összeállt. Fontos, hogy a sütőben hagyjuk kihűlni, úgy kisebb az esélye, hogy kireped a teteje.

Másnap a citromlével meglocsolt banánszeletekkel és a maradék karamellt rácsurgatva tálaltam.

Libasült paszternákos krumlipürével és Gordon Ramsay almás-karamellás lilakáposztájával

libacomb_kaposzta-300x199

Eredetileg nem terveztem posztolni a mai menüt, de a káposzta annyira fantasztikus lett, hogy muszáj írnom róla. Persze meg kell említenem még a libasült omlósságát és a paszternák ízének tökéletes belesimulását is a krumplipürébe, de a koronát mindenképpen Gordon remeke tette fel az ebédre.

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy csak fél adagot készítettem, arra gondolván, hogy úgyis én fogok csak enni belőle, a többiek – lévén kissé konzervatívak – maradnak a hagyományos módon elkészült dinsztelt káposztánál. Hát nem így történt. Szegény “maradi” káposzta még mindig az edényben szomorkodik, az új változat viszont azonnali és osztatlan sikert aratott.

Libasült:

4 combot (kb. 1,5 kg) megtisztítottam az esetlegesen rajtuk maradt tollaktól, majd a bőrüket bevagdostam. Egy kis tálba összekevertem kb. 2 tk sót, frissen őrölt borsot, őrölt babérlevelet és olívaolajat, majd ezt jól bemasszíroztam a combokba. Tűzálló tálba fektettem őket, megszórtam 8-10 gerezd felaprított fokhagymával és 2 kisebb, cikkekre vágott vöröshagymával, alufóliával letakartam és a sütőbe toltam. 170 C°-on 3 órát sütöttem, az utolsó fél órában levettem az alufóliát, a hőfokot 200 C°-ra csavartam és szorgosan locsolgattam a levével, hogy jó ropogós legyen.

Paszternákos burgonyapüré

1 kg krumplit és egy közepes paszternákot megpucoltam, apró darabokra vágtam és sós vízben puhára főztem. Utána krumplinyomóval összenyomtam – merülőmixerre persze mégcsak gondolni sem mertem, nehogy Beatbull csúnyán nézzen, meg amúgy is már megint elromlott – majd tejjel, vajjal és egy csipet szerecsendióval kikevertem.

Paszternák-ügyben csak csatlakozni tudok Zsófi és Tintaleves lelkesedéséhez, valóban nagyon finom, egészen más kategória, mint a petrezselyem-gyökér!!

És végül, de nem utolsó sorban jöjjön a csodálatos párolt káposzta, hála Néked Gordon Ramsay !

Almás-karamelles lilakáposzta

1 kisebb fej lilakáposzta (kb. 600 g)

1 szép nagy főznivaló alma (olyan, amelyik nem málik szét főzés közben)

150 g vaj

150 g nádcukor

150 ml almaecet

0,5 kk fahéj

0,5 kk őrölt szegfűszeg

só, bors

G.R. valami sokkal bonyolultabb eljárással a sütőben készítette el a dolgot, de mivel nálunk az tele volt a libasülttel, maradt a túzhely. Kétlem, hogy a végeredménynél finomabbat el lehetne érni…..

Egy mélyebb edényben megmelegítettem a vajat, hozzászórtam a nádcukrot, és addig melegítettem, míg el nem olvadt benne. Beletettem a fűszereket, majd a laskára vágott káposztát és a meghámozott, vékony csíkokra vágott almát . Jó alaposan összeforgattam, egy csipet sóval és egy tekerésnyi borssal ízesítettem, ráöntöttem az ecetet – majd fedő alatt fél órát pároltam. Utána levettem róla a fedőt és kis lángon addig főztem, amíg már csak egy sűrű szirup maradt alatta.

Gordon Ramsay receptjét a GoodFood novemberi mellékletében találtam

N.