sósak kategória bejegyzései

Ploughman’s szendvics – az angol szántóvetők ebédje

Közzétéve Szerző:
Válasz

sajtos_mustaros_szendvics

A “ploughman’s lunch” igazi angol csemege. Nem más mint egy jó szelet sajt (többnyire cheddar), némi friss, ropogós kenyér,  savanyúság és vaj. Kínálhatnak még mellé almát, sonkát és főtt tojást is, és persze elmaradhatatlan mellőle egy jó pohár sör.

Gyakorlatilag a szalonna-hagyma-kenyér megfelelője a szigetországban, ezt csomagolták be anno a földekre induló férfiaknak a gondos angol menyecskék. A nevét  viszont a hatvanas években terjedő sajtgyári PR-nak köszönheti, és azóta ikonikus étellé vált Nagy-Britanniában, szinte minden pubban megtalálható. A pontos összetétele vidékenként eltérhet, de jó angol szokás szerint mindig a helyi jellegzetességeket, a helyi termelők finomságait tartalmazza.

Divatos terminussal élve ez egy újragondolt változata a hagyományos ‘ploughman’s lunch’-nak, a mustár, a paradicsom és a sajt nem mellé, hanem bele került. Én így is teljesnek éreztem, de Férj szerint némi kolbász azért jól jön hozzá.

Ploughman’s szendvics – mustáros, sajtos, paradicsomos bucik

450 g Pásztói kenyérliszt

50 g Pásztói teljes kiőrlésű rozsliszt

300 ml tej

egy zacskó porélesztő (7g)

25 g vaj

1,5 tk só

2 ek magos mustár

200 g érett cheddar sajt

250 g koktélparadicsom, félbevágva

A tejet és a vajat picit megmelegítettem, épp csak annyira, hogy a vaj elolvadjon. Közben a lisztet, a porélesztőt és a sót összekevertem egy tálban, majd a tejes keveréket hozzáöntve a dagasztógépemre bíztam a továbbiakat. Persze azért közben figyeltem, hátha kell még egy kis tej (kellett) vagy netán liszt.

A tésztát meleg helyen duplájára kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra. A megkelt tésztát kinyújtottam (olyan 30×40 centisre) és megkentem a mustárral. Rászórtam a sajt kétharmadát, majd a a tészta kétharmadát középre hajtottam, a másik kétharmadát pedig erre rá – a vajas tésztát szokták így levélszerűen hajtogatni.

Így letakarva is kelesztettem még félórácskát. Ezután hatfelé vágtam, vágott felével fölfelé fordítva az alján összenyomkodtam a tésztát, hogy ne folyjon ki alul az anyag. Ezáltal a teteje zsebszerűen szétnyílt, ide bedugdostam a paradicsomokat és a maradék sajttal megszórva küldtem az előmelegített sütőbe. 25-30 perc alatt gyönyörű aranybarnára sült.

forrás: GoodFood 2010 August

A tökéletes házi ropi

Közzétéve Szerző:
Válasz

ropi1

Mert a grissini is jó, persze. Csak őszintén szólva annyira utálom sodorgatni. Így rögtön lecsaptam az ötletre, hogy mennyivel egyszerűbb a tésztagyártó gépen áttolni a nyers tésztát. Gyorsabb is és gyönyörű, szabályos, ropogós  pálcikákat kapunk. Tapasztalatból mondom: abbahagyhatatlan.

Az ízesítéssel pedig a végtelenségig lehet játszani, nálam először némi fokhagyma és oregánó került bele. A képen lévő változatba pedig Gabojszától kapott szárított paradicsom porrá őrölve és az olaj is egy másik fajta aszalt paradicsom olaja volt.

Házi ropi

160 g finomliszt

90 g teljeskiőrlésű liszt

kb. 150 ml víz

1 zacskó szárítot élesztő (7 g) vagy 2 dkg friss

1 tk cukor

1 tk só

2 ek olaj

1 ek porrá őrölt szárított paradicsom (opcionális)

Az összes hozzávalót jó alaposan összegyúrtam – azaz bevallom ezt a dagasztógépem krémkeverő lapátjára bíztam. A lényeg, hogy nem egy kelt tészta-jellegű dolgot kapunk, hanem egy tömör gombócot, mint mikor friss tésztát készítünk.

Egy jó másfél órát pihenni hagytam, majd négy részre vágtam. Először nagyjából téglalap alakúra lapítottam, majd átengedtem a tésztagyártó legvastagabbra állított alapfején. Akárcsak tésztakészítésnél, addig hajtogattam, amíg egy sima felületű, kb. 20-30 cm hosszú csíkot nem kaptam. Ezután a szélesmetélt-készítőn (ez olyan 6-7mm-es csíkokat vág) küldtem át a csíkokat, majd szétválasztva őket, sütőpapírral bélelt tepsikbe fektettem.

Mire mind elkészült, már tolhattam is be az első adagot (az addigra meg is dagadt kicsit) a 200ºC-ra előmelegített sütőbe, ahol tepsinként olyan 9-10 percig sültek.

Igazi, vékony, roppanós finomság a végeredmény, egy üveg bor mellé a tökéletes ropogtatnivaló (nagyobb társaságnál érdemas duplázni, ez egy olyan kisebb, családi adag)

Paszternák parmezános bundában, romesco szósszal

Közzétéve Szerző:
Válasz

paszternak_parmezan

Mióta felfedeztem, hogy a piacon egy-két néni is árul paszternákot, szinte nincs hét, hogy ne kerülne a kosaramba. Legtöbbször sülve végzi, vagy krumplipüré formában, de a márciusi Olive magazinban egy szimpatikusnak látszó új variációt talkáltam.

A kicsit előfőzött paszternákhasábok roppanós, parmezános bundát kaptak, és az olaszos vonalat megtartva romesco mártás dukált hozzá. Ehhez a Szakácsok könyvének receptjét is kicsit beledolgoztam, mert pirított kenyér is került bele. Akár köretnek is használható, nálunk vega vacsoraként funkcionált.

Paszternák parmezános bundában

4 közepes paszternák, tisztítva, hosszában negyedekbe vágva

80 g frissen darált kenyérmorzsa (jobb híjján kész zsemlemorzsa)

150 g parmezán, reszelve

½ tk cayenne bors

1 tojás

liszt

olaj a sütéshez

Egy lábasban sós vizet forraltam, amjd a paszternák hasábokat kb. 10 perc alatt félpuhára főztem.

A kenyérmorzsát egy mélyebb tálban összeforgattam a reszelt parmezánnal, a cayenne borssal és egy csipet sóval. Egy másikba lisztet készítettem ki, a harmadikban pedig felvertem a tojást.

A lecsöpögtetett, félpuha paszternákokat először a lisztbe, majd a tojásba, végül a sajtos keverékbe forgattam és forró olajban aranybarnára sütöttem.

Romesco mártás

40 g hámozott mandula, szárazon kicsit megpirítva

olívaolaj

1 gerezd fokhagyma

2 vékony szelet kenyér

1 chilli, kimagozva

75 g aszalt paradicsom

75 g olajban eltett sült paprika

1 ek balzsamecet

A kockára vágott kenyeret ropogósra pirítottam némi olívaolajon a fokhagymával együtt, majd az összes többi hozzávalóval együtt aprítógépbe tettem és simára turmixoltam – az olívaolaj mennyiségét el kell találni, hogy összeálljon a mártás, de ne legyen tocsogós.

S a kinti hidegre való tekintettel egy jókedvre derítő zene, egy régi Voga-Turnovszky szám feldolgozása az Isten Háta Mögött előadásában.

Medvehagymás-sonkás pogácsa

Közzétéve Szerző:
Válasz

sonkas_pogacsa

Idén is ettünk ám medvehagymát, csak valahogy nem kerültek fel a blogra az ételek. Ezt a pogácsát viszont muszáj volt megörökíteni, annyira finom lett. Egy gazdag zöldségleves után adtam másodiknak ezért jó nagyokra sütöttem – egy büféasztalra inkább kisebbeket kínálnék.

Kiváló felhasználási lehetősége a maradék főtt sonkának, a medvehagyma pedig egy kellemes, fokhagymás ízt adott neki. És másnap (sőt harmadnap) is finom, puha marad – ha marad.

Medvehagymás-sonkás pogácsa

2,5 dkg friss élesztő

1 dl tej

20 dkg főtt füstölt sonka

25 dkg vaj

50 dkg liszt

1 dl tejföl

15 dkg juhtúró

1 tojás

só (a sonkától függően), bors

1 marék medvehagyma, apróra vágva

+ 1 tojás a tetejére

A tejet kicsit meglangyosítottam egy csipet cukorral és belemorzsoltam az élesztőt.

A sonkát a tejföllel aprítógépbe téve krémesre daráltam.

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzátettem az összes többi hozzávalót és fényes, hólyagos tésztát dagasztottam belőle.

Meleg helyen kelni hagytam, majd pogácsákat szaggattam a tésztából, tojással lekentem és 190ºC-ra előmelegített sütőbe tolva aranybarnára sütöttem.

(A recept alapja Stahl Judit csülkös pogácsája volt)

Medvehagyma még:

Kucsmagombás-medvehagymás quiche Medvehagymás krumplispogácsa Medvehagymás kenyér és túrókrém Medvehagymás gombapástétom Medvehagymás-sajtos scone

Parmezános – rozmaringos biscotti

Közzétéve Szerző:
Válasz

Mint már arról többször is írtunk, igen nagy sikert arattak családjaink körében a biscottik/cantuccinik. Motoszkált bennem egy sós verzió elkészítése is, amihez Canelle et Vanille oldala adta meg a végső lökést. A rozmaringhoz és a parmezánhoz én még egy maréknyi fenyőmagot is szórtam – kiváló kísérője lett a múlt heti szerencsi hétvégénken a jobbnál-jobb hegyaljai boroknak…..

Parmezános-rozmaringos biscotti

1¾ bögre liszt

½tk só

¼ tk frissen őrölt bors

1 tk sütőpor

2 ágacska friss rozmaring, apróra vágva (persze csak a levelek)

3 púpos ek reszelt parmezán

1 marék fenyőmag

2 tojás

3 ek olvasztott vaj

A tojásokat enyhén felvertem az olvasztott vajjal, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót és alaposan összegyúrtam.

A tésztából két hosszúkás hengert formáztam, majd egy kicsit ellapítottam őket. 180Cº-os sütőben 30 percig sütöttem.

Miután teljesen kihűltek, kb. ujjnyi szeletekre vágtam őket, majd sütőpapírra téve visszamentek a sütőbe még egy körre. Ekkor már kisebb hőfok is elég nekik (kb. 150Cº) – 25-30 perc alatt szép aranybarnára pirulnak.

Avokádókrém és ropogós házi tortilla-chips

Közzétéve Szerző:
Válasz

Sokáig nem értettem miért ajnározzák az emberek annyira az avokádókrémet, hiszen akárhogy ízesítettem, sehogy sem volt az igazi. Persze elfogyott mindig, de sosem éreztem a heves vágyat, hogy mégmégmég akarok ilyet.

Aztán nemrégiben rájöttem, mi is hiányzott belőle: a chili és a petrezselyem. Azóta ez a bevált recept, amit hetente-kéthetente kénytelen vagyok elkészíteni. De ugye ez még nem függőség?

Avokádókrém

2 avokádó

1 csokor újhagyma, apróra vágva

1-2 chili, kimagozva, apróra vágva – vagy szárított chilipehely

egy nagy marék petrezselyem

egy fél lime leve (persze citromlé is megteszi)

egy kevés nádcukor

só, bors

olívaolaj

A hozzávalókat villával összekeverem – lehet persze aprítóban is, de én darabosan szeretem – és már mehet is a kenyérre, vagy a mártogathatjuk tortilla-chipsszel is, ami a következőképpen készül:

Tortilla-chips

15 dkg búzaliszt

10 dkg kukoricaliszt

5 dkg burgonyapehely

4 ek olaj (bátran használhatunk ízesített – fűszeres, vagy fokhagymás olajat is)

1 tk só

1 tk sütőpor

víz

A hozzávalókból kevés víz hozzáadásával rugalmas tésztát gyúrtam, majd rövid pihentetés után kb. 10-12 nagyjából egyenlő nagyságú golyót formáztam belőle. A golyókat lisztezett felületen egészen vékony lappá nyújtottam és felforrósított, vastag aljú serpenyőben megsütöttem.

A kihűlt kerek lapokat cikkekre vágtam, és kevés olajon ropogósra sütöttem.

Az ötletadó recept lelőhelye: Alice Sherwood: Allergy-free Cookbook

Cheddaros-parmezános-diós keksz

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ennek a keksznek elég volt elolvasni a receptjét ahhoz, hogy összefusson a számban a nyál. S mivel eszembe jutott, hogy ücsörög még a mélyhűtőmben egy darabka igazi, angol, érett Cheddar, gondolatban már társult is a cheesecake brownie mellé ez a “sósság” a GBT-re készülő finomságok sorában.

Ez az igazán erőteljes ízű keksz a déli konyhák nagy kedvence Amerikában, nem maradhat el egyetlen buliról sem. De itt, kis hazánkban is jól vizsgázott, egy pohár jó fehérborral isteni párosítás. Az eredeti receptben persze pekándiót használnak, ezt minden gondolkodás nélkül cseréltem ki arra, ami volt itthon. Így lett igazán multikulti – angol és olasz sajttal, valamint jó kis hazai dióval.

Cheddaros-parmezános-diós keksz

22 dkg szobahőmérsékletű vaj

20 dkg jó minőségű, érett Cheddar, reszelve

5 dkg parmezán, reszelve

1/4 tk só

2-3 nagy csipet cayenne bors

2 bögre liszt

18 dkg dióbél, durvára darálva

Egy nagy keverőtálban alaposan összekevertem a vajat a sajtokkal, a dióval, a sóval és a cayenne borssal. Apránként hozzáöntöttem a lisztet, s kézzel jól összegyúrtam. A tésztát 5 kisebb gombócra osztottam, s mindegyikből egy-egy kb. 2,5 cm átmérőjű rudat formáltam.

A rudakat folpackba csomagolva a mélyhűtőbe tettem. Ebben az állapotban viszonylag sokat elidőzhet, bármikor előkaphatjuk, ha váratlan vendég esik be. Persze ne úgy használjuk, hogy fejbe csapdossuk vele az illetőt, inkább vágjuk fel egy éles késsel vékony szeletekre és 180C°-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt süssük aranybarnára.

Állítólag 2 hétig is eláll, félek nálunk nem fogja megérni ezt a kort…..

Az eredeti recept itt található: A Yankee is a Southern Kitchen