Medvehagymás-sonkás pogácsa

sonkas_pogacsa

Idén is ettünk ám medvehagymát, csak valahogy nem kerültek fel a blogra az ételek. Ezt a pogácsát viszont muszáj volt megörökíteni, annyira finom lett. Egy gazdag zöldségleves után adtam másodiknak ezért jó nagyokra sütöttem – egy büféasztalra inkább kisebbeket kínálnék.

Kiváló felhasználási lehetősége a maradék főtt sonkának, a medvehagyma pedig egy kellemes, fokhagymás ízt adott neki. És másnap (sőt harmadnap) is finom, puha marad – ha marad.

Medvehagymás-sonkás pogácsa

2,5 dkg friss élesztő

1 dl tej

20 dkg főtt füstölt sonka

25 dkg vaj

50 dkg liszt

1 dl tejföl

15 dkg juhtúró

1 tojás

só (a sonkától függően), bors

1 marék medvehagyma, apróra vágva

+ 1 tojás a tetejére

A tejet kicsit meglangyosítottam egy csipet cukorral és belemorzsoltam az élesztőt.

A sonkát a tejföllel aprítógépbe téve krémesre daráltam.

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzátettem az összes többi hozzávalót és fényes, hólyagos tésztát dagasztottam belőle.

Meleg helyen kelni hagytam, majd pogácsákat szaggattam a tésztából, tojással lekentem és 190ºC-ra előmelegített sütőbe tolva aranybarnára sütöttem.

(A recept alapja Stahl Judit csülkös pogácsája volt)

Medvehagyma még:

Kucsmagombás-medvehagymás quiche Medvehagymás krumplispogácsa Medvehagymás kenyér és túrókrém Medvehagymás gombapástétom Medvehagymás-sajtos scone

Na most jól benne vagyok a pácban, pedig már úgy be voltam sózva!

sonka_ii

A Férj:

Második felvonás.

Elérkeztünk a húsvéti sonka készítésének második jelentős állomásához, amiben a sonka átkerül cseberből vederbe a teknőből a kondérba. Egészen pontosan a sóból a páclébe, mely eseményre már a címben is próbáltam utalni. Avagy milyen címet adnék akkor, ha sonka volnék, amelyik képes a gondolatait írásos formában az olvasók elé tárni. Alapjában véve azonban nem tartom magam sonkának. A feltételezés második felére visszatérve, azt elismerem, hogy az írás hasonló megpróbáltatások elé állít, mint tenné azt sódarunkkal.

Mindig elkalandozok.

Szóval sonka.

Miután sódarunk letöltötte a számára kiszabott időt ( egy-másfél hét ) a sóban, átkerül a páclébe, amely az alábbi összetevőkből áll: víz, só, bors, koriander, boróka bogyó, mustármag, babérlevél, kakukkfű, hagyma, fokhagyma, cukor.

Ez az a pont, ahol az eredeti recepttől a legnagyobb eltérés mutatkozik.

Az idők folyamán az összetevők is kiegészültek kissé, másrészről abban a páclét többnyire a sonka által eresztett lé és a fűszerek alkotják.

Nálunk a páclé kondérban fő, amelybe belerakjuk az említett összetevőket, valamint beleöntjük a sonka alatt képződött sós levet is.

Hogy miért nem írok pontos mennyiségeket, annak két jelentősebb oka van.

Egyrészről úgy gondolom, hogy az függ a hús mennyiségétől. Nálunk most 4 sonka lesz benne, egyenként 6-10kg közöttiek.

A másik okot jól példázza az alábbi kis párbeszéd, mely a főzés közben elhangzott.

P ( Ő a barátom aki -mint mindig- most is késve érkezett a helyszínre )

A ( mint Apa, Ő a barátom édesapja, aki minden évben leveszi a vállunkról sonkakészítésnek minden nyűgjét )

É ( Ez volnék Én )

P: – Látom már rotyog a víz.

É: – Na ja. Mire te megérkezel addigra már a Balaton is rotyoghatna.

P: – Beletettétek a hagymát is?

A: -Bele.

P: -A fokhagymát is?

A: – Azt is

P: – És a fűszereket?

A: – Azt is.

P: – De azokat most hoztam!

A: – ??

É: – ???

Szóval volt egy kis ládában tavalyról néhány fűszer, amelyek az előző sódar-projekt maradékai voltak. Többnyire a szükséges összetevőknek tűntek.

A-val felidéztük a kinézetüket, a mennyiségeket, majd  P-vel kiegészítettük a friss beszerzéssel.

Lényeg, hogy nem adagoljuk patikamérlegen. A minőség ellenőrző osztály mégsem dobta vissza eddig egyszer sem.

Fontos, hogy a sonkák a lében teljesen elmerüljenek.

Ps: ha valaki mégis érdeklődne a pontos körülbelüli fűszerezés iránt, szívesen válaszolok.

Itt található az első felvonás ( sózás )

Gyüjj be sódar – avagy hogy kerül a sonka az asztalra?

Szerző: a Férj

Tudom, hogy nincs itt a Húsvét ideje, sőt a télbúcsúztató is várat magára még egy kicsit. Bár az időjárás átmenetlieg tavasziasra fordult, remélem hamarosan visszatalál az évszaknak megfelelő hőmérsékletekhez. ( Ezzel a gondolatommal lehet, hogy nem leszek túl népszerű )

Na de kanyarodjunk vissza a témához.

Sonka.

Töténetünk kezdete néhány évvel ezelőttre datálható. Egy barátunk említette, hogy előző évben saját maguknak készítették el a sonkát. Vidéki “gyerek” lévén maga a tény, hogy ez lehetséges, nem hatott rám a meglepetés erejével. Nagyszüleim mindig tartottak állatot, a disznóvágásokon is rendszeresen részt vettem, kisgyerkőcként még a malac farkát is megfogtam olykor-olykor. Későbbiekben igyekeztem tevékenységem kezdetét a vacsora megkezdése felé lehetőség szerint minél jobban eltolni.

Szóval sonka…

Családunkban a sonkát csak sózták , majd felakasztották a füst fölé. Pont.

Mellesleg a sonkáról ma is az a kép jut eszembe, amikor nagyapámék epret szednek, én pedig egy kukoricaszár kunyhóban lévő deszkapadon ülök, nyakig szurtosan,  egy óriási vajaskenyeret majszolok  házi sonkával és újhagymával. Akkoriban valahogy mindennek más íze volt. Olyan “kerekebb”… Vagy csak én emlékszem így?

Na mindegy.

Sonka.

Ami felkeltette az érdeklődésemet az a pácolás módja volt, ahogyan előtte mi sohasem csináltunk sonkát. Így csatlakoztam én is barátomék sonka készítéséhez. A recept alapjául tulajdonképpen Krúdy Gyula  A húsvéti sódar titkai című műve szolgál, amely egy 1991 januári Konyha művészetben is megjelent. Az összetevők és azok aránya az idők folyamán (amikor fentiekben említett magazin egy időre el-el tűnt) imitt-amott improvizatív módon átalakult, jellegét azonban megőrizte.

” – És milyen titka van a húsvéti sódarnak, hogy kifogástalan legyen? Ha már nagyságban, külsőben s egyéb minőségben eleget tett a szabályoknak?- kérdeztük.

– A salétrom és az idő!- felelt Kiskerti ”

” …de ha a sódar nagysága elég tekintélyes: akkor nyolc hét előtt, farsangban gondoskodom róla, hogy a sódar elegendő időt tölthessen tennivalóiban.”

No így került ma a csizma az asztalra húsvéti sonka receptje terítékre, hogy aki netán kedvet érezne az elkészítéséhez ( és rendelkezik a megfelelő eszközökkel valamint alapanyagokkal ) az Húsvétkor már az asztalára tehesse művét.

Mivel maga az eljárás több fázisból áll, úgy gondoltam, hogy én is egy-egy munkafolyamat elérkeztével írok róla. Amelyből az első teendő – mint ahogyan azt Kiskerti úr is kiemeli – az, hogy  a sonkát alaposan bedörzsölöm a gyógyszertárban kapható salétromsóval ( 6-7 kg-os sonkához 1 zacskó ), ügyelve arra, hogy a csont melletti részekre is jusson belőle. Ezután a sonkát egy teknőben só, majoranna és kakukkfű keverékével jól bekenem.A páclébe ( erről később írok ) kerüléséig, amelyre kb. egy hét múlva kerül sor, naponta megforgatom és a rajta-, valamint a teknőben lévő sóval újra átmaszírozom.

Végezetül álljon itt még egy gondolat Kiskerti úrtól:

” A sódarhoz bizonyos klasszikusság, idő múlása szükséges, hogy valóban élvezhetővé váljék, igaz, hogy élvezhető idejében aztán úgy megveri a többi élelmiszereket, a gyomornak örömeit, hogy versenytárs nélkül marad.”