Ploughman’s szendvics – az angol szántóvetők ebédje

sajtos_mustaros_szendvics

A “ploughman’s lunch” igazi angol csemege. Nem más mint egy jó szelet sajt (többnyire cheddar), némi friss, ropogós kenyér,  savanyúság és vaj. Kínálhatnak még mellé almát, sonkát és főtt tojást is, és persze elmaradhatatlan mellőle egy jó pohár sör.

Gyakorlatilag a szalonna-hagyma-kenyér megfelelője a szigetországban, ezt csomagolták be anno a földekre induló férfiaknak a gondos angol menyecskék. A nevét  viszont a hatvanas években terjedő sajtgyári PR-nak köszönheti, és azóta ikonikus étellé vált Nagy-Britanniában, szinte minden pubban megtalálható. A pontos összetétele vidékenként eltérhet, de jó angol szokás szerint mindig a helyi jellegzetességeket, a helyi termelők finomságait tartalmazza.

Divatos terminussal élve ez egy újragondolt változata a hagyományos ‘ploughman’s lunch’-nak, a mustár, a paradicsom és a sajt nem mellé, hanem bele került. Én így is teljesnek éreztem, de Férj szerint némi kolbász azért jól jön hozzá.

Ploughman’s szendvics – mustáros, sajtos, paradicsomos bucik

450 g Pásztói kenyérliszt

50 g Pásztói teljes kiőrlésű rozsliszt

300 ml tej

egy zacskó porélesztő (7g)

25 g vaj

1,5 tk só

2 ek magos mustár

200 g érett cheddar sajt

250 g koktélparadicsom, félbevágva

A tejet és a vajat picit megmelegítettem, épp csak annyira, hogy a vaj elolvadjon. Közben a lisztet, a porélesztőt és a sót összekevertem egy tálban, majd a tejes keveréket hozzáöntve a dagasztógépemre bíztam a továbbiakat. Persze azért közben figyeltem, hátha kell még egy kis tej (kellett) vagy netán liszt.

A tésztát meleg helyen duplájára kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra. A megkelt tésztát kinyújtottam (olyan 30×40 centisre) és megkentem a mustárral. Rászórtam a sajt kétharmadát, majd a a tészta kétharmadát középre hajtottam, a másik kétharmadát pedig erre rá – a vajas tésztát szokták így levélszerűen hajtogatni.

Így letakarva is kelesztettem még félórácskát. Ezután hatfelé vágtam, vágott felével fölfelé fordítva az alján összenyomkodtam a tésztát, hogy ne folyjon ki alul az anyag. Ezáltal a teteje zsebszerűen szétnyílt, ide bedugdostam a paradicsomokat és a maradék sajttal megszórva küldtem az előmelegített sütőbe. 25-30 perc alatt gyönyörű aranybarnára sült.

forrás: GoodFood 2010 August

A walesi nyúlon túl

welsh_rarebit_II

A Welsh rarebit nevű szendvics már F. Nagy Angéla szakácskönyvében is felkeltette a figyelmemet. Persze évekig rabbit-nek, azaz “nyúl”-nak olvastam, csak kis idő elteltével tűnt fel, hogy nem az van odaírva.

Mentségemre szolgáljon, hogy létezik az ételnek ilyen írásmódja is – bár az összetevők között hiába is keressük a nyulat. Feltételezések szerint a walesiek nincstelenségére  utalhat a név, míg Angliában a szegényeknek nyúl még jutott, a walesieknek már csak a sajt maradt.

Na nem mintha nálunk a  Cheddar sajt az olcsó kategóriába esne. Sőt, fel is vagyok háborodva azon, hogy a gazdaságos boltban a legkedvencebb Cheddar sajtom több mint kétszeresébe kerül az angliai árhoz képest.

De vissza a szendvicshez. Az Uram szerint ugyan csak egy szimpla sajtos pirítós, de ne higgyünk neki.  Ennek alátámasztásául hadd idézzem Nigel Slatert (bocsánat a hevenyészett fordításért):

“A welsh rarebit-et időnként – mintegy vállveregetésként – egyszerű sajtos pirítósként emlegetik. A különbség abban rejlik, hogy a rarebitbe sör és mustár is kerül (a reszelt sajtot hagyjuk, hogy szép lassan beleolvadjon a sörbe), s ettől egy  selyemszerű réteget kapunk a pirítósunkra. A rarebitnek van egy pikáns felhangja, simulékonysága,  és kelleme, amit egy egyszerű sajtos pirítós sosem tud elérni. Persze macerásabb elkészíteni, ami miatt  ez a finomság sajnos kezd kimenni a divatból. Néhány csepp Worchester szósszal megbolondított reszelt sajt sosem fogja elérni azt a hatást mint a lassan összeolvadó Cheddar, sör és mustár. A tökéletességet pedig akkor érjük el, amikor az egészet a grill alá tolva a piritósunk itt-ott ropogóssá barnul.” (Eating for England)

Szóval igazán nincs is recept. Mértékegységeket sem tudok megadni. Egyszerűen lereszeltem egy nagy adag cheddart, majd egy evőkanálnyi megolvasztott vajba szórtam, löttyintettem rá egy kevés angol sört (Newcastle Ale – a többit jóízűen elkortyolgattuk hozzá) és egy kiskanál jóféle  mustárt.  Nagyon kicsi lángon szépen összeolvasztottam, majd kicsit hűlni hagytam.

Közben vastagabb kenyérszeleteket nyestem és sütőbe téve mindkét oldalát megpirítottam. A sajtkrémet rákentem és a grill alatt pár perc alatt megsütöttem.

Férfiúi körökben hatalmas sikert aratott itthon.

És stílszerűen ajánlom hozzá Amy MacDonaldot  Skóciából. A végtelenségig tudom hallgatni a hangját.

https://www.youtube.com/watch?v=c6MRYLWJb1o&list=PL90F13FB227FDC7B1