Mákos-feketeribizlis süti (tej-, glutén-, és cukormentes)

 

paleo_sutemeny_mak

 

3 hét szigorú diéta és sütemény-megvonás után nem bírtam tovább és gyártanom kellett valami finomságot – ami természetesen megfelel a kívánalmaknak, így nincs benne sem gluténtartalmú gabona, sem cukor, sem tejtermék.

Már nyáron is felfigyeltem a Solio Kft. termékeire – melyek tulajdonképpen az olajgyártás mintegy melléktermékei, viszont a gluténmentes diétába remekül illeszkednek.

Liszt helyett tehát ún. máklisztet használtam, ez a kisajtolás után megmaradt mákszemek őrleménye. Előnye, hogy nem annyira “vadul” mákízű, és fogkefére sincs utána szükség a gaz mákszemek eltávolítására 🙂 Tehát még mosolybarát is…

A feketeribizli fanyarsága remekül illik hozzá, de bármilyen bogyós gyümölccsel jó lehet

Feketeribizlis-mákos sütemény

3 tojás

1 dl víz

1 dl kókusztej

60 g xilit

3 ek kókuszolaj

½tk. szódabikarbóna

80 g Paleo-Mák

40 g mandulaliszt

120 g feketeribizli

A sütőt előmelegítettem 175 C-ra. és egy kicsi tepsit kibéleltem sütőpapírral.

Habverővel felvertem a tojásokat, majd ment hozzá a víz, kókusztej, olaj és a xilit.

Fakanállal hozzáadtam a máklisztet és a mandulalisztet, majd állni hagyta 5-10 percet. Először ijesztően folyékony volt, de idővel klasszul besűrűsödött.

Ekkor a tepsibe öntöttem, rászórtam a ribizlit és 35-40 perc alatt készre sütöttem.

paleo_makos_piskota

 

 

Kókusztejes-medvehagymás spenót magkenyérrel

 

spenot_kokusztejes

Sajnos engem is elért a candida gomba :-(. Ezért egy igen szigorú diétába kezdtem –  se cukor, se élesztő,  se ‘sokminden’. Kisebbik fiam rendkívül sajnál: “szegény anya, nem ehet semmit” a nagy meg szomorúan konstatálja, hogy innentől kezdve nekik is mennyire rossz soruk lesz  – hisz egy darabig lényegesen kevesebb finomság készül majd.

(Azért emiatt olyan nagyon nem kell aggódni, hisz Férj mostanság talán többet süt, mint én.)

Igyekszem azért ízletes ennivalókat készíteni magamnak, eddig egész jól bírom, inkább lelkileg nehéz, mikor ott ülünk öten az asztalnál és én csak a kis zöldségeimet/gabonáimat rágcsálom.

Ez a kókusztejes spenót viszont elképesztően jól sikerült, akár mindennap szívesen megenném. Megjegyzem, mindenképpen ajánlom a friss spenót használatát, abból egészen más, sokkal ízesebb étel kerekedett.

A kísérőként kipróbált magkenyérről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Már hónapok óta kuksolt a könyvjelzőim közt, az alkalomra várva, aztán amikor vegasztrománia is posztolta, be is szereztem a hozzávalókat. A végső lökést azonban a diéta elkezdése adta, hisz hagyományos kenyeret nem fogyaszthatok (csak nézek szomorúan, mikor kiveszem a frissen sült kovászos kenyeret a sütőből.) Szerencsére azonban én szeretem az ilyen magos “gezemicéket”, és pirítva tényleg nagyon finom.

Kókusztejes spenót

500 g friss spenót, megpucolva (vagy 350 g fagyasztott)

2 gerezd fokhagyma

kb. 1 dl sűrű kókusztej

egy marék medvehagyma

kókuszzsír

A kókuszzsíron megfutattam az apróra vágott fokhagymát, rádobtam a megpucolt, jól átmosott spenótleveleket és puhára pároltam. Mikor nagyjából elfőtt a leve, ráöntöttem a kókusztejet, rászórtam a felaprított medvehagymát, kicsit turmixoltam rajta és már kész is volt.

Magkenyér

(1 csésze = 250 ml)

135 g napraforgómag

70 g lenmag

20 g szezámmag

65 g hámozott mandula

2 ek mák (nem darált)

145 g  zabpehely

2 ek chia (azték zsálya mag)

4 ek psyllium útifű maghéj

1 tk só

3 ek olvasztott kókuszzsír

375 ml víz

 A magokat, a zabpelyhet és a sót összekevertem egy tálban. Az olvasztott kókuszzsírt felöntöttem a vízzel, összekutyultam a száraz hozzávalókkal és sütőpapírral bélelt szögletes kenyérformába nyomkodtam. Hagytam állni 1-2 órát, ezalatt teljesen összeállt a massza. Előmelegített sütőben 180 °C-on  25 percig sütöttem, majd kiborítottam a formából, és a rácson sütöttem tovább még olyan 30 percet, 200ºC-on, amíg a magok kissé megpirultak a tetején.

Laikus körben is nagy sikert aratott – az mondjuk vicces volt, amikor a fiam szalonnával, kolbásszal ette 🙂

Eredetileg itt.

Segítsüti 2013 – a recept


mogyoros_brownie_3

 

Ma még lehet licitálni a Segítsütikre, az árverésből befolyt összeg segítségével a Magyar Gyermekmentő Alapítvány összetört gyermekmentő autójának pótlásához szeretnénk hozzájárulni. Az akcióról minden tudnivaló itt olvasható, a licitálás április 8-án, hétfőn 16.00 órakor zárul.

Addig is hozom a receptet ehhez a tömör-gyönyörhöz. Ajándéknak is nagyon jó, pl. egy ilyen formában sütve, nálam eddig mindig nagy sikert aratott

Mogyorós-nutellás brownie

(22×36-os tepsihez)

150 g törökmogyoró

180 g liszt

½ tk só

200 g vaj

200 g étcsokoládé

300 g nádcukor

3 nagy tojás

vanília

a tetejére:

150 g nutella

50 g Philadelphia krémsajt

1 nagy tojás

1 ek liszt

A mogyorót 160ºC-os sütőben 8-10 perc alatt megpirítottam. Amennyiben nem pucoltat kapunk (nekem ritkán sikerül), konyharuhába csomagolva ledörzsölöm a barna héját. Ezután durvára vágtam és félretettem.

Egy tálban összekevertem a lisztet, a mogyoró egyharmadát a sót és a vaníliát. A vajat és a csokoládét gőz felett összeolvasztottam, majd a cukrot hozzátéve habverővel keverni kezdtem. Egyesével beleütöttem a tojásokat is és jól eldolgoztam a csokis masszában. Fakanállal, több adagban a lisztet is hozzákevertem, majd az előkészített tepsibe terítettem.

A tetejére valókat kézi habverővel összekutyultam, a tészta tetejére kanalaztam és spirál alakban belekevertem.

Megszórtam  a maradék mogyoróval majd az előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt megsütöttem. Akkor tökéletes, mikor a közepét még kicsit rezgősnek látjuk.

Eredetileg a Stahl magazin decemberi különszámából, némi átalakításon átesve 🙂

Segítsüti 2013 – Mogyorós (nutellás) brownie

mogyoros_brownie_1

 

Ugyan idén a tavasz még várat magára, de a Segítsüti akció már itt van. Immár ötödik alkalommal töröm a fejem, melyik süteményt válasszam, sütöm a próbaadagokat – a család rendkívül hálásan eszi meg a nem megfelelő próbálkozásokat – és izgulok, vajon kit ismerhetek meg a licitálók közül.

Az idei süteményem egy nagyon csokis, nagyon mogyorós brownie, amit igazából már kb. ötször sütöttem meg az elmúlt néhány hónapban. Ez lett úgymond az én “köszönet” süteményem. Kapta karácsonyra tanítónéni, nagyon kedves (és nagyon nutella-rajongó) barátnő (állítása szerint rendkívül jó hatása van vizsgaidőszakban), segítőkész kolléganő, sőt az előző évi licitnyertes is (ráadásként) :-).

A sütiárverés pontos menetéről a honlapon olvashattok, licitálni pedig ezen a linken lehet.

Három napon át zajlik az árverés, amely 2013. április 8-án hétfőn 16:00-kor zárul. 

A befolyt támogatási összegből a Magyar Gyermekmentő Alapítvány totálkárosra összetört gyermek mentőorvosi autójának pótlásához és/vagy átalakításához, felszereltségéhez szeretnénk hozzájárulni.

segitsuti-logo

 

 

A blogot a  facebookon is megtaláljátok: http://www.facebook.com/konyhablog.hu

 

Fokhagymás-rozmaringos bárány – nemcsak Húsvétra

rozmaringos_baranycomb

Az első húsvéti báránysültem. Nem mondom, izgultam rendesen, mert a barátaink szokásos évi kemencében sült marokkói báránycombja magasra tette a lécet. Na de lehetetlent nem ismerünk, viszont ízesítésben most a gyerekbarát fokhagymás-rozmaringos páros lett a befutó – a közönség hálás volt, még a legkisebb is kétszer szedett.

(Megjegyzem, a kétkilós csontos comb egy ebédre úgy elfogyott ötünkre, hogy másnap már épp csak néhány falatot tudtunk lefarigcsálni a csontról.)

Fokhagymás-rozmaringos báránysült, tepsiben sült krumplival és ribizlis mártással.

1 db báránycomb (2kg)

4-5 ág friss rozmaring

3-4 nagy gerezd fokhagyma, gyufaszálnyi csíkokra vágva

só, bors

250 ml alaplé

kb. 1,5 kg krumpli, pucolva, hajszálvékony szeletekre vágva

olívaolaj

a mártáshoz:

50 g vaj

1 fej lilahagyma

1 ek liszt

250 ml vörösbor

500 ml alaplé

2-3 ek ribizlilekvár

A sütőt előmelegítettem 220 ºC-ra.

A báránycombról jó alaposan leszedegettem, levágtam a faggyúmaradványokat – igazából ettől féltem legjobban, nehogy valakit elriasszon a „birkaíz”. szerencsére semmi ilyesmi nem történt.

Egy keskeny,hegyes csontozókéssel apró, de mély lyukakat ejtettem a húson és mindegyikbe egy-egy fokhagymacsíkot és 1-2 rozmaringágat gyömöszöltem. AZ egész húst alaposan bedörzsöltem sóval és frissen őrölt borssal.

A vékonyra metélt krumplit összeforgattam 3-4 evőkanálnyi olívaolajjal és bőven sóval, nagy lapos tepsire terítettem, ráhelyeztem a báránycombot, leöntöötem az alaplével és a forró sütőbe toltam. 20 perc múlva visszavettem 180 ºC-ra, s így sütöttem még kb. 1 óra 20 percet. Ekkor a combot kivettem egy másik tepsibe, letakartam, hogy pihenjen, a krumplit visszatoltam a sütőbe 210 ºC-on, grill üzemmódba, hogy jó sok ropogós, barna darab legyen, nálunk ugyanis mindenki azt szereti 🙂

Amíg a husi sült, a mártás is elkészült: A vajon megpirítottam a felkockázott hagymát, felöntöttem a borral és a felére visszaforraltam. majd ment bele az alaplé, s ezzel is addig forraltam, míg kb. a felel lett a folyadék. Ekkor besűrítettem egy evőkanálnyi liszttel, hozzáadtam a lekvárt, egyet rottyantottam rajta és kész is volt.

Az április Olive címlapja mentén 🙂

Újra itt: karfiolkrémleves és sajtos puffancsok

karfiol_kremleves

Hosszú szünet után újra itt. A bejegyzések egy részét már sikerült visszatöltenem, aztán ahogy lesz időm a régiek is visszakerülnek. Sajnos csak egyenkénti kopi-pészt technikával lehet haladni, így kicsit lassú és időigényes a dolog.

Na de ez is már nagy előrelépés 🙂

Közben persze a sütés-főzés ugyanúgy haladt itthon, szerencsére van képanyag, végre a recepteket is megírhatom majd hozzá.

Itt a visszaosonkodó télben folyamatosan a meleg krémlevesekre vágyom – egy bölcsességfog kihúzása és a rágási nehézségek méginkább előtérbe tolták ezt a preferenciát.

A hűtő tartalmát felmérve a lehetőségek eléggé lekorlátozódtak – egy fél karfiol árválkodott csak az aljában – s mivel kivételesen egy falatka maradék kenyér sem volt otthon (amiből fokhagymás-olívás-ropogós kenyérkockák születhettek volna – nálunk ezzel lehet eladni bárminemű krémlevest gyermekkörben) valami “feltétben” is gondolkodnom kellett.

A kecskesajtos puffancs receptje nagyon egyszerű, s csak mikor kész volt, döbbentem rá, hogy voltaképpen egy égetett tésztát sikerült készítenem, ami pedig nekem tizenéve nagy mumusom, valahányszor próbáltam, sose sikerült… lehet, hogy épp ez a titka? hogy görcsmentesen, “tudatlanul” álltam neki 🙂 ?

A lényeg, hogy nagyon finom lett, biztos, hogy máskor is készül majd…

sajtos_puffancs

Karfiolkrémleves

1 fej vöröshagyma

fél fej karfiol

2 közepes krumpli

olívaolaj

kb. 1,5 liter alaplé

só, bors, szerecsendió

tejszín, tejföl

Sajtos puffancsok

50 g vaj

50-60 ml víz

75 g liszt

2 tojás

75 g pecorino

só, bors

a tálaláshoz petrezselyemolaj

A leveshez a hagymát kevés vajon megfonnyasztottam, rádobtam a megtisztított karfiol és krumplidarabokat, majd felöntöttem az alaplével. Sóval, borssal, szerecsendióval fűszereztem és puhára főztem. Leturmixoltam, belekevertem a tejfölt és a tejszínt és igazítottam még az ízén.

A puffancsokhoz a vizet és a vajat egy edényben megolvasztottam, majd mikor felforrt, gyors mozdulatokkal csomómentesre kevertem benne a lisztet. Pár perc főzés után késes aprítógépre váltottam, hozzáütöttem a tojásokat, ment bele a reszelt pecorino (egy keveset kimentettem belőle), só bors és simára dolgoztam.

Evőkanállal kupacokat formáztam a masszából egy sütőpapíros tepsibe, megszórtam a maradék reszelt sajttal és 220 C-os sütőbe toltam. 10 perc után visszavettem a sütő hőfokát 180 C-ra és még 15 percig sütöttem.

Forrás: BBC GoodFood

 

Egy vasárnapi klasszikus: A Kuglóf

20130223_174540_0

A kuglóf, amire mindig vágytam. Mert sütöttem már kelt tésztából és sütöttem már kevert tésztából, de egyik sem volt az igazi. Ez amolyan klasszikus 2in1, az úgynevezett kevert élesztős tészta, ami ügyesen magában foglalja mindkét tészta előnyeit. A folyamatot a kevert tészta alapján kezdjük – a puha vaj kihabosításával. Bevallom én ezt mindig amolyan úri huncutságnak tartottam, kevertem rajta néhányat aztán gyerünk tovább.
De most többszöri tapasztalat alapján mondhatom, hogy érdemes rászánni az időt. és a vaj legyen tényleg puha – nem szobahőmérsékletű, hanem kicsit megolvasztott, épphogy nem folyós.
A cukros-tojásos-habos vajhoz jön aztán a érett kovász, a liszt és a tej. Jól kidolgozva egy meglepően lágy, mégsem ragacsos tésztát kapunk.
Innen aztán lehet játszani, kerülhet bele mazsola (soha!) vagy mehet a felébe kakaó, mint jelen esetben

Kuglóf

500 g finomliszt
150 g vaj
100 g porcukor
30 g élesztő
10  só
3 dl langyos tej
3 tojássárgája
vanília
2 ek kakaópor

Először is kovászt készítünk. Az élesztőt néhány csipet porcukorral csomómentesre masszírozzuk. Hozzáadjuk a tej felét és annyi lisztet, hogy tejföl sűrűségű masszát kapjunk (a lisztet a már kimért 500 g-ból vegyük ki!). A tetejét megszórjuk liszttel és meleg helyen hagyjuk, hogy dolgozzon az élesztő. Akkor jó, amikor megemelkedik és a liszt berepedezik a tetején.
A puha vajat kihabosítjuk, hozzáadjuk a porcukrot, majd egyenként alaposan beledolgozzuk a tojássárgákat. Ehhez a puha, habos krémhez adjuk a kovászt, a lisztet, sót, vaníliát és a maradék tejet, majd szép fényes tésztát dagasztunk belőle.
Kb. fél órát kelesztjük,A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra és kivajazzuk a kuglófformát. majd a felébe kakaóport keverünk. A fehér tésztát téglalap alakúra lapogatjuk, ráfektetjük a szintén hasonló alakú barna tésztát és piskótatekercs-szerűen feltekerjük. A végét összenyomkodjuk és a kuglófformába fektetjük.

20-25 perc pihenő után a sütőbe toljuk, 40-45 percig sütjük. Tűpróba nem árt, s ha esetleg nagyon pirulna a teteje, dobjunk rá egy darab alufóliát.
.