Botwinka, a lengyel céklaleves

botwinka

Nem tehetek róla, de ennek a levesnek a nevéről mindig Nancy Botwin jut eszembe a remekWeedsből, akit ezek szerint  Cékla Nancynek hívták. A sorozat maga alapból is szórakoztató, ezzel a kis adalékkal még inkább.

botwinka egyébként a lengyel nyelvben egyaránt jelöli a bébicéklát illetve az ebből készült levest, amibe a zöldség szőröstül-bőröstül, azaz levelestől, szárastól belekerül.

Először Andrea barátnőm vendégelt meg ezzel a finomsággal, ahol rácsodálkoztam, milyen gyönyörűségesen szépek a cékla levelei. Úgyhogy mikor apósom kertjében megláttam őket, muszáj volt kuncsorognom belőle egy adagot. Ezek még nagyon zsenge levelek voltak, diónyi céklákkal, úgyhogy azt külön vettem hozzá, de természetesen aki van olyan szerencsés és bébicéklához jut (állítólag a biopiacon szokott lenni), az használja nyugodtan.

Alapvetően Zsófi receptjéből indultam ki, és tapasztalataim szerint hidegen és melegen is egyaránt nagyon finom – a fantasztikus színéről nem is beszélve!!

Botwinka – azaz lengyel céklaleves

4-5 közepes méretű cékla

2 nagy marék zsenge céklalevél

1 liter alaplé

egy kis doboz tejföl

só, bors

kapor

főtt tojás

A céklákat meghámoztam és egész apró csíkokra/kockákra vágtam. Az alaplével együtt feltettem főni és olyan 30-35 perc alatt szépen meg is puhult. A cékla felét kiszedtem, a maradékot pedig összeturmixoltam a lével. Visszatettem a cékladarabokat és hozzáadtam a csíkokra vágott levelet és a feldarabolt szárakat is. Sóval, borssal igazítottam az ízén és forraltam egyet rajta, hogy a levelek is megpuhuljanak Adtam hozzá némi kaprot, majd végezetül a tejfölt is belekevertem.

A keményre főtt tojásokat félbevágtam, és azzal tálaltam a levest.

Gyors brokkolileves napraforgómaggal

brokkolileves

Nálam abból lehet észrevenni, hogy eljött a fázós időszak, hogy egyre több levest főzök. De gondolom ezzel más is így van, nem?

Előkerülnek a hagyományos húslevesek, gulyások, de egyre nagyobb tért nyernek a gyors zöldséglevesek, krémlevesek. Mivel a modoros blog óta tudjuk, hogy egy igazi gasztroblogger nem alhat nyugodtan, ha nincs kellő mennyiségű alaplé a mélyhűtőben – persze én is feltöltöttem a készleteket.

Jelen brokkolileves tényleg félóra alatt kész van, és kivételesen nem használtam kedvenc merülőmixer barátomat, hanem az aprítóban szinte “morzsásra” tört brokkolit csak éppen átforraltam a levesben.

Brokkolileves

1 kisebb fej brokkoli

1 fej hagyma

3-4 gerezd fokhagym

1 nagy marék hámozott napraforgómag, enyhén megpirítva

2 ek olívaolaj

1 ek liszt

1 liter alaplé

2 dl tejszín

só, bors

A megpirított magot és a hagymákat aprítógépbe téve pürésítettem. Az olívaolajat megmelegítettem, majd a hagymás krémet átpirítottam rajta. Mikor már erősen illatozott, megszórtam a liszttel, jól elkevertem benne és felöntöttem az alaplével.

Félórát kislángon főztem. Közben a brokkolit rózsáira szedtem, lemostam, majd az aprítóval ezt is  “morzsásra” daráltam. Beleszórtam az alaplébe és még 15 percet adatm neki. A végén sóztam, borsoztam és a tejszínnel még egyszer felforraltam.

Innen ötleteltem.

Mexikói kukoricaleves

cheddar_kukorica_leves

Szombathelyen, a Móló Caféban ettünk hasonló levest még a nyáron, ezt próbáltam meg felidézni. Az éttermet egyébként csak ajánlani tudom, a Savaria karnevál ideje alatt kétszer is ebédeltünk náluk.

A finom ételeken, a hangulatos berendezésen és a gondos kiszolgáláson kívül még olyan szórakoztató elemekkel is készültek, mint egy fiatal pincér ikerpár :-)  Úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás, rendkívül vicces volt, mikor rájöttem, hogy nem ennyire gyors a srác, csak kettő van belőle!

Ezenkívül itt sikerült életem legjobb cappucinóját elfogyasztanom. És ez nem csak a koffein-éhség téveszméje volt, mert kétszer is leteszteltem és mindkétszer pont olyan volt, ahogy szeretem. Nem tűzforró, nem langyos, sok, kemény tejhabbal a tetején és a kávé erőssége és mennyisége is épp megfelelő volt.

Aki Szombathelyen jár, semmiképpen ne hagyja ki!

Mexikói kukoricaleves

1 csokor újhagyma, felkarikázva (zöldjével együtt)

olaj

kb. 20-30 dkg kukorica (fagyasztott)

1 csirkemellfilé, falatnyi darabokra vágva

1,5-2 liter alaplé

10 dkg Cheddar sajt, reszelve

2 dl tejszín

petrezselyem

Az olajon megfuttattam az apróra vágott újhagymát, rádobtam a csirkét és fehéredésig pirítottam. Ekkor került hozzá a kukorica, némi kis cukor és só. Így együtt fedő alatt pároltam 10 percig, majd megszórtam egy kanál liszttel és felöntöttem az alaplével.

Kis lángon úgy félórát főztem, majd a tejszínt és a sajtot is hozzátéve még fedő nélkül további 15 percet forraltam. Ezalatt kicsit be is sűrűsödött.

A végén megszórtam a petrezselyemmel és sóval, borssal igazítottam az ízén. Nekem némi csípős is elfért volna bele, de kivételesen engedtem a családi nyomásnak….

Leves őszi napokra – vöröslencsével és sütőtökkel

voroslencse_sutotok_leves1

A vöröslencse alapvetően is gyakori vendég a konyhámban, általában Chili & Vanília nyomán sárgarépás-kókusztejes leves készül belőle. Konkrétan ez a gyerekek kedvenc levese – persze csak ha nem szalad meg a kezem chilli-ügyben. A vöröslencsében az a legjobb, hogy nemcsak egy egészséges hüvelyes, de rendkívül hamar meg is puhul, nincs szükség áztatásra sem és mégis félóra alatt finom, fűszeres, krémes leves készül belőle.

Nigel Slater könyvét lapozgatva bukkantam erre a sütőtökös verzióra, amiben a legjobban a levesbetét tetszett: mogyoróolajon karamellizált hagymakarikákkal tálalta. Nálam őrségi tökmagolajon sültek édesre a hagymadarabok és hogy a fiúk is örüljenek, még némi ropogósra sütött sonkacsíkkal is megfejeltem a dolgot – de persze a vega verzió is nagyon finom.

Sütőtökös vöröslencseleves

1 kisebb fej hagyma, kockára vágva

2-3 gerezd fokhagyma, apróra vágva

2 ek olaj

egy darabka gyömbér, lereszelve

225 g vöröslencse

1 tk kurkuma

egy csipet currypor

chilli – ízlés szerint

250 g sütőtök, felkockázva

egy csokor petrezselyem (eredetileg persze korianderzöld)

só, bors

a tetejére

3-4 hagyma

tökmagolaj

néhány szelet prosciutto sonka

A hagymát az olajon megpirítottam, hozzáadtam a fokhagymát és a gyömbért majd néhány keverés után a vöröslencse és a sütőtök is ment a lábasba. Jól átforgattam és felöntöttem kb. 1 liter vízzel.

A fűszereket is hozzáadva olyan félóra alatt meg is puhult minden. Ekkor vettem elő hű segítőmet a merülőmixert és pürésítettem az egészet. beleszórtam a felaprított petrezselymet és igazítottam az ízén sóval, borssal.

Amíg főtt a leves, volt idő a feltétet is megcsinálni.

A hagymákat vastag karkákra vágtam és az olajban sütni kezdtem. A lehető legkisebb lángot használtam, gyakran kevergettem, hogy puha, karamellizált karikákat kapjak. Persze nem maradt karika, de az íz a lényeg.

A prosciutto sonkát ujjnyi csíkokra vágtam és grill alatt ropogósra sütöttem.

Tálaláskor a hagymát és a sonkát a leves tetejére szórtam és tökmagolajjal pöttyöztem.

Borscs – az oroszok már a spájzban vannak….

borscs

 

 

Valamelyik nap a nagyfiammal a kedvenc sorozatunk aktuális részét kénytelenek voltunk orosz alámondással (retro fíling – emlékeztek még a monoton alámondásos filmekre???) megtekinteni. Bizonyára csak véletlen egybeesés, hogy másnap pont egy orosz levest főztem. Vagy ez a tudatalatti működése?

Mindenesetre a leves annyira jó lett, hogy a Férj kérésére meg is örökítettük, s külön sikerélménynek könyvelem el, hogy a céklától rejtélyes módon irtózó lányocskám is egy jó nagy tányérral betermelt belőle.

Lúdanyó receptjét hangoltam át az ízlésünknek és a hűtőnknek megfelelően.

Borscs

kb. 500 g marhahús (nálam ez most maradék rostélyos darab volt, de a lábszár az ideális)

egy nagyobb darab levescsont – ez meg éppen egy mangalica-tarja csontja lett, de tulajdonképpen bármi megfelel

4-5 sárgarépa

2 paszternák (vagy fehérrépa)

3 kisebb cékla

egy fél fej káposzta

1 fej vöröshagyma

2 ek paradicsompüré

1 ek cukor

1 ek almaecet

2-3 babérlevél

só, bors

tejföl

Reggel korán odaraktam a nagyobb darabokra vágott húst és a csontot némi sóval egy nagy tál vízben főni. Ez akár néhány órát is elrotyoghat a tűzön. Mikor a hús már teljesen puha volt, elzártam alatta a lángot.

A hagymát felaprítottam, a céklát, a káposztát, a sárgarépát és a paszternákot hosszúkás, vékony csíkokra szabdaltam.

Egy lábosban olajat forrósítottam és rádobtam a hagymát. Illatosra pirítottam, majd ment hozzá a cékla is. Jól átforgattam, kicsi megsóztam, belekevertem a paradicsompürét, a cukrot és az ecetet, majd egy jó félórát fedő alatt pároltam. Ezután hozzátettem a felaprított zöldségeket és felöntöttem a leszűrt húslével. Szükség szerint sóztam és a babérlevéllel ízesítettem.

Így egyben rotyogtattam még vagy félórát, amíg a zöldségek is megpuhultak. Közben a megfőtt húst falatnyi kockákra vágtam és a végén néhány tekerés borssal egyetemben azt is a leveshez adtam.

Tálaláskor egy-egy nagy evőkanál tejfölt raktam minden adag tetejére.

Jó tartalmas, kiadós leves, nálunk almagombóc kísérte.

 

 

ceklaleves1

A folyékony saláta

gazpacho

Őszintén szólva az ilyen meleg napokon nemcsak főzni nincs kedvem, hanem úgy alapvetően is csak takarékos üzemmódban működöm. Magam miatt ellennék salátán napokig, de a gyerekek (na meg a ház ura) legalább napi egyszer főtt ételt követelnek.

Persze egy tisztességes gasztroblogger igyekszik kicselezni a családját és legalább látszólag korrekt ebédet feltálalni.  Például leves címszóval összeturmixol dolgokat. Még szerencse, hogy a spanyolok nevet is adtak neki: Gazpacho.

Az autentikus paradicsomon, uborkán, hagymaféléken, paprikán és kenyéren kívül került bele egy avokádó is (nehogy tönkremenjen) és egy csomag petrezselyem (‘baja nem lehet tőle’ alapon). Egyik sem vált a kárára.

Gazpacho

6 paradicsom

4 uborka

1 sárga paprika

2 kis fej lilahagyma

1 avokádó

1 csokor petrezselyem

3 gerezd fokhagyma

1 szelet kenyér

2 dl paradicsomlé

víz

olívaolaj

citromlé

nádukor, só, bors

jégkocka

A paradicsomokat meghámoztam – az eljárás: felül keresztben bevágtam és leforráztam, így egyszerűen lejön a héja – és negyedekbe vágva kiszedtem a magjait.

Az uborkát meghámoztam és a paprikával meg a hagymákkal együtt felkockáztam.

A zölségeket a turmixgépbe zúdítottam, ment hozzá az avokádó húsa, a kenyér cafatokra tépkedett belseje, a fűszerek, az olaj, a citromlé, a paradicsomlé és kb. 1 dl víz – a folyadék mennyiségén ki-ki ízlése szerint igazíthat.

Innen már csak egy gombnyomásra volt az ebéd. Galuska helyett jégkockákat tettem bele (a gyerekeimek persze ez tetszett legjobban) és egy apróra vágott uborkával valamint néhány csepp Tabascóval tálaltam.

Hot! Hot! Hot! – már egy hete csak a tavaszra gondolok

kukorica_leves

Elkiabáltam én múltkor ezt a madárcsicsergést meg napsütést, mégiscsak maradósra vette a tél. És hiába látom a gyerekeim szemén mennyire élvezik ezt a fehérséget, nekem már őszintén szólva nem hiányzik. Meleg kellene, napocska, színek, virágok.

De addig is egy kis kellemesen csípős, forró (HOT) levessel kényezetetem magam, melyben a kukorica abszolút a nyarat idézi, az alant megtekinthető nagyszerű The Cure szám pedig a zsenge ifjúságomat (bahh, 20 éve készült….) Tisztelegve ezzel DoctorPeppernek, aki zenés postokat követelt egy kommentjében. Hát legyen.

Csipős-savanyú kukoricaleves (GoodFood 101 Vegetáriánus étel)

egy bögre kukorica (mirelit)

2 ek vaj/növényi margarin

1 chilipaprika, kimagozva, apróra vágva

1 vöröshagyma, apróra vágva

1 tk szárított ázsiai citromfű (szerencsésebbeknek 2 szál citromfű – a mi közelünkben ez sehol sem kapható)

egy csokor újhagyma, apróra vágva – zöldjével együtt

1 kápia paprika/piros kaliforniai paprika

400 ml kókusztej

900 ml alaplé

1 ek nádcukor

1 lime leve

egy marék petrezselyem

kb. 100 g tészta, én kínai tésztát, ún. egg noodles-t használtam, de egy vastagabb cérnametélt is megteszi

A vajat megmelegítettem és a hagymákat kicsit megpirítottam. Rádobtam a fagyasztott kukoricát, a chilit, a paprikát és a citromfüvet, jól összekevertem és 3-4 percig a saját levében pároltam. Beleöntöttem a kókusztejet és az alaplevet, felforraltam és fedő alatt még 15 percig főztem. Ekkor hozzátettem a tésztát is . Mikor ez is megpuhult, megszórtam a petrezselyemmel és a lime levét is belefacsartam.

Az ízét igazítottam sóval, borssal és kevés nádcukorral, s már kanalazhattuk is, erősen a – remélhetőleg – közelgő melegre összpontosítva.