Karácsonyi előétel: céklával marinált lazac blinivel

marinalt_lazac

Ez a recept is már régóta a listámon volt. Most karácsonyra/szilveszterre abszolút ideális és villantós kis összeállítás. Legközelebb némi friss torma is fog a tetejére (vagy a tejfölbe) kerülni.

ui. a blini másnap melegszendvics alapnak isteni!!

Céklával marinált lazac (6 főre)

400 g lazacfilé (bőre nélkül)

1,5 k só

2 tk nádcukor

3 ek kapor

75 ml vodka

egy kisebb cékla, héjában megfőzve

Előző este a  sót, a cukrot és a kaprot összekevertem és a lazacfilét jól bedörzsöltem vele. Leöntöttem a vodkával, majd éjszakára a hűtőbe tettem pihenni.

Reggel a céklát belereszeltem a vodkás pácba és a lazacot kicsit átforgattam benne. Visszaraktam a hűtőbe érni.

Tálalás előtt kicsit letörölgettem és apró kockákra vágtam

Blini

100 g hajdinaliszt

100 g búzaliszt

7g szárított élesző

1 ek cukor

fél tk só

300 ml tej

2 tojás

olaj/vaj a sütéshez

A liszteket, az élesztőt, a cukrot és a sót egy edénybe mértem. Tálban összekevertem a tejet a tojássárgákkal, majd habverővel a száraz hozzávalókhoz adagoltam. Úgy egy órát kelni hagytam (inkább buborékosodni) majd végül a habbá vert fehéréket is beleforgattam.

Olajon tenyérnyi palacsintákat sütöttem belőle – kb. másfél evőkanálnyi massza ment egy adagba.

Tálaláskor a blinire egy-két kanál tejfölt raktam, majd a lazacdarabokkal megszórtam.

forrás: The KitchenAid Cookbook

Botwinka, a lengyel céklaleves

botwinka

Nem tehetek róla, de ennek a levesnek a nevéről mindig Nancy Botwin jut eszembe a remekWeedsből, akit ezek szerint  Cékla Nancynek hívták. A sorozat maga alapból is szórakoztató, ezzel a kis adalékkal még inkább.

botwinka egyébként a lengyel nyelvben egyaránt jelöli a bébicéklát illetve az ebből készült levest, amibe a zöldség szőröstül-bőröstül, azaz levelestől, szárastól belekerül.

Először Andrea barátnőm vendégelt meg ezzel a finomsággal, ahol rácsodálkoztam, milyen gyönyörűségesen szépek a cékla levelei. Úgyhogy mikor apósom kertjében megláttam őket, muszáj volt kuncsorognom belőle egy adagot. Ezek még nagyon zsenge levelek voltak, diónyi céklákkal, úgyhogy azt külön vettem hozzá, de természetesen aki van olyan szerencsés és bébicéklához jut (állítólag a biopiacon szokott lenni), az használja nyugodtan.

Alapvetően Zsófi receptjéből indultam ki, és tapasztalataim szerint hidegen és melegen is egyaránt nagyon finom – a fantasztikus színéről nem is beszélve!!

Botwinka – azaz lengyel céklaleves

4-5 közepes méretű cékla

2 nagy marék zsenge céklalevél

1 liter alaplé

egy kis doboz tejföl

só, bors

kapor

főtt tojás

A céklákat meghámoztam és egész apró csíkokra/kockákra vágtam. Az alaplével együtt feltettem főni és olyan 30-35 perc alatt szépen meg is puhult. A cékla felét kiszedtem, a maradékot pedig összeturmixoltam a lével. Visszatettem a cékladarabokat és hozzáadtam a csíkokra vágott levelet és a feldarabolt szárakat is. Sóval, borssal igazítottam az ízén és forraltam egyet rajta, hogy a levelek is megpuhuljanak Adtam hozzá némi kaprot, majd végezetül a tejfölt is belekevertem.

A keményre főtt tojásokat félbevágtam, és azzal tálaltam a levest.

100% vitamin-saláta, lilában-vörösben

kaposzta_salata

Tudom, kicsit hatásvadász a cím, de ez az igazság. Persze vágyom már én is a friss paradicsomra, uborkára, zöldségekre, de még nem jött el az ideje. Addig is érdemes még a téli készleteket kifuttatni – ebbe is került cékla, vöröskáposzta, dió – inkább, mint a primőrökkel a rengeteg vegyszert is benyelni. Laza vacsorának is kitűnő, de gyanítom, hogy a nyári grillezésnek is méltó résztvevője lehet.

Közel félnapos magazinlapozgatás után rájöttem, hogy teljesen nem jó helyen kerestem, s a recept újfent a lenyűgözően zseniális 90 Years of KitchenAid – The Cookbook című könyvből való. Sajnos a kiadvány kereskedelmi forgalomban nem kapható, csak az angol nyelvű változat szerezhető be a gép megvásárlásával. Szomorú dolog, mert nagyon jó ötletek és receptek vannak benne, szinte mindegyik listás nálam. Igaz, eddig jobbára csak sütemények kerültek belőle kipróbálásra, így a tavasz közeledtével épp ideje volt egy salátának is debütálni.

Lila-vörös saláta

1 kicsi fej lilakáposzta, durvára gyalulva

1 fej lilahagyma, félbe, majd vékony szeletekre vágva

1 cékla, meghámozva, vékony csíkokra vágva

50 g aszalt vörösáfonya

50 g dió megpirítva, durvára vágva

az öntethez:

4 ek vörösborecet (nálam 3 ek balzsamecet)

2 ek méz

6 ek olívaolaj

só, bors

1 ek citromlé

4 ek dióolaj

A felszeletelt/legyalult káposztát folyó vízzel jól átmostam, majd összekevertem a többi előkészített hozzávalóval. Az öntethez valókat kicsi befőttesüvegbe tettem és jó alaposan összeráztam.  A zöldséges keverékre öntöttem, sóztam, borsoztam és néhány órát állni hagytam.

Az élvezeteket némi kéksajttal és friss ciabbatával lehet fokozni.

Borscs – az oroszok már a spájzban vannak….

borscs

 

 

Valamelyik nap a nagyfiammal a kedvenc sorozatunk aktuális részét kénytelenek voltunk orosz alámondással (retro fíling – emlékeztek még a monoton alámondásos filmekre???) megtekinteni. Bizonyára csak véletlen egybeesés, hogy másnap pont egy orosz levest főztem. Vagy ez a tudatalatti működése?

Mindenesetre a leves annyira jó lett, hogy a Férj kérésére meg is örökítettük, s külön sikerélménynek könyvelem el, hogy a céklától rejtélyes módon irtózó lányocskám is egy jó nagy tányérral betermelt belőle.

Lúdanyó receptjét hangoltam át az ízlésünknek és a hűtőnknek megfelelően.

Borscs

kb. 500 g marhahús (nálam ez most maradék rostélyos darab volt, de a lábszár az ideális)

egy nagyobb darab levescsont – ez meg éppen egy mangalica-tarja csontja lett, de tulajdonképpen bármi megfelel

4-5 sárgarépa

2 paszternák (vagy fehérrépa)

3 kisebb cékla

egy fél fej káposzta

1 fej vöröshagyma

2 ek paradicsompüré

1 ek cukor

1 ek almaecet

2-3 babérlevél

só, bors

tejföl

Reggel korán odaraktam a nagyobb darabokra vágott húst és a csontot némi sóval egy nagy tál vízben főni. Ez akár néhány órát is elrotyoghat a tűzön. Mikor a hús már teljesen puha volt, elzártam alatta a lángot.

A hagymát felaprítottam, a céklát, a káposztát, a sárgarépát és a paszternákot hosszúkás, vékony csíkokra szabdaltam.

Egy lábosban olajat forrósítottam és rádobtam a hagymát. Illatosra pirítottam, majd ment hozzá a cékla is. Jól átforgattam, kicsi megsóztam, belekevertem a paradicsompürét, a cukrot és az ecetet, majd egy jó félórát fedő alatt pároltam. Ezután hozzátettem a felaprított zöldségeket és felöntöttem a leszűrt húslével. Szükség szerint sóztam és a babérlevéllel ízesítettem.

Így egyben rotyogtattam még vagy félórát, amíg a zöldségek is megpuhultak. Közben a megfőtt húst falatnyi kockákra vágtam és a végén néhány tekerés borssal egyetemben azt is a leveshez adtam.

Tálaláskor egy-egy nagy evőkanál tejfölt raktam minden adag tetejére.

Jó tartalmas, kiadós leves, nálunk almagombóc kísérte.

 

 

ceklaleves1

Őszi kenyér – cékla-rozs-dió

cekla_dio_kenyer

Egy ideje már ott lapult a könyvjelzőim között ez a recept, de a végső lökést FlatCat posztja adta. Éppen akadt itthon cékla – már ment is a sütőbe – törtem a diót, és az Őrségben zsákmányolt isteni illatú dióolaj is a színre lépett végre. Kiegészítésképpen egy kis rozsliszt is kéredzkedett bele – jó helyre került.

Ez a céklás kenyér már nyersen is igen sikeres volt. A gyerekeim halálra nevették magukat a rózsaszín tészta láttán (tényleg nagyon ütős színe van), a férjemnek meg már a szeme sem rebbent. Megszokta, hogy időnként furcsa dolgok kerülnek az ételbe. Sajnos sütés után elveszti kellemes Barbie-színét, de kap helyette egy igazán gyönyörű barnás-bordósat. Ez az őszhöz is sokkal jobban passzol.

Az elkészült kenyér ízében sem dominál a cékla, inkább a dió és a dióolaj, csak a végén érezni valami kellemes földes ízt. De az állaga!! Az valami mesés! A céklapürétől kellemesen lágy, de csöppet sem ragacsos, a héja pedig ropogós de nem kemény. Sütök egy ideje kenyeret, de messze ennek lett a legjobb textúrája!

Céklás-diós kenyér

Előző este összekevertem 125 g fehérlisztet, 1 bögre vizet és ¼ tk porélesztőt és letakarva állni hagytam.

Másnap hozzáadtam:

350 g fehérlisztet

80 g rozslisztet

kb. 3 kisebb fej sült céklát, pürésítve* (egy bögrényi püré legyen összesen)

1 tk porélesztőt

egy nagy marék apróra vágott diót

2 ek dióolajat

1 tk sót

kb. 1 dl vizet

* a céklákat jó alaposan megmostam, egyesével alufóliába csomagoltam és sütőben megsütöttem. Érdemes többet csinálni, mert nagyon finom!

Alaposan megdagasztottam a tésztát – a vizet apránként adagolva, nem biztos, hogy mind kelleni fog. A jól begyúrt tésztát egy ek dióolajba forgattam és letakarva kelni hagytam.

A megkelt tésztát átgyúrtam, majd veknit formázva belőle egy sütőpapírra raktam és éles késsel bevágtam a tetejét. Konyharuhával letakarva ismét kelni hagytam.

A sütőt bekapcsoltam 240ºC-ra és tálat is beleraktam, amiben a kenyeret sütöm. Errre a célra két jénait használok egymásra fordítva, de bármilyen edény megteszi, ami bírja a hőt, és van teteje.

Amikor a sütő elérte a kellő hőfokot, a kenyeret a sütőpapír segítségével a tűzforró edénybe emeltem, és fedő alatt sütöttem 20 percig, majd a tetejét levéve, 210 ºC-on még 30 percig.

Rácsra borítva hagytam teljesen kihűlni, mielőtt felvágtam.

Print