Variációk trüffelre – kívül roppan, belül olvad….

truffel_hazi1

Nem akarok dicsekedni, de ez valami fenomenális. A dicsőség egyébként sem az enyém, hanem a Matt Lewis – Renato Poliafito párosé, akiknek a csodás BAKED című könyvet köszönhetjük.

Trüffelt gyártani nagyon egyszerű – kevés munkával hatalmas dicséreteket lehet bezsebelni. Ez a változat egy hajszállal munkásabb – de higgyétek el, amikor a vékony, roppanós csoki alatt megbúvó lágy krém szétolvad a szánkban….. Na az ilyen pillanatokért érdemes élni!

Az elkészítéshez nagyon hasznos dolog az egyszer használatos gumikesztyű – én a DM-ben vettem 100 darabosat, néhány száz forintért.

És ha már nekiugrunk, érdemes többféle ízesítést kipróbálni, én most mindjárt hármat is csináltam.

Mézes-kávés trüffel

125 g étcsokoládé

1,25 dl tejszín

2 ek méz

fél ek nescafé

Mandulás tejcsoki trüffel

125 g tejcsokoládé

1 dl tejszín

egy nagy marék pirított mandula, durvára darabolva

néhány csepp mandulakivonat

Málnás trüffel

125 g étcsokoládé

1 dl tejszín

¾ csésze málna (szitán áttörve, a magok nem kellenek)

fél ek méz

1 ek sótlan vaj

a temperált csokihoz

250 g étcsokoládé

a hempergetéshez

holland kakaópor

porcukor

őrölt mandula

Az eljárás minden esetben ugyanaz volt. A tejszínt az ízesítőkkel (méz+kávé, mandula+kivonat, málnavelő+méz)  épphogy csak felforraltam és az apró darabokra tördelt csokoládéra öntöttem. Szilikon lapáttal addig kevergettem, míg a csokoládé elolvadt benne. letakarva ment a hűtőbe pihenni.

Mikor úgy éreztem, most talán van egy kis időm, amikor nagy eséllyel senki sem macerál (reménytelen ügy egyébként) elővettem a csokimasszákat és egy karalábévájó segítségével – meg persze a két tenyeremmel – helyre kis gombóckákat formáltam belőlük.

A gombócokat sütőpapírra téve visszaköltöztettem a hűtőbe.

Na és ekkor kezdtem el temperálni a bevonáshoz a étcsokoládét. Az apró darabokra vágott étcsoki egynegyedét gőz fölött megolvasztottam. Miután megolvadt, még 1-2 percig a forró gőz felett hagytam (elvileg 48 fokosnak kell lennie, akinek van hőmérője, mérje!), majd levéve róla belekevertem a maradék csokit. Ez ilyenkor lehűti – ami a temperálás fontos része. A szilikon keverőmet megint munkába fogva szorgosan kevertem, majd mikor az összes csoki elolvadt, visszatettem a gőz fölé. Néhány percig ott hagytam (itt olyan 32 fokra kell visszamelegíteni – azaz olyan kézmelegre).

Na és ekkor húztam fel a gumikesztyűt (az Uram gyanakodva nézte, mire készülök) és készítettem ki magam elé mindent: a temperált csokoládét, egy kiskanalat, az első adag csokigömböt, a bevonáshoz a kakaót, a cukrot és a mandulát, valamint tálcákat, amire a kész trüffeleket pakoltam.

A kiskanállal egy adag csokit a baltenyerembe téve a jobbal rápottyantottam egy gömböcöt, megforgattam a csokiba, majd ment a bevonóba. A málnásat kakaóporba, a kávésat porcukorba, a mandulásat mandulába hempergettem.

Ezt így folytattam amíg meg nem untam amíg el nem fogyott az agyag. A hideg ganache-on a temperált csoki egy vékony, épphogy roppanós réteget alkotott, és valami bitang finom!!!!

Jó gömböcölést mindenkinek!!!!!!

Mince pie – nyakunkon a karácsony!

mince_pie

Hétfőn még futottam egy kört Jézuska-ügyben és persze a Culinárist is útba ejtettem. És szerintetetek mit tesz egy igazi anglomán gasztroblogger, mikor üveges ‘mincemeat’-et lát a polcon? Átgondolja, mennyire el van úszva mindennel, mennyire nem lesz ideje még egy plusz édességgel bíbelődni, aztán naná, hogy bepakolja a kosarába….

De mi is ez a ‘mincemeat’? Egy tipikus angol karácsonyi édesség, a ‘mince pie’ alapja. Elég sok félreértésre ad okot, mert nevével ellentétben egyáltalán nincs benne darált hús, sőt nem is sós, hanem kifejezetten édes.

Maga a  “mincemeat” tulajdonképpen egy szárított gyümölcsökből és kandírozott citrushéjakból álló keveréket takar. Gyakran reszelt alma is kerül bele, emellett némi cukor, meg valamilyen erősebb szesz – pl. rum vagy brandy. És az alapanyag, ami nekem eddig mindig elvette a kedvemet az elkészítésétől: a marhafaggyú.

Ez valószínűleg még a hagyományos, régi töltelék maradványa, ugyanis azt tényleg marhahússal készítették. AZ étel gyökerei minden bizonnyal a középkori gazdagon fűszerezett és édeskés húsokig nyúlnak vissza.

Hogy mióta marad ki a hús a sütiből, az nem teljesen egyértelmű, Nagy-Britannia némely részén – pl. a bárányairól híres Cumbriában – még néhány évtizede is bárányhússal dúsították a tölteléket.

Mindenesetre az én üvegcsémben szerencsére csak vegetáriánus marhafaggyú volt (höhö, még leírni is vicces), ami tulajdonképpen pálma és napraforgóolaj illetve rizsliszt keveréke.

Az angol karácsonyról szóló részletes beszámolóm a GasztroTipp-en olvasható

Vaníliakrémes mince pie (gyümölcsös kosárka) 12 db

egy tekercs Tante Fanny leveles tészta

a vaníliakrémhez:

3 tojássárgája

2,5 dl tej

2 ek nádcukor

1 nagy ek étkezési keményítő

vanília

6 ek őrölt mandula

fél üveg mincemeat

szeletelt mandula

porcukor

Egy muffinsütő mélyedéset vékonyan kiolajoztam és előmelegítettem a sütőt 220ºC-ra.

A tejet kicsit megmelegítettem, a tojást a cukorral kikevertem. A meleg tejet óvatosan a tojáshoz öntöttem, majd gőz fölé rakva melegíteni kezdtem. Útközben belekevertem a vaníliát és a keményítőt, majd sűrű krémmé főztem. Kis hűlés után belekevertem a mandulát.

A leveles tésztából a muffintepsi mélyedéseinél  kicsivel nagyobb köröket (8 cm) szaggattam és a formába nyomogattam.

Mindegyik formába egy evőkanál vaníliakrémet tettem, majd erre ment olyan 1 teáskanálnyi gyümölcspüré. A tetejét szeletelt mandulával szórtam meg és mehetett is a forró sütőbe, ahol olyan 15 perc alatt gyönyörűre sült.

Tálalás előtt még porcukrot is szitáltam rá – elvégre karácsony van. Édesszájú férjekkel rendelkező háziasszonyoknak a dupla adag ajánlott ;-)

Ezzel kívánnék boldog karácsonyt mindenkinek és a nagy rohanásban idegkisimítóként hallgassátok meg – stílusosan – Sir Elton Johnt 1972-ből!!!! Jó készülődést mindenkinek!

recept: GoodFood 2008/december

story:  Laura Mason and Catherine Brown: The Taste of Britain

Gordon Ramsay mandulakrémes-körtés tortája

kortes_sutemeny

Attól tartok szerelembe estem G.R. receptjeivel (és merülőmixerével) és egyre inkább érlelődik bennem a gondolat, hogy magamévá teszem egy könyvét. Átnéztem az amazonon a kínálatot, de nem igazán tudtam még dönteni. Szívesen fogadnám a Ti véleményeteket/tapasztalataitokat a magyarul még ki nem adott könyveiről.

Az almás-karamelles káposzta egyértelműen tarolt – azóta a gyerekeim az óriásplakátját meglátva egyből kiabálnak, hogy ott a ‘káposztás bácsi’ – így nem is aggódtam a következő kiszemelt recept miatt.

Az áldozat pedig egy mandulakrémes-körtés torta volt, aminek egy variációja – fügével – a nemrégiben megjelent Vasárnapi Ebéd című könyvében is megtalálható. A siker csak annyira volt elsöprő, hogy én kb. egy néhány miliméteres szeletkét tudtam csak enni belőle, a többit a rajongó család mind felfalta….

Tanulság: legközelebb még nagyobb formában kell sütni – mert már így is a 20cm-ről 24-re adaptáltam a receptet.

Mandulakrémes-körtés torta

1 adag levelestészta

3 zamatos körte

a mandulakrémhez:

100 g vaj/növényi margarin)

100 g nádporcukor

1 tojás

100 g hámozott mandula

3 ek liszt

(2 ek Amaretto – ez most kimaradt, helyette néhány csepp keserűmandulaaromát tettem hozzá)

a sziruphoz:

50 g nádcukor

50 ml víz

fahéjdarabok, vagy őrölt fahéj

2 csillagánizs

1 citrom frissen facsart leve

A levelestésztából kivágtam egy akkora kört, hogy ki tudjak bélelni vele egy 24-cm-es piteformát úgy, hogy az oldalára is kerüljön tészta. A kivajazott formába belenyomkodtam a tésztát és a hűtőbe tettem.

A sziruphoz a cukrot és a vizet egy kisebb lábosban megmelegítettem, hozzáadtam a fűszereket és a citromlevet, majd kb. 10-15 perc alatt sziruposra beforraltam.

A körtéket meghámoztam, a magházukat kivágtam és vékonyan felszeleteltem őket. Ráöntöttem a kihűlt szirupot és állni hagytam egy kis ideig.

A mandulakrémhez először is enyhén megpirítottam a mandulát (ezt a recept nem írta, de én jobb szeretem így az ízét), majd aprítóban megőröltem. Habosra kevertem a vajat és a cukrot majd hozzáadtam a tojást, és azzal is jó alaposan kikevertem. Végül beleszórtam az őrölt mandulát, a lisztet és a mandulaaromát is.

Elővettem a hűtőből a tésztát, rákanalaztam a mandulakrémet, majd kiszedegettem a körtéket a szirupból, és körkörösen a krémre rendeztem őket. 190C°-ra előmelegített sütőben 40-45 percig sütöttem – akkor tökéletes, amikor egy kicsit elkezd karamellizálódni a teteje.

És hogy az illatos szirup se vesszen kárba, a kihűlt torta tetejére kanalaztam, úgy kínáltam.