Slágergyanús borkísérő – medvehagymás, kacsazsíros kiflik

medvehagyma_kifli

Na ez a kifli végzett szorosan második helyen a hamburger-zsemle mögött a “Legnehezebben Fotózható Étel” kategóriában. Olyannyira illékony darab, hogy most is a fél kosárral elfogyott, mire észbekaptam. A legtöbb medvehagyma idén ilyenben tűnt el – most már a fagyasztós készleteket fogyasztom – de simán, a hagyma nélkül is zseniális. Kipróbáltam vajjal, bio tejmentes margarinnal, de a legütősebb a kacsazsír-medvehagyma-vulkánsó  (a tetejére) kombó volt. Olyan, mint egy igazi, békebeli hagymás-zsíros kenyér, csak más formában. Ja, és rozét inni KÖTELEZŐ hozzá!

A receptet a Heimann Pincészet oldalán találtam, a köménymagot alapból töröltem (nem szeretem és kész) a videó viszont nagyon hasznos!

Heimann kifli medvehagymával (vagy anélkül)

600 g liszt

3 dl tej/rizstej/víz

125 g vaj/biomargarin/kacsazsír

1 kk cukor

1 kk só

25 g friss élesztő (vagy egy zacskó szárított)

4-5 ek aprított medvehagyma (opcionális)

a tetejére

1 tojás

Maldon só/vulkánsó/nagyszemű só

A hozzávalókat egy tálba mértem és a dagasztógéppel jól kidolgoztam. Kicsit lágy, fényes, az edény falától elváló tésztát kaptam. 1-2 órát kelesztettem. Szoktam úgy is csinálni, hogy este bedagasztom, hűtőben éjszakáztatom, reggel sütöm. Úgy is remekül működik.

Miután megkelt, átgyúrtam és 6 egyenlő gombócra osztottam. Minden gombócot vékonyra nyújtottam, az így kapott kört 8 cikkre vágtam és felsodortam.

A kifliket tepsibe rakosgattam, tojással lekentem, a sóval megszórta és előmelegített sütőben (légkeveréses, 200ºC) 10-12 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Az eltűnt káposztáslepény nyomában

kaposztas_lepeny

Nemrégiben a tesómnál időzve megkóstoltam a káposztástésztához előre megdinsztelt káposztát, és Proust-hoz hasonlóan visszarepültem a gyermekkoromba. Szinte a számban éreztem a nagyim által gyakorta sütött káposztáslepény ízét. Sajnos őt már nem tudtam megkérdezni a fortélyokról, én meg csak az ízére emlékeztem és arra, hogy hatalmasak voltak, egy tepsibe maximum kettő fért el.

A rokonság sem tudott semmi bővebb információval ellátni, csak a szokásos – “egy kicsit ebből, egy kicsit abból” – mantrákat mormolták, mert persze ők tudnak ilyet sütni, csak állítólag recept nincs hozzá. Annyi részletet azért sikerült összehalászni, hogy a kelt tészta zsírral készül, s kicsivel lágyabb, mint mondjuk a kenyértészta. Ezzel mondjuk el is estem a vega/vegán lehetőségtől, viszont annyira jó íze és állaga lett tőle, hogy kár lenne kihagyni.

A végeredmény hozta az elvárásokat, nem is értem miért felejtettem el ezt az egyszerű klasszikust. Tartalmasabb levesek után, szendvics helyett, kirándulásra remek választás.

Nagyi káposztáslepénye

1 fél fej káposzta

olaj

só, cukor, bors

a tésztához:

500 g finomliszt

25 g élesztő

2 ek nádcukor

2 nagy ek kacsazsír

2-3 dl víz

A lisztet tálba mértem, hozzáadtam a zsírt, a sót, a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Annyi vízzel dagasztottam be, hogy kicsit lágyabb tésztát kapjak – de azért szépen összeállt, elvált az edénytől.

Amíg kelt a tészta, elkészítettem a káposztát. Ehhez a reszelt, besózott káposztát olajon megpirítottam és cukorral, borssal megpároltam – ez az eljárás teljes egészében megegyezik a káposztás tészta kezdeti lépéseivel, mindenki igazíthatja a saját szája íze szerint.

A megkelt tésztát négyfelé vágtam, mindegyikből egy-egy nagy téglalapot nyújtottam, a felére rásimítottam a káposztás tölteléket majd a másik felét ráhajtva a széleket alaposan összenyomogattam .

Sütőpapíros tepibe téve, előmelegített sütőben 190ºC-on kb. 30-35 percig sült.

Hej rozmaring, rozmaring….

rozmaringos_kreker

Folytatódik a rozmaring-őrület. Persze ez a tészta olyannyira joker-szerű, hogy szinte bármilyen ízesítést elbír. Néhány perc munkával van egy nagy tál sós ropogtatnivalónk, ami még csak nyomokban sem tartalmaz ízfokozókat, és egyéb természetellenes agyagokat.

200 g liszt

1 tk só

pici cukor

2 ek finomra vágott rozmaring

2 ek olívaolaj

hideg víz (kb. 1 dl)

A lisztet, sót, rozmaringot összekevertem, hozzáadtam az olajat és annyi hideg vízzel amennyit felvett, rugalmas tésztát gyúrtam. Ne legyen túl ragacsos, de azért álljon össze állagra olyan lesz mint amikor friss tojásos tésztát csinálunk.

Mikor összeállt négyfelé szedtem, és téglalap alakúra formáztam.  Tésztagyártó gépen kellő vékonyságúra nyújtottam – ez nekem a 6-os fokozat volt. A vékony lapokat kisebb négyzetekre – illetve ami éppen sikerült – vágtam és sütőpapírra rakosgattam.

Közben előmelegítettem a sütőt a sütőlapokkal együtt 220ºC-ra,

A tésztákat a sütőpapírral együtt a forró tepsibe ügyeskedtem és két menetben néhány perc alatt készre sütöttem. Nem érdemes messzire menni a sütőtől mert hamar odaég :-)

A receptet itt találtam.

A férj kiegészítése:

A Kedvesem megbízott, hogy találjak ki valami címet ehhez a bejegyzéshez. Mint ahogyan az látszik, nálunk most a rozmaring került a slágerlisták élére.

Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogyan a fagyok elmúltával nekiesünk a tujáknak és a virágoknak, hogy a helyükre rozmaring kerüljön. :-)

Na de visszatérve a slágerlistához. Ismerek egy népdalt, amelytől ez a poszt a címet kölcsönözte. Gondoltam beillesztek egy Youtube videót, ha már egyszer úgyis utalok rá. A böngészés közepette akadtam rá ezekre a srácokra, akik egy “picit” eljátszadoztak ezzel a dallal. Bevallom engem ámulatba ejtettek.

Remélem, hogy rövid időn belül lesz szerencsénk megnézni őket élőben is.

Baguette reloaded: dió-rozs-rozmaring

bagett1

Hétvégén újabb baguette-ek készültek, persze mint az utóbbi napokban mindenbe, így ebbe is került némi friss rozmaring. Mellette a pirított dió és a rozsliszt adott karakteres ízt a kenyérnek.

Diós-rozmaringos-rozsos baguette

250 g rozsliszt

250 g kenyérliszt

100 g pirított dióbél, durvára vágva

1 kk friss rozmaringlevél, felaprítva

kb. 300-350 ml víz

30 g friss élesztő

A hozzávalókból tésztát dagasztottam – a vizet apránként adagolva hozzá. Akkor jó, amikor szépen elválik a dagasztótál falától és összeáll.

Meleg helyen másfél órát kelesztettem.

3 egyforma részre szedtem, átgyúrtam és vékony baguette formákat gyurmáztam belőlük. A tetejét éles késsel bevágtam és a formában hagytam kelni még egy jó órát.

200ºC-ra előmelegített sütőbe toltam, vízzel megspricceltem és 30-35 perc alatt készre

Tökéletesített baguette

baguette

Tudom, sznobság, de már régóta vágytam egy bagettsütő formára. Azóta, mióta a Fűszeresbeszerzett egyet. És lám, a Jézuska meghallgatta a kívánságomat és küldött egyet (biztos mert jó voltam…), köszönöm itt is a futárnak :-)

És igen, számít a forma. Gyönyörű kerek lett, alul pöttyös, a héja egységesen ropogós, belül lyukacsos…. mmmmm. Kell ennél több? Némi jófata vaj és kész is a vacsora. Vagy a reggeli. Vagy uzsonna.

A recept a jól bevált “jeges” – Peter Reinharttól.

764 g kenyérliszt

16 g só

5,5 g szárított élesztő

550 g jeges víz (egy nagy kancsó hideg vízbe szórtam bele egy jégkockatartónyi jeget)

A hozzávalókat tálba öntöttem, bedagasztottam majd letakarva egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap reggel elővettem és hagytam, hogy szobahőmérsékleten szépen megkeljen – ehhez akár 4-5 órára is szükség lehet.

A megkelt tésztát 4 részre osztottam és csinos kis bagetteket formáztam belőle (ehhez egy hasznos video itt), hármat  a sütőforma mélyedéseibe raktam (igazából 500 g lisztből dagasztott tészta fér el benne) a maradékot tepsiben sütöttem. a tetejét bemetszettem és  a pulton még egy jó félórát pihentettem.

A 250ºC-ra előmelegített sütőbe toltam, vízzel megspricceltem. 15 perc múlva levettem a hőfokot 200ºC-ra és még 10-15 percig hagytam sülni.

Sajtos-hagymás rudak

sajtos_hagymas_rud

Na akkor az édesség-dömping után jöjjön valami “sósság” is. Egészen véletlenszerűen a Dr. Oetker élesztőkhöz csomagolt receptes reklámanyagon találtam ezt a finomságot és már egy ideje a pulton várta, hogy végre tiszta legyen a terep (értsd: ne legyen itthon a család tejérzékeny fele). A múlt héten aztán el is készült, nagyon finom lett a pirított hagymától és a sok cheddar sajttól (ezért külön köszönet Millie-nek)

Sajtos-hagymás rudak

a tésztához:

375 g liszt

1 tasak élesztő (7g)

1 kk só (nekem egy picivel több kívánkozott bele)

75 g puha vaj

100 g reszelt cheddar sajt – vagy gouda, vagy más karakteresebb típus

50 ml joghurt

150 ml langyos tej

a tetejére:

100 ml joghurt

100 g pirított hagyma (nekem ez olyan 3 nagyobb fejből jött ki)

50 g reszelt cheddar sajt

A lisztet az élesztővel elkevertem, hozzáadtam a többi hozzávalót sima tésztát dagasztottam belőle – én egy kicsit lágynak éreztem, úgyhogy még raktam hozzá némi lisztet.

Letakarva, meleg helyen duplájára kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra és kikészítettem két nagyobb tepsit, sütőpapírral bélelve.

A megkelt tésztát átgyúrtam és kb. 30×40 centis lappá nyújtottam. Megkentem a joghurttal, megszórtam a pirított hagymával és a sajttal. A tésztalapot hosszában kettévágtam, majd az így nyert lapokból 1-1,5 cm széles csíkokat vágtam. Mielőtt a tepsibe raktam volna, mindegyiken tekertem egyet a tengelye körül.

Ploughman’s szendvics – az angol szántóvetők ebédje

sajtos_mustaros_szendvics

A “ploughman’s lunch” igazi angol csemege. Nem más mint egy jó szelet sajt (többnyire cheddar), némi friss, ropogós kenyér,  savanyúság és vaj. Kínálhatnak még mellé almát, sonkát és főtt tojást is, és persze elmaradhatatlan mellőle egy jó pohár sör.

Gyakorlatilag a szalonna-hagyma-kenyér megfelelője a szigetországban, ezt csomagolták be anno a földekre induló férfiaknak a gondos angol menyecskék. A nevét  viszont a hatvanas években terjedő sajtgyári PR-nak köszönheti, és azóta ikonikus étellé vált Nagy-Britanniában, szinte minden pubban megtalálható. A pontos összetétele vidékenként eltérhet, de jó angol szokás szerint mindig a helyi jellegzetességeket, a helyi termelők finomságait tartalmazza.

Divatos terminussal élve ez egy újragondolt változata a hagyományos ‘ploughman’s lunch’-nak, a mustár, a paradicsom és a sajt nem mellé, hanem bele került. Én így is teljesnek éreztem, de Férj szerint némi kolbász azért jól jön hozzá.

Ploughman’s szendvics – mustáros, sajtos, paradicsomos bucik

450 g Pásztói kenyérliszt

50 g Pásztói teljes kiőrlésű rozsliszt

300 ml tej

egy zacskó porélesztő (7g)

25 g vaj

1,5 tk só

2 ek magos mustár

200 g érett cheddar sajt

250 g koktélparadicsom, félbevágva

A tejet és a vajat picit megmelegítettem, épp csak annyira, hogy a vaj elolvadjon. Közben a lisztet, a porélesztőt és a sót összekevertem egy tálban, majd a tejes keveréket hozzáöntve a dagasztógépemre bíztam a továbbiakat. Persze azért közben figyeltem, hátha kell még egy kis tej (kellett) vagy netán liszt.

A tésztát meleg helyen duplájára kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra. A megkelt tésztát kinyújtottam (olyan 30×40 centisre) és megkentem a mustárral. Rászórtam a sajt kétharmadát, majd a a tészta kétharmadát középre hajtottam, a másik kétharmadát pedig erre rá – a vajas tésztát szokták így levélszerűen hajtogatni.

Így letakarva is kelesztettem még félórácskát. Ezután hatfelé vágtam, vágott felével fölfelé fordítva az alján összenyomkodtam a tésztát, hogy ne folyjon ki alul az anyag. Ezáltal a teteje zsebszerűen szétnyílt, ide bedugdostam a paradicsomokat és a maradék sajttal megszórva küldtem az előmelegített sütőbe. 25-30 perc alatt gyönyörű aranybarnára sült.

forrás: GoodFood 2010 August