Salmorejo – hideg andalúz paradicsomleves

paradicsomleves_andaluz

Bevallom, többször próbálkoztam már a gazpachóval, de úgy igazán sosem fogott meg. Talán túl sok benne az íz, nemtudom. Viszont ez a teljesen egyszerű, szinte csak paradicsomból, kenyérből és fokhagymából álló leves azonnal levett a lábamról. Azon a bizonyos andalúz főzőkurzuson is kitértek rá, amire én sajnos nem tudtam elmenni, de szerencsére előző nap a sajtótájékoztatón megkóstolhattam.

Aztán megérkezett végre a nyár is, és itt volt Millie [2] és a Dubaiból hazalátogató SajtkukacOrsi [3] – ilyen prominens társaságnak muszáj volt prezentálni valamit ami gyors és a nagy melegben is jólesik  🙂

Hihetetlenül krémes, sűrű és ízes, első kóstolásra valami sokkal bonyolultabb dologra számítottam, de igazából tényleg pofonegyszerű.

Salmorejo – hideg andalúz paradicsomleves

5-6 közepes paradicsom

4 szelet fehér kenyér (maradék, állott kenyér kitűnő a célra)

1 gerezd fokhagyma

0,5 dl jó minőségű olívaolaj

1 ek sherry ecet /vagy balzsamecet, ha csak az van otthon :-)/

A paradicsomokat leforráztam, meghámoztam, és a magjaikat is kikapargattam. A magokat szűrőbe raktam, mert a lecsepegtetett lé jól jött a levesbe (a magokra nem lesz szükség) A paradicsomhúst kisebb darabokra téptem/vágtam, megsóztam és a lecsöpögő lével, meg a kenyérszeletek kiszedegetett belsejével összekevertem.

10-20 perc pihenő után beledobtam egy gerezd fokhagymát, majd merülőmixerrel krémesre turmixoltam. A végén ment bele az olaj és az ecet is, ezzel is simára kevertem és hűtőben jól behűtöttem.

A hagyomány apróra vágott főtt tojást követel hozzá, de friss bazsalikomlevelekkel, és ropogósra sütött sonkával is kitűnő.

[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2011/08/paradicsomleves_andaluz.jpg
[2] http://pakosztos.blogspot.com/
[3] http://egysajtkukacdubaiban.wordpress.com/

Egy kis napsütés – görög diós süti Metaxával

gorog_dios_torta

 

Nem tudom a nagyvárosban milyen a hóhelyzet, de itt fent a dombon olyan, mintha egy másik helyen laknék. Az utcák szinte felismerhetetlenek a rengeteg hótól. És olyan puha, kerek, fehér minden.

Parkolni viszont szinte lehetetlen, tegnap az iskola parkolójából (ahonnan semmi havat nem takarítottak el)  úgy ásott ki két lelkes apuka. Ja, akinek hólapát is van a kocsijában….. Úgy könnyű :-)!!

(Ide lehetne olyan péterannásan írni: Önök mit hordanak ilyenkor a kocsijuk csomagtartójában? Hóláncot? Lapátot? Szánkót?)

Ez a jó kis görög sütemény még a  hétvégén készült, dióval, naranccsal és némi Metaxával – hólapátolóknak különösen fontos a kellő mennyiségű ‘vitamin’ bevitele :-)

Görög diós sütemény

200 g dió (175 g durvára darálva – a többi egészben)

2 tojás

125 ml jó minőségű olívaolaj

100 g nádcukor

125 ml görög joghurt

185 g liszt

1 tk sütőpor

egy csipet só

1 tk őrölt szegfűszeg

a sziruphoz:

100 ml méz

1 fahéjrudacska

3 szegfűszeg

1 narancs héja – krumplipucolóval vékonyan lehántva (csak a sárga rész)

50 ml Metaxa

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és sütőpapírral kibéleltem egy 20 cm átmérőjű kacspos tortaformát.

A tojásokat a cukorral habosra kevertem, majd hozzácsorgattam az olívaolajat is. Amikor már szépen összedolgozta a gép, belekanalaztam a joghurtot, majd – a robotgépet kisebb fokozatra állítva – a sütőporral, a sóval és a szegfűszeggel elkevert lisztet is.

Végül a durvára darált dió is belekerült, s jó alaposan összekeveredett a tésztával.

A masszát az előkészített formába öntöttem, kiraktam a félretett, egyben hagyott diódarabokkal és 40-45 percig sütöttem.

Mialatt a süti egy picit meghűlt, elkészítettem a szirupot. A hozzávalókat egy tálba öntöttem és egyet forraltam rajta.

A süteménybe egy fogpiszkálóval(hurkapálcával) lyukakat fúrtam és a szirupot lassan – hogy legyen ideje beszívni – rálocsoltam.

Mézzel és vaníliával kikevert görög joghurttal ettük.

Citromos-szőlős torta olívaolajjal

piskota_szolo

Ugyan a szőlőszemek galádul lesüllyedtek a sütemény aljára, azért higgyétek el nekem, hogy ez egy szőlős sütemény. Ami már tavaly is elkészült egy bulira, de esélye sem volt a fényképezőgép elé kerülni. De ez nem is baj, mert így legalább még egyszer megsütöttem.

A próbaverziónál még kicsit fáztam a 175 ml olívaolaj hozzáadásánál (ha jól emlékszem nem is mertem mindet beletenni) most azonban bátran locsoltam bele az egyenesen az Etna lábától érkezett, a frissen kaszált fű illatára emlékeztető csodálatos olívát.

Az eredmény pedig teljesen nagyszerű lett (lényegesen jobb, mint az első darab). A tészta állaga egyáltalán nem az a szokásos fojtós, száraz piskótára, ehelyett puha, nedves, mégis könnyű. Igen, olívaolajat a süteményekbe!!! – meg persze bort, szőlőt, citromot…..

Citromos-szőlős torta

225 ml édes fehérbor

200 g nádcukor

100 g puha vaj

3 tojás

1 citrom/lime reszelt héja

1 narancs reszelt héja

175 ml jó minőségű extraszűz olívaolaj

225 g liszt

1 tk sütőpor

175 g szőlő, kimagozva

4-5 kanál nádcukor a tetejére

A bort egy kisebb lábasba öntöttem és kb. a harmadára beforraltam (kb. 85 ml kell hogy legyen) majd félretettem kihűlni.

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és kikészítettem egy kapcsos formát. Az eredeti recept 23 cm-est ír, én egy 20 cm átmérőjűt használtam, így kicsit magasabb lett  a süti.

Az aljába néhány pötty vajat tettem és egy méretre vágott sütőpapírt fektettem rá. Az oldalát is kivajaztam és egy kanál liszttel megszórtam. A formát alufóliába csomagoltam – biztos ami biztos, mert az előző sütésnél bizony orvul kifolyt belőle az olaj egy része.

A cukrot és a vajat habosra kevertem és egyesével hozzátettem a tojásokat is, majd a reszelt citrushéjat.

A beforralt bort és az olívaolajat összekevertem és a kezem ügyébe készítettem. A lisztbe beleszórtam a sütőport és az egyharmadát a vajas keverékhez adtam. Alapos keverés után ment bele az olívás keverék egy része, és így váltakozva lassan az összes száraz és nedves anyag belekerült.

A tésztát az előkészített formába kanalaztam, megszórtam a kimagozott szőlőszemekkel és a nádcukorral, majd betoltam a meleg sütőbe. 40-45 perc múlva tűpróbával ellenőriztem majd a formában hagytam kihűlni.

Másnap a család “krémessütit-nekünk” pártjának tagjai mártást követeltek hozzá, és valóban, a vaníliamártás remekül passzolt hozzá (meg a habos kávé).

forrás: GoodFood 10/2008