Induljon a fagyiszezon – elsőnek egy fahéjas

fahejas_fagyi

Edit barátnőmtől kaptam ajándékba egy egész dobozkányi valódi fahéjat – egyenesen Ciprusról. Tűnődtem egy darabig, mibe kéne használni belőle, de ahogy a nap kisütött, egyértelmű volt, hogy itt az ideje munkába állítani végre a fagyigépet.

És ha fagyi, akkor persze David Lebovitz könyve is előkerült, benne egy remek fahéjas fagylalt recepttel. A különlegessége abban rejlik, hogy a fahéjdarabokat csak jó alaposan kiáztatjuk/főzzük a tejes-tejszínes keverékben. Így végeredménynek egy vaníliafagyinak látszó finomságot kapunk, ám az íze sokkal erősebb, összetettebb és aromásabb lesz, mintha őrölt fűszert használtunk volna.

A maradék tojásfehérjékből pedig porcukorral felverve remek kis habcsók-tálkák süthetők, ami a tálaláshoz is jól jön – és a gyerekek is szeretik.

A jó fagyialapnak pedig mindössze két titka van:

  • a jó minőségű alapanyag: én most a Csikós András féle, nem homogénezett, 3,5%-os tejet és szintén tőle származó tejszínt használtam
  • a másik pedig a folyamatos, kitartó keverés, így szép homogén, sűrű krémet kapunk (és nem rántottát) érdemes rászánni azt a 10 percet.

Régebbi fagylaltokat itt találhattok.

Fahéjas fagylalt

500 ml tej

250 ml tejszín

150 g nádcukor

egy csipet só

kb. 10 darab fahéj rúd, összetörve

5 tojássárgája

A tejet, tejszínt, cukrot, sót és a fahéjdarabokat egy lábasba tettem, forrpontig melegítettem, majd a tűzről lehúzva, letakarva állni hagytam.

Egy-másfél óra elteltével kihalásztam belőle a fahéjdarabokat, majd visszatettem a tűzhelyre melegedni. Közben a tojássárgákat kézi habverővel alaposan összekevertem. A meleg tejszínes keveréket nagyon lassan, apránként, folyamatos keverés mellett a tojáshoz öntöttem.

Így az egészet visszarakva a tűzre (a lehető legkisebb lángon – óvatosabbak gőz felett is csinálhatják) folyamatos kevergetés mellett sűrű krémet főztem belőle. A legjobb célszerszám ehhez tapasztalataim szerint egy szilikonos spatula, ezzel folyamatosan le lehet szedni az edény oldaláról és aljáról a sűrűbb részeket. Tényleg fontos a kis láng, az odafigyelés és a szüntelen keverés.

Amikor elérte a kellő állagot, egy másik edénybe öntöttem át, esetleg ezt lehet hideg /jeges vízbe tenni, hogy leálljon a melegedési folymat. Trükkös dolog ez, mert ha csak simán levesszük a tűzről, a kis szemtelen még akkor is képes rántotta jelleget ölteni. Tehát menjünk elébe és hűtsük le időben.

Miután szobahőmérsékletre hűlt, még a hűtőben is pihent egy éjszakát, utána mehetett is a fagyigépbe.

Kávéba is isteni!

A zenét pedig egy – immár 20 éve a kedvencemmé vált zenekar szolgáltatja, akik még mindig tudnak valamit:

A narancs és a szecsuáni bors találkozása

sarga_fagyi

Hol máshol, mint egy fagylaltban. Az elkövető megint Lebovitz, a párosítás pedig tökéletes. Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a recept.

Narancsos, szecsuáni borsos fagylalt

10 g szecsuáni bors, durvára törve

375 ml tej

375 ml tejszín

200 g cukor

4 narancs

6 tojássárgája

A tejet és a tejszínt megmelegítettem, majd beleszórtam az összetört borsot. A tűzről lehúzva állni hagytam és belereszeltem a narancsok héját is.

1-2 óra pihenő után megint elkezdtem melegíteni. Közben a tojások sárgáit kikevertem a cukorral, majd nagyon óvatosan, sűrűn kevergetve hozzácsurgattam a borsos-narancsos tejet. Az egészet visszatettem a tűzre és sűrű kevergetések mellett krémmé főztem.

Végül a kész krémet teaszűrőn átszűrtem, és a narancsok kifilézett húsát is hozzákevertem (ez már saját újítás). Hűtöttem, fagyigépbe öntöttem és élveztük az eredményt.

N.