Ilyen nehéz ügyem még nem volt a fotózással. És ilyen rekordsebességgel sem fogyott el még süti nálunk. Előrelátóan félreraktam 5 darabot – hiába, no, néha a gasztroblogger-énem kerekedik fölül….
Na de azt a felháborodást láttátok volna, mikor kiderült a dugi-süti léte! A gyerekek nagyon csúnyán néztek rám, és végig ott nyüzsögtek, mikor ehetik már meg a fotóalanyokat
A süti maga rém egyszerű, csak dió, datolya és egy kevés nádcukor (persze itt is húztam az előírt adagon) amit a tojásfehérje fog össze.
A Kossuth Kiadó: Aprósütemények című könyvében találtam a receptet, ahol datolyás finomság és édes kényeztetés címen is szerepel. Hát, végülis mindkét elnevezés tökéletesen illik rá.
Datolyás-diós finomság
2 tojásfehérje
80 g nádcukor (eredetileg 180!!) – helyett nyírfacukor
170 g datolya (kimagozva)
170 g dió
1 citrom leve és reszelt héja
1 ek kakaó
A sütőt előmelegítettem 170 ºC-ra és kikészítettem két sütőpapírral kibélelt tepsit.
A datolyát finomra vágtam (ez volt a recept legmacerásabb része), a dió felét aprítóban egész apróra daráltam, a másik felét csak olyan durvábbra.
Egy tálban picit felvertem a tojásfehérjéket, majd hozzákevertem az összes többi hozzávalót.
A sütőlapokra teáskanállal kis halmokat szaggattam, kicsit ellapítottam őket és a meleg sütőben 25-30 perc alatt aranyszínűre sütöttem.