A Valentin-napról nekem mindig tinikorom kedvenc olvasmánya, az örökbecsű Adrian Mole sorozat jut eszembe. Akkoriban itthon még nem volt ennyire túllihegve ez az ünnep – sőt, azt is mondhatom, csak a hozzám hasonló anglománok hallottak róla. (Ebből sajnos az is kiderül, hogy már rég nem a huszas éveimet taposom.)

Engedjétek meg, hogy idézzek az ‘entellektüel’ hős kínszenvedéseiből:

“Február 13. Vasárnap

Holnap lesz Valentin-napja. Azt hiszem nem megyek suliba.

Nem bírom elviselni, hogy én vagyok az egyetlen az osztályban, aki egy halom rikító képeslap meg a hozzá tartozó önelégült mosoly nélkül lép be az ajtón. Tudom, hogy kapok majd egyet Pandorától, de az nem számít: már több mint egy éve járunk.

Február 14. Hétfő

Négy lapot kaptam: egyet Pandorától, egyet a nagymamától, egyet anyától és egyet Rosie-tól. Mondhatom, rengeteget!….

Február 15. Kedd

Pandora nem beszél velem, mert szórakozottságból azt írtam neki a Valentine-napi lapra: “üdvözlettel”. Azt mondta: – Adrian, ez kiüresedett kapcsolatunk szimptómája.

Azt hiszem, távolodom tőle. Túlságosan okos…”

Ebből is látszik, hogy Nagy-Britanniában az ünnephez tartozó alapvető szokás a képeslapküldés, ami persze ott roppant egyszerű, hisz egy kisváros főutcáján is legalább 4-5 erre szakosodott üzlet sorakozik.

Én a – számomra – könnyebb végét megfogva a dolognak, Nigel barátomat hívtam segítségül (egyébként A. legjobb barátját is így hívják) és egy mogyorókrémes-csokoládés felfújtat készítettem. Gyors, könnyű desszert lett, belül selymesen krémes, kívül haraphatóbb, roppanós réteggel.

Mogyorókrémes csokoládéfelfújt

200 g jó minőségű étcsokoládé

100 g nádporcukor

3 tojás

60 g vaj

2 nagy ek mogyorókrém

1 csipet só

A sütőt előmelegítettem 200 Cº-ra és kivajaztam 4 felfújt formát, ha nincs otthon ilyen, néhány sütésálló bögre is megteszi.

A csokoládét gőz fölött megolvasztottam. Amíg az olvadozott, kettéválasztottam a tojásokat,  sárgákat összekevertem a cukorral, a fehérjéket pedig egy csipet sóval jó habosra vertem.

A közben felolvadt csokoládéba belekevertem a vajat, majd a mogyorókrémet is. Az egészet a habosra vert tojássárgákhoz adtam, és végül apránként, óvatosan a kemény fehérjehabot is  belevegyítettem.

Kanállal a felfújtformákba öntöttem a krémet és 15 percig sütöttem. Akkor jó, mikor egy kicsit elkezd megemelkedni, de a közepe még rezgős.

Nigel Slater: the kitchen diaries

Az elmúlt napok fáradt szürkesége ellen már nagyon tennem kellett valamit. Mondjuk sütni valami kényeztetően édeset. És kivételesen most tényleg valami nagyon édesre vágytam, ami elűzi a felhőket.

És lám, ma süt a nap és csicseregnek a madarak.

Hogy mi is volt a sütiben?

Datolya: rosttartalma segíti az emésztést, de torokfájásra is jónak tartják

Gyömbér: többek között elmulasztja a megfázást és a makacs légúti gyulladásokat, javítja a vérkeringést, erősíti a szervezet védekező rendszerét, és elpusztítja a vírusokat

Csokoládé: szerintem szükségességéről nem kell senkit meggyőzni

Dulce de Leche: karamellkrém, élettani hatásai nem ismeretesek, viszont igen finom

És akkor íme a recept, ami a híres brit Sticky toffee pudding gyömbéres változata és a megunhatatlan novemberi GoodFoodból ered.

Gyömbéres-datolyás pudding

175 g datolya, kimagozva

70 g szirupban eltett gyömbér (indiai boltokban, delikátokban kapható)

1 tk szódabikarbóna

300 ml forró víz

50 g vaj

150 g nádcukor

2 tojás

175 g liszt

1 tk sütőpor

egy vaníliarúd belseje

8 kocka étcsokoládé

a tetejére – az abszolút édesszájúaknak:

Dulce de leche

A sütőt 180 Cº-ra előmelegítettem.

A datolyát és a gyömbérdarabokat az aprítóval egészen kicsire daraboltam, összekevertem a szódabikarbónával, majd leforráztam a 3 dl vízzel. (Ezen először én is meglepődtem, de igen, kell ez a menniységű víz majd a sütibe.)

Ezután egy tálban robotgéppel habosra kevertem a vajat és a cukrot, majd egyesével hozzáütöttem a tojásokat és azokkal is jó alaposan kikevertem.

Fakanálra váltva beleszórtam a lisztet és a sütőport is, majd végül a datolyás mixet és a vaníliát is hozzátettem.

4 nagyobb és 4 kisebb felfújtformát kivajaztam (lehet egyben is sütni, akkor olyan 20×20 cm tepsi kell hozzá) és a keverékkel kb. háromnegyedig töltöttem őket. Mindegyikbe belenyomkodtam egy kocka csokit, és mehettek sülni.

25-30 perc alatt sült meg (tűpróba nem árt), ha egy tepsiben sül, 45-50 perc szükséges.

Megkoronázandó a művet, a Dulce de Lechét csöppet megmelegítettem, tettem bele egy csipet sót (fleur de sel) és a datolyás finomságokra kanalaztam.

Datolyával készült még:

Datolyás, sherrys csirkecombok

Datolyás golyók

Szirupos-karamellás piskótadesszert

Az angol konyha egyik kiemelkedő édessége szerintem a trifle – melyről Orsi már részletesen is megemlékezett egyszer. Rém egyszerű és mégis fenségesen kényeztető az eredmény.

Persze el lehet ezt is rontani. Hogyan? Hát bolti piskótával, adalékokkal dúsított pudinggal, műtejszínnel.

Vagy a fellegekbe lehet emelni egy kis házilag készült babapiskótával, jó zsírdús tejszínnel (persze Cserpes), házi Limoncello likőrrel és kellemesen savanykás citromkrémmel (lemon curd)

A recept Nigel Slater: The Kitchen Diaries című remek könyvéből való.

Citromos trifle

100 g babapiskóta

házi elkészítése: 3 tojássárgát felvertem 2 ek cukorral, majd hozzákevertem 80 g lisztet,  némi vaníliát, és a  3 ek cukorral jó keményre vert tojásfehérjéket. Nyomózsákból a sütőpapírra adagoltam és 180 Cº-on aranybarnára sütöttem

100 g lemon curd (a váci úti Tescóban szokott lenni, de remek recept van pl. itt is)

500 ml tejszín

50 g nádcukor

egy kevés vanília

3-4 ek Limoncello

egy citrom leve

a tetejére:

250 ml tejszín

2-3 ek porcukor

1 narancs reszelt héja

A babpiskótákat a citromkrémmel megkenebgetve egy üvegedénybe fektettem és alaposan meglocsoltam a citromlével.

A tejszínt és a cukrot összemelegítettem,a vaníliával illatosítottam, majd a citromkrémes piskótára öntöttem. Ráfacsartam a citrom levét és egy éjszakára a hütőbe költöztettem.

Másnapra egy csudafinom krémmé állt össze az egész – magam is meglepődtem. Tálalás előtt a 250 ml tejszínt habbá vertem a cukorral és a citromos piskótára halmoztam. Ráreszeltem a narancshéjat és már ehettük is.