Na mégegyszer utoljára, csupacsoki

csokolade_brulee_23

De csak azért, mert az immáron három éves blogomat mégsem köszönthetem egy salátával :-)Persze még az ünnepekre készült, brownie alapra, házi meggypálinkába áztatott gyümölccsel, csokikrémmel és a tetején a karamellizált cukorral. Tökéletes záróakkordja lehet egy ünnepi vacsorának.

Részeges csokoládé brulée (6 adag)

kb. 200 g maradék brownie (nekem ez a recept a tökéletes)

350 ml tejszín

1 rúd vanília

85 g étcsokoládé

3 tojássárgája

50 g nádcukor

fagyaztott, magozott meggy  (kb. 4-5 darab/adag)

meggypálinka

Először is a meggyet legalább fél napra az alkoholba áztattam.

A sütőt előmelegítettem 160 fokra.

A tejszínt és a félbevágott vaníliarudat forráspontig melegítettem, majd a tűzről lehúzva belekevertem az apróra tördelt étcsokoládét. A cukrot és a tojássárgákat krémesre kevertem majd beleforgattam a tejszínes csokit.

Az egyszemélyes, hőálló sütőformákban eloszlattam a kicsit összemorzsolt brownie-t, rászórtam néhány szem részeges meggyet – meg persze némi levet is locsoltam rá, nehogy kárba vesszen – igazságosan belekanalaztam a csokoládékrémet, majd egy tepsibe ültettem az edénykéket. Forró vizet öntöttem köré (kb. a tálak háromnegyedéig érjen) és kb. 40 percig gőzöltem a sütőben.

Ezután akár 2 napig is pihenhet a hűtőben.

Tálalás előtt vékony rétegben cukrot szórtam rá és rákaramellizáltam.

Gyors csokoládémousse – tojás és felhajtás nélkül

csokoladehab

Nigella receptjei közt találtam ezt a gyors csokoládéhabot. Nyáron csináltam már Felhőlányalapján pillecukros csokoládéfagyit – ez osztatlan sikert aratott, mert nemcsak rém egyszerű elkészíteni, de tényleg mesés állaga lesz. Még családom megrögzött csokifagyi-ellenes tagjai is vígan kanalazták.

A baj csak annyi vele, hogy stikában kell kiviteleznem a gyártást, mert a kicsik egyből leakadnak, hogy a becses pillecukor-ellátmányt képes vagyok elpazarolni – ráadásul tejszínes desszertbe miből ők nem is ehetnek. Kompenzálásképpen kénytelen leszek csinálni nekik egy adag házi-pillecukrot :-)

Gyors csokoládéhab (2 nagyobb, vagy 3 kisebb adag)

75 g pillecukor

25 g vaj

125 g étcsokoládé

30 ml forró víz

200 ml behűtött tejszín

1 vaníliarúd

A csokoládét, a vajat, a vanília kikapart belsejét és a pillecukrot lábosba tettem, a vizet ráöntöttem és nagyon pici lángon összeolvasztottam. Óvatosabbak (és türelmesebbek) csinálhatják gőz fölött is.

A hideg tejszínből kemény habot vertem, majd óvatosan a kihűlt csokikrémhez forgattam.

Két pohárba osztottam és picit behűtöttem. Nem érte meg a másnapot.

Banoffee torta – a tömény élvezet

banoffee_torta

 

A Dulce de lechéhez fűződő vonzalmamról már többször is írtam. Mikor megláttam ezt a banános-tejszínes-karamellkrémes csodát a GoodFood címlapján, nem is volt kérdéses, hogy el fog készülni. Amikor aztán még  a férjem is külön felhívta rá a figyelmemet – hogy tudniillik ő ilyet szívesen fogyasztana – el is döntöttem, hogy ez lesz a névnapi sütije.

Az ünneplés a betegségek miatt ugyan kicsit csúszott, de a torta elkészült. Az ízvilága meglehetősen édes – pont az én uramnak való…..

(Ha nem sikerül beszerezni a karamellkrémet, otthon is könnyen előállítható)

Banoffee torta

165 g sótlan vaj

165 g nádcukor

4 tojás

325 g liszt

2 tk sütőpor

1 tk fahéj

4 ek tej

2 banán

300 ml tejszín (most Président)

1 banán

1 üveg dulce de leche

Először is a sütőt bekapcsoltam 190ºC-ra és a 22 cm-es formámat kibéleltem sütőpapírral.

A lisztet egy tálba mértem és hozzáöntöttem a sütőport, a fahéjat és egy csipet sót is. A vajat és a cukrot fehéredésig kevertem. Felváltva hozzáütöttem a tojásokat, és 1-1 kanálnyit a lisztes keverékből. A végén a többi szárazanyagot is hozzákanalaztam.

A banánokat merülőmixerrel pempősítettem és a tejjel együtt a tésztába kevertem.

Az előkészített formába öntve mehetett is a meleg sütőbe, ahol kb. 50 perc alatt sült meg. Tűpróba ajánlott!!

A kihűlt tésztát három lapra vágtam – a tetején keletkező púpot lenyisszantottam.

A tejszínhabot jó keményre vertem, a banánt felkarikáztam.

A tészta első emeletére kentem a karamellkrém egyharmadát, arra ment a felvert tejszínhab fele, majd néhány banánszelet. Újra tészta, majd megint karamell-tejszín-banán. A tetejét a harmadik tésztakoronggal zártam le, erre már csak karamell és néhány banánkarika került.

Teljesen begőzöltem!

 

colcannonNe aggódjatok, csak elkapott a gőzölési/párolási láz és a lehetőségek, amit a Tefal VitaCuisine gépe nyújt. Gőzöltem már benne lazacot és zöldségeket, de roppant “egészséges” csokoládéfelfújtat (puddingot) is.

Régóta a listámon szerepel már az írek tradicionális ‘colcannon‘-ja, azaz (kel)káposztás krumplipüréje. És ha már a csíkokra vágott kelt úgyis a párolóban terveztem elkészíteni, gondoltam a krumplit is mellédobom. Legnagyobb meglepetésemre 25 perc alatt a krumpli is tökéletese puhára főtt/párolódott benne, már csak össze kellett az alkatrészeket keverni.

Persze ír étel lévén több babona is kapcsolódik ehhez a látszólag egyszerű ételhez.

Régen a hajadon lányok Mindenszentek estéjén  néhány kanál colcannont tettek a harisnyájukba, s a bejárati ajtó kilincsére akasztották. Aki először jött be azon az ajtón, az lett a jövendőbelijük. A dolog higiéniai vonzatáról most nem kívánnék szót ejteni….

A másik idevágó hagyomány szintén a férjkereséssel kapcsolatos: a falubéli hajadonoknak egy kupac káposztából bekötött szemmel kellett választani, s a káposzta gyökere adott némi támpontot a leendő férjjel kapcsolatban: mennyire tömzsi, hosszú, szőrös, stb. Itt némi erotikus felhangot is felfedezni vélek, de hát rossz az, aki rosszra gondol…

És itt még mindig nem ért véget a dolog: az elkészített colcannonbe egy gyűrűt rejtettek, s a szerencsés megtalálóról azt feltételezték, hogy nemsokára lakodalmat ülhet. Láthatjuk, hogy már sok évvel ezelőtt is igen nagy volt a szingli-állomány, s az ide tartozó emberek minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy e szerepből kitörjenek.

Úgyhogy ha valaki esetleg ilyen krumplis-káposztás-zoknis akcióra vágyik, íme a recept:

Ír colcannon

600 g krumpli, pucolva, kockázva

kb. 300 g kelkáposzta, csíkokra vágva

1,5 dl tejszín

50 g vaj

só, bors

szerecsendió

A pároló egyik kosarába a krumplikockákat tettem, a másikba pedig a felcsíkozott kelt. Az aljába vizet öntöttem, 25 percre beállítottam az órát és magára hagytam a gépet.

Mikor a csengő hírül adta a zöldségek elkészültét, kiszedtem a krumplit, áttörtem és ráöntöttem a tejszínt és a vajat. Összekevertem, majd a kelcsíkokat is beleforgattam, sóztam, borsoztam, csipet szerecsendióval ízesítettem.

Tálaláskor még vajkockákat szórtam a tetejére és gyönyörködtem, ahogy beleolvadt. Gyűrű most nem került bele, lévén nekünk nem aktuális a házasodás és még a gyerekeimet is zsenge korúnak tartom hozzá :-)

Mexikói kukoricaleves

cheddar_kukorica_leves

Szombathelyen, a Móló Caféban ettünk hasonló levest még a nyáron, ezt próbáltam meg felidézni. Az éttermet egyébként csak ajánlani tudom, a Savaria karnevál ideje alatt kétszer is ebédeltünk náluk.

A finom ételeken, a hangulatos berendezésen és a gondos kiszolgáláson kívül még olyan szórakoztató elemekkel is készültek, mint egy fiatal pincér ikerpár :-)  Úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás, rendkívül vicces volt, mikor rájöttem, hogy nem ennyire gyors a srác, csak kettő van belőle!

Ezenkívül itt sikerült életem legjobb cappucinóját elfogyasztanom. És ez nem csak a koffein-éhség téveszméje volt, mert kétszer is leteszteltem és mindkétszer pont olyan volt, ahogy szeretem. Nem tűzforró, nem langyos, sok, kemény tejhabbal a tetején és a kávé erőssége és mennyisége is épp megfelelő volt.

Aki Szombathelyen jár, semmiképpen ne hagyja ki!

Mexikói kukoricaleves

1 csokor újhagyma, felkarikázva (zöldjével együtt)

olaj

kb. 20-30 dkg kukorica (fagyasztott)

1 csirkemellfilé, falatnyi darabokra vágva

1,5-2 liter alaplé

10 dkg Cheddar sajt, reszelve

2 dl tejszín

petrezselyem

Az olajon megfuttattam az apróra vágott újhagymát, rádobtam a csirkét és fehéredésig pirítottam. Ekkor került hozzá a kukorica, némi kis cukor és só. Így együtt fedő alatt pároltam 10 percig, majd megszórtam egy kanál liszttel és felöntöttem az alaplével.

Kis lángon úgy félórát főztem, majd a tejszínt és a sajtot is hozzátéve még fedő nélkül további 15 percet forraltam. Ezalatt kicsit be is sűrűsödött.

A végén megszórtam a petrezselyemmel és sóval, borssal igazítottam az ízén. Nekem némi csípős is elfért volna bele, de kivételesen engedtem a családi nyomásnak….

Sárgabarack és tonkabab – egy könnyű nyári desszert

sargabarack_krem

Őszintén szólva én a tonkababról nem is hallottam, amíg Andrea nem írt róla egy áradozó levelet :-)  És kedvesen azt is hozzátette, hogy nekem is beszerzett egy üvegcsével. Szagolgattam a szerzeményt egy darabig, próbáltam elképzelni az ízét ezzel-azzal. Elolvastam Ch&V írását róla, és valami csokoládés finomságról álmodoztam.  Aztán jött a nyár, begyűrűztek a gyümölcsök sorban és egy ideig el is feledkeztem szegényről.

A múlt heti sárgabarack “betakarítás” után félig belefulladva a lekvárba, valami más hasznosításon törtem a fejem. Készült is egy nagyszerű muffin (recept hamarosan) és nem bírtam ellenállni a sült sárgabarack csábításának sem (nem is lett volna értelme). És ekkor a kezembe akadt a tonkabab. Gyors mozdulattal belereszeltem egy felet a cukorszirupba, s azzal öntöttem nyakon a barackokat. Az ötlet sikeresnek bizonyult, a tonkabab mandulás, szegfűborsos íze remekül harmonizált a barackkal.

Gyorsan egy kis kalóriaszegény, nyári desszertet is kreáltam belőle, csak hogy ne kelljen magában megennem azt a rengeteg barackot.

Joghurtos desszert tonkababos sült sárgabarackkal (2 főre)

az aljára:

4 “digestive” keksz (valami zabpelyhes legyen, nálam most Grancereale volt, de a Zabfalatok is tökéletes)

a krémhez

1 nagy doboz joghurt (450 g) – vagy 200 g görög joghurt

1 ek creme fraiche

2 ek tejszín

késhegynyi vanília

2 ek nádcukor

a tetejére

8-10 kemény sárgabarack

10 dkg nádcukor

1,5 dl víz

vanília

egy fél tonkabab

A cukrot és a vizet egy lábasba tettem és aránylag nagy lángon főzve összeolvasztottam. A szirupba belekevertem a lereszelt tonkababot és a vaníliát.

Az elfelezett, kimagozott sárgabarackokat egy jénaiba rakosgattam , ráöntöttem az illatos szirupot és betoltam a sütőbe. 170Cº-on kb. 20 percig sütöttem – félidőben megforgatva a barackokat.

A joghurtot összekevertem a tejszínnel és a creme fraiche-sel, majd muszlinkendőbe kötve lecsoöpögtettem (tál, bele szúrő, rá az anyag, bele a joghurt, betakargat, súlyokkal lenyomat). Mikor az összes savó kijött belőle (kb. 1-1,5 óra) összekevertem a vaníliával és a cukorral.

A kekszeket durvára törtem és két pohárba/tálkába szórtam. A joghurtos krémet szépen elfelezve rákanalaztam, majd a tetejét az illatozó barackokkal koronáztam meg, és a szirupból is rácsurgattam keveset.

Ezuán már csak kényelmesen hátra kell dőlni és bekanalazni jól megérdemelt jutalmunkat.

Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös….

vanilia_krem_sziv

Mikor Doctor Pepper VKF felhívását olvastam, mindjárt járni kezdett az agyam mindenféle borzasztóan romantikus ételen. És tudjátok mi történt? Semmi igazán eredeti nem jutott eszembe.

Viszont napokig zakatolt a fejemben a Quimby együttes egy száma, ami nagy kedvencünk Danival. És amikor kellőképpen romantikus hangulatba kerültem – kicsit ugyan megkésve – össze is állt a “nagy mű”.

Szóval adott volt a szín: vörös. És a forma. Legyen vörös alapon fehér szív. És persze édes, ha már romantika.

A vörös hamar eldőlt, hogy epres alap lesz. A fehérhez pedig Philadelphia kívánkozott, ami aztán tejszínnel és görög joghurttal egészült ki – és vaníliaszemekkel vált teljessé az ízharmónia.

Vaníliás parfé eperöntettel (4 db-hoz)

fél doboz Philadelphia sajtkrém (65 g)

kb. 1 dl tejszín

3-4 ek. sűrű, görög joghurt

1 púpos tk agar-agar

nádcukor ízlés szerint

vaníliaőrlemény

az öntethez

kb. 25 dkg eper (mirelit is remek)

nádcukor

A Philadelphiát, a joghurtot, a tejszínt és a cukrot összekevertem, majd melegíteni kezdtem. Mikor már majdnem felforrt, belekevertem a vaníliát és az agar-agart, pár percig még főztem, majd a szív alakú szilikonforma mélyedéseibe töltöttem. 1-2 órát a mélyhűtőben pihent, mielőtt végső helyére került.

Az eperöntethez összeturmixoltam az epret és a cukrot, majd a tányérra szedett vörös alapra helyeztem a hófehér szívet, s így tálaltam az én drágámnak.