just a perfect day

kifordulva

Just A Perfect Day,
You Made Me Forget Myself.
I Thought I Was Someone Else,
Someone Good.

Érdekes dolog ez a reggeli. Hétköznap a rohanásban többnyire csak egy gyümölcslé, de mindennél jobban szeretem a hétvégi ráérős reggeliket. Legjobban kint a teraszon, alaposan belenyújtózva a délelőttbe.

Régóta szemezgettem már az á table! pékséggel, (előre szólok, hogy a honlapjuk a nyugalom megzavarására erősen alkalmas képeket tartalmaz :-) ) s most szombaton végre el is jutottunk a pesti egységükbe. Az idő kissé szomorkásra fordult, de szinte külön hangulatos volt beszaladni az eső elől, és egy kávé meg a válogatott finomságok mellől figyelni a pocsolyákon buborékot vető esőcseppeket.

Már belépve beleszerettem a helybe –  aprócska, hangulatos, épp nekem való. Aztán a sütikínálatot meglátva kb. mindegyikből kértem volna egyet, erős önfegyelemre volt szükség a választásnál.

Amit végül kóstoltunk:

baconos quiche – egyszerűen minden részében tökéletes, olyan, hogy nem is gondolkoztam, hogy hogyan lehetne ilyet otthon csinálni, inkább időnként el kell ide jönni reggelizni

buggyantott tojás, lazac, kalács, hollandi mártás – ezt is már régóta terveztem kipróbálni, de sose volt időm rá – nagyon finom volt

croissant – pont olyan, ahogy ez egy ilyen helyen elvárható :-)

mille feuille – hát erre már hetek óta vágytam és mondhatom megérte a várakozás. Nem vagyok egy édesszájú darab, de Férj úgy csavarta ki a villát a kezemből, hogy neki is jusson belőle egy kevés :-)

Úgy érzem még nagyon sok mindent meg kell ott kóstolnunk, s kell még néhány alkalom, hogy a végére érjünk.

A reggeli végeztével a Budai Vár felé  vettük az irányt a Sörfesztiválra. Még a hídon süvítő szél és az eső sem állhatott az utunkba, reméltük, mire átkelünk a hídon, addigra a szürke felhők is eltűnnek a fejünk fölül.

Szerencsére így történt, mire megmásztuk a hegyet már oszladoztak a felhők. Sajnos a sört csapolók figyelmessége odáig már nem terjedt ki, hogy a csuromvíz padokat letörölgessék – ez mondjuk elvárható minimum lenne egy olyan rendezvényen, ahol fizetünk azért, hogy újabb fizetés fejében sört ihassunk. Na mindegy.

A délután abszolút győztese a régóta megkóstolni vágyott Fóti Sörfőzde Keserű Méz nevű söre lett. Elfogult vagyok persze, hiszen Polanski filmje is nagy hatással volt rám anno – de ez a szűretlen, brtutális mennyiségű komlóval készült – mégis friss, gyümölcsös ízhatású sör teljesen levett a lábamról (pedig elvileg nem is szeretem a sört).

Kóstoltunk még többfélét, akiket említenék még, az a pilisvörösvári Rotburger Sörfőzde standja, ahol olyan hibátlan, korrekt és barátságos kiszolgálásban volt részünk, ami példaértékű lehetne a többiek részére – persze itt a tulaj csapolt és nem alkalmazott.

S hogy a pontot feltegyük az I-re, a budai Bock irányába indultunk, aztán egy gyors telefonos csekkolás (teltház) után kénytelenek voltunk a pesti oldallal beérni. Tökéletes befejezése volt egy tökéletes napnak – mind kiszolgálásban, mind az ételek minőségében, ízében hozták a tőlük elvárt magas színvonalat.

Segítsüti 2012 – csokoládés-karamelles tortácskák

seg

Nem is lehet igazi tavasz SegítSüti [2] nélkül, ugye? Tegnap stílszerűen a 2010-es licit nyertesével mannipennivel [3] ebédeltünk együtt – desszertként ennek a tortának a maradékát ettük –  ma az első nyertessel, Andreával megyek színházba, a jövő heti színházi élményt pedig a tavalyi győztes, Lúdanyó [4] (egyik kedvenc bloggertársam) ajánlotta a figyelmembe. Nagyon kíváncsi vagyok, idén kivel hoz össze a jósors, mert eddig minden liciten én is nyertem valakit 🙂

Idén a licit kedvezményezettje a születési sérült gyerekek rehabilitációját-gyógyítását támogató Gézengúz Alapítvány [5] lesz, akik az ország négy városában végzik tevékenységüket. A Segítsüti tavaszi akciója keretében befolyó összegből a gyermekekkel folytatott terápiák elősegítéséhez vásárolunk majd diagnosztikai eszközöket, könyveket, teszteket, gyógyászati segédeszközöket és készségfejlesztő játékokat.

Most kicsit kilépve az eddigi évek ritmusából  – amikor inkább a citrusos, friss ízek domináltak – egy csokoládés karamelles finomságra esett a választásom. Az alap egy omlós tészta, erre kerül egy  – már magában is isteni, mindig dupla adagot csináltam, hogy legyen mit elnyalogatni – picit sós karamellkrém, majd erre egy csokimousse (vállalkozó kedvűek kérhetik akaár bazsalikomos-korianderes ízesítéssel) és befejezésül egy roppanós csokoládéréteg.

Az árverésre felkínált adag 4 db 12 cm átmérőjű tortácskát takar.

A licit pontos menetéről itt olvashattok bővebben [6]. A téteket pedig a ‘sütiáverés’ felületen [7] lehet megtenni

[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2012/03/segitsuti_2012.jpg
[2] http://segitsuti.hu/
[3] http://manipenni.freeblog.hu/
[4] http://ludanyo.blogspot.com/
[5] http://gezenguz.hu/
[6] http://segitsuti.hu/poszt/segitsuti-2012-tavasz
[7] http://segitsuti.hu/suti-arveres

Sorsolás

sorsolas_1

Kékszemű gyermek segítségével megtartottuk a sorsolást, összesen 46 név került a cetlikre – köszönöm mégegyszer a kommenteket! Ígérem ezután is lesznek bőven kekszek (én is nagyon szeretem őket), úgy láttam az édességek amúgy is előnyt élveznek konkrétan minden mással szemben 🙂

És a lényeg – a két szerencsés nyertes máté és swirl!!

sorsolas_2

Kérlek írjátok meg, hogy elképzelhető-e egy élő randi – én Veresegyház és Buda között mozgok – vagy postán küldjem a csomagot.

Kicsi haladékot kérnék, néhány napra Brüsszelbe utazom (addig Férj tartja itthon a frontot, szorítsatok neki) utána máris sütöm a finomságokat….

 

Játékjátékjáték

1000-coments

kép innen [2]
A facebookon ígértem némi játékot, miután már az 1000-et is meghaladta a véletlenül rámklikkelők száma 🙂

Közben született egy unokahúgom, ellopott biciklit üldöztem, és kicsit elsodortak a mindennapok – sajnos ez mostmár így lesz. Na nem unokahugim fog születni minden héten, de a dolgos hétköznapok kevés teret engednek a főzésnek, pláne a fotózásnak….

Őszintén szólva anno sosem gondoltam, hogy elérjük ezt a mennyiséget, én már a tavaly nyári 100-tól is teljesen meghatódtam.  És ez a szép kerek szám mindenképpen valamiféle nyereményért kiáltott. Törtem egy hétig a fejem – de annyi minden zakatol mostanában benne, hogy semmi konkrét nem jutott eszembe. A nyeremény egy része azonban mindenképpen ehető lesz 🙂 Biztos lesz benne valami fincsi keksz, lekvár, egyéb sajátkészítésű finomság. És persze még néhány gasztronómiával, főzéssel kapcsolatos dolog is.

Na tehát ha ez a rejtélyes kiírás bárkit lázba hozott, hagyjon kommentet ennél a bejegyzésnél, vagy a facebookon (aki egyiket sem tudja, írhat emailt is). Annyit áruljatok csak el, hogy mi a kedvenc receptetek a blogról, amit már elkészítettetek, illetve hogy milyen receptet fogadnátok szívesen (meg persze egy elérhetőséget!).

Szerda estig várom a jelentkezőket, onnantól pedig kezdődhet az izgalom és az őszi Segítsütire [3] hangolódás!!!

 

0321 – Down Világnap a Vígszínházban

down_vilagnap_vigszinhaz

Indul a visszaszámlálás, már csak kilencet kell aludni, és jön a tavaszi SEGÍTSÜTI!! Az idei támogatott a Down Egyesület lesz, az ő fejlesztőházuk gazdagodik eszközökkel, bútorokkal. Mintegy bemelegítésképpen néhányan a segítsüti brigádból képviseltük a “mozgalmat” a vasárnapi Vígszínházas rendezvényen is. Óriási mennyiségű mini cupcake, linzer, pillangó és halacska került kidekorálásra, a színes cukormázak igen kapósak voltak. Élmény volt a gyerekek átszellemült arcát nézni – mondhatom, igazi remekművel születtek – és persze utána örömmel majszolták is befelé a finom sütiket!

Emellett a gyerekeim végre látták igaziból Halász Juditot, táncolhattak Szalóki Ágival a színpadon, Csani kiélhette a cukrászmesterség iránti vonzalmát (kb. 20 sütit dekorált ki) – de a legnagyobb élmény a művészbejáró volt, s Muhi Andrist, a Babaarcú Démont és a főkedvenc Náthás Angol Költőt élőben, testközelből látni!

Szóval senki ne menjen messzire, március 30-án indul a licit – nekem már kész a sütim, és elárulhatom, nagyon finom, tavaszi darab lesz :-)

A galéria megtekintéséhez kattints az alábbi képek valamelyikére!

Print

Recept helyett – könyv-színház-muzsika 5 percben

kép forrása: pestiest.hu

Szeretek élményt adni ajándékba – remélem a köröttem élők is örülnek neki, mikor koncert-, vagy színházjegyet kapnak :-)

Nálunk már a gyerekek is tudják értékelni ezt – s hát valljuk be, egy 5 fős családnak színházba menni azért már komoly összegbe fáj. Mindig nagy fejtörést okoz viszont egy-egy jó darab kiválasztása – főleg gyerek fronton. Kifejezetten idegesít, ha gügyögnek és lebutítják a darabokat. Nem szeretem, ha igénytelen egy színház, szerintem igenis meg kell becsülni a gyerekeket, el kell őket varázsolni, hiszen belőlük lesznek majd a színházbajáró felnőttek.

A Bábszínház Rozi az égen című darabját viszont szívből ajánlom mindenkinek. Tasnádi István és Jeli Viktória darabjában a hatéves Rozi, elveszettnek hitt születésnapja kergetése közben egy lufi segítségével az égre kerül, ahol megismerkedik a csillagjegyekkel, sőt a Fekete lyukig is eljut. A bábok mesések, Tengely Gábor rendezése kellőképpen játékos és bravúros, a történet ötletes és rendkívül jól bánik a humorral is. Gyerekdaraboknál (filmeknél) mindig van egy tendencia, hogy a felőtteket akarják a viccekkel megcélozni (többnyire igen oda nem illő módon) itt ezt szerencsére nagyon jól kikerülték – mégis rég nevettem ennyit színdarabon. S amikor éppen nem, akkor a gyerekeim átszellemült, elvarázsolt arcában gyönyörködtem.

Külön izgalmas, hogy Rozi (az igazi, a szerzőpáros leánykája) a lányom osztálytársa – az ő születésnapi ajándéka volt anno ez a mese. Szerencsére nemrégiben könyv formában, kicsit kibővítve, részletesen is megjelent – Kun Fruzsina bájos rajzaival.

A teljesség igénye nélkül néhány színdarab, zene ami nekünk tetszett:

A padlás (kötelező darab)

A Holdbéli csónakos a Nemzetiben

Bárány Boldizsár a Radnótiban

CD-k

Hangzó Helikon – minden kötete gyönyörűség

Halász Judit opera CD-i (Varázsfuvola és Háry János)

Maradjunk még egy kicsit Füreden…..

jokai_villa_I

Miután letudtuk a cukrászdát és csillapítottuk koffein és cukoréhségünket, ideje volt, hogy a család kulturális betevőjét is letudjuk a napra. Bár Férj kitartóan a pacalt emlegette, mi mégis a Jókai Villa felé vettük az irányt.

A hangulatos kis villa a part közelében, nem messze a a Szívkórháztól található. Jókai 1867-ben vásárolta a telket, és sok nyarat töltött itt feleségével, Laborfalvi Rózával együtt. Többek között Az aranyember című regénye is itt íródott, sokszor fel is tűnik benne a balatoni táj.

A villa, és benne a kiállítás nem túl nagy, gyerekekkel is kényelmesen bejárható. Az enyéimet elvarázsolta Jókai fogadott lányának  baldachinos ágya, Laborfalvi Róza karcsú derekú ruhája, a kártyaasztal és a rengeteg korabeli használati tárgy, aminek egy része az író saját, személyes tulajdona volt.

Engem persze legjobban a konyha fogott meg, benne is a fenti idézet. Mennyi igazság, milyen szépen megfogalmazva. Olyan jó volt egy félórára belemerülni ebbe az időszakba. Kicsit belesni a régi “celebek” világába. Megtudni, hogy Jókai és híres színésznő felesége is hétköznapi emberek voltak. Róza igazi gazdasszonnyá vált a Balaton-parton, híresen jó konyhát vitt és mindig tele volt az éléskamra. Jókai pedig a csillagokat nézegette,  rajzolgatott, kertészkedett és mellesleg megírta a magyar irodalom néhány legjobb könyvét.

Ha ebben a szép városban jártok, érdemes meglátogatni a villát, ücsörögni kicsit a kertben, s még a közeli Városi Múzeum is tartogat néhány klassz élményt. Alaposan és szórakoztatóan mutatja be a híres füredi Anna-bálokat, és a balatoni hajózást de mindent megtudhatunk a savanyúvízről és a helyi színjátszásról is.

Aztán persze irány egy jó cukrászda :-)

 

jokai_villa_II