Répatorta cupcake-nek álcázva

cupcake_repa

Volt már nálunk répatartó de persze jó gasztroblogger-szokás szerint ritkán veszem elő ugyanazt a receptet kétszer (mondjuk ez nem is igaz, csak a férjek terjesztik, igenis vannak jól bevált darabok…).

Az igazi ok a kipróbálásra inkább az volt, hogy megláttam a GoodFoodban ezt a képet, és szinte mindegy is volt, mi a recept, tudtam, hogy ezt akarom! Amúgy is imádom a sötét nádcukor lágy, karamelles ízét és állagát, biztos voltam benne, hogy finom lesz a répás sütivel is.

Másik apropó volt a karácsonyi bazár gimis muffin-pultja, ahol a citromos-kókuszos-habos csodamellett ezt is megvásárolhatták a látogatók. többeknek kellett hosszasan bizonygatnom, hogy de ez bizony répából készült :-)

Répatorta

300 g finomliszt

2,5 tk sütőpor

2 tk fahéj

100 g sötét, lágy nádcukor (muscovado)

100 g világos nádcukor

4 tojás

250 ml olaj (egy kis citromos olíva nagyon jót tesz neki)

1 narancs reszelt héja

200 g reszelt sárgarépa

150 g mandula, megpirítva

150 g mazsola

Krém

250 g Philadelphia sajtkrém

75 g vaj

2 ek sötét nádcukor (muscovado)

2 ek golden syrup

Első lépésként összekevertem a lisztet, a sütőport,  a fahéjat és a cukrokat.

A tojásokat kicsit felvertem az olajjal és a narancshéjjal ( néhány keverés elég, csak hogy homogén legyen) majd belekevertem a reszelt répát. Ezután mentek bele a szárazanyagok, végül a mazsola és a dió is.

Ebből az adagból lett 12 muffin és egy kb. 14 centis kisebb torta. Egészben ez egy 22 centis forma adagja.

A tésztát a muffinpapírokba adagoltam és 150ºC-on megsütöttem – olyan 25-30 perc kellett neki, de tűpróba sose árt! (Az egész tortára 1 óra 25 perc a sütési idő)

A krémhez a hozzávalókat gépi habverővel jól összekevertem, krémesítettem. Habzsákból a kihűlt muffinok tetejére nyomtam – persze lehet még fokozni a dolgot marcipánrépákkal, nyulakkal :-)

Milyen a finom főzelék?

finomfozelek1

Úgylátszik Flat-Cattel megint egyszerre csattogott az agyunk kereke, mert pont aznap, amikor meghirdette a retrománia mozgalmat, az én konyhámban is egy igazi menzaklasszikus készült. A közétkeztetés karmaiból eleddig szerencsésen kimenekített gyermekeim néztek is nagy szemekkel, hogy mi a csuda az a finomfőzelék, és értik ők, hogy szerintem finom, na de mi a neve….?!

A dolog apropója a nagy adag paszternák volt, ami a konyhámba érkezett. Valamilyen szerencsés véletlenből kifolyólag a helyi piacon több néni is fantáziát lát ebben a nagyszerű zöldségben, úgyhogy egyre több asztalon bukkan fel (a csicsóka és a birsalma mellett) – én meg persze lelkesen vásárolom.

A felkockázott zöldségeket próbaképpen a Tefal párolómban készítettem el, s utána csak összeforraltam a keményítővel és liszttel elkevert folyadékkal. Feltétként snidlinges kukoricapehelybe forgatott csirkemellcsíkok kerültek mellé. Szerintem méltó volt a nevéhez!

Finomfőzelék

300 g mirelit zöldborsó

300 g paszternák

300 g sárgarépa

6 dl tej

2 dl alaplé

3 ek keményítő

3 ek liszt

egy nagy csokor petrezselyem

só, bors

A répát és a paszternákot megpucoltam, majd kis kockákra vagdostam fel.

A kétféle zöldséget a párolókosarakba szórtam, a gép aljába vizet töltöttem és 35 percre állítottam. 15 perc elteltével a borsót is hozzáöntöttem.

Mikor a kütyü diszkrét csipogással jelezte a zöldségek elkészültét, kimértem a tejet és az alaplevet, majd a keményítő-liszt keveréket alaposan eldolgoztam benne. Szerencsére a gépecske annyira okos, hogy addig szépen melegen tartja nekem a zöldségeket, de nem főzi tovább.

Szóval mikor ezzel megvoltam, a zöldségeket egy nagyobb lábasba öntöttem, hozzákerült a behabart folyadék s némi só és bors is. Így főztem néhány percig, amíg elérte a kellő sűrűséget. Ekkor egy jó nagy csokor felszecskázott petrezselyemmel koronáztam meg a művet és a csirkemellcsíkokkal tálaltam.

A Tefal és az Essence Főzőiskola támogatásával

Borscs – az oroszok már a spájzban vannak….

borscs

 

 

Valamelyik nap a nagyfiammal a kedvenc sorozatunk aktuális részét kénytelenek voltunk orosz alámondással (retro fíling – emlékeztek még a monoton alámondásos filmekre???) megtekinteni. Bizonyára csak véletlen egybeesés, hogy másnap pont egy orosz levest főztem. Vagy ez a tudatalatti működése?

Mindenesetre a leves annyira jó lett, hogy a Férj kérésére meg is örökítettük, s külön sikerélménynek könyvelem el, hogy a céklától rejtélyes módon irtózó lányocskám is egy jó nagy tányérral betermelt belőle.

Lúdanyó receptjét hangoltam át az ízlésünknek és a hűtőnknek megfelelően.

Borscs

kb. 500 g marhahús (nálam ez most maradék rostélyos darab volt, de a lábszár az ideális)

egy nagyobb darab levescsont – ez meg éppen egy mangalica-tarja csontja lett, de tulajdonképpen bármi megfelel

4-5 sárgarépa

2 paszternák (vagy fehérrépa)

3 kisebb cékla

egy fél fej káposzta

1 fej vöröshagyma

2 ek paradicsompüré

1 ek cukor

1 ek almaecet

2-3 babérlevél

só, bors

tejföl

Reggel korán odaraktam a nagyobb darabokra vágott húst és a csontot némi sóval egy nagy tál vízben főni. Ez akár néhány órát is elrotyoghat a tűzön. Mikor a hús már teljesen puha volt, elzártam alatta a lángot.

A hagymát felaprítottam, a céklát, a káposztát, a sárgarépát és a paszternákot hosszúkás, vékony csíkokra szabdaltam.

Egy lábosban olajat forrósítottam és rádobtam a hagymát. Illatosra pirítottam, majd ment hozzá a cékla is. Jól átforgattam, kicsi megsóztam, belekevertem a paradicsompürét, a cukrot és az ecetet, majd egy jó félórát fedő alatt pároltam. Ezután hozzátettem a felaprított zöldségeket és felöntöttem a leszűrt húslével. Szükség szerint sóztam és a babérlevéllel ízesítettem.

Így egyben rotyogtattam még vagy félórát, amíg a zöldségek is megpuhultak. Közben a megfőtt húst falatnyi kockákra vágtam és a végén néhány tekerés borssal egyetemben azt is a leveshez adtam.

Tálaláskor egy-egy nagy evőkanál tejfölt raktam minden adag tetejére.

Jó tartalmas, kiadós leves, nálunk almagombóc kísérte.

 

 

ceklaleves1

Kínai, tojásos sült tészta zöldségekkel

kinai_tojasos_teszta

Nagyon szeretem ezt a kínai ételt, mert hamar megvan és rendkívül jól variálható, alakítható – attól függően, mi van a hűtőben.  Az alap a tészta, a szójaszósz, a répa és a káposzta, emellé most sok újhagyma és némi medvehagymás tojás is került. A fűszerezésnél a gyömbér is eléggé megborult a kezemben – lehet, hogy éppen ezért ízlett annyira??

És ez az, amiért a böhöm nehéz öntöttvas wokomat is érdemes előszedni, egyrészt mert úgy sokkal többet tudok csinálni, másrészt a wokban egészen máshogy sülnek-főnek meg a zöldségek!

Kínai tojásos, zöldséges sült tészta

2 csokor újhagyma

2 nagy sárgarépa

egy kis fej káposzta

3 ek szezámolaj

2 ek hidegen sajtolt olaj

8-10 gerezd fokhagyma

kb. 35-40 dkg száraztészta (spagetti)

5 tojás

egy marék medvehagyma

egy marék sózott, pirított kesudió

5-6 ek sötét szójaszósz

1 ek nádcukor

½ kk szárított ázsiai citromfű

1 tk őrölt gyömbér

1 chillipaprika

A wokban megforrósítottam az olajokat és rászórtam az ujjnyi darabokra vágott újhagymát – a zöld részét se dobjuk ki, az is nagyon finom bele!. Jól átpirítottam, majd mehetett hozzá a végony szeletekre vágott sárgarépa és a laskára szelt káposzta is – szeretem ezeket nagyobb darabokra vágni és épp csak megpirítani, hogy ‘al dente’ maradjon.

Jól átforgattam ezt is, megsóztam és néhány percig sütöttem. Utána hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, a cukrot és a fűszereket is és így 1-2 percig pároltam.

Közben a tojásokat felütöttem, villával kikevertem, sóztam, borsoztam, a felcsíkozott medvehagymát belekevertem és bő, nagyon forró olajban megsütöttem. Így jó levegős, laza sült tojást kaptam, amit felcsíkoztam és a  kifőzött, lecsöpögtetett tésztával együtt a zöldségalapra dobtam. Jól összeforgattam az egészet, megszórtam a kimagozott chillivel és a kesudióval. Sóval, borssal igazítottam az ízeken, kicsit átpirítottam és már ehettük is.

Ír egytálétel magyarosítva – Szent patrik napjára

irish_stew1

“Legyen előtted mindig út,

Fújjon mindig hátad mögül a szél,

Az eső puhán essen földjeidre,

A nap melegen süsse arcodat,

s Amíg újra találkozunk,

Hordjon tenyerén az Isten.”

(ősi ír áldás)

Szent Patrik napja van, Írország védőszentjének ünnepe. S mivel  nemzeti növényük a lóhere (shamrock), ilyenkor nemcsak egy zöld ruhadarabbal emlékeznek meg az ünnepről az emberek, de a napokban rengeteg zöld sütemény tűnt fel az angolszász blogokon. Persze számos más ír nemzeti étel is készül ilyenkor a konyhákban, mint például  “soda bread” (élesztő nélküli kenyér szódabikarbónával és sütőporral), colcannon (zöldséges krumplipüré) vagy Irish stew, ami kb. olyasmi helyet foglal el a nemzeti ételek palettáján, mint nálunk a gulyásleves.

És ahogy mi a gulyáslevest, az írek is számtalan módon készítik el ezt az egytálételt. Eredetileg ürühúsból vagy esetleg bárányból készül ugyan, de gondoltam adok egy kis magyaros felhangot a dolognak így március 15 kapcsán, és mangalicacomb lett az alap. Egyszerű, nem túl macerás egytálétel és összesen egy lábast koszoltam össze főzés közben! Legközelebb Guiness sörrel turbózva is ki fogom próbálni!

A témával kapcsolatban remek történelmi összefoglalót találtam Km konyhájában.

Ír gulyás

800 g mangalica comb, kockára vágva

200 g felkockázott bacon

3 nagy fej hagyma, szeletekre vágva

3 ek olaj

3 nagyobb répa, nagyobb darabokra vágva

100 g gersli/árpagyöngy

6 közepes krumpli, nagyobb darabokra vágva

1 paszternák, nagyobb darabokra vágva

8-9 dl alaplé

3 gerezd fokhagyma

3 babérlevél

kakukkfű, só, bors

Egy olyan edényben, ami sütőben sütésre is alkalmas – megint az öntöttvas lábasomat üzemeltem be – olajat öntöttem és megpirítottam a szalonnakockákat, majd rádobtam a húst. Nagy lángon átsütöttem minden oldalát, majd kihalásztam a húsdarabokat.

A lábast visszatettem a tűzre és beletettem a hagymákat, a répát, a paszternákot és a fűszereket. Kb. 5 percig pároltam, majd visszatettem a húst és a szalonnát, beletettem az árpagyöngyöt, ráöntöttem az alaplét és felforraltam. Végezetül a tetejére szórtam a nagyobb darabokra vágott krumplit és lefedve mehetett is a sütőbe.

Másfél-két óra alatt tökéletes megpuhul. Hűlés közben az árpagyöngy hajlamos beszívni a levet, úgyhogy utólag érdemes valami folyadékot hozzáadni.

A tetejére apróra vágott újhagyma és a magyarosság erősítéseként felcsíkozott, frissen zsákmányolt medvehagyma került.

(alaprecept: GoodFood 2009/March)

Paszternák és Dosztojevszkij

sult_paszternak1

Ne aggódjon senki, nem tévedtetek el, nem az orosz irodalom kurzus következik. Csak felidéztem egy kedves apuka hozzászólását, aki kihallgatva, hogy paszternákról beszélgetünk az asszonykájával, egyből az orosz irodalom remekeire váltotta a témát.

Bár arra azért kíváncsi lennék, hogy a “Mi a paszternák?” kérdésre hányan jelölnék be a zöldség, illetve hányan az orosz író opciót.

Persze mindenkinek igaza lenne, hiszen Boris Paszternak leghíresebb művét, a Doktor Zsivágót szerintem mindenki ismeri – vagy legalábbis látta a filmet, Omar Shariff-fel a főszerepben.

A paszternák nevű zöldséghez már egy ideje oltahatatlan szerelem fűz, azóta mindig lapul néhány darab a hűtőm aljában. Sőt a minap elhatároztam, hogy amint itt a tavasz, sürgős paszternák-mag beszerző túrára indulok, hogy a kertemben is megteremjen ez a remek zöldség.

Mielőtt bárkinek előítéletei lennének az én drágámmal szemben, leszögezném, hogy a fehérrépára (petrezselyemgyökérre) csak és kizárólag külsőleg hasonlít, belső értékei azonban messze túlhaladják azt.

Először is van íze. Méghozzá édes, karakteres, függőséget okozó. Már krumplipürében is mesés volt, de sütőben sütve, fokhagymával, rozmaringgal, ahogy kicsit megkaramellizálódik a külseje, a belseje pedig lágyan, édesen krémes…. Na nem is fokozom tovább az izgalmakat, jöjjön a recept, melyet a januári GoodFoodban találtam és Jamie Oliver kezét dicséri.

Sütőben sült ropogós krumpli, répa és paszternák

1 kg krumpli, apróbb szemű

3-4 nagyobb paszternák

4 répa

1 fej fokhagyma

3-4 ágacska friss rozmaring

2 fej lilahagyma

2 ek libazsír/olívaolaj

só, bors

A zöldségeket megpucoltam, a krumplikat és a répákat félbevágtam, a paszernákokat elnegyedeltem.

A sütőt előmelegítettem 200 Cº-ra.

A félbevágott krumplikat forrásban lévő (!) sós vízbe dobtam, majd az újraforrástól számított 5 perc múlva a többi zöldséget is hozzátettem. Így együtt még 4 percig főztem, majd leszűrtem. Fontos, hogy ne főzzük túl a zöldségeket, a sütőben lesz még idejük puhulni.

Egy nagy tepsit – amiben egy rétegben elfér az összes zöldség – kikentem a zsírral, beletettem a gerezdekre szedett fokhagymát (hámozatlanul, tenyérrel kicsit megroppantva) és a leszedegetett rozmaringlevélkéket.

A szűrőből a tepsibe szedegettem először a répát és a paszternákot, majd a krumplit kicsit átrázogattam, hogy a felülete kicsit “borzas” legyen – ettől tud majd jó ropogósra sülni.

Ezután a krumplidarabokat és a negyedbe vágott hagymákat is a tepsibe tettem, és óvatosan átforgattam a zsiradékon. Sóztam, borsoztam, majd mehetett is a sütőbe 1 órára.

Sülés közben néha átforgattam, hogy mindenhol egyenletesen aranybarnára sülhessen.