Az idei első Gasztroblog-találkozóra készült ez a finomság – hogy tartsuk magunkat azon jó szokásunkhoz, hogy valamelyikünk mindig visz valami kenyérfélét. Orsi isteni meggyes trifle-t hozott (triffle már több is készült nálunk, citromos és málnás is) én pedig a nemzeti trikolor jegyében a Red Nose Day-re sütött linzereket szórtam meg pisztáciával és némi porcukorral. Nyilatkozni nem tudok milyen lett, mert egy darab sem maradt, viszont sikeresen megmentettem Vesta utolsó szelet répatortáját és ‘saját levében’ pikánsan ízesített camambert-jének egy darabját.
Külön köszönet Vestának a fotóért, mert itthon a sütőből egyből a kosaramba ugrottak a zsömlék és már indultunk is, nem volt időnk fotózásra. Viszont Orsi kocsijában igen érdekes illatanyag keletkezett 
A receptet egy böngészés alkalmával a Sass & Veracity című blogon találtam.
Hagymás-diós rozscipócska
2 kisebb hagyma, apróra vágva
½ bögre olívaolaj
2 bögre tej/rizstej
egy zacskó szárított élesztő (7 g)
¼ bögre langyos víz
1 ek méz
5,5 bögre liszt
1 bögre telses kiőrlésű rozsliszt
1 ek só
½ tk frissen őrölt bors
¾ bögre dió, szárazon megpirítva, durvára vágva
a tetejére
1 tojás
szezámmag/mák/ bármilyen olajos mag
A hagymát az olajon lassú tűzön puhára pároltam, majd aranybarnára karamellizáltam. Szűrővel leszűrtem, a felfogott hagymadarabokat félretettem, az olajba pedig beleöntöttem a tejet.
A langyos vízbe beletettem a mézet és az élesztőt, összekevertem és hagytam, hogy néhány perc alatt kicsit felhabosodjon.
A dagasztótálba tettem a kétfajta lisztet és sót, ráöntöttem a tejes-olajos keveréket, majd ment hozzá az élesztős folyadék is. Kidagasztottam a tésztát, majd lisztezett felületen elterítettem, rászórtam a diót és a pirított hagymát, majd félbehajtottam a tésztát és jól lenyomkodtam.
Alaposan átdagasztottam kézzel, szorgosan visszatömködve a folyamatosan kipotyogni akaró diódarabokat. Ez elég sziszifuszi munka, de megéri.
Végül visszaraktam a dagasztótálba és kelni hagytam.
Mikor kb. kétszeresére kelt (1.5-2 óra), megint a lisztezett konyhapultra borítottam, ököllel kicsit leütögettem és kétfelé szedtem a tésztát. Az egyik felet hengerré sodortam és 12 felé vágtam. Mindegyik adagból kis zsömlét formáztam a két tenyerem között és sütőpapíros tepsibe tettem őket kb. 5 cm-re egymástól.
Aztán ezt a tészta másik felével is megismételtem és letakarva megint kelni hagytam kb. 1,5-2 órát.
Közben a sütőt előmelegítettem 190 ºC-ra és az aljába egy vízzel teli edényt raktam.
Mikor a kis bucik kellőképpen megkeltek, lekentem őket tojással és megszórtam a magokkal. A forró sütőbe tolva 25-30 perc alatt sültek ki. Félidőben megcseréletem a két tepsit, hogy a felsőnek is szép színe legyen.
N.
És hogy milyen hagyományok kötődnek ehhez a naphoz Angolhonban? Az iskolákban és a kisebb közösségekben ilyenkor palacsinta-versenyt tartanak, amiről persze nekem mindjárt a Palacsintás király és Kökényszemű Katica jutott eszembe (van-e ki e mesét nem ismeri?). Azonban itt nem a mennyiség a lényeg, hanem egy bizonyos távolság minél gyorsabb megtétele – lehetőleg futva – és közben a palacsinta adott számú feldobása – és persze elkapása – a sütőedényben.
