Briós reggelire

brios

Nem először készült el ez a tészta a Szakácsok Könyvéből. A rengeteg tojásnak, vajnak  és az élesztőnek köszönhetően ellépesztően jó az állaga, laza, levegős, csöppet sem száraz. A családnak egyedül az alacsony cukortartalom miatt volt kifogása – valóban nem az a tipikus kalács jelleg, még nekem is kíván némi lekvárt/mézet magára.

Kugflóf  helyett egyszemélyes papírformákba adagoltam a tésztát (annyira ragadt, hogy formázásra esély sem volt, a hűtéshez meg türelmetlen voltam) és a tetejét nádcukorral szórtam le.

Briós (6 darab)

250 g liszt

6 g friss élesztő (vagy 3 g szárított)

30 g cukor

3 tojás

1 csapott tk só

200 g (sótlan) vaj

A lisztet a dagasztógép táljába szórtam, rámorzsoltam az élesztőt és a cukrot, majd a tojásokat egyesével hozzáütve dagasztani kezdtem. Mikor kezdett elválni az edény falától, hozzáadtam a vajat és a sót és alaposan beledolgoztattam a géppel – ez olyan 10-12 perc volt, ennyi idő alatt vált szép fényessé és kezdett elválni az edény falától.

Letakarva meleg helyen kelni hagytam 2-3 órát.

Lisztezett kézzel öklömnyi darabokat szaggattam a tésztából és a papírformákba helyeztem őket (a tészta állaga miatt szerintem muszáj valamiféle formában sütni), majd még egy szűk órát kelni hagytam. A tetejét sütés előtt leszórtam nádcukorral.

(ha esetleg valaki formázni szeretné, rakja be kicsit pihenni a hűtőbe)

180 ºC-ra előmelegített sütőben olyan 30 perc alatt sült szép aranybarnára.

Recept helyett – könyv-színház-muzsika 5 percben

kép forrása: pestiest.hu

Szeretek élményt adni ajándékba – remélem a köröttem élők is örülnek neki, mikor koncert-, vagy színházjegyet kapnak :-)

Nálunk már a gyerekek is tudják értékelni ezt – s hát valljuk be, egy 5 fős családnak színházba menni azért már komoly összegbe fáj. Mindig nagy fejtörést okoz viszont egy-egy jó darab kiválasztása – főleg gyerek fronton. Kifejezetten idegesít, ha gügyögnek és lebutítják a darabokat. Nem szeretem, ha igénytelen egy színház, szerintem igenis meg kell becsülni a gyerekeket, el kell őket varázsolni, hiszen belőlük lesznek majd a színházbajáró felnőttek.

A Bábszínház Rozi az égen című darabját viszont szívből ajánlom mindenkinek. Tasnádi István és Jeli Viktória darabjában a hatéves Rozi, elveszettnek hitt születésnapja kergetése közben egy lufi segítségével az égre kerül, ahol megismerkedik a csillagjegyekkel, sőt a Fekete lyukig is eljut. A bábok mesések, Tengely Gábor rendezése kellőképpen játékos és bravúros, a történet ötletes és rendkívül jól bánik a humorral is. Gyerekdaraboknál (filmeknél) mindig van egy tendencia, hogy a felőtteket akarják a viccekkel megcélozni (többnyire igen oda nem illő módon) itt ezt szerencsére nagyon jól kikerülték – mégis rég nevettem ennyit színdarabon. S amikor éppen nem, akkor a gyerekeim átszellemült, elvarázsolt arcában gyönyörködtem.

Külön izgalmas, hogy Rozi (az igazi, a szerzőpáros leánykája) a lányom osztálytársa – az ő születésnapi ajándéka volt anno ez a mese. Szerencsére nemrégiben könyv formában, kicsit kibővítve, részletesen is megjelent – Kun Fruzsina bájos rajzaival.

A teljesség igénye nélkül néhány színdarab, zene ami nekünk tetszett:

A padlás (kötelező darab)

A Holdbéli csónakos a Nemzetiben

Bárány Boldizsár a Radnótiban

CD-k

Hangzó Helikon – minden kötete gyönyörűség

Halász Judit opera CD-i (Varázsfuvola és Háry János)

Az álruhás sütőtök

sutotokos_sutemeny

Ez olyan tipikus gyerekkel-kiszúrós recept, mert van benne sütőtök bőven, mégis jó esetben nem vesz észre semmit a gyanútlan gyermek, s lelkesen tömi be a csokoládéval leplezett sütőtökös sütit.

Végre teljes lett a csaj-csapat: már van brownie, van blondie, s most megérkezett a kötelező vörös is – nevezzük talán ‘reddie’-nek – olyan kellemesen narancsos árnyalata van, mint Bree hajának a Született feleségekből.  És az állaga….. na az valami mesés!

Sütőtökös-csokis blondie (vagy inkább reddie :-) )

260 g liszt

fél kk fahéj

1 tk szódabikarbóna

¾ tk só

220 g sótlan! vaj

250 g nádcukor

1 tojás

egy vaníliarúd belseje

400 g sütőtökpüré*

kb. 150 g étcsoki-csepp (nekem egy része isteni karamelles tejcsoki volt)

* az egész sütőtököt megmostam és hosszában félbevágtam. A két fél tököt tepsibe fektettem, némi vajat, egy kanál nádcukrot és kevés fahéjat szórtam rá, majd sütőben puhára sütöttem. A puha sütőtökhúst – az üregben felgyülemlett lével együtt – aprítóban pépesítettem. (ez lényegesen több lesz, mint amennyi a recepthez kell, de elkanalaztuk hamar…)

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra. Egy kb. 20×35 centis tepsibe sütőpapírt vágtam.

Egy tálban összekevertem a lisztet, a fahéjat, a szódabikarbónát és a sót.

A vajat és a cukrot krémesre kevertem, beleütöttem a tojást, majd a sütőtökpürét is hozzáadtam. A sima krémhez kanalanként hozzáadagoltam a lisztes keveréket, s végül a csokoládé-cseppeket.

A masszát az előkészített tepsibe öntöttem és 35-40 percig sütöttem.

Martha Stewart receptje

Cukkinis lasagne – vega péntek

cukkini_lasagne

Gyors és pazar vega fogás, köszönjük a GoodFoodnak, amiben sosem csalódom. Még gyorsabb, ha nem magunk gyártjuk a tésztát, hanem bolti lasagne lapokból dolgozunk – mondjuk az bátran állíthatom, hogy a házi tésztának nincs párja.

Cukkinis lasagne

3 közepes cukkini, lereszelve

2 gerezd fokhagyma

olívaolaj

némi chili (akár el is hagyható)

250 g túró (a szárazabb fajta, vagy ricotta)

4-5 ek reszelt parmezán

500 ml sütőben sült paradicsomszósz vagy sima, sűrű paradicsomlé

só, bors

kb. 250 g lasagnetészta (a pontos mennyiséget nem tudom, én kb. két tojás és 200 g liszt keverékéből készített friss tésztát használtam hozzá)

A sütőt előmelegítettem.

Az olajon átfuttattam a fokhagymát, majd rádobtam a lereszelt cukkinit és nagy lángon átforgattam – nehogy túl sok vizet eresszen. Sóztam, borsoztam, a chilivel fűszerezte, a parmezán felével ízesítettem és a túrót hozzákevertem.

Egy jénaiba lerétegeztem (cukkinis szósz, paradicsom, tészta, cukkini, paradicsom, tészta, cukkini, paradicsom, tészta, paradicsom sormintával) majd a maradék sajttal megszórtam.

Sütőbe toltam és 25-30 percig süt.

St. Andreáék Napbora jól csúszott hozzá :-)

Gyors csokoládémousse – tojás és felhajtás nélkül

csokoladehab

Nigella receptjei közt találtam ezt a gyors csokoládéhabot. Nyáron csináltam már Felhőlányalapján pillecukros csokoládéfagyit – ez osztatlan sikert aratott, mert nemcsak rém egyszerű elkészíteni, de tényleg mesés állaga lesz. Még családom megrögzött csokifagyi-ellenes tagjai is vígan kanalazták.

A baj csak annyi vele, hogy stikában kell kiviteleznem a gyártást, mert a kicsik egyből leakadnak, hogy a becses pillecukor-ellátmányt képes vagyok elpazarolni – ráadásul tejszínes desszertbe miből ők nem is ehetnek. Kompenzálásképpen kénytelen leszek csinálni nekik egy adag házi-pillecukrot :-)

Gyors csokoládéhab (2 nagyobb, vagy 3 kisebb adag)

75 g pillecukor

25 g vaj

125 g étcsokoládé

30 ml forró víz

200 ml behűtött tejszín

1 vaníliarúd

A csokoládét, a vajat, a vanília kikapart belsejét és a pillecukrot lábosba tettem, a vizet ráöntöttem és nagyon pici lángon összeolvasztottam. Óvatosabbak (és türelmesebbek) csinálhatják gőz fölött is.

A hideg tejszínből kemény habot vertem, majd óvatosan a kihűlt csokikrémhez forgattam.

Két pohárba osztottam és picit behűtöttem. Nem érte meg a másnapot.

Csokoládé és szilva – egy kis lélekmelegítés

flognarde

Az elmúlt hetek esős, borús időjárásában mi is szolgálhatott volna vigaszul, mint némi csokoládés sütemény. Nemrégen fedeztem fel a Citrus and Candy nevű blogot, ahol már csak a képek nézegetésétől is jobb kedvre derülök. És méteres listám van a kijegyzetelt receptekből. Aki megnézte, biztosan egyetért velem: a fotók csodásak és végiggörgetve az oldalt a plusz két kiló garantált :-)

Általában nem szeretem a csokis-gyümölcsös édességeket, de a szilvás párosítás valahogy elég meggyőző volt. És valóban. A tészta – azaz nem is tészta, inkább egy csokoládékrém és puding között egyensúlyozó finomság – szépen harmonizál a karamelles, savanykás szilvával.

Csokoládés-szilvás flognarde (tejespite)

500g szilva (inkább keményebb, nem túl érett darabok)

30g vaj

2 ek nádcukor

a tejespitéhez

60g liszt

30g (cukrozatlan) kakaópor

110g nádcukor

70g olvasztott étcsokoládé

150 ml tej

150 ml tejszín

3 tojás

Előmelegítettem a sütőt 180 ºC-ra és kivajaztam 4 kicsi, 15 cm átmérőjű piteformát (persze lehet egy nagyban is csinálni).

Kis tűzön összeolvasztottam a vajat és a cukrot, majd a szeletekre vágott szilvát szolidan puhára pároltam benne – nem kell túlzásba vinni, mert könnyen szétesős lesz.

Egy nagyobb tálban összekevertem a lisztet, a kakaót és a cukrot. Egy másikban alaposan összekutyultam a tojásokat, a tejet, a tejszínt és az olvasztott csokoládét. A lisztes keveréket kanalanként a tejeshez adagolva kézi habverővel homogén masszát kevertem.

A kivajazott formákba kanalaztam a csokis masszát (elég csak félig, úgyis felemelkedik sütés közben) majd körben kiraktam a szilvaszeletekkel.

Olyan 30 percig sütöttem – a közepe még lágyan remegős volt, amikor kivettem.

Azon melegében is finom, de kihűlve, kis tejszínhabbal megkoronázva is el tudom képzelni.

Csicseriborsó spenóttal és paradicsommal

csicseriborso_recept

Íme az első recept az elkóborolt báránytól … 3 hónapja érkeztem meg Dubaiba és szinte az első napokban elkezdtem főzni, de sem a durván elsózott krumplipüré, sem a villanytűzhely lapján átmelegített, zöldséggel és sajttal töltött arab kenyér nem sorolható a ”blogravaló” kategóriába. A konyhám felszereltsége még mindig a nullával egyenértékű, de már tudom hol szerezzem be a hiányzó darabokat. Saját megrögzöttségemnek és ragaszkodásomnak köszönhetem csak, hogy a poggyászom harmada kapcsolatban volt a konyhával, úgy mint zöldséghámozó, új fakanalak, Tupperware tárolók, a késeim az élezőjükkel és egy teatojás, amit úgy besuvasztottam a bőröndömbe, hogy csak napokkal később leltem rá. Szakácskönyv is jött velem, bár azóta már itt is oszlopos vásárlója lettem néhány könyvesboltnak.

Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem eddigi ittlétem során a vásárlás tekintetében is. Épp tegnap ecseteltem a szüleimnek, hogy olyan dolgokat nem találok itt, amikről nem is feltételeztem, hogy problémát okozhatnak. Ilyen a sóska (se friss, se mirelit nincs), a savanyú káposzta (veszélyben a karácsonyi töltött káposzta), a kovászolni való uborka (kipróbáltam mással, de nem lett az igazi, hiába érlelődött cca. 45 fokban), a tv paprika (még nem ettem itt lecsót, ez nagyon fájó pont) és a csirkefarhát is ismeretlen fogalom, pedig micsoda húsleveseket főznék belőle. Ugyanakkor kilóra kapni az okrát, frissen áll a polcon a rambután, a licsi. Az alapanyagok bárhonnan érkezhetnek, a paradicsom holland, az alma chilei, a marhahús ausztrál. Úgy kell vadászni a helyi termékeket, például a dinnyét és a papayát Iránból, mert az az “igazi”. Ez eléggé megnehezíti az ember életét, főleg az enyémet, akit érdekel honnan van amit megfőzök. A vizet – természetesen – palackozva vesszük, de fogmosáshoz nyugodtan használható. Én az első napon véletlenül beleittam, de semmi bajom nem lett. Tulajdonképp tisztított, sótalanított tengervíz. A komolyabb gondot a hőfoka jelenti, mert nem folyik hideg víz a csapból, maximum kézmeleg. Talán ha jobban lehűl az idő, majd akkor, de egyelőre mikor öblítés után kiveszem a mosógépből a frissen mosott ruhákat, melegek.

A főzésre visszatérve, mostmár egy ideje én látom el a csapatot ebéddel a hét 3-4 napján. Eddig a jól bevált kedvencek vagy épp a rég nem evett magyaros fogások voltak napirenden, mostantól viszont jön a kísérletezés időszaka. Szerencsére igen befogadó a társaság, nem válogatnak, én pedig nem megyek túl messzire. Azokon a napokon pedig amikor rendelünk, én mindig a szomszédságunkban lévő indiai éttermet preferálom, ugyanis valami elképesztő finom és még annál is fűszeresebb fogásokat kínálnak. Annyit fűznék csupán hozzá, hogy ha eddig nem szerettem volna az indiai ételeket, most biztos a rabjává válnék.

Most pedig jöjjön a recept, ami a GoodFood honlapjáról származik és egycsapásra elbűvölt mindenkit, pedig igen egyszerű és gyors fogás. Sajnálatomra nincs olyan hely, ahol angol GoodFood-ot árulnak, pedig aki ismer tudja, hogy alaposan utánajárok annak, ami érdekel, mégsem jártam sikerrel. Azonban kárpótoltam magam Nigella új, Kitchen című könyvével és GoodFoodból van helyi (Middle East) és ausztrál változat is – nem túl jó egyik sem. Ez a recept igazi szekrényből és hűtőből előkapós alapanyagokat tartalmaz, ami nagyon jól jön egy rohanós napon, s ugyancsak mikor valami finomat szeretnénk enni.

Csicseriborsó spenóttal és paradicsommal (5 kiadós adag)

1 lilahagyma, felaprítva

2 gerezd fokhagyma, apróra vágva

1/2 ujjnyi gyömbér vagy 2 tk őrölt

1 chili, felaprítva

1 1/2 tk kurkuma

2 tk garam masala

2 tk őrölt római kömény

4 paradicsom, felkockázva

2 tk paradicsompüré

2 konzerv csicseriborsó vagy 40 dkg száraz (beáztatva 24 órával előbb)

25 dkg mirelit spenót vagy 4 nagy marék friss

2,5 dl kókusztej

1 ek olaj

só, frissen őrölt bors vagy fehérbors is lehet

1-2 tk nádcukor (ha szükséges, ez függ a paradicsomtól is)

A hagymát és a fokhagymát a felhevített olajon megdinsztelem, közben rádobom a paradicsomot is. Mikor már összeesett, befűszerezem a sóval, borssal, kurkumával, római köménnyel, garam masalával, a chilivel és a gyömbérrel, majd hozzáadom a paradicsompürét. Egy pár percet főzöm együtt az alapot, majd hozzádobom a csicseriborsót és adok nekik újabb pár percet, majd végül itt jön a spenót, ha mirelit. Ha friss, akkor a csicseriborsóval együtt adom az ételhez. Újabb pár percet adok nekik, majd megkóstolom, belekeverem a kókusztejet és ekkor adom hozzá a cukrot, ha szükséges és igazítok az ízeken. Én elég sokat “igazítottam”, mert majdnem megdupláztam a fűszerek egy részét az eredeti recepthez képest. Persze az anyaghányadon is változtattam, mert kevésnek tűnt – igazam is volt. Végül kihűlve dobozba tettem és ezt ettük ebédre másnap, pirított arab laposkenyérrel – a pita tökéletesen megfelel erre a célra.

O.