Kókusztejes-medvehagymás spenót magkenyérrel

 

spenot_kokusztejes

Sajnos engem is elért a candida gomba :-(. Ezért egy igen szigorú diétába kezdtem –  se cukor, se élesztő,  se ‘sokminden’. Kisebbik fiam rendkívül sajnál: “szegény anya, nem ehet semmit” a nagy meg szomorúan konstatálja, hogy innentől kezdve nekik is mennyire rossz soruk lesz  – hisz egy darabig lényegesen kevesebb finomság készül majd.

(Azért emiatt olyan nagyon nem kell aggódni, hisz Férj mostanság talán többet süt, mint én.)

Igyekszem azért ízletes ennivalókat készíteni magamnak, eddig egész jól bírom, inkább lelkileg nehéz, mikor ott ülünk öten az asztalnál és én csak a kis zöldségeimet/gabonáimat rágcsálom.

Ez a kókusztejes spenót viszont elképesztően jól sikerült, akár mindennap szívesen megenném. Megjegyzem, mindenképpen ajánlom a friss spenót használatát, abból egészen más, sokkal ízesebb étel kerekedett.

A kísérőként kipróbált magkenyérről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Már hónapok óta kuksolt a könyvjelzőim közt, az alkalomra várva, aztán amikor vegasztrománia is posztolta, be is szereztem a hozzávalókat. A végső lökést azonban a diéta elkezdése adta, hisz hagyományos kenyeret nem fogyaszthatok (csak nézek szomorúan, mikor kiveszem a frissen sült kovászos kenyeret a sütőből.) Szerencsére azonban én szeretem az ilyen magos “gezemicéket”, és pirítva tényleg nagyon finom.

Kókusztejes spenót

500 g friss spenót, megpucolva (vagy 350 g fagyasztott)

2 gerezd fokhagyma

kb. 1 dl sűrű kókusztej

egy marék medvehagyma

kókuszzsír

A kókuszzsíron megfutattam az apróra vágott fokhagymát, rádobtam a megpucolt, jól átmosott spenótleveleket és puhára pároltam. Mikor nagyjából elfőtt a leve, ráöntöttem a kókusztejet, rászórtam a felaprított medvehagymát, kicsit turmixoltam rajta és már kész is volt.

Magkenyér

(1 csésze = 250 ml)

135 g napraforgómag

70 g lenmag

20 g szezámmag

65 g hámozott mandula

2 ek mák (nem darált)

145 g  zabpehely

2 ek chia (azték zsálya mag)

4 ek psyllium útifű maghéj

1 tk só

3 ek olvasztott kókuszzsír

375 ml víz

 A magokat, a zabpelyhet és a sót összekevertem egy tálban. Az olvasztott kókuszzsírt felöntöttem a vízzel, összekutyultam a száraz hozzávalókkal és sütőpapírral bélelt szögletes kenyérformába nyomkodtam. Hagytam állni 1-2 órát, ezalatt teljesen összeállt a massza. Előmelegített sütőben 180 °C-on  25 percig sütöttem, majd kiborítottam a formából, és a rácson sütöttem tovább még olyan 30 percet, 200ºC-on, amíg a magok kissé megpirultak a tetején.

Laikus körben is nagy sikert aratott – az mondjuk vicces volt, amikor a fiam szalonnával, kolbásszal ette 🙂

Eredetileg itt.

Spenót-túró-cheddar

spenóto_1007

Hát ez sem egy túlszofisztikált étel, megint csak a “keverjük-össze-süssük-meg” jegyében készült – ellenben elég finom lett. Férj szerint ugyan kéne alá egy tésztaréteg (mondjuk ez a ropogós pite), dúsíthatnánk kevés szalonnával, és a spenót tulajdonképpen ki is maradhatna belőle…

Ezen kifogások ellenére azért hirtelen a felét mindjárt betoltuk kint a naplementében egy üveg Siller kíséretében :-)

Sült spenót cheddarral és túróval

500 g túró

3 tojás

3 ek liszt

3 ek vaj

200 g cheddar, felkockázva

450 g fagyasztott spenót

2 gerezd fokhagyma

A spenótot késsel kicsit összevágtam,  a két fokhagymát hozzányomtam,az összes többi hozzávalót beleborogattam és egy villával összekevertem. megsóztam és borsot is daráltam rá bőven.

Egy mélyebb sütőtálba simítottam és előmelegített sütőben 180 ºC-on egy órát sütöttem.

Melegen is finom, de ha lehet másnap, hidegen még jobb volt.

Ötlet innen, fokhagymával dúsítva (mert az a spenóthoz mindig kell, ugye.)

Egy(b)esült királyság – csirke, spenót, feta

fasirozott_feta_spenot

Most kivételesen nem álcázás kedvéért került a fasírtba a spenót – egyszerűen megkívántam – de végül két legyet ütöttem egy csapásra. A gyermekeim szervezetébe juttattam  – minimális ellenállással – némi spenótot. Eleinte furcsállva nézték, mi kerül a tányérra, de az íze végül meggyőzte őket. A nagyfiam egyenesen nehezményezte, hogy hús is került bele, ő egy ideig abban a boldog tudatban ette, hogy valami príma vega fogást sikerült kiötölnöm. Úgyhogy esetlegesen hús álcázására is alkalmas :-)

(Talán ha friss spenótból készül, akkor nem oszlik el ennyire a “zöldség”, ellenben nem is ad tréfálkozásra okot…)

Spenótos-fetás egybesült fasírt

600 g csirkecomb filé, darálva

1 hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

200 g spenót (fagyasztott)

só, bors

görög fűszerkeverék (az enyémet egy görög boltban vettem, fogalmam sincs mi van benne :-) )

100 g feta sajt

1 tojás

100 g zsemlemorzsa

A hagymákat kevés olajon megpirítottam és átforgattam rajta a kiengedett spenótot. A darált húst fűszereztem, majd összekevertem a spenóttal, a tojással és a zsemlemorzsával.

Sütőpapírral bélelt formába simítottam  a massza felét, rámorzsoltam a feta sajtot, majd a hús másik felét is rápakoltam. Kevés olívaolajjal megspricceltem és előmelegített sütőben 180 ºC-on úgy 45-50 percet sütöttem.

Csicseriborsó spenóttal és paradicsommal

csicseriborso_recept

Íme az első recept az elkóborolt báránytól … 3 hónapja érkeztem meg Dubaiba és szinte az első napokban elkezdtem főzni, de sem a durván elsózott krumplipüré, sem a villanytűzhely lapján átmelegített, zöldséggel és sajttal töltött arab kenyér nem sorolható a ”blogravaló” kategóriába. A konyhám felszereltsége még mindig a nullával egyenértékű, de már tudom hol szerezzem be a hiányzó darabokat. Saját megrögzöttségemnek és ragaszkodásomnak köszönhetem csak, hogy a poggyászom harmada kapcsolatban volt a konyhával, úgy mint zöldséghámozó, új fakanalak, Tupperware tárolók, a késeim az élezőjükkel és egy teatojás, amit úgy besuvasztottam a bőröndömbe, hogy csak napokkal később leltem rá. Szakácskönyv is jött velem, bár azóta már itt is oszlopos vásárlója lettem néhány könyvesboltnak.

Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem eddigi ittlétem során a vásárlás tekintetében is. Épp tegnap ecseteltem a szüleimnek, hogy olyan dolgokat nem találok itt, amikről nem is feltételeztem, hogy problémát okozhatnak. Ilyen a sóska (se friss, se mirelit nincs), a savanyú káposzta (veszélyben a karácsonyi töltött káposzta), a kovászolni való uborka (kipróbáltam mással, de nem lett az igazi, hiába érlelődött cca. 45 fokban), a tv paprika (még nem ettem itt lecsót, ez nagyon fájó pont) és a csirkefarhát is ismeretlen fogalom, pedig micsoda húsleveseket főznék belőle. Ugyanakkor kilóra kapni az okrát, frissen áll a polcon a rambután, a licsi. Az alapanyagok bárhonnan érkezhetnek, a paradicsom holland, az alma chilei, a marhahús ausztrál. Úgy kell vadászni a helyi termékeket, például a dinnyét és a papayát Iránból, mert az az “igazi”. Ez eléggé megnehezíti az ember életét, főleg az enyémet, akit érdekel honnan van amit megfőzök. A vizet – természetesen – palackozva vesszük, de fogmosáshoz nyugodtan használható. Én az első napon véletlenül beleittam, de semmi bajom nem lett. Tulajdonképp tisztított, sótalanított tengervíz. A komolyabb gondot a hőfoka jelenti, mert nem folyik hideg víz a csapból, maximum kézmeleg. Talán ha jobban lehűl az idő, majd akkor, de egyelőre mikor öblítés után kiveszem a mosógépből a frissen mosott ruhákat, melegek.

A főzésre visszatérve, mostmár egy ideje én látom el a csapatot ebéddel a hét 3-4 napján. Eddig a jól bevált kedvencek vagy épp a rég nem evett magyaros fogások voltak napirenden, mostantól viszont jön a kísérletezés időszaka. Szerencsére igen befogadó a társaság, nem válogatnak, én pedig nem megyek túl messzire. Azokon a napokon pedig amikor rendelünk, én mindig a szomszédságunkban lévő indiai éttermet preferálom, ugyanis valami elképesztő finom és még annál is fűszeresebb fogásokat kínálnak. Annyit fűznék csupán hozzá, hogy ha eddig nem szerettem volna az indiai ételeket, most biztos a rabjává válnék.

Most pedig jöjjön a recept, ami a GoodFood honlapjáról származik és egycsapásra elbűvölt mindenkit, pedig igen egyszerű és gyors fogás. Sajnálatomra nincs olyan hely, ahol angol GoodFood-ot árulnak, pedig aki ismer tudja, hogy alaposan utánajárok annak, ami érdekel, mégsem jártam sikerrel. Azonban kárpótoltam magam Nigella új, Kitchen című könyvével és GoodFoodból van helyi (Middle East) és ausztrál változat is – nem túl jó egyik sem. Ez a recept igazi szekrényből és hűtőből előkapós alapanyagokat tartalmaz, ami nagyon jól jön egy rohanós napon, s ugyancsak mikor valami finomat szeretnénk enni.

Csicseriborsó spenóttal és paradicsommal (5 kiadós adag)

1 lilahagyma, felaprítva

2 gerezd fokhagyma, apróra vágva

1/2 ujjnyi gyömbér vagy 2 tk őrölt

1 chili, felaprítva

1 1/2 tk kurkuma

2 tk garam masala

2 tk őrölt római kömény

4 paradicsom, felkockázva

2 tk paradicsompüré

2 konzerv csicseriborsó vagy 40 dkg száraz (beáztatva 24 órával előbb)

25 dkg mirelit spenót vagy 4 nagy marék friss

2,5 dl kókusztej

1 ek olaj

só, frissen őrölt bors vagy fehérbors is lehet

1-2 tk nádcukor (ha szükséges, ez függ a paradicsomtól is)

A hagymát és a fokhagymát a felhevített olajon megdinsztelem, közben rádobom a paradicsomot is. Mikor már összeesett, befűszerezem a sóval, borssal, kurkumával, római köménnyel, garam masalával, a chilivel és a gyömbérrel, majd hozzáadom a paradicsompürét. Egy pár percet főzöm együtt az alapot, majd hozzádobom a csicseriborsót és adok nekik újabb pár percet, majd végül itt jön a spenót, ha mirelit. Ha friss, akkor a csicseriborsóval együtt adom az ételhez. Újabb pár percet adok nekik, majd megkóstolom, belekeverem a kókusztejet és ekkor adom hozzá a cukrot, ha szükséges és igazítok az ízeken. Én elég sokat “igazítottam”, mert majdnem megdupláztam a fűszerek egy részét az eredeti recepthez képest. Persze az anyaghányadon is változtattam, mert kevésnek tűnt – igazam is volt. Végül kihűlve dobozba tettem és ezt ettük ebédre másnap, pirított arab laposkenyérrel – a pita tökéletesen megfelel erre a célra.

O.

Húsvéti lábjegyzet – spenótos, medvehagymás, főtt sonkás pite ropogós tésztakéregben

husveti_pite

Bolond idő, esős-napos tavasz,
kertben, gomblukban kis, szines virágok,
az Április egy szerelmes kamasz,
telisóhajtja széllel a világot

Belülről úgy feszítik már a gondok,
hogy kikapcsolja nadrágján a gombot,
s könnyít magán ezüst sliccét kitárván:
ragyog az égen szépívű szivárvány”

Varró Dániel

Gondolom nem állok egyedül a problémával – mi legyen a maradék főtt sonkával? Hála Férj hathatós közreműködésének, idén is isteni házi sonka került az asztalra, de azért a kapacitásunk véges.

Ez a pite (vagy sznobul quiche) a maradékhasznosítás elvét szem előtt tartva készült, de a polentával és cheddarral ropogóssá és ízessé tett tészta már többször bizonyított.

A töltelékbe a főtt sonkán kívül került persze medvehagyma, aztán némi spenót, ricotta, joghurt és tojás. A tetejére pedig kéksajt, ami remekül harmonizált a töltelékben lévő diódarabokkal.

Spenótos-medvehagymás húsvét utáni pite

125 g finomliszt

50 g teljeskiőrlésű liszt

75 g finom polenta/kukoricadara

140 g hideg vaj

50 g reszelt Cheddar

a töltelékhez

200 g ricotta/túró

3 tojás

1 csomag újhagyma, felkarikázva (zöldjével együtt)

kb. 150 g főtt füstölt sonka, felkockázva

2 nagy marék medvehagyma, csíkokra vágva

2 dl tejszín

1 dl joghurt

kb. 200 g mirelit spenót, felengedve

3 gerezd fokhagyma, apróra vágva

2 marék dió, durvára vágva

50-100 g kéksajt

A tésztához a liszteket és a polentát aprítógépbe raktam, a hideg vajat összekockázva hozzádobtam és néhány gombnyomással morzsásra dolgoztam. Beleütöttem a tojást és addig kevertem, amíg a tészta teljesen összeállt egy gombóccá (szükség esetén pici hideg vizet lehet hozzátenni). Folpackba csomagolva pihentettem a hűtőben legalább egy órát.

Közben összeállítottam a tölteléket. Az összes hozzávalót (kivéve a kéksajtot)egy nagy tálba tettem és jó alaposan összeforgattam. Sóztam, borsoztam.

A kellően lehűlt tésztát kinyújtottam és egy 26-cm átmérőjű, cakkos szélű piteformába nyomkodtam – úgy hogy pereme is legyen. A tölteléket ráöntöttem és 180 ºC-ra előmelegített sütőben 30-35 percig sütöttem.

Így magában is klassz vacsora, de egy laza salátával akár ebédként is megállja a helyét.

Főszerepben – spenótos, diós palacsinta 2. rész

kep_i

A tegnapi nap a palacsinta bűvöletében telt, a bársonyos zöldségkrémlevest pestos csigákkal tálaltam, a főfogás pedig ez a diós-spenótos palacsintarakottas volt, amit még egy régi Nők Lapjában találtam (Lajos Mari recept) – csupán némileg a hűtőm tartalmához kellett igazítani.

Spenótos-diós palacsinta

8 db palacsinta

a töltelékhez:

1 kg friss spenót, vagy 35 dkg mirelit

1 vöröshagyma

50 g dió, durvára vágva

30 g fenyőmag

50 g vaj

1 dl tejszín

2 gerezd fokhagyma

50 g reszelt sajt (nálam érett gouda és fokhagymás juhsajt)

1 tojás

só, bors

őrölt szerecsendió

az öntethez:

10 g vaj

1 púpos ek liszt

3,5 dl tej

1 tojássárgája

20 g reszelt sajt

só, bors

A töltelékhez először is lecsöpögtettem a kiolvasztott spenótot. Ha frisset használok, azt kevés vízben néhány perc alatt megfőzöm, majd alapos kinyomkodás után apróra vágom.

A vajat megmelegítettem, megpirítottam rajta az apróra vágott diót és a fenyőmagot, majd a hagymakockákat is hozzáadtam. Rövid kevergetés után mehetett bele a kinyomkodott spenót és a tejszín is, kicsit beforraltam, sóval, borssal, szerecsendióval fűszereztem, majd félretéve hagytam kihűlni az illatos keveréket.

Ha már kellőképpen lehűlt, belekevertem a reszelt sajtot, a tojást és a fokhagymát.

Az öntethez a vajat megmelegítettem és világosra pirítottam rajta a lisztet. Csomómentesre kevertem a tejjel, sóval, borssal ízesítettem és kis lángon egy hígabb besamelt főztem belőle. A végén a tojássárgát és a reszelt sajtot is belekevertem.

A palacsintákba elosztottam a tölteléket és szorosan feltekertem őket. Félbevágva – vágott felükkel fölfelé – tűzállótálba rendeztem, és rétegenként meglocsoltam az öntettel. A végén a tetejére is locsoltam belőle, így ment az előmelegített sütőbe.

220ºC-on 25-30 percig – pirulásig – sült.

Folyt. köv. holnap, a desszerttel, ami görög joghurtos amerikai palacsinta volt áfonyaöntettel.