Csokoládé és szilva – egy kis lélekmelegítés

flognarde

Az elmúlt hetek esős, borús időjárásában mi is szolgálhatott volna vigaszul, mint némi csokoládés sütemény. Nemrégen fedeztem fel a Citrus and Candy nevű blogot, ahol már csak a képek nézegetésétől is jobb kedvre derülök. És méteres listám van a kijegyzetelt receptekből. Aki megnézte, biztosan egyetért velem: a fotók csodásak és végiggörgetve az oldalt a plusz két kiló garantált :-)

Általában nem szeretem a csokis-gyümölcsös édességeket, de a szilvás párosítás valahogy elég meggyőző volt. És valóban. A tészta – azaz nem is tészta, inkább egy csokoládékrém és puding között egyensúlyozó finomság – szépen harmonizál a karamelles, savanykás szilvával.

Csokoládés-szilvás flognarde (tejespite)

500g szilva (inkább keményebb, nem túl érett darabok)

30g vaj

2 ek nádcukor

a tejespitéhez

60g liszt

30g (cukrozatlan) kakaópor

110g nádcukor

70g olvasztott étcsokoládé

150 ml tej

150 ml tejszín

3 tojás

Előmelegítettem a sütőt 180 ºC-ra és kivajaztam 4 kicsi, 15 cm átmérőjű piteformát (persze lehet egy nagyban is csinálni).

Kis tűzön összeolvasztottam a vajat és a cukrot, majd a szeletekre vágott szilvát szolidan puhára pároltam benne – nem kell túlzásba vinni, mert könnyen szétesős lesz.

Egy nagyobb tálban összekevertem a lisztet, a kakaót és a cukrot. Egy másikban alaposan összekutyultam a tojásokat, a tejet, a tejszínt és az olvasztott csokoládét. A lisztes keveréket kanalanként a tejeshez adagolva kézi habverővel homogén masszát kevertem.

A kivajazott formákba kanalaztam a csokis masszát (elég csak félig, úgyis felemelkedik sütés közben) majd körben kiraktam a szilvaszeletekkel.

Olyan 30 percig sütöttem – a közepe még lágyan remegős volt, amikor kivettem.

Azon melegében is finom, de kihűlve, kis tejszínhabbal megkoronázva is el tudom képzelni.

Még egy szülinapi torta – csajosra hangolva

parfetorta“Mekkora a rumli a hajnali utcán!
Még lumpol az éj, a nyakunkba kacag.
Most túlad végre sok hajdani cuccán,
kidobálja, mi limlom és ócska kacat.
Lepotyognak az égről a csillagok, ajjaj!
Látnád, ha kinyitnád most szemedet,
hogy narancssárga ruhát vesz a hajnal,
s felsöpri – nahát – az ezüst szemetet.

(Varró Dani: Maszat-hegyi naptár – Augusztus)

Hihetetlen, hogy megint eltelt egy nyár. Júniusban mindig nagy tervekkel telve ugrunk neki a két és fél hónapnak, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy már megint itt az iskolakezdés. Ráadásul idén a legkisebbik gyermekem is menthetlenül az iskolapadba kerül – újra elmúlt egy korszak.

Szóval csupa izgalommal, teremfestéssel, folyosótakarítással, ismerkedéssel telt az elmúlt időszak. S a képek között nézelődve vettem észre, hogy a 9 éves lánykám szülinapi tortája még fel sem került ide. Fagyitortát rendelt a drága, úgyhogy idejekorán nekiálltam a rétegek elkészítésének. A tejallergia miatt alapvetően gyümölcssörbetekben gondolkodtam, így került bele egy adag mentás sárgabarack, egy adag bogyósgyümölcs (ribizli, málna, egres) és egy szilva, plusz egy réteg vegán csokoládéfagylalt.

A tetejét egy szintén tej és tojásmentes keksszel díszítettem – a nyújtása, kiszúrása egy rémálom volt, de az íze annyira fantasztikus, hogy minden macerát megér!

A többi díszítés az ünnepeltre lett bízva, marcipán helyett műanyagfigura, (BIO!)gumimaci és rendkívül ízléses gyöngycukorka került még rá.

Ropogós, mézes kekszek (vegán)

170 g sótlan vaj/tejmentes biomargarin

125 g teljeskiőrlésű liszt

125 g fehérliszt

150 g nádcukor

2 ek méz

1/4 bögre narancslé (én ehelyett 3-4 ek házi bazsalikoszörpöt használtam)

1 vaníliarúd kikapart belseje

fél teáskanál sütőpor

3/4 tk só

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd folpackba csomagolva a hűtőbe tettem pihenni.

Lisztezett felületen kinyújtottam, formákra szaggattam és előmelegített (180 ºC) sütőben 15 percig sütöttem. Az első adagról persze elfeledkeztem, jó sötétbarnára sült, de érdekes módon nem lett égett, és nekem ez ízlett legjobban :-) Mikor megkóstoltam, rögtön elővettem a maradék tésztát a hűtőből (mert olyan ideges lettem attól, hogy szakad-ragad, hogy elraktam későbbre) és azzal is megküzdöttem.

Nagymama krémes szilváslepénye

szilvas_kremes_lepeny

Úgylátszik bennem maradt ez a baltonfüredi fíling, mert a GoodFoodok lapozgatása helyett előszedtem a nagyim által rámhagyományozott recepteskönyvet – stílszerűen ‘Nagyanyáink sütötték’ a címe. Klasszikus oldschool receptgyűjtemény, megbarnult lapokon, ömlesztve, képek nélkül. De nemcsak a képeket, hanem mindenféle sütés-technikai információkat is nélkülöz – mint például a tepsi mérete, a sütő hőfoka, vagy egyáltalán a sütés hossza. Ilyeneket ír, hogylassan sütjük megkizsírozott tepsibe tesszük és megsütjük, lassú tűznél szárítjuk, amennyit felvesz, stb.. Emlékszem, a nagyim is mindig így érzésre sütött. És vannak dolgok, amiket én is így csinálok, csak a blog miatt szoktam méricskélni, mert tudom milyen utálatos, mikor megkérdezek valakit egy receptről és csak rébuszokban beszél.

Mivel éppen szilva volt itthon, egy krémes szilváslepényt készítettem, kicsit átvariálva a receptet. Meglepő módon a kelt-tészta alap másnap sokkal finomabb volt, a krémtől egészen linzeresre puhult.

Krémes szilvás lepény

a kelt tésztához:

60 dkg liszt

2 dkg élesztő

1 dl langyos tej

6 dkg nádcukor

csipet só

1 tojás

5 dkg darált dió

5 dkg puha vaj

50 dkg magozott szilva és ringló vegyesen

a tetejére:

1 dl tejszín

1 tojás

2 tojássárgája

4-5 ek nádcukor

némi fahéj és vanília

A kelt tészta hozzávalóiból (a szilvát kivéve) lágy tésztát dagasztottam (én raktam bele most egy kis teljeskiőrlésű rozslisztet is, ezért picivel több tejre volt szükség) majd meleg helyen kelni hagytam.

A sütőt előmelegítettem 190ºC-ra és egy 35×35 centis tepsit sütőpapírral kibéleltem. A megkelt tésztát lisztezett felületen kinyújtottam és úgy raktam a tepsibe, hogy 1-2 centis pereme legyen körben. A megmosott, feldarabolt szilvát rászórtam és az előmelegített sütőbe toltam. Olyan 35 perc elteltével a tejszínes keveréket is ráöntöttem és így sütöttem még 20 percet.

Kihűlve szeleteltem, de nekem igazán másnap ízlett.

Csicsókás-szilvalekváros papucs

csicsokas_sutemeny

Andrea barátnőm zengedezett bizonyos biopiaci csicsókás süteményről, majd emlékeit felidézve reprodukálta a finomságot és a recepttel együtt néhány kóstolnivaló darabot is rámhagyományozott. Bevallom nem adtam belőle senkinek.

És most végre egyszerre volt itthon csicsókám és szilvalekvárom, sőt egy ravioli-gyártó készséget is beszereztem, úgyhogy persze muszáj volt nekem is kipróbálnom. Az eredmény megosztotta a családot – a gyerekeknek egyáltalán nem ízlett, viszont legnagyobb meglepetésemre Férj rögtön csatlakozott hozzám a rajongói táborba.

Az összeállítás meglehetősen egyszerű és a csicsókától meg a dióolajtól kap egy egészen különleges ízt, amit a cukor nélkül főzött, igazi, sűrű szilvalekvár tökéletesen kiegészít. Akár reggelire is tökéletes.

Csicsókás-szilvalekváros papucs

200 g csicsóka lereszelve (nagyon apróra)

150 g finomliszt

175 g rozsliszt

1 tojás

50 g dióolaj

2 ek nádcukor

csipet só

1 kk szódabikarbóna

A csicsókát egészen kis lyukú reszelőn (ál-Microplane) lereszeltem, majd összekevertem a többi hozzávalóval. A liszt mennyisége csak körülbelüli, mert menet közben is szórtam még hozzá, lényeg, hogy jól lehessen nyújtani.

Szóval alaposan lisztezett felületen kinyújtottam, a ravioli-készítővel köröket vágtam belőle (egy pogácsaszaggató is megteszi), egy-egy kávéskanálnyi szilvalekvárt tettem a közepébe és összenyomtam. Ha nincs ilyen célszerszámunk, egyszerűen nyomkodjuk össze a tészta széleit.

180 ºC-on 25 percig sütöttem.