Hej rozmaring, rozmaring….

rozmaringos_kreker

Folytatódik a rozmaring-őrület. Persze ez a tészta olyannyira joker-szerű, hogy szinte bármilyen ízesítést elbír. Néhány perc munkával van egy nagy tál sós ropogtatnivalónk, ami még csak nyomokban sem tartalmaz ízfokozókat, és egyéb természetellenes agyagokat.

200 g liszt

1 tk só

pici cukor

2 ek finomra vágott rozmaring

2 ek olívaolaj

hideg víz (kb. 1 dl)

A lisztet, sót, rozmaringot összekevertem, hozzáadtam az olajat és annyi hideg vízzel amennyit felvett, rugalmas tésztát gyúrtam. Ne legyen túl ragacsos, de azért álljon össze állagra olyan lesz mint amikor friss tojásos tésztát csinálunk.

Mikor összeállt négyfelé szedtem, és téglalap alakúra formáztam.  Tésztagyártó gépen kellő vékonyságúra nyújtottam – ez nekem a 6-os fokozat volt. A vékony lapokat kisebb négyzetekre – illetve ami éppen sikerült – vágtam és sütőpapírra rakosgattam.

Közben előmelegítettem a sütőt a sütőlapokkal együtt 220ºC-ra,

A tésztákat a sütőpapírral együtt a forró tepsibe ügyeskedtem és két menetben néhány perc alatt készre sütöttem. Nem érdemes messzire menni a sütőtől mert hamar odaég :-)

A receptet itt találtam.

A férj kiegészítése:

A Kedvesem megbízott, hogy találjak ki valami címet ehhez a bejegyzéshez. Mint ahogyan az látszik, nálunk most a rozmaring került a slágerlisták élére.

Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogyan a fagyok elmúltával nekiesünk a tujáknak és a virágoknak, hogy a helyükre rozmaring kerüljön. :-)

Na de visszatérve a slágerlistához. Ismerek egy népdalt, amelytől ez a poszt a címet kölcsönözte. Gondoltam beillesztek egy Youtube videót, ha már egyszer úgyis utalok rá. A böngészés közepette akadtam rá ezekre a srácokra, akik egy “picit” eljátszadoztak ezzel a dallal. Bevallom engem ámulatba ejtettek.

Remélem, hogy rövid időn belül lesz szerencsénk megnézni őket élőben is.

Egy édes, egy sós: fűszeres diófélék

fuszeres_magok

Múltkoriban zaklatott  a Nagy valami fűszeres mogyoróval, ami állítólag nagyon finom. De mikor az orra alá dugtam az összetevőket leíró papírdarabot, mindjárt leolvadt az arcáról a mosoly. Abban viszont egyetértek, hogy időnként az embernek sürgősen valami sós rágcsát kell kerítenie, filmnézéshez, olvasáshoz vagy a netes barangoláshoz. Ehhez jó ötlet a fűszeres diófélék keveréke például – hihetetlen, mennyivel jobbak megpirítva – és jön még majd egy elképesztően egyszerű kréker is.

A fűszerezés persze szabadon változtatható, az enyémbe most rozmaring került – meglepő, mi? – mellé narancshéj és jófajta tengeri só. Nagygyerek tetszését is elnyerte, csak a diókat pöckölte módszeresen arrébb, amit viszont egyáltalán nem bántam, mert szerintem meg az volt a legfinomabb.

Fűszeres diófélék

5 bögrényi vegyes dióféle (nálam dió, törökmogyoró, kesudió és földimogyoró)

2 tk tengeri só (fleur de sel)

1 ek friss rozmaring, apróra vágva

2-3 ek olívaolaj

1 bionarancs reszelt héja

A dióféléket összekevertem, az olívával és a fűszerekkel alaposan összeforgattam, majd sütőpapíros tepsibe öntöttem.

Előmelegített sütőben 180ºC-on aranybarnára sütöttem.

Egyszerű, nem?

Baguette reloaded: dió-rozs-rozmaring

bagett1

Hétvégén újabb baguette-ek készültek, persze mint az utóbbi napokban mindenbe, így ebbe is került némi friss rozmaring. Mellette a pirított dió és a rozsliszt adott karakteres ízt a kenyérnek.

Diós-rozmaringos-rozsos baguette

250 g rozsliszt

250 g kenyérliszt

100 g pirított dióbél, durvára vágva

1 kk friss rozmaringlevél, felaprítva

kb. 300-350 ml víz

30 g friss élesztő

A hozzávalókból tésztát dagasztottam – a vizet apránként adagolva hozzá. Akkor jó, amikor szépen elválik a dagasztótál falától és összeáll.

Meleg helyen másfél órát kelesztettem.

3 egyforma részre szedtem, átgyúrtam és vékony baguette formákat gyurmáztam belőlük. A tetejét éles késsel bevágtam és a formában hagytam kelni még egy jó órát.

200ºC-ra előmelegített sütőbe toltam, vízzel megspricceltem és 30-35 perc alatt készre

Tökéletesített baguette

baguette

Tudom, sznobság, de már régóta vágytam egy bagettsütő formára. Azóta, mióta a Fűszeresbeszerzett egyet. És lám, a Jézuska meghallgatta a kívánságomat és küldött egyet (biztos mert jó voltam…), köszönöm itt is a futárnak :-)

És igen, számít a forma. Gyönyörű kerek lett, alul pöttyös, a héja egységesen ropogós, belül lyukacsos…. mmmmm. Kell ennél több? Némi jófata vaj és kész is a vacsora. Vagy a reggeli. Vagy uzsonna.

A recept a jól bevált “jeges” – Peter Reinharttól.

764 g kenyérliszt

16 g só

5,5 g szárított élesztő

550 g jeges víz (egy nagy kancsó hideg vízbe szórtam bele egy jégkockatartónyi jeget)

A hozzávalókat tálba öntöttem, bedagasztottam majd letakarva egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap reggel elővettem és hagytam, hogy szobahőmérsékleten szépen megkeljen – ehhez akár 4-5 órára is szükség lehet.

A megkelt tésztát 4 részre osztottam és csinos kis bagetteket formáztam belőle (ehhez egy hasznos video itt), hármat  a sütőforma mélyedéseibe raktam (igazából 500 g lisztből dagasztott tészta fér el benne) a maradékot tepsiben sütöttem. a tetejét bemetszettem és  a pulton még egy jó félórát pihentettem.

A 250ºC-ra előmelegített sütőbe toltam, vízzel megspricceltem. 15 perc múlva levettem a hőfokot 200ºC-ra és még 10-15 percig hagytam sülni.

Quiche Lorraine – kis paradicsom

quiche_lorraine

Rájöttem, hogy nagyon szeretem ezeket a piteformában sült dolgokat. Lehet édes, sós, mindegy. Jól variálható, gyors, praktikus, s akár még tízóraira is elszállítható.

Mikor a múlt héten hozott Férj ezekből az imádnivaló pici paradicsomokból, rögtön megjelent előttem, hogy egy ilyen tejszínes-szalonnás lepénybe fogom őket dobálni. Persze ki kellett várnom a soromat, mire sikerült a gyerekbanda elől egy maréknyit eldugdosnom a hűtő hátuljába. Így megy ez – mindig nagyobb vonzereje van annak, amit kifejezetten valami céllal veszek….

Szóval kutatómunkaként A Francia Konyha című könyvet lapoztam, s végül az ebben található receptet használtam fel – de igazán csak ihletadóként, mert mind a tészta, mind a töltelék apró változtatásokon ment át. A tésztához a már jól bevált kukoricadarás alapot használtam, és a töltelék arányain is változtattam – s persze díszítőelemként a mini-paradicsomok is belekerültek.

Quiche Lorraine

egy adag omlós tészta

a töltelékhez:

2 dl tejszín

3 tojás

200 g húsos szalonna

egy marék apró koktélparadicsom

só, bors

A szalonnát kisebb kockákra vágtam és pici olajon ropogósra sütöttem.

A tejszínt összekevertem a tojással, sóztam, borsoztam (finoman, mert a szalonna is többnyire elég sós) majd a ropogós szalonnakockákat is belekevertem.

A tésztát piteformába nyújtottam, ráöntöttem a tölteléket, beledobáltam a paradicsomokat, majd előmelegített sütőben (180ºC) 35 percig sütöttem. Ekkor visszavettem  a hőfokot 165ºC-ra és még 20 percig így hagytam a sütőben.

Print

Sajtos-hagymás rudak

sajtos_hagymas_rud

Na akkor az édesség-dömping után jöjjön valami “sósság” is. Egészen véletlenszerűen a Dr. Oetker élesztőkhöz csomagolt receptes reklámanyagon találtam ezt a finomságot és már egy ideje a pulton várta, hogy végre tiszta legyen a terep (értsd: ne legyen itthon a család tejérzékeny fele). A múlt héten aztán el is készült, nagyon finom lett a pirított hagymától és a sok cheddar sajttól (ezért külön köszönet Millie-nek)

Sajtos-hagymás rudak

a tésztához:

375 g liszt

1 tasak élesztő (7g)

1 kk só (nekem egy picivel több kívánkozott bele)

75 g puha vaj

100 g reszelt cheddar sajt – vagy gouda, vagy más karakteresebb típus

50 ml joghurt

150 ml langyos tej

a tetejére:

100 ml joghurt

100 g pirított hagyma (nekem ez olyan 3 nagyobb fejből jött ki)

50 g reszelt cheddar sajt

A lisztet az élesztővel elkevertem, hozzáadtam a többi hozzávalót sima tésztát dagasztottam belőle – én egy kicsit lágynak éreztem, úgyhogy még raktam hozzá némi lisztet.

Letakarva, meleg helyen duplájára kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra és kikészítettem két nagyobb tepsit, sütőpapírral bélelve.

A megkelt tésztát átgyúrtam és kb. 30×40 centis lappá nyújtottam. Megkentem a joghurttal, megszórtam a pirított hagymával és a sajttal. A tésztalapot hosszában kettévágtam, majd az így nyert lapokból 1-1,5 cm széles csíkokat vágtam. Mielőtt a tepsibe raktam volna, mindegyiken tekertem egyet a tengelye körül.

Szerencsi lepcsánka

lepcsanka

Vagy lapcsánka, vagy tócsni, vagy lehetne még a krumplislepény nevét sorolni hosszan. Én is régóta csinálom a reszelt krumpli-tojás-hagyma-liszt kombinációt (nyáron még gyakrabban cukkinivel) de Szerencsen egy egészen másfajta verzióval találkoztam.

Évek óta mindig egy csodálatos, izgalmas, szórakoztató és iszonyatosan fárasztó hetet töltünk a gyerekekkel ebben a borsodi városban a Kolompos együttes családi táborában. Ami egyébként hatalmas móka, mert nemcsak a gyerekek érzik magukat fergetegesen, de 10 napig mi is egyfajta burokban élünk (tavaly még Michael Jackson halála is csak napok múlva jutott el  hozzám). Nappal a gyerekekkel gyöngyöt fűzünk, kardot faragunk, varrogatunk, aztán este (vagyis inkább éjszaka) beindul a felnőtt mulatság, finom pálinkákkal, hegyaljai borokkal, szalonnával, hagymával – meg persze az elmaradhatatlan éjszakai focival..

Idén a Szerencsi Kollégium csapata is kitett magáért, Anci nénivel az élen, aki az allergiás gyerekeknek még tej-, és tojásmentes lángost és kürtöskalácsot is produkált. Ami pedig már szinte a védjegyévé vált, az a lepcsánka. Nincs is annál jobb, mint a téli táboridéző hétvégén a mínusz fokok röpködése közepedte egy jó forralt bor, egy szelet grillezett tarja és néhány forró  lepcsánka, amit Anci néni rendíthetetlenül, órákon keresztül süt nekünk.

Na és amiben más ez (legalábbis számomra), az a sok tojás és a szóda, amitől kicsit palacsintajellege lesz, és sokkal könyebb, mint amit én szoktam csinálni. Érdemes kipróbálni!

Lepcsánka (5-6 személyes adag)

500 g krumpli, egészen finomra reszelve

100 g vöröshagyma, apróra vágva

50 g fokhagyma, apróra vágva

350 g liszt

egy csokor petrezselyem, apróra vágva

só, bors

4-5 tojás (mérettől függ)

szódavíz

A lereszelt krumplit a többi hozzávalóval összekevertem, majd annyi szódavízzel nyomtam fel, hogy aránylag híg, palacsintatésztához hasonló állagú masszát kapjak (nem mértem, de 2-3 dl biztosan ment bele).

Forró olajba kisebb merőkanálnyi adagokat öntve (sülés közben szétterül és megnő) kisütöttem a lepénykéket. A fokhagymás tejföl kötelező kísérője!!!