Ennivaló kategória bejegyzései

A műanyag nélküli gumicukor

Közzétéve Szerző:
Válasz

gumi_cukor

A tegnapi rejtélyes kép megfejtése következik, illetve csak a recept, mert Beatbull már kitalálta miből is készült a vörös festékkel átitatott porrongynak látszó dolog – sőt, mostanában épp nála is készült már egy hasonló finomság.

Ha jól emlékszem Soma Mamagésa mondta egyszer, hogy a gumicukor és a kerti műanyagszék összetétele csak egy-két dologban tér el egymástól. Abszolút egyet tudtam vele érteni, az egyik legműanyagabb dolog, ami kapható. A gyerekek meg persze imádják.

Ez a gyümölcsből készült “gumicukor” viszont remek alternatíva, nem macerás elkészíteni és még finom is.

A recept A River Cottage ‘Preserves’ című könyvéből származik, amit a múltkori rebarbara-mártás sikere után muszáj volt megszereznem.

Szeder-almabőr – aka “gumicukor”

500 g szeder

500 g savanykás nyári alma

1 citrom leve

150 g cukor/méz

A sütőt előmelegítettem légkeveréses 60 ºC-ra. Egy nagyobb (35×35) és egy kisebb (25×25) tepsit kibéleltem sütőpapírral és nagyon vékonyan kiolajoztam.

Az almát meghámoztam, kiemeltem a magházát és felkockáztam. A szederrel együtt egy lábasba pakoltam és a citromlével meg a cukorral együtt főzni kezdtem. Kb. 20-25 perc múlva már kellőképpen pempős állagot ért el.

Ekkor átpaszíroztam és a sűrű pürét  az előkészített tepsikbe simítottam – igyekezve, hogy nagyjából egyforma vastagságban terüljön el mindenhol. (Mondjuk már ezen a ponton annyira finom volt a dolog, hogy majdnem áldozatul esett a túlzott kóstolgatásnak)

A tepsiket a sütőbe toltam és kb. 10-12 órát szárítottam.

Innentől kezdve tetszés szerint felhasználható, hajtogatható, tekerhető, vágható.

A lehetőségek száma végtelen, bármilyen gyümölcsből, tetszőleges fűszerezéssel elkészíthető. Akár sósan is: alma és paradicsom keverékéből, zellersóval ízesítve.

A gyerekek imádni fogják! (Khm,  a felnőttek is)

Déli saláta

Közzétéve Szerző:
Válasz

deli_salata

Megérkezett a legújabb (augusztusi) GoodFood, tele jobbnál jobb receptekkel. Orsi először egy dinnyés salátát próbált ki, nekem pedig ez a kukoricás-babos-avokádós saláta nyerte el leginkább a tetszésemet. A hozzávalók és az ízesítés is Amerika déli államait idézi, ezért is választottam hozzá egy jó kis déli zenét – szerintem az elmúlt évek legütősebb főcímzenéje és klipje (a sorozat már nem annyira jó, de a jó kis ízes déli akcentus nekem nagyon bejön).

Az elkészítése nem vesz többet igénybe 10 percnél és még önállóan is megállja a helyét az asztalon. Mi grillezett kéksajtos gombával kísértük.

Kukoricás-babos-avokádós saláta

2 cső főtt kukorica

egy doboz vörösbab konzerv (eredetileg feketebab), lecsöpögtetve

1 érett avokádó, falatnyi darabokra vágva

4-5 szál újhagyma, felkarikázva

200 g koktélparadicsom, félbevágva

100 g kecskesajt/feta

az öntethez:

1 tk őrölt római kömény

1 ek Tabasco szósz

2 lime leve és reszelt héja

1 ek balzsamecet

2 ek olívaolaj

1 tk nádcukor

A kukoricacsövekről levágtam a szemeket, majd összekevertem a többi zöldséggel. Az öntethez valókat a Flavor Shakerembe öntöttem (egy kisebb, csavaros tetejű befőttesüveg is megteszi) és jól összeráztam. A salátára öntve alaposan összeforgattam és már tálaltam is.

deli_salata_2

Keleti ízek – fahéjas csirkemell tésztaágyon

Közzétéve Szerző:
Válasz

levelesteszta_fahej_csirke

Akár Vesta előételes VKF fordulóján is megállta volna a helyét ez a leveles tésztán tálalt  keletiesen fűszerezett csirkeragu.

Egy tavalyi GoodFood  (augusztusi szám) lapozgatása közben bukkantam rá és ami megragadott, az a formája volt – helyes kis háromszögre hajtogatott tészták, középen a fűszeres csirekeraguval. Na ez a formázás ami nekem nem sikerült. A helyes kis tészta-háromszögek sülés közben kirúgták magukat és szépen visszarendeződtek kör alakúra. A végeredményen mondjuk nem rontott, a lányomnak 6 darabot sikerült belőle vacsorára bepusztítani.

Fűszeres csirkés tésztakorongok

3 ek olívaolaj

3 nagy fej hagyma, felkockázva

1 nagy csirkemell, apró darabkákra vágva

3 tk fenyőmag/napraforgómag

1 tk őrölt fahéj

½tk őrölt szegfűbors

1½ tk sumac*, vagy 1 ek citromlé

2 tekercs Tante Fanny levelestészta (persze másmilyen is jó)

kevés liszt

*A sumac (szumák) közkedvelt török fűszer, melyet egy szömörcefélékhez tartozó növényből állítanak elő. Kellemesen savanykás, pikáns gyümölcsös íze van.

Először is a ragut készítettem el. Ehhez az olívaolajon 10-15 perc alatt enyhén karamellizáltam a hagymát. A csirkedarabokat is rádobva még vagy 5 percig így együtt kevergettem, aztán mehetett bele a mag és a fűszerek – na meg persze némi só és bors. Kis ideig még összeforraltam, amíg nagyjából az összes folyadék elpárolgott alóla.

Amíg a ragu kicsit meghűlt, előmelegítettem a sütőt 200 ºC-ra.

A leveles tésztát lisztezett munkalapra helyeztem és egy kb. 8-10 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval körökre szabdaltam. Mindegyik közepére egy evőkanálnyi ragut tettem és igyekeztem háromszög alakúra hajtogatni. Hozzáteszem az ízéből mit sem von le a forma, hagyhatjuk nyugodtan köralakúra is.

A tésztát lekentem egy kevés olívaolajjal, majd az előmelegített sütőben 20 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Akinek így magában túl száraz, esetleg fokhagymás joghurttal/tejföllel megcsurgathatja.

Az igazán ötperces kenyér

Közzétéve Szerző:
Válasz

kenyer_ir

 

Azthiszem a legtöbb embert a vele járó macera riasztja el a házi kenyérsütéstől. Pedig a  munka bőven megéri a fáradságot. Nincs ahhoz fogható, amikor a frissen sülő kenyér illata bejárja a házat. Annál jobb már csak a konyhapultnál állva stikában elrágcsálni a még meleg kenyér ropogós sarkát.

Alapvetően ezt a kenyeret sütöm rendszerességgel, de persze időről időre kipróbálok valami újat. Az írek élesztő nélküli “soda bread”-je régóta a listámon szerepelt, s most épp “buttermilk” is volt hozzá itthon. Ez tulajdonképpen az a tejtermék, amit mi író néven ismerünk – és mostanában a Sparban elég rendeszeresen látok is.

Ha esetleg mégsem lenne otthon, helyettesíthetjük joghurttal, vagy megfelelő mennyiségű tejjel, melyben 1 evőkanálnyi citromlevet keverünk és egy ideig állni hagyjuk – simán a tej nem elég, mivel nincs meg az a savtartalma, mellyel a szódabikarbóna reakcióba tud lépni.

Szóval a kenyér összeállítása nem több 5 percnél, és 45 perc múlva egy friss, ropogós, illatos kenyeret tehetünk le a család elé az asztalra.

Természetesen nem lesz olyan állagú, mint egy kovászos kenyér, de kategórájában egy nagyon klassz textúrájú darab lett, ami hirtelen jött vendégek esetére is bevethető. Nekem nagyon ízlett, főleg simán egy kis vajjal megkenve, de a zöldsajttal is jóbarátok voltak.

Ír szódás kenyér

450 g liszt

1 tk só

¾ tk szódabikarbóna

400 ml író (buttermilk)

A sütőt előmelegítettem 230 ºC-ra.

A lisztet, a szódabikarbónát és a sót egy nagyobb tálba mértem és ráöntöttem a folyadékot. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam a téstrát – ha túl ragacsos, még egy kis lisztet hozzá lehet adni.

Végül kerek gömböcöt formáztam belőle, a tetejét éles késsel bevágtam és sütőpapírral bélelt tepsiben már mehetett is a sütőbe.

15 perc elteltével lejjebb vettem a hőfokot 200 ºC-ra és még 30 percig sütöttem. A megsült kenyeret rácsra téve hűtöttem ki – de bevallom alig bírtam kivárni, hogy végre megkóstolhassam.

Sós-vajkaramellás fagylalt

Közzétéve Szerző:
Válasz

 

David Lebovitz azt állította a a blogján, hogy ez a karamellfagyi a világon a legjobb. És ki vagyok én, hogy ne higyjek neki, aki már oly sokszor bizonyított a konyhámban.

És persze már megint érdemes volt. Minden egyes falat egy élmény ebből a fagyiból. Tisztelettel megkérek mindenkit, hogy próbálja ki, mert nagyon-nagyon-nagyon jó.

Már az a tudat is boldogsággal tölt el, hogy lapul még egy fél doboz a mélyhűtőmben :-)

Sós-vajkaramellás fagylalt

a karamell-pralinéhoz (belekeverni)

100 g cukor (23 ft)

¾ tk jó minőségű tengeri só (fleur de sel, Maldon)

a fagyihoz:

500 ml zsíros tej (3,5%) (120 ft)

300 g cukor (70 ft)

60 g vaj (100 ft)

½ tk só

250 ml tejszín (Cserpes a legjobb) (300 ft )

5 tojássárgája (150 ft)

egy kevés vaníliaőrlemény

Mint az árakon is látszik, cirka 800 forintért miénk lehet a világ legjobb karamellfagyija – miért is vennénk dobozos boltit?????

Először is a belekeverendő karamellt késztítettem el. Ehhez a 100 g cukrot egy lábasba öntöttem és kis lángon melegíteni kezdtem. Nem nagyon piszkáltam, hagytam, hogy magától beinduljon a karamellizálódás. Közben kikészítettem magam mellé egy sütőpapírt, amit vékonyan lekentem valami semleges ízű olajjal

Amikor jónak ítéltem a karamellt – ez egy bizonyos lélektani pillanat, amikor még éppen nem égett oda – beleszórtam a sót és azon nyomban a sütőpapírra öntöttem, s próbáltam minél vékonyabb rétegben elteríteni.

Aztán ezt félre is tettem, amíg a fagyialapot elkészítettem.

Ehhez a 300 g cukrot egy edényben karamellizálni kezdtem. Megint megvártam azt a bizonyos pontot, lehúztam a tűzről, s gyorsan beleszórtam a sót és a vajat is hozzátettem. Közben persze vadul kevertem, s próbáltam elkerülni a forró cukordarabokat, amik kispricceltek.

Miután ezt nagyobb égési sérülések nélkül megúsztam, hozzáöntöttem a tejet és a tejszínt is. Ekkor kicsit ijesztően megkeményedik a karamell, de aggodalomra semmi ok, kis lángon szépen össze kell olvasztani az egészet. Eközben a tojások sárgáját a vaníliával enyhén felvertem. A meleg karamelles tejből egy keveset óvatosan ráöntöttem és alaposan elkevertem, majd hozzáöntöttem a többi folyadékhoz.

Visszatettem a tűzre és kis lángon sűrű krémet főztem belőle. Ennek semmi más trükkje nincsen, csak az, hogy ott kell álllni mellette és folyamatosan kevergetni. Nincs mese, ezt a 10 percet rá kell szánnunk – az eredmény viszont mindenért kárpótolni fog, ígérem :-)

Ha kellően besűrűsödött, átöntöttem egy hideg tálba, hogy mihamarabb kihűljön majd a hűtőben is töltött némi időt.

Végül a fagyigép gondjaira bíztam.

Az elején készített karamellt nagyon apró darabkákra tördeltem (mozsár, nyújtófa…) és a végén a majdnem kész fagyiba szórtam.

Más nem is volt hátra, csak hogy hátradőljek és élvezzem munkám gyümölcsét. Komolyan mondom, minden egyes falat belőle egy komplett ízorgia. egyszerűen tökéletes!

 

A folyékony saláta

Közzétéve Szerző:
Válasz

gazpacho

Őszintén szólva az ilyen meleg napokon nemcsak főzni nincs kedvem, hanem úgy alapvetően is csak takarékos üzemmódban működöm. Magam miatt ellennék salátán napokig, de a gyerekek (na meg a ház ura) legalább napi egyszer főtt ételt követelnek.

Persze egy tisztességes gasztroblogger igyekszik kicselezni a családját és legalább látszólag korrekt ebédet feltálalni.  Például leves címszóval összeturmixol dolgokat. Még szerencse, hogy a spanyolok nevet is adtak neki: Gazpacho.

Az autentikus paradicsomon, uborkán, hagymaféléken, paprikán és kenyéren kívül került bele egy avokádó is (nehogy tönkremenjen) és egy csomag petrezselyem (‘baja nem lehet tőle’ alapon). Egyik sem vált a kárára.

Gazpacho

6 paradicsom

4 uborka

1 sárga paprika

2 kis fej lilahagyma

1 avokádó

1 csokor petrezselyem

3 gerezd fokhagyma

1 szelet kenyér

2 dl paradicsomlé

víz

olívaolaj

citromlé

nádukor, só, bors

jégkocka

A paradicsomokat meghámoztam – az eljárás: felül keresztben bevágtam és leforráztam, így egyszerűen lejön a héja – és negyedekbe vágva kiszedtem a magjait.

Az uborkát meghámoztam és a paprikával meg a hagymákkal együtt felkockáztam.

A zölségeket a turmixgépbe zúdítottam, ment hozzá az avokádó húsa, a kenyér cafatokra tépkedett belseje, a fűszerek, az olaj, a citromlé, a paradicsomlé és kb. 1 dl víz – a folyadék mennyiségén ki-ki ízlése szerint igazíthat.

Innen már csak egy gombnyomásra volt az ebéd. Galuska helyett jégkockákat tettem bele (a gyerekeimek persze ez tetszett legjobban) és egy apróra vágott uborkával valamint néhány csepp Tabascóval tálaltam.