Induljon a fagyiszezon – elsőnek egy fahéjas

fahejas_fagyi

Edit barátnőmtől kaptam ajándékba egy egész dobozkányi valódi fahéjat – egyenesen Ciprusról. Tűnődtem egy darabig, mibe kéne használni belőle, de ahogy a nap kisütött, egyértelmű volt, hogy itt az ideje munkába állítani végre a fagyigépet.

És ha fagyi, akkor persze David Lebovitz könyve is előkerült, benne egy remek fahéjas fagylalt recepttel. A különlegessége abban rejlik, hogy a fahéjdarabokat csak jó alaposan kiáztatjuk/főzzük a tejes-tejszínes keverékben. Így végeredménynek egy vaníliafagyinak látszó finomságot kapunk, ám az íze sokkal erősebb, összetettebb és aromásabb lesz, mintha őrölt fűszert használtunk volna.

A maradék tojásfehérjékből pedig porcukorral felverve remek kis habcsók-tálkák süthetők, ami a tálaláshoz is jól jön – és a gyerekek is szeretik.

A jó fagyialapnak pedig mindössze két titka van:

  • a jó minőségű alapanyag: én most a Csikós András féle, nem homogénezett, 3,5%-os tejet és szintén tőle származó tejszínt használtam
  • a másik pedig a folyamatos, kitartó keverés, így szép homogén, sűrű krémet kapunk (és nem rántottát) érdemes rászánni azt a 10 percet.

Régebbi fagylaltokat itt találhattok.

Fahéjas fagylalt

500 ml tej

250 ml tejszín

150 g nádcukor

egy csipet só

kb. 10 darab fahéj rúd, összetörve

5 tojássárgája

A tejet, tejszínt, cukrot, sót és a fahéjdarabokat egy lábasba tettem, forrpontig melegítettem, majd a tűzről lehúzva, letakarva állni hagytam.

Egy-másfél óra elteltével kihalásztam belőle a fahéjdarabokat, majd visszatettem a tűzhelyre melegedni. Közben a tojássárgákat kézi habverővel alaposan összekevertem. A meleg tejszínes keveréket nagyon lassan, apránként, folyamatos keverés mellett a tojáshoz öntöttem.

Így az egészet visszarakva a tűzre (a lehető legkisebb lángon – óvatosabbak gőz felett is csinálhatják) folyamatos kevergetés mellett sűrű krémet főztem belőle. A legjobb célszerszám ehhez tapasztalataim szerint egy szilikonos spatula, ezzel folyamatosan le lehet szedni az edény oldaláról és aljáról a sűrűbb részeket. Tényleg fontos a kis láng, az odafigyelés és a szüntelen keverés.

Amikor elérte a kellő állagot, egy másik edénybe öntöttem át, esetleg ezt lehet hideg /jeges vízbe tenni, hogy leálljon a melegedési folymat. Trükkös dolog ez, mert ha csak simán levesszük a tűzről, a kis szemtelen még akkor is képes rántotta jelleget ölteni. Tehát menjünk elébe és hűtsük le időben.

Miután szobahőmérsékletre hűlt, még a hűtőben is pihent egy éjszakát, utána mehetett is a fagyigépbe.

Kávéba is isteni!

A zenét pedig egy – immár 20 éve a kedvencemmé vált zenekar szolgáltatja, akik még mindig tudnak valamit:

Sós-vajkaramellás fagylalt

 

David Lebovitz azt állította a a blogján, hogy ez a karamellfagyi a világon a legjobb. És ki vagyok én, hogy ne higyjek neki, aki már oly sokszor bizonyított a konyhámban.

És persze már megint érdemes volt. Minden egyes falat egy élmény ebből a fagyiból. Tisztelettel megkérek mindenkit, hogy próbálja ki, mert nagyon-nagyon-nagyon jó.

Már az a tudat is boldogsággal tölt el, hogy lapul még egy fél doboz a mélyhűtőmben :-)

Sós-vajkaramellás fagylalt

a karamell-pralinéhoz (belekeverni)

100 g cukor (23 ft)

¾ tk jó minőségű tengeri só (fleur de sel, Maldon)

a fagyihoz:

500 ml zsíros tej (3,5%) (120 ft)

300 g cukor (70 ft)

60 g vaj (100 ft)

½ tk só

250 ml tejszín (Cserpes a legjobb) (300 ft )

5 tojássárgája (150 ft)

egy kevés vaníliaőrlemény

Mint az árakon is látszik, cirka 800 forintért miénk lehet a világ legjobb karamellfagyija – miért is vennénk dobozos boltit?????

Először is a belekeverendő karamellt késztítettem el. Ehhez a 100 g cukrot egy lábasba öntöttem és kis lángon melegíteni kezdtem. Nem nagyon piszkáltam, hagytam, hogy magától beinduljon a karamellizálódás. Közben kikészítettem magam mellé egy sütőpapírt, amit vékonyan lekentem valami semleges ízű olajjal

Amikor jónak ítéltem a karamellt – ez egy bizonyos lélektani pillanat, amikor még éppen nem égett oda – beleszórtam a sót és azon nyomban a sütőpapírra öntöttem, s próbáltam minél vékonyabb rétegben elteríteni.

Aztán ezt félre is tettem, amíg a fagyialapot elkészítettem.

Ehhez a 300 g cukrot egy edényben karamellizálni kezdtem. Megint megvártam azt a bizonyos pontot, lehúztam a tűzről, s gyorsan beleszórtam a sót és a vajat is hozzátettem. Közben persze vadul kevertem, s próbáltam elkerülni a forró cukordarabokat, amik kispricceltek.

Miután ezt nagyobb égési sérülések nélkül megúsztam, hozzáöntöttem a tejet és a tejszínt is. Ekkor kicsit ijesztően megkeményedik a karamell, de aggodalomra semmi ok, kis lángon szépen össze kell olvasztani az egészet. Eközben a tojások sárgáját a vaníliával enyhén felvertem. A meleg karamelles tejből egy keveset óvatosan ráöntöttem és alaposan elkevertem, majd hozzáöntöttem a többi folyadékhoz.

Visszatettem a tűzre és kis lángon sűrű krémet főztem belőle. Ennek semmi más trükkje nincsen, csak az, hogy ott kell álllni mellette és folyamatosan kevergetni. Nincs mese, ezt a 10 percet rá kell szánnunk – az eredmény viszont mindenért kárpótolni fog, ígérem :-)

Ha kellően besűrűsödött, átöntöttem egy hideg tálba, hogy mihamarabb kihűljön majd a hűtőben is töltött némi időt.

Végül a fagyigép gondjaira bíztam.

Az elején készített karamellt nagyon apró darabkákra tördeltem (mozsár, nyújtófa…) és a végén a majdnem kész fagyiba szórtam.

Más nem is volt hátra, csak hogy hátradőljek és élvezzem munkám gyümölcsét. Komolyan mondom, minden egyes falat belőle egy komplett ízorgia. egyszerűen tökéletes!

 

A narancs és a szecsuáni bors találkozása

sarga_fagyi

Hol máshol, mint egy fagylaltban. Az elkövető megint Lebovitz, a párosítás pedig tökéletes. Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a recept.

Narancsos, szecsuáni borsos fagylalt

10 g szecsuáni bors, durvára törve

375 ml tej

375 ml tejszín

200 g cukor

4 narancs

6 tojássárgája

A tejet és a tejszínt megmelegítettem, majd beleszórtam az összetört borsot. A tűzről lehúzva állni hagytam és belereszeltem a narancsok héját is.

1-2 óra pihenő után megint elkezdtem melegíteni. Közben a tojások sárgáit kikevertem a cukorral, majd nagyon óvatosan, sűrűn kevergetve hozzácsurgattam a borsos-narancsos tejet. Az egészet visszatettem a tűzre és sűrű kevergetések mellett krémmé főztem.

Végül a kész krémet teaszűrőn átszűrtem, és a narancsok kifilézett húsát is hozzákevertem (ez már saját újítás). Hűtöttem, fagyigépbe öntöttem és élveztük az eredményt.

N.

Rebarbarás epersörbet

eper_rebarbara_fagyi

Miután nemrégiben heves szerelembe estem a rebarbarával, a piacon lévő összes példányt felvásároltam. Mondjuk ez is mindössze 3 csomag volt, de rá vannak állítva a nénik, növesztik nekem a rebarbarát megbízásos alapon.

És végre került mellé finom házi eper is, meg persze egy remek sörbet David Lebovitz könyvéből. Nekem a narancsos változat az abszolút nyerő, így eperrel viszont a gyerekeim is megették – nehéz is lett volna kiválogatni belőle a rebarbarát :-)

Rebarbarás epersörbet

1 csokor rebarbara (4-5 szál, kb. 400 g)

1,5 dl víz

kb. 150 g nádcukor

250 g eper

A rebarbaraszálakat megtisztítottam majd kb. 2 cm-es darabokra vágtam. A vizet és a cukrot egy edényben összeforraltam, hozzáadtam a rebarbarát  és még kb. 5 percig főztem.

Miután kihűlt, az eperrel együtt leturmixoltam és mehetett néhány órácskára – vagy akár egy éjjelre – a hűtőbe, majd a fagyigépbe.

Finom, frissítő fagyi.

(In)fúziós kávéfagylalt

Ezennel hivatalosan is megnyitom a fagylaltszezont! Tessék elővenni és leporolgatni a fagyigépeket, feltölteni a hűtőket tejszínnel, sűritett tejjel és gyümölcsökkel és már indulhat is a nyár!

Elsőként a már jól bevált David Lebovitz könyvemből egy újabb fantasztikus recept: kávéfagylalt. Ami elsőnek megragadott benne, az az a tény, hogy nem lefőzött kávét használ, hanem az egész kávészemeket áztatja (infuse) a tejes-tejszínes keverékben. Így kinézetre egy vaníliafagyiszerű dolgot kaptam, egészen érdekes, simulós kávéízzel – óriási: most, hogy figyelmesebben elolvastam a receptet, ír bele ¼ tk őrölt kávét is. Na persze így kávészínű lesz…. Mindegy, nekünk így sárgán is megfelelt!

S mivel tavaly a sűrített tejjel készült fagyik nagyon bejöttek mind ízüket, mind állagukat tekintve, most is éltem az alkotói szabadsággal és kicsit átformáltam az eredeti receptet, a cukor menniységét csökkentve, és a tej-tejszín egy részét a sűrített változatra cserélve.

És az eredmény? Röviden csak annyi, hogy már egy csepp sincs belőle.

A tavalyi termés:

Karamelles vaníliafagyi (D.L.) Mazsolás-zabpelyhes fagyi (D.L.) Áfonyás cheesecake fagyi Levendulás fagyi Vegán eperfagyi Masala Chai fagyi Mangós-gyömbéres sörbet

Kávéfagylalt (David Lebovitz ötlete alapján)

300 ml tej (minél zsírosabb, annál jobb :-)  )

2 ek nádcukor (ízlés szerint lehet több, kevesebb)

125 g kávé (egész szemekre van szükség)

egy csipet só

330 ml tejszín (Cserpes a legjobb)

1 tubus sűrített tej

5 tojássárgája

vanília

A tejet, a tejszínt, a cukrot, a sót és a sűrített tejet egy lábasba öntöttem, megmelegítettem és beleszórtam a kávészemeket. A tűzről levéve kb. 1 órát állni hagytam, hogy a kávéíz minél jobban átjárja a keveréket.

Visszatettem a lábast a melegedni, közben a tojássárgákat enyhén felvertem – épp csak  egy kicsit kivilágosodjon a színük. A meleg folyadékot nagyon lassan, sűrű kevergetés közben a tojásra önöttem. Majd az egészet visszazúdítottam a lábasba, és visszatettem a tűzre. Kis lángon kézi habverővel szorgosan keverve besűrítettem.

Egy nagyobb tálra szűrőt tettem és a kávés krémet leszűrtem. Na most kellett volna bele az őrölt kávé! Nálam kimaradt, de nem is hiányzott. Így csak némi vaníliával ízesítettem, majd alapos hűtés után mehetett is a fagyigépbe.

Ez a kávés fagyi legalább annyira karcos és mélységeiben összetett volt, mint az öregedő Johnny Cash hangja. Szóljon hát Ő, és a Nine Inch Nails: Hurt című számának fantasztikus feldolgozása