Halas poszt tonhalburgerrel

tonhalburger

Szombaton egy különleges halas kurzuson volt szerencsém részt venni több bloggertársammal együtt a Metró Vevőakadémián.  Szabó Péter (aka oceancowboy) vezetett be minket a halak és a seafood világába – rengeteg hasznos információt tudtam meg erről a témáról. Például hogy hogyan mozognak együtt a rajhalak, mi is pontosan a Szent Jakab kagyló “korall”-ja és mit érdemes vele csinálni, vagy hogy hogyan főzzünk homárt.

Kipróbálhattuk a nyers osztrigát (bevallom nem váltam függővé) de azt is megkóstolhattuk, hogy Rockefeller bácsi mit hozott ki belőle és a homárhússal is barátkozhattunk. Az elméleti oktatás után pedig magunk is kötényt és fakanalat ragadtunk és összedobtunk néhány halas fogást. Durva egy tobzódás volt, én talán a hatodik-hetedik fogásnál elvesztettem a fonalat és úgy éreztem nem bírok többet enni (pedig csak kóstolgattunk mindent). Remélem hamarosan minden recept felkerül a blogokra, a bejegyzés végén megpróbálom összeszedni őket.

Én egy tonhalburgerrel készültem, mellé mazsolás fűszeres kuszkusz járt volna, de kuszkusz hiányában jázminrizzsel készült. Ami viszont nem maradhat ki belőle, az a marokkói citrom, amiGabojsza jóvoltából került. Csak buzdítani tudok mindenkit az elkészítésére – mert (stílszerűen) isteni!

Tonhalburger

600 g vörös tonhal

2 kisebb lilahagyma

2 gerezd fokhagyma

1 tk őrölt római kömény

1 tk őrölt pirospaprika

egy nagy csipet sáfrány

egy kisebb chilipaprika

4 ek citromlé

3 ek olívaolaj

2 ek vaj

1 csokor korianderzöld

fél csomag petrezselyem

só, bors

a körethez

200 g kuszkusz/jázminrizs

80 g mazsola

250-300 ml alaplé (víz)

80 g pisztácia

két negyed darab marokkói citrom

4 ek olívaolaj

kevés citromlé

egy-egy marék koriander és petrezselyem

A hagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágtam és összekevertem a fűszerekkel, az olajjal és a citromlével.

A tonhalat felkockáztam, majd a hagymás pasztával  együtt aprítóba tettem. Néhány gombnyomással összekevertem, vigyázva, ne legyen pépes, inkább darabos, de azért összeálljon. A végén a vajat és a finomra vágott zöld fűszereket kézzel beledolgoztam, sóztam, borsoztam.

Amíg a hal kicsit pihent, megcsináltam a köretet.

A rizst némi forró olajon átforgattam, hozzáadtam a mazsolát és felöntöttem az alaplével. Szokás szerint fedő alatt puhára főztem, majd a végén belekevertem a durvára vágott pisztáciát, a citromot,  a citromlét és a zöldfűszereket.

Kuszkusz esetén a pirítás és a főzés kimarad, csak összekeverem a mazsolával, leforrázom az alaplével , majd némi pihenő után mehet hozzá a többi anyag.

A halas masszából 1,5-2 cm magas pogácsákat formáztam és oldalanként szigorúan nem több, mint egy percig sütöttem. Így kívülről klasszul megpirul, belül viszont nem sül át, nem szárad ki.

És mit főztek a többiek? (a teljesség igénye nélkül – képtelen voltam mindent megjegyezni, de persze kiegészítéseket és recepteket szívesen fogadok))

Móni lazacos rétest kapros avokádókrémmel

Piszke zarzuelát

Lorien kardhalat és gyümölcsös salátát

Horasz garnélás tésztát

Toma kagylós tésztát

Ági lazactatárt és salsát

Égigérő paszuly Erika lazacos quiche-t

Gabojsza és ÉP :-) garnélavariációkat és tonhal steak-et

Mascarponés borsókrémleves

borsokremleves

Az idén valami olyan remek borsóra sikerült szert tennie az uramnak a piacon, hogy az valami csoda. Zsenge, édes, fenomenális. Mondtam is, hogy lehetőleg ebből rakjunk a fagyasztóba is, mire hozott is a kedves 21 kilót. Szerencsére a gyerekek is besegítettek, így két nap alatt meg is voltunk vele. Érthetetlen módon csak 7 kiló lett a nettó súly – lehet, hogy jövőre mégsem a gyerekekkel fejtetem ki :-)

A hagyományos anyu-féle borsóleves alternatívájaként most egy krémes-mascarponés darab készült, olívás kenyérkockákkal és ropogósra sütött sonkával.

Mascarponés borsókrémleves

2 kisebb hagyma

3 gerezd fokhagyma

2 nagy evőkanálnyi vaj

800 g zsenge zöldborsó

1 l alaplé

140 g mascarpone

egy marék friss bazsalikom

a tálaláshoz

kenyérkockák

jóféle olívaolaj

sonka

A vajon megpároltam a felaprított hagymát és fokhagymát, hozzákevertem a borsót és néhány percig együtt pároltam. Felöntöttem az alaplével és puhára főztem. Merülőmixerrel pürésítettem (átpaszírozni lusta voltam, nekünk így “rusztikusan” is tökéletes volt), hozzátettem a mascarponét és a csíkokra vágott bazsalikomot is.

A sonkaszeleteket pár csepp olívaolajon ropogósra sütöttem, majd a visszamaradt zsiradékon a kenyérkockákat is megpirítottam.

A levest a sonkával, a kenyérkockákkal és néhány csepp bergamottos olívaolajjal tálaltam.

Tzatziki, uborkagranita és VKF. 43

tzatziki_uborkagranita

A tzatziki évek óta sláger nálunk a grillpartikon, de ez a változat abszolút mértékben viszi a pálmát. Nem tudom megmagyarázni, mi az a momentum, ami tökéletessé teszi, de próbáljátok ki.

A tetejére kerülő uborka-granita magában is megállja a helyét – s bár első hallásra bizarrnak tűnik, hihetetlenül frissitő tud lenni a nagy melegben.

Ráadásul remekül illik a Reni által meghirdetett VKF témájába – Heves jeges – nálunk úgyis a fagyi az egyik favorit. Megpróbáltam felállítani valamiféle rangsort az eddig készített fagylaltjaim között, hát nem volt egyszerű.

Elsöprő sikerrel első helyen végzett a rozés-málnás, ez az egész család abszolút kedvence (még az erősen kiskorú gyerekeim is ezt követelik folyton). Szerintem ez a típus készült el a legtöbbször nálunk.

Tejes kategóriában a vanília a klasszikus kedvenc (megbolondítva némi dulce de lechével), hiszen mindig jól jön – kávéba vagy egy jó csokiöntettel. Ezenkívül a levendulás asóskaramellás hagyott még mély nyomokat.

A főzés nélküli (nálam most ezek állnak legelől) változatokból a meggyes-joghurtos ,  amogyoróvajas és a kókuszos-lime-os a kedvenc.

A sörbeteknél pedig a mentás-citromos és az epres-rebarbarás végzett előkelő helyen, nyomukban a vegán csokifagyival.  Ilyen tejmentes, gyümölcsös dolog rengeteg készül a nyáron, amíg más mindenből pálinkát főz, én mindet fagyivá alakítok – a gyerkőcök legnagyobb örömére.

És akkor lássuk a receptet:

Tzatziki:

1 kg fürtös uborka

1 tk só

1 tk szárított oregano

450 g görög joghurt (a Sparban szoktam venni)

2 gerezd fokhagyma

1 ek muskotályos Tokaji borecet

2 ek olívaolaj

3 ek felaprított friss menta

frissen őrölt bors

Az uborkát meghámoztam és lereszeltem, megszórtam a sóval és az oregánóval, majd 10 percig békén hagytam – ezalatt szépen kiengedte a levét.

A lereszelt uborkát jó alaposan kicsavartam, összekevertem a joghurttal, hozzáadtam az ecetet, az olívát, a fokhagymát és a mentát. Ha kellett még sóztam és borsot is őröltem rá bőven. Jól behűtve kínáltam.

Uborka-granita

25 g nádcukor

100 ml víz

1 ek finmra vágott friss menta

600 g  fürtös uborka

1 ek citromlé

egy csipet só

A cukrot és a vizet egy lábosban tűzre ttem és addig melegítettem, míg a cukor teljesen elolvadt. Hozzáadtam a mentát és 2-3 percig gyöngyözve forraltam.

Az uborkát meghámoztam, (a túl nagynak gondolt magokat kiszedegettem) és egészen apróra reszeltem. Hozzákevertem a mentás-cukros szirupot, a citromlét és a sót. Merülőmixerrel még egyet dolgoztam rajta, mert nem tűnt elég homogénnek (finnyásabbak át is szűrhetik) majd egy jól záródó műanyag edényben a mélyhűtőbe küldtem. Óránként átnyomtam a merülőmixerrel, hogy ne legyen túl jeges.

Az ötlet újfent a remek KitchenAid szakácskönyvből jött

Piña Colada torta

pina_colada_torta

Nagyfiam 17. születésnapjára készült, azt mondta, ha Mojito tortát tudok csinálni, akkor az ő kedvenc koktélját (! :-O) is tortásíthatnám.

smittenkitchen-nél találtam egy klassz alapot hozzá ananásszal és kókusztejjel, ezt sütöttem meg kétszer,  majd egy kókuszos-ananászos főzött krém került a tetejére és és a tészták közé . Kiadós darab lett :-)

Piña Colada torta (22 cm-es formához)

a piskótalaphoz (két ilyet sütöttem):

250 g liszt

1 tk sütőpor

¾ tk szódabikarbóna

½ tk só

110 g vaj

60 g nádcukor

2 ek rum

2 tojás

250 ml kókusztej

3 szelet ananász(konzerv), összeturmixolva, jól lecsöpögtetve

a krémhez

300 ml kókusztej

200 ml ananászlé

4 púpos ek keményítő

3-4 ek nádcukor

100 g vaj

+ néhány szelet ananász(konzerv)

+ ananászlé, rum

+ kókuszreszelék

Sütőpapírral kibéleltem egy 22 centis kapcsos tortaforma belsejét és előmelegítettem a sütőt 180 ºC-ra.

Egy tálban összekutyultam a lisztet, a sütőport,  a szódabikarbónát és a sót.

A vajat és a cukrot habosra vertem, hozzáütöttem a tojásokat, majd adagonként belekevertem a lisztes cuccot és a kókusztejet. Nem kell túlzásba vinni, elég éppenhogy csomómentesre keverni. A végén hozzáöntöttem a rumot és az ananászt is,  az előkészített formába simítottam és 35-40 percig sütöttem.

Majd az egész procedúrát mégegyszer megismételtem.

Miközben a tésztalapok sültek, elkészítettem a krémet. A kókusztejet és az ananászlét összemelegítettem a cukorral és a keményítőt habverővel hozzákeverve sűrű krémet főztem belőle. Mikor kihűlt, a vajjal habosra vertem.

A egyik tésztalapot tálra tettem, kicsit meglocsoltam a rumos ananászlével, megkentem a krém felével, megszórtam némi ananásszal, erre került a másik lap, szintén meglocsolgatva, majd a krém másik fele. A tetejére kicsit megpirított kókuszreszelék került.

Cheescake cheese nélkül

vegan_sajttorta

A gyerekeim már rágták egy ideje a fülemet, hogy ugyan süssek már nekik tejmentes cheesecake-et. Mert ugye mi az nekem, aki tej és tojás nélkül is tud palacsintát sütni ha kell :-)

Ez a feladat azonban kifogott rajtam, a külföldi receptek többsége vagy tofut, vagy tejmentes krémsajtot használ, ami ugye kis hazánkban nem kapható (de ha kapható is lenne, kérdéses, hogy miből van…). És akkor jött Zizi nyerstortája, majd egy másik blogon is belefutottam ebbe a kesudiós krémbe.

Az én változatom ugyan nem teljesen nyers, az alja egy picit megsütött szokásos kekszes-vajas cheesecake-alap, erre került a kesudiós krém, majd a tetejére egy kis zselatinnal megtámogatott (biztos-ami-biztos alapon) málnavelő.

Azthiszem megvan az új nyári kedvenc. Elronthatatlan, szinte sütni sem kell, hideg, és mennnnnnnyei finom!!! Nemcsak a gyerekek, de a felnőttrészleg is lelkesen lapátolta befelé.

Vegán cheesecake (18 centis formához)

az alaphoz:

8 db győri Zabfalatok

2 ek puha vaj/tejmentes biomargarin

a kesukrémhez:

280 g sózatlan, natúr kesudió, beáztatva (2-3 óra)

½ bögre méz

½ bögre kókuszolaj

½ bögre frissen facsart citromlé

egy vaníliarúd kikapart magja

½ tk só

a tetejére

kb. 250 g málna

némi méz

2 tk zselatin/agar-agar

Az alaphoz a kekszeket a puha margarinnal aprítógépben ledaráltam, majd a sütőpapírral kibélelt kapcsos formába nyomkodtam (elég csak az aljára egy kör alakú papír). 180 ºC-on, 10 percig sütöttem.

A krémhez leszűrtem a kesudiót és egy erős aprítógépbe szórtam. bekapcsoltam a gépet és hagytam hogy dolgozzon. Mikor már krémesedni kezdett, lassan hozzácsorgattam a mézet és a citromlevet, majd a végén kókuszolajat és a vaníliát is. Egy fehér, egészen picikét darabos, isteni finom krém lett a végeredmény.

A málnát leturmixoltam a mézzel és összekevertem a zselatinnal. Kicsit megmelegítettem – forralni nem szabad – majd a tűzről félre húzva hűlni hagytam.

A kekszalapra simítottam a kesus krémet, annak a tetejére a málnásat, és olyan 2-3 órára a mélyhűtőbe ültettem. Tálalás előtt olyan 10 perccel érdemes kivenni, hogy jól lehessen szeletelni.

Sültbab sóskával, fetával

sult_bab_soska

Valamelyik nap a facebookon linkelte be vágyakozva Zsófi ezt a receptet, s örültem is, hogy eszembe juttatta, mert már hetek óta figyelt a könyvjelzőim között. Érthetetlen módon iszonyú mennyiségű recept kerül elmentésre, nincs is az évben annyi nap, hogy mindet meg lehessen főzni. De így dupla ajánlással  – David Lebovitz neve nekem amúgy is meggyőző érv – rögtön a lista elejére ugrott.

A sóska persze azért a legtöbbször még mindig mártás formában kerül az asztalunkra (én bundás zsemlével szeretem legjobban) de vinaigrette-ként is megállta a helyét, és ebben a sült-babos egytálételben is remekül harmonizált a sumac és a citrom savasságával és a feta frissességével.

(Változatos sóska-hasznosítási recepteket Flat-Cat oldalán is találtok)

Vegák egytálételként, a húsimádók fokhagymás sült oldalas mellé is hasznosíthatják.

Sóskás sültbab

500 g fehérbab

8-10 újhagyma

2 gerezd fokhagyma

200 g sóskalevél

1/2 tk só

egy fél citrom leve

2 tk sumac

100 g feta sajt

egy nagy csokor friss zöldfűszer – nálam kapor, menta és petrezselyem

a sütéshez:

60 g vaj

60 ml olívaolaj

Első lépésként megfőztem az előző este beáztatott babot. Vigyázat – mivel még át is kell majd sütni, nem érdemes túl puhára főzni, különben szétesik az egész.

A főtt babot leszűrtem és kevés olívával és némi sóval összekevertem.

Az újhagymát kisebb-nagyobb darabokra vágta. A sóskát megmostam, a középső, vastag erét kiszedtem és darabosra tépkedtem. A zöldfűszereket és a fokhagymát felaprítottam.

Az olaj és a vaj felét öntöttvas serpenyőben megforrósítottam és a bab felét (az arány nyilván függ a serpenyő méretétől) átpirítottam rajta. majd ugyanez történt a másik felével. A végén rászórtam az újhagymát, a fokhagymát, a sóskát, a sumacot és a zöldfűszereket is.

Sóval borssal igazítottam az ízén, majd tálalás előtt a fetasajtot rámorzsoltam és némi friss sóska is került rá.

Fagylalt – variációk eperre és bodzára

fagylalt_bodza_eper

Mára ugyan kicsit lehűlt e levegő – de nem annyira, hogy ne fogyna nálunk a fagyi. A gép folyamatosan hűtésben van, s az aktuálisan érő gyümölcsökből mindig készül néhány adag finomság. Ízbolygónál leltem rá a zseniális bodzaszörp-eper párosra, rögtön két verzióban is kipróbáltam, egyet görög joghurttal, egyet pedig tejmentesen, némi bazsalikommal megbolondítva. A verseny jelentem döntetlen, fej-fej mellett haladnak a fagyiskehelyben.

Bodzás eperfagylalt

kb. 400 g eper

1,5 – 2 dl bodzaszörp (az enyém inkább szirup volt mint szörp, ezért kevesebb is elég volt)

1 citrom leve

350 g görög joghurt

Az epret leturmixoltam, a többi hozzávalóval összekevertem és ezután már csak a fagyigép tette a dolgát.

Bodzás-bazsalikomos epersörbet

600 g eper

2 dl bodzaszörp

egy nagy marék friss bazsalikomlevél

A menet itt is hasonló, merülőmixer, fagyigép, hűtő. Idén valahogy ezek a főzés nélküli változatok sokkal közelebb állnak hozzám :-D