Tiramisu karamellizált almával és mézzel

Kicsit téliesített tiramisu – ilyenkor úgyis jöhet a kalória – mascarpone, tejszín, nem egy lájtos darab.

A recept eredetileg a Stahl Téli édességek különszámában volt, persze kicsit variáltam, birsalmával, csipkeborral testre szabtam. Akár karácsony estére is jól jöhet, előre előkészíthető, mutatós darab.

(Birs)almás tiramisu

24 darab babapiskóta

az áztatáshoz

kb. 1,5 dl szűretlen almalé

fél dl csipkebor (vagy 4-5 ek almapálinka)

a krémhez

75 dkg mascarpone

4 dl tejszín

8 ek porcukor

1 dl birsalmaszirup (vagy 1 dl szűretlen almalé)

az almás részhez

10 dkg vaj

20 dkg cukor

9 alma

1 citrom leve

fahéj

fél dl almapálinka

15 dkg apróra vágott birsalmasajt

20 dkg dió

Először megcsináltam a vajas karamellizált almát. A vajat és a cukrot megolvasztottam, a meghámozott, felkockázott almát félpuhára pároltam, ráfacsartam a citromlét majd nagy lángon elpárologtattam alóla a folyadékot. A végén hozzákevertem a birsalmasajt darabokat, a fahéjat és meglocsoltam a pálinkával.

A tejszínt habbá vertem, majd a mascarponéval, a cukorral és a birssziruppal jól felhabosítottam.

A diót szárazon illatosra pirítottam és durvára vágtam.

Elővettem egy nagy üvegtálat és a kezem ügyébe készítettem az összes hozzávalót.

Az aljára  almalében-csipkeborban áztatott piskóta került, rá mascarponekrém, erre karamellizált alma, majd dió. Szépen lerétegeztem, a tetejére még almadarabok és dió került, végül a maradék karamelles-almás sziruppal megpöttyöztem. Néhány órás hűtős pihenő mindenképpen jót tesz neki.

Mascarponés borsókrémleves

borsokremleves

Az idén valami olyan remek borsóra sikerült szert tennie az uramnak a piacon, hogy az valami csoda. Zsenge, édes, fenomenális. Mondtam is, hogy lehetőleg ebből rakjunk a fagyasztóba is, mire hozott is a kedves 21 kilót. Szerencsére a gyerekek is besegítettek, így két nap alatt meg is voltunk vele. Érthetetlen módon csak 7 kiló lett a nettó súly – lehet, hogy jövőre mégsem a gyerekekkel fejtetem ki :-)

A hagyományos anyu-féle borsóleves alternatívájaként most egy krémes-mascarponés darab készült, olívás kenyérkockákkal és ropogósra sütött sonkával.

Mascarponés borsókrémleves

2 kisebb hagyma

3 gerezd fokhagyma

2 nagy evőkanálnyi vaj

800 g zsenge zöldborsó

1 l alaplé

140 g mascarpone

egy marék friss bazsalikom

a tálaláshoz

kenyérkockák

jóféle olívaolaj

sonka

A vajon megpároltam a felaprított hagymát és fokhagymát, hozzákevertem a borsót és néhány percig együtt pároltam. Felöntöttem az alaplével és puhára főztem. Merülőmixerrel pürésítettem (átpaszírozni lusta voltam, nekünk így “rusztikusan” is tökéletes volt), hozzátettem a mascarponét és a csíkokra vágott bazsalikomot is.

A sonkaszeleteket pár csepp olívaolajon ropogósra sütöttem, majd a visszamaradt zsiradékon a kenyérkockákat is megpirítottam.

A levest a sonkával, a kenyérkockákkal és néhány csepp bergamottos olívaolajjal tálaltam.

“csak úgy fügét mutatok…..”

Jé, ez itt a 200. bejegyzésünk. Olyan mintha csak néhány hete indítottuk volna útjára a blogot, pedig lassacskán már egy éve is lesz.

Szezongyümülcs most a füge, az én drágám is hazaállított a minap 2 nagy rekesznyivel. És hiába fogadtam meg már hetekkel ezelőtt, hogy befejeztem idénre a befőzést, a gyönyörú fügék elcsábítottak.

Készült belőle:

csokis Ficoco Millie ihletésére, sima fügelekvár nádcukorral és persze néhány üveg alkoholos változat is a családtagok függőségének kielégítésére, jelen esetben Metaxa került bele.

A friss, gyönyörű szemekből azonban frissen is falatoznunk kellett, így Mézesmadzag receptjét alapul véve készült az alábbi finomság:

Füge mandulás mascarponéval

6 db füge

10 dkg mascarpone

1 ek tejszín

méz

pirított mandulaszeletek

barackpálinka

vanília

A mascarponét összekevertem a tejszínnel, mézzel, mandulával, vaníliával és a pálinkával, majd a keresztbe bevágott fügékbe töltöttem. Forró sütőbe toltam és 15-20 percig sütöttem.

Persze nem maradt ilyen szép, mint a képen, de ez az élvezeti értékén mit sem rontott.