Naszóval,  a hézagok okáról. Nem, megint nem nyaralni voltunk, csak változik az életünk. Én visszamentem dolgozni – amúgy igazából, nem csak az esetleges tanítások – és ugyan egyelőre csak heti néhány nap, de mégis át kell állni erre mindenkinek.

Szóval előtérbe kerülnek a dobozolható ebédek, a gyors vacsorák és a félkézzel összedobható dolgok. És mindenféleképpen kellett egy olyan kenyér, ami mindig működik, nem macerás és bárki meg tudja helyettem sütni. Mert házikenyér nélkül nem élet az élet…

Valamelyik éjszaka, netezés közben akadtam erre a csodára, rögtön ki is jegyzeteltem, s képes voltam kicsivel éjfél előtt be is keverni. Férj – aki addigra már fel is ébredt a kanapén való szunyókálásából – elég furcsán nézett rám, miért is állok éjszaka a konyha közepén, lisztet öntögetve egy tálba.

A dolog lényege tulajdonképpen egyfajta dagasztás nélküli kenyér, kicsit kevesebb vízzel – így nem lesz annyira nokedliszerű a tészta – viszont több élesztővel . Egy rövid szobahőmérsékleten való kelesztés után bemegy a hűtőbe, ahonnan tetszőleges adagban kerülhet felhasználásra. A tegnapi kenyér 5 napot hűsölt és tökéletes lett.

Tetszik, hogy nem kell a meleg jénaival varázsolni, sima sütőlapon is remek formája lesz – olyan igazi békebeli, ropogós héjú, foszlós belsejű. és semmi extra igénye nincs, csak az alapok: liszt, víz, élesztő, só. na meg egy hűtő 

Hűtős kenyér

910 g liszt

600-650 ml víz (a liszttől függően) EZ MÁR A JAVÍTOTT VERZIÓ

25 g friss élesztő

2-3 tk só

Az összes hozzávalót egy tálba zúdítottam, műanyag lapáttal nagyjából összedolgoztam. Dagasztógéppel is lehet, de nem kell annyira alaposan kidagasztani, mint a szokásos kenyereket. A DNK-hoz képest (ami egy nokedliszerű massza volt) viszont lényegesen kelttészta – jellegűbb.

Ezután kb. 1-1,5 órát szobahőmérsékleten kelesztettem, majd ez egészet ahogy volt, beraktam a hűtőbe.

Innentől kezdve szabad a pálya a felhasználás tekintetében – de egy napot mindenképpen érdemes neki adni a hűtőben. És persze minél tovább van ott, annál jobb lesz.

Sütés előtt kivesszünk egy alkalmasnak látszó darabot (én felezni szoktam), lisztezett/kukoricadarával megszórt konyhapulton kicsit lenyomkodom, veknit formázok belőle, és konyharuhával letakarva hagyom, hogy magához térjen (megintcsak 1-1,5 óra).

A sütőt egy lapos tepsivel együtt előmelegítem 230º C-ra. Mikor a kenyér már észhez tért, bevágtam a tetejét, egy ügyes mozdulattal a forró tepsire juttatom (egy vékony műanyag alátétet rakok a sütőpapír alá, amin kelesztem és azzal csúsztatom a tepsire) és ész nélkül telespiccelem vízzel a sütőt.

35-40 perc elég a fél adag tésztából készült vekninek, hogy gyönyörű, ropogósra süljön.

A honlapot, ahonnan “kisütöttem” viszont az istennek sem találtam meg mégegyszer…