Karfiol-torta (vega, gluténmentes) Ottolenghi nyomdokaiban

Yotam Ottolenghi híres-nevezetes karfioltortája már régóta rajta volt a to-do listámon, csak éppen a lisztet akartam valahogy kikerülni. Agyaltam, hogy mivel lehetne helyettesíteni – zabpehelyliszt? keményítő? – de mivel elég nagy mennyiség (180 g) kellett bele, úgy döntöttem, hogy inkább úgy ahogy van, ki is hagyom belőle 😀

Valószínűleg így nem annyira “tésztás”, mint az eredeti, de higgyétek el érdemes kipróbálni! Vegáknak önálló étel, de köretként is megállja a helyét.

Karfioltorta (vega, gluténmentes)

* 1 kisebb fej karfiol (kb 500 g) rózsákra szedve
* 1 lilahagyma
* 5 ek olívaolaj
* egy ág friss rozmaring
* 4 tojás
* 150 g tejföl
* egy csokor friss bazsalikom, felcsíkozva
* 1/2 tk szódabikarbóna
* 1/2 tk kurkuma
* 50 g parmezán
* 50 g reszelt cheddar
* szezámmag, só, bors, vaj

A sütőt előmelegítettem 190 fokra. A piteformát kivajaztam és megszórtam szezámmaggal.

A karfiolrózsákat sós vízben félpuhára főztem (kb 15 perc volt), szűrőn lecsepegtettem.

A megpucolt lilahagymából 4 szép karikát vágtam (ez lesz majd a tetején a díszítés, nyersen), a többit felkockáztam. Az olívaolajon megdinszteltem a hagymát a rozmaringgal és félreraktam hűlni.

Összekevertem a tejfölt, a tojásokat, a bazsalikomot, a sajtokat, a szódabikarbónát, a kurkumát, és a kihűlt hagymát. Sóztam, borsoztam, végül összeforgattam a karfiolfejekkel.

Az egészet a piteformába egyengettem, kicsicsáztam a tetejét a lilahagymakarikákkal és az előelegített sütőben 40-45 perc alatt készre sütöttem. Tálalás előtt kb. 20 percet érdemes pihentetni, hogy szépen lehessen szeletelni. Másnap, hidegen is elég fincsi!

Ír egytálétel magyarosítva – Szent patrik napjára

irish_stew1

“Legyen előtted mindig út,

Fújjon mindig hátad mögül a szél,

Az eső puhán essen földjeidre,

A nap melegen süsse arcodat,

s Amíg újra találkozunk,

Hordjon tenyerén az Isten.”

(ősi ír áldás)

Szent Patrik napja van, Írország védőszentjének ünnepe. S mivel  nemzeti növényük a lóhere (shamrock), ilyenkor nemcsak egy zöld ruhadarabbal emlékeznek meg az ünnepről az emberek, de a napokban rengeteg zöld sütemény tűnt fel az angolszász blogokon. Persze számos más ír nemzeti étel is készül ilyenkor a konyhákban, mint például  “soda bread” (élesztő nélküli kenyér szódabikarbónával és sütőporral), colcannon (zöldséges krumplipüré) vagy Irish stew, ami kb. olyasmi helyet foglal el a nemzeti ételek palettáján, mint nálunk a gulyásleves.

És ahogy mi a gulyáslevest, az írek is számtalan módon készítik el ezt az egytálételt. Eredetileg ürühúsból vagy esetleg bárányból készül ugyan, de gondoltam adok egy kis magyaros felhangot a dolognak így március 15 kapcsán, és mangalicacomb lett az alap. Egyszerű, nem túl macerás egytálétel és összesen egy lábast koszoltam össze főzés közben! Legközelebb Guiness sörrel turbózva is ki fogom próbálni!

A témával kapcsolatban remek történelmi összefoglalót találtam Km konyhájában.

Ír gulyás

800 g mangalica comb, kockára vágva

200 g felkockázott bacon

3 nagy fej hagyma, szeletekre vágva

3 ek olaj

3 nagyobb répa, nagyobb darabokra vágva

100 g gersli/árpagyöngy

6 közepes krumpli, nagyobb darabokra vágva

1 paszternák, nagyobb darabokra vágva

8-9 dl alaplé

3 gerezd fokhagyma

3 babérlevél

kakukkfű, só, bors

Egy olyan edényben, ami sütőben sütésre is alkalmas – megint az öntöttvas lábasomat üzemeltem be – olajat öntöttem és megpirítottam a szalonnakockákat, majd rádobtam a húst. Nagy lángon átsütöttem minden oldalát, majd kihalásztam a húsdarabokat.

A lábast visszatettem a tűzre és beletettem a hagymákat, a répát, a paszternákot és a fűszereket. Kb. 5 percig pároltam, majd visszatettem a húst és a szalonnát, beletettem az árpagyöngyöt, ráöntöttem az alaplét és felforraltam. Végezetül a tetejére szórtam a nagyobb darabokra vágott krumplit és lefedve mehetett is a sütőbe.

Másfél-két óra alatt tökéletes megpuhul. Hűlés közben az árpagyöngy hajlamos beszívni a levet, úgyhogy utólag érdemes valami folyadékot hozzáadni.

A tetejére apróra vágott újhagyma és a magyarosság erősítéseként felcsíkozott, frissen zsákmányolt medvehagyma került.

(alaprecept: GoodFood 2009/March)