Legeltessük a szemünket – eyecandy

top9

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy rengeteg jobbnál jobb pasi vesz körül. Rendelkezem egy darab – apróbb hibákkal  :-)– tökéletesnek mondható férjjel, egy házias, drága édesapával, van egy szőke kékszemű kis csodám, és egy égimeszelő, lakli, zöldszemű kamaszom – aki már sajnos rég kinőtt abból a korból, hogy az anyját akarja feleségül venni – sőt két csodaszép, feketeszemű unokaöcs, és egy teljesen jófej – szintén cheesecake-fan – Sógi is a családunk része.

De a női agy már csak úgy működik, hogy ennyi pasi ellenére is talál magának preferenciákat a sztárvilágban – főleg amikor itt a tavasz . Akiért érdemes beülni a moziba/színházba. És nemcsak azért, hogy gyönyörködjünk bennük. Úgyhogy Doki kérésére összeszedtem a listát – a fennmaradó hely a fent említett férfiaké…

Szóval az én “választottaim” sorrend nélkül, balról jobbra.

1. Edward Norton – ha akarja kisfiús bájjal bűvöl, ha akarja, brutál neonáci kinézettel döbbent meg. De mindenképpen jól csinálja. A Legbelső félelem című filmben és a Színes fátyol című Maugham adaptációban szerettem legjobban

2. Jude Law – többször megénekeltem már, egyszerűen lenyűgöz. Leginkább az, ahogy angolul beszél. Hugh Grantet abszolút kiütötte a “kedvenc angol” státuszból. Kedvenceim: My Blueberry Nights, Holiday, Közelebb, Breaking and Entering és még sorolhatnám.

3. Guillaume Canet – rengeteg francia filmben játszott már, pl.: Szeress, ha mersz, Egyedül nem megy – nagyon tetszett mindkettőben.

4. John Malkovich – nála jobban senki sem tudja mondani, hogy: “Nem vagyok a magam ura” (Veszedelmes viszonyok)

5. Javier Bardem – a latin macho, akit elsőnek egy nyaktól lefelé teljesen lebénult ember szerepében láttam (Belső tenger) persze végigbőgtem a filmet. Legutóbb pedig tipikus spanyol amorózó szerepében tetszelgett (Vicky Christina Barcelona) – azt meg végignevettem. És amikor spanyolul beszél……

6. John Corbett – kövezzetek meg, de a Szex és New Yorkot csak őmiatta kezdtem el nézni. A minap pedig meglepődve láttam, hogy a Miért éppen Alaszkában is ő játszott anno, zsenge leánykoromban.

7. Darvas Iván – Ha Ivánokról esik szó, akkor nekem az nem Fenyő és nem is Kamarás, csakis kizárólag a Darvas! Életem legnagyobb élménye az a színdarab, aminek ő volt a főszereplője, pedig már 70 fölött járt. Ezért az egyért érdemes lett volna egy 20-30 évvel előbb születni, hogy többet láthassam a színpadon.

8. James McAvoy – Hogy ne legyek elfogult angol oldalra, itt egy skót is :-)  A Vágy és Vezeklésben tűnt fel először, aztán az Utolsó Skót Király után kezdtem rá felfigyelni, és a Becoming Jane után abszolút bekerült a kedvencek közé.

9. Csányi Sándor – persze nem lehet kihagyni Sanyikámat – mert még apám is felhív, ha benne van a tévében – de kiemelném, hogy elsősorban a Kontroll-ban tetszik, és sajnos mióta egyszer élőben láttam, nagyot esett a tetszésindexe – mert sosem lehetne magassarkút hordanom mellette :-)  Viszont a hangját neki is imádom.

Ír egytálétel magyarosítva – Szent patrik napjára

irish_stew1

“Legyen előtted mindig út,

Fújjon mindig hátad mögül a szél,

Az eső puhán essen földjeidre,

A nap melegen süsse arcodat,

s Amíg újra találkozunk,

Hordjon tenyerén az Isten.”

(ősi ír áldás)

Szent Patrik napja van, Írország védőszentjének ünnepe. S mivel  nemzeti növényük a lóhere (shamrock), ilyenkor nemcsak egy zöld ruhadarabbal emlékeznek meg az ünnepről az emberek, de a napokban rengeteg zöld sütemény tűnt fel az angolszász blogokon. Persze számos más ír nemzeti étel is készül ilyenkor a konyhákban, mint például  “soda bread” (élesztő nélküli kenyér szódabikarbónával és sütőporral), colcannon (zöldséges krumplipüré) vagy Irish stew, ami kb. olyasmi helyet foglal el a nemzeti ételek palettáján, mint nálunk a gulyásleves.

És ahogy mi a gulyáslevest, az írek is számtalan módon készítik el ezt az egytálételt. Eredetileg ürühúsból vagy esetleg bárányból készül ugyan, de gondoltam adok egy kis magyaros felhangot a dolognak így március 15 kapcsán, és mangalicacomb lett az alap. Egyszerű, nem túl macerás egytálétel és összesen egy lábast koszoltam össze főzés közben! Legközelebb Guiness sörrel turbózva is ki fogom próbálni!

A témával kapcsolatban remek történelmi összefoglalót találtam Km konyhájában.

Ír gulyás

800 g mangalica comb, kockára vágva

200 g felkockázott bacon

3 nagy fej hagyma, szeletekre vágva

3 ek olaj

3 nagyobb répa, nagyobb darabokra vágva

100 g gersli/árpagyöngy

6 közepes krumpli, nagyobb darabokra vágva

1 paszternák, nagyobb darabokra vágva

8-9 dl alaplé

3 gerezd fokhagyma

3 babérlevél

kakukkfű, só, bors

Egy olyan edényben, ami sütőben sütésre is alkalmas – megint az öntöttvas lábasomat üzemeltem be – olajat öntöttem és megpirítottam a szalonnakockákat, majd rádobtam a húst. Nagy lángon átsütöttem minden oldalát, majd kihalásztam a húsdarabokat.

A lábast visszatettem a tűzre és beletettem a hagymákat, a répát, a paszternákot és a fűszereket. Kb. 5 percig pároltam, majd visszatettem a húst és a szalonnát, beletettem az árpagyöngyöt, ráöntöttem az alaplét és felforraltam. Végezetül a tetejére szórtam a nagyobb darabokra vágott krumplit és lefedve mehetett is a sütőbe.

Másfél-két óra alatt tökéletes megpuhul. Hűlés közben az árpagyöngy hajlamos beszívni a levet, úgyhogy utólag érdemes valami folyadékot hozzáadni.

A tetejére apróra vágott újhagyma és a magyarosság erősítéseként felcsíkozott, frissen zsákmányolt medvehagyma került.

(alaprecept: GoodFood 2009/March)

Hagymás-diós rozscipócska

rozsos_buci

Az idei első Gasztroblog-találkozóra készült ez a finomság – hogy tartsuk magunkat azon jó szokásunkhoz, hogy valamelyikünk mindig visz valami kenyérfélét. Orsi isteni meggyes trifle-t hozott (triffle már több is készült nálunk, citromos és málnás is) én pedig a nemzeti trikolor jegyében a Red Nose Day-re sütött linzereket szórtam meg pisztáciával és némi porcukorral. Nyilatkozni nem tudok  milyen lett, mert egy darab sem maradt, viszont sikeresen megmentettem Vesta utolsó szelet répatortáját és ‘saját levében’ pikánsan ízesített camambert-jének egy darabját.

Külön köszönet Vestának a fotóért, mert itthon a sütőből egyből a kosaramba ugrottak a zsömlék és már indultunk is, nem volt időnk fotózásra. Viszont Orsi kocsijában igen érdekes illatanyag keletkezett :-)

A receptet egy böngészés alkalmával a Sass & Veracity című blogon találtam.

Hagymás-diós rozscipócska

2 kisebb hagyma, apróra vágva

½ bögre olívaolaj

2 bögre tej/rizstej

egy zacskó szárított élesztő (7 g)

¼ bögre langyos víz

1 ek méz

5,5 bögre liszt

1 bögre telses kiőrlésű rozsliszt

1 ek só

½ tk frissen őrölt bors

¾ bögre dió, szárazon megpirítva, durvára vágva

a tetejére

1 tojás

szezámmag/mák/ bármilyen olajos mag

A hagymát az olajon lassú tűzön puhára pároltam, majd aranybarnára karamellizáltam. Szűrővel leszűrtem, a felfogott hagymadarabokat félretettem, az olajba pedig beleöntöttem a tejet.

A langyos vízbe beletettem a mézet és az élesztőt, összekevertem és hagytam, hogy néhány perc alatt kicsit felhabosodjon.

A dagasztótálba tettem a kétfajta lisztet és sót, ráöntöttem a tejes-olajos keveréket, majd ment hozzá az élesztős folyadék is. Kidagasztottam a tésztát, majd lisztezett felületen elterítettem, rászórtam a diót és a pirított hagymát, majd félbehajtottam a tésztát és jól lenyomkodtam.

Alaposan átdagasztottam kézzel, szorgosan visszatömködve a folyamatosan kipotyogni akaró diódarabokat. Ez elég sziszifuszi munka, de megéri.

Végül visszaraktam a dagasztótálba és kelni hagytam.

Mikor kb. kétszeresére kelt (1.5-2 óra), megint a lisztezett konyhapultra borítottam, ököllel kicsit leütögettem és kétfelé szedtem a tésztát. Az egyik felet hengerré sodortam és 12 felé vágtam. Mindegyik adagból kis zsömlét formáztam a két tenyerem között és sütőpapíros tepsibe tettem őket kb. 5 cm-re egymástól.

Aztán ezt a tészta másik felével is megismételtem és letakarva megint kelni hagytam kb. 1,5-2 órát.

Közben a sütőt előmelegítettem 190 ºC-ra és az aljába egy vízzel teli edényt raktam.

Mikor a kis bucik kellőképpen megkeltek, lekentem őket tojással és megszórtam a magokkal. A forró sütőbe tolva 25-30 perc alatt sültek ki. Félidőben megcseréletem a két tepsit, hogy a felsőnek is szép színe legyen.

N.

“…. s jöhet utána palacsint” – Áfonyás pancake 3.rész

kep_iii

Elérkeztünk a Palacsinta napi menü desszert részéhez is, ami persze elsöprő sikert aratott. Már régen ki szerettem volna próbálni ezt a fajta vastagabb, angolszász típusú palacsintát, úgyhogy kihagyhatatlan volt a lehetőség.

Igazából az angol pancake szó inkább ezt a típusú tésztát fedi, a nálunk elterjedtebb, vékonyabb változatra inkább a  crépe kifejezést használják.

Érdekességképpen a pancake nem a desszertkategóriába tartozik, inkább reggelire fogyasztják – ezt már biztos mindenki látta valami amerikai filmben. Lehet enni sósan és édesen is, vagy ahogy Kanadában szeretik – baconnel és juharsziruppal.

Na ennek kipróbálása azért még várat magára, én inkább a nemrég beszerzett görög joghurttal könnyítettem a tésztán és kevés golden syruppal édesített áfonya  koronázta  meg  –  nemcsak átvitt értelemben – a palacsintahalmot….

Görög joghurtos palacsinta (10-12 darabhoz)

2 bögre liszt

2 tk sütőpor

1 tk szódabikarbóna

2 ek nádcukor

½ tk só

1 bögre görög joghurt

1¼ bögre tej

2 tojás

¼ bögre olvasztott vaj + a sütéshez

Egy tálban kézi habverővel összekutyultam a tojásokat, a joghurtot, a tejet és a cukrot. Beleszórtam a sütőporral és a szódabikarbónával elkevert lisztet és a sót, majd csomómentesre eldolgoztam. A végén a vajat is beletettem és egy ideig pihenni hagytam a tésztát. (Egy éjszakát a hűtőben is eltölthet, s reggel tökéletes feleség/barátnő/anya módjára frissen sült palacsintával lephetjük meg a családot…)

Közben egy evőkanálnyi golden syrupon megpároltam 30 dkg áfonyát – csak addig, amíg gyönyörű bíbor levet nem eresztett, s a szemek kissé össze nem estek.

Ezután palacsintasütőket hevítettem – kettővel hatékonyabb vagyok – és kevés vajon kisütöttem a tésztát. Kb.  fél merőkanálnyi kell belőle egy adaghoz, hogy olyan 10 cm átmérőjű, ujjnyi vastag darabokat kapjunk.

Melegen az igazi.

A receptet itt találtam.

A palacsintás menü többi része:

Zöldségkrémleves pestos palacsintacsigákkal

Diós-spenótos rakott palacsinta

 

Főszerepben – spenótos, diós palacsinta 2. rész

kep_i

A tegnapi nap a palacsinta bűvöletében telt, a bársonyos zöldségkrémlevest pestos csigákkal tálaltam, a főfogás pedig ez a diós-spenótos palacsintarakottas volt, amit még egy régi Nők Lapjában találtam (Lajos Mari recept) – csupán némileg a hűtőm tartalmához kellett igazítani.

Spenótos-diós palacsinta

8 db palacsinta

a töltelékhez:

1 kg friss spenót, vagy 35 dkg mirelit

1 vöröshagyma

50 g dió, durvára vágva

30 g fenyőmag

50 g vaj

1 dl tejszín

2 gerezd fokhagyma

50 g reszelt sajt (nálam érett gouda és fokhagymás juhsajt)

1 tojás

só, bors

őrölt szerecsendió

az öntethez:

10 g vaj

1 púpos ek liszt

3,5 dl tej

1 tojássárgája

20 g reszelt sajt

só, bors

A töltelékhez először is lecsöpögtettem a kiolvasztott spenótot. Ha frisset használok, azt kevés vízben néhány perc alatt megfőzöm, majd alapos kinyomkodás után apróra vágom.

A vajat megmelegítettem, megpirítottam rajta az apróra vágott diót és a fenyőmagot, majd a hagymakockákat is hozzáadtam. Rövid kevergetés után mehetett bele a kinyomkodott spenót és a tejszín is, kicsit beforraltam, sóval, borssal, szerecsendióval fűszereztem, majd félretéve hagytam kihűlni az illatos keveréket.

Ha már kellőképpen lehűlt, belekevertem a reszelt sajtot, a tojást és a fokhagymát.

Az öntethez a vajat megmelegítettem és világosra pirítottam rajta a lisztet. Csomómentesre kevertem a tejjel, sóval, borssal ízesítettem és kis lángon egy hígabb besamelt főztem belőle. A végén a tojássárgát és a reszelt sajtot is belekevertem.

A palacsintákba elosztottam a tölteléket és szorosan feltekertem őket. Félbevágva – vágott felükkel fölfelé – tűzállótálba rendeztem, és rétegenként meglocsoltam az öntettel. A végén a tetejére is locsoltam belőle, így ment az előmelegített sütőbe.

220ºC-on 25-30 percig – pirulásig – sült.

Folyt. köv. holnap, a desszerttel, ami görög joghurtos amerikai palacsinta volt áfonyaöntettel.

Banános, kávés, csokis muffin

muffin_csokis

Megint a remekebbnél remekebb süteményeket kínáló BAKED című könyvemhez nyúltam némi kis téli kényeztetés ügyében, s nem is bántam meg. Ez a banános, csokis muffin, az éppen csak lehelletnyi kávés felhangjával tökéletesen kielégítette az édesség utáni vágyamat.

Eltérően az átlagos muffinoktól, csöppet sem volt száraz, emiatt viszont némelyik hevesen ragaszkodott a papírkapszlihoz, amiben sütöttem – ez mondjuk a gyerekeket nem zavarta, csak arra kellett figyelni, nehogy a papírt is megegyék, ugyanis arra is volt már példa….

Úgyhogy mindenkinek ajánlom inkább a szilikonformát, én is feltétlenül beszerzek egyet, mert még biztosan fogok ilyen finomságot készíteni!

Note: a tojás elhagyásával, rizstejjel és növényi margarinnal szükség esetén vegán változat is süthető.

Banános-csokis-kávés muffin

4 közepes banán, turmixolva

¾ bögre nádcukor

110 g vaj /növényi margarin

¼ bögre tej/rizstej

1 tojás (el is maradhat)

1½ bögre liszt

1 tk nescafé – én kávédarálón finomra őröltem

1½ tk szódabikarbóna

½ kk só

1 bögre süthető étcsokoládécsepp (chocolate chip)

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra.

Egy nagyobb tálban összekevertem a banánpürét, a cukrot, a vajat, a tejet és a tojást. Beleszórtam a lisztet, a kávét, a szódabikarbónát és a sót is, majd egy fakanállal alaposan összevegyítettem a száraz és a nedves hozzávalókat.

A muffinformákat papírkapszlival béleltem – legközelebb csakis szilikonos formát fogok használni – és minden mélyedést a ¾-éig töltöttem. Nekem így 18 muffinom lett.

20-25 percet töltöttek a sütőben, de egy tűpróba nem árt.

Kipróbált receptek a Baked című könyvből:

Bajnokok reggelije – málnás-zabpelyhes szelet

Mézes müzli házilag

Na most jól benne vagyok a pácban, pedig már úgy be voltam sózva!

sonka_ii

A Férj:

Második felvonás.

Elérkeztünk a húsvéti sonka készítésének második jelentős állomásához, amiben a sonka átkerül cseberből vederbe a teknőből a kondérba. Egészen pontosan a sóból a páclébe, mely eseményre már a címben is próbáltam utalni. Avagy milyen címet adnék akkor, ha sonka volnék, amelyik képes a gondolatait írásos formában az olvasók elé tárni. Alapjában véve azonban nem tartom magam sonkának. A feltételezés második felére visszatérve, azt elismerem, hogy az írás hasonló megpróbáltatások elé állít, mint tenné azt sódarunkkal.

Mindig elkalandozok.

Szóval sonka.

Miután sódarunk letöltötte a számára kiszabott időt ( egy-másfél hét ) a sóban, átkerül a páclébe, amely az alábbi összetevőkből áll: víz, só, bors, koriander, boróka bogyó, mustármag, babérlevél, kakukkfű, hagyma, fokhagyma, cukor.

Ez az a pont, ahol az eredeti recepttől a legnagyobb eltérés mutatkozik.

Az idők folyamán az összetevők is kiegészültek kissé, másrészről abban a páclét többnyire a sonka által eresztett lé és a fűszerek alkotják.

Nálunk a páclé kondérban fő, amelybe belerakjuk az említett összetevőket, valamint beleöntjük a sonka alatt képződött sós levet is.

Hogy miért nem írok pontos mennyiségeket, annak két jelentősebb oka van.

Egyrészről úgy gondolom, hogy az függ a hús mennyiségétől. Nálunk most 4 sonka lesz benne, egyenként 6-10kg közöttiek.

A másik okot jól példázza az alábbi kis párbeszéd, mely a főzés közben elhangzott.

P ( Ő a barátom aki -mint mindig- most is késve érkezett a helyszínre )

A ( mint Apa, Ő a barátom édesapja, aki minden évben leveszi a vállunkról sonkakészítésnek minden nyűgjét )

É ( Ez volnék Én )

P: – Látom már rotyog a víz.

É: – Na ja. Mire te megérkezel addigra már a Balaton is rotyoghatna.

P: – Beletettétek a hagymát is?

A: -Bele.

P: -A fokhagymát is?

A: – Azt is

P: – És a fűszereket?

A: – Azt is.

P: – De azokat most hoztam!

A: – ??

É: – ???

Szóval volt egy kis ládában tavalyról néhány fűszer, amelyek az előző sódar-projekt maradékai voltak. Többnyire a szükséges összetevőknek tűntek.

A-val felidéztük a kinézetüket, a mennyiségeket, majd  P-vel kiegészítettük a friss beszerzéssel.

Lényeg, hogy nem adagoljuk patikamérlegen. A minőség ellenőrző osztály mégsem dobta vissza eddig egyszer sem.

Fontos, hogy a sonkák a lében teljesen elmerüljenek.

Ps: ha valaki mégis érdeklődne a pontos körülbelüli fűszerezés iránt, szívesen válaszolok.

Itt található az első felvonás ( sózás )