Ennivaló kategória bejegyzései

Mince pie – nyakunkon a karácsony!

Közzétéve Szerző:
Válasz

mince_pie

Hétfőn még futottam egy kört Jézuska-ügyben és persze a Culinárist is útba ejtettem. És szerintetetek mit tesz egy igazi anglomán gasztroblogger, mikor üveges ‘mincemeat’-et lát a polcon? Átgondolja, mennyire el van úszva mindennel, mennyire nem lesz ideje még egy plusz édességgel bíbelődni, aztán naná, hogy bepakolja a kosarába….

De mi is ez a ‘mincemeat’? Egy tipikus angol karácsonyi édesség, a ‘mince pie’ alapja. Elég sok félreértésre ad okot, mert nevével ellentétben egyáltalán nincs benne darált hús, sőt nem is sós, hanem kifejezetten édes.

Maga a  “mincemeat” tulajdonképpen egy szárított gyümölcsökből és kandírozott citrushéjakból álló keveréket takar. Gyakran reszelt alma is kerül bele, emellett némi cukor, meg valamilyen erősebb szesz – pl. rum vagy brandy. És az alapanyag, ami nekem eddig mindig elvette a kedvemet az elkészítésétől: a marhafaggyú.

Ez valószínűleg még a hagyományos, régi töltelék maradványa, ugyanis azt tényleg marhahússal készítették. AZ étel gyökerei minden bizonnyal a középkori gazdagon fűszerezett és édeskés húsokig nyúlnak vissza.

Hogy mióta marad ki a hús a sütiből, az nem teljesen egyértelmű, Nagy-Britannia némely részén – pl. a bárányairól híres Cumbriában – még néhány évtizede is bárányhússal dúsították a tölteléket.

Mindenesetre az én üvegcsémben szerencsére csak vegetáriánus marhafaggyú volt (höhö, még leírni is vicces), ami tulajdonképpen pálma és napraforgóolaj illetve rizsliszt keveréke.

Az angol karácsonyról szóló részletes beszámolóm a GasztroTipp-en olvasható

Vaníliakrémes mince pie (gyümölcsös kosárka) 12 db

egy tekercs Tante Fanny leveles tészta

a vaníliakrémhez:

3 tojássárgája

2,5 dl tej

2 ek nádcukor

1 nagy ek étkezési keményítő

vanília

6 ek őrölt mandula

fél üveg mincemeat

szeletelt mandula

porcukor

Egy muffinsütő mélyedéset vékonyan kiolajoztam és előmelegítettem a sütőt 220ºC-ra.

A tejet kicsit megmelegítettem, a tojást a cukorral kikevertem. A meleg tejet óvatosan a tojáshoz öntöttem, majd gőz fölé rakva melegíteni kezdtem. Útközben belekevertem a vaníliát és a keményítőt, majd sűrű krémmé főztem. Kis hűlés után belekevertem a mandulát.

A leveles tésztából a muffintepsi mélyedéseinél  kicsivel nagyobb köröket (8 cm) szaggattam és a formába nyomogattam.

Mindegyik formába egy evőkanál vaníliakrémet tettem, majd erre ment olyan 1 teáskanálnyi gyümölcspüré. A tetejét szeletelt mandulával szórtam meg és mehetett is a forró sütőbe, ahol olyan 15 perc alatt gyönyörűre sült.

Tálalás előtt még porcukrot is szitáltam rá – elvégre karácsony van. Édesszájú férjekkel rendelkező háziasszonyoknak a dupla adag ajánlott ;-)

Ezzel kívánnék boldog karácsonyt mindenkinek és a nagy rohanásban idegkisimítóként hallgassátok meg – stílusosan – Sir Elton Johnt 1972-ből!!!! Jó készülődést mindenkinek!

recept: GoodFood 2008/december

story:  Laura Mason and Catherine Brown: The Taste of Britain

Egy bagelt legyen szíves – gőzölve, nem főzve

Közzétéve Szerző:
Válasz

bagel

Bevallom sokáig nem tudtam mi fán terem a bagel és mi ez a nagy hajcihő körülötte. Csak néztem az ínycsiklandozó képeket és próbáltam valami ízt társítani hozzá.

Mondjuk tény, hogy hamarabb elcsábulok egy friss péksüteményre, mint bármilyen habos-babos édességre. Pákosztos Millie a piknikes  GBT-n és Andrea a Segítsüti átadáson aztán végképp meggyőzött arról, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom.

A gőzgombóc elkészítése közben aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a forró vízben való úsztatás helyett – ami a recept nekem legmacerásabbnak tűnő része – inkább kicsit meggőzölném a tésztát. Lehet, hogy most néhányan a fejükhöz kapnak és egyesek forognak a sírjukban, de szerintem az eredmény tökéletes lett. Az összehasonlítás kedvéért azért három darabot a hagyományos eljárással készítettem el – és bevallom semmi különbséget nem észleltem.

Mivel Millie annak idején felhívta a figyelmemet a sikér használatára és a recept is kifejezetten “strong” kenyérlisztet írt elő, persze beszereztem egy zacskóval és az is került bele. Megjegyzem a dagasztógépem még sosem gyúrt ennyire gyönyörű, fényes, ruganyos tésztát!

Bagel

500 g finomliszt

7g élesztő

10 g só

250 ml langyos víz

20 g cukor

50 ml olívaolaj (vagy más semleges ízű növényi olaj)

1 nagy kanál sikér

A lisztet egy tálba mértem és hozzáadtam a sót, cukrot, szárazélesztőt és a sikért. A vizet és az olajat a dagasztógép táljába öntöttem, bekapcsoltam a gépet és a lisztes keveréket apránként a folyadékhoz kanalaztam.

Ez a módszer az én gépemnél jól működik, de mindenki dagasszon a saját érzése, megszokása szerint nyugodtan.

A tésztát egy darab folpackkal letakartam és meleg helyen a duplájára kelesztettem.

Ezután átgyúrtam és 12 egyenlő darabra osztottam. Mindegyikből egy hosszúkás, kb. 25 cm hosszú rudat sodortam és a két végét összeragasztottam. Konyharuhával letakarva ismét kelni hagytam egy jó félórát.

A pároló aljába vizet töltöttem és a tetején lévő tálcát kiolajoztam. Bekapcsoltam a gépet, és 5 percet hagytam üresen működni, hogy jó párás legyen. Közben a sütőt is bekapcsoltam 200 ºC-ra és előkészítettem két nagy tepsit, sütőpapírral felvértezve.

A megkelt tésztát hármasával a pároló tálcájára helyeztem és olyan 5-6 percig gőzöltem.

A félig főtt karikákat a tepsibe sorakoztattam, a felvert tojással lekentem és szezámmaggal megszórtam.

A forró sütőben olyan 15 perc alatt gyönyörű aranybarnára sültek.

Este 11-kor, True Blood közben, némi Philadelphiával, prosciuttoval és aszalt paradicsommal – egyszerűen fenséges volt!

Forrás: River Cottage Handbook No. 2 – Bread

Egy bagelt legyen szíves – gőzölve, nem főzve

Közzétéve Szerző:
Válasz

bagel2

Bevallom sokáig nem tudtam mi fán terem a bagel és mi ez a nagy hajcihő körülötte. Csak néztem az ínycsiklandozó képeket és próbáltam valami ízt társítani hozzá.

Mondjuk tény, hogy hamarabb elcsábulok egy friss péksüteményre, mint bármilyen habos-babos édességre. Pákosztos Millie a piknikes  GBT-n és Andrea a Segítsüti átadáson aztán végképp meggyőzött arról, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom.

A gőzgombóc elkészítése közben aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a forró vízben való úsztatás helyett – ami a recept nekem legmacerásabbnak tűnő része – inkább kicsit meggőzölném a tésztát. Lehet, hogy most néhányan a fejükhöz kapnak és egyesek forognak a sírjukban, de szerintem az eredmény tökéletes lett. Az összehasonlítás kedvéért azért három darabot a hagyományos eljárással készítettem el – és bevallom semmi különbséget nem észleltem.

Mivel Millie annak idején felhívta a figyelmemet a sikér használatára és a recept is kifejezetten “strong” kenyérlisztet írt elő, persze beszereztem egy zacskóval és az is került bele. Megjegyzem a dagasztógépem még sosem gyúrt ennyire gyönyörű, fényes, ruganyos tésztát!

Bagel

500 g finomliszt

7g élesztő

10 g só

250 ml langyos víz

20 g cukor

50 ml olívaolaj (vagy más semleges ízű növényi olaj)

1 nagy kanál sikér

A lisztet egy tálba mértem és hozzáadtam a sót, cukrot, szárazélesztőt és a sikért. A vizet és az olajat a dagasztógép táljába öntöttem, bekapcsoltam a gépet és a lisztes keveréket apránként a folyadékhoz kanalaztam.

Ez a módszer az én gépemnél jól működik, de mindenki dagasszon a saját érzése, megszokása szerint nyugodtan.

A tésztát egy darab folpackkal letakartam és meleg helyen a duplájára kelesztettem.

Ezután átgyúrtam és 12 egyenlő darabra osztottam. Mindegyikből egy hosszúkás, kb. 25 cm hosszú rudat sodortam és a két végét összeragasztottam. Konyharuhával letakarva ismét kelni hagytam egy jó félórát.

A pároló aljába vizet töltöttem és a tetején lévő tálcát kiolajoztam. Bekapcsoltam a gépet, és 5 percet hagytam üresen működni, hogy jó párás legyen. Közben a sütőt is bekapcsoltam 200 ºC-ra és előkészítettem két nagy tepsit, sütőpapírral felvértezve.

A megkelt tésztát hármasával a pároló tálcájára helyeztem és olyan 5-6 percig gőzöltem.

A félig főtt karikákat a tepsibe sorakoztattam, a felvert tojással lekentem és szezámmaggal megszórtam.

A forró sütőben olyan 15 perc alatt gyönyörű aranybarnára sültek.

Este 11-kor, True Blood közben, némi Philadelphiával, prosciuttoval és aszalt paradicsommal – egyszerűen fenséges volt!

Forrás: River Cottage Handbook No. 2 – Bread

Milyen a finom főzelék?

Közzétéve Szerző:
Válasz

finomfozelek1

Úgylátszik Flat-Cattel megint egyszerre csattogott az agyunk kereke, mert pont aznap, amikor meghirdette a retrománia mozgalmat, az én konyhámban is egy igazi menzaklasszikus készült. A közétkeztetés karmaiból eleddig szerencsésen kimenekített gyermekeim néztek is nagy szemekkel, hogy mi a csuda az a finomfőzelék, és értik ők, hogy szerintem finom, na de mi a neve….?!

A dolog apropója a nagy adag paszternák volt, ami a konyhámba érkezett. Valamilyen szerencsés véletlenből kifolyólag a helyi piacon több néni is fantáziát lát ebben a nagyszerű zöldségben, úgyhogy egyre több asztalon bukkan fel (a csicsóka és a birsalma mellett) – én meg persze lelkesen vásárolom.

A felkockázott zöldségeket próbaképpen a Tefal párolómban készítettem el, s utána csak összeforraltam a keményítővel és liszttel elkevert folyadékkal. Feltétként snidlinges kukoricapehelybe forgatott csirkemellcsíkok kerültek mellé. Szerintem méltó volt a nevéhez!

Finomfőzelék

300 g mirelit zöldborsó

300 g paszternák

300 g sárgarépa

6 dl tej

2 dl alaplé

3 ek keményítő

3 ek liszt

egy nagy csokor petrezselyem

só, bors

A répát és a paszternákot megpucoltam, majd kis kockákra vagdostam fel.

A kétféle zöldséget a párolókosarakba szórtam, a gép aljába vizet töltöttem és 35 percre állítottam. 15 perc elteltével a borsót is hozzáöntöttem.

Mikor a kütyü diszkrét csipogással jelezte a zöldségek elkészültét, kimértem a tejet és az alaplevet, majd a keményítő-liszt keveréket alaposan eldolgoztam benne. Szerencsére a gépecske annyira okos, hogy addig szépen melegen tartja nekem a zöldségeket, de nem főzi tovább.

Szóval mikor ezzel megvoltam, a zöldségeket egy nagyobb lábasba öntöttem, hozzákerült a behabart folyadék s némi só és bors is. Így főztem néhány percig, amíg elérte a kellő sűrűséget. Ekkor egy jó nagy csokor felszecskázott petrezselyemmel koronáztam meg a művet és a csirkemellcsíkokkal tálaltam.

A Tefal és az Essence Főzőiskola támogatásával

Egy újabb 5perces kenyér – mézzel és dióval

Közzétéve Szerző:
Válasz

dios_kenyer

Írtam már sokszor a kenyérsütésről. Hogy bizony rá kell szánni az időt, előre tervezni. Persze nem mindig alakul úgy a napom, ahogy azt előre kigondoltam, s a nép akkor is éhes és enni kér – nem kíváncsi a kifogásokra. Ráadásul tudtam, hogy a sütőm hamarosan nagyon elfoglalt lesz – egy szép darab őzcomb fog benne alacsony hőfokon süldögélni.

Az ír szódabikarbónás kenyér is egy jó megoldás, de ezt a mézes-diós változatot is régóta terveztem kipróbálni. Nem akarok ömlengeni, de valami fantasztikus az íze! Egyszerre édes és sós, puha és ropogós, fantasztikus ízharmónia.

Ráadásul két legyet ütöttem egy csapásra – a kenyérke a desszertet is helyettesítette, birsalmasajttal, pecorinóval és kéksajttal  kínáltam. De Philadelphiával és aszalt paradicsomdarabokkal is isteni – most is épp azt majszolom  És ami a legjobb az egészben: háromnegyed óra alatt friss kenyeret varázsolhatunk az asztalra!

Diós-mézes kenyér

200 g méz

200 g dió

350 g teljes kiőrlésű liszt

150 g finomliszt

10 g só

4 tk sütőpor (egy zacskó)

300 ml víz

A sütőt előmelegítettem 200ºC-ra.

Első lépésként a mézet kis lángon megmelegítettem, hogy teljesen folyós legyen. A dió felét egészen finomra daráltam, a másik felét pedig durvára vágtam.

A kétféle lisztet kimértem egy tálba és hozzákevertem a sütőport és a sót.

A lisztekhez öntöttem a diót, a mézet és a vizet, majd kézzel jó alaposan összegyúrtam. A tésztát két egyenlő részre osztottam és cipót formáztam belőlük. A tetejét keresztbe bevágtam, majd a forró sütőbe tolva 20-25 perc alatt készre sütöttem.

forrás: River Cottage Handbook No.3 – Bread

Karamellás karamell

Közzétéve Szerző:
Válasz

caramel_brulee

Figyelem! Aki már elkezdte az ünnepek előtti fogyókúráját és nem rendelkezik kellő önfegyelemmel, az jobban teszi, ha nem olvas tovább!

Aki régebb óta olvassa a blogot, gondolom már rájött, hogy nagyon szeretem a karamellt. Olyan igazi hívószóként működik – ha egy recept összetevői között meglátom, mindjárt megnő az elkészítés valószínűségének aránya.

Érdekes dolog ez egyébként, mert alapvetően nem vagyok édesszájú, aránylag kevés cukrot eszem. Mégis nagy kedvencem az a bizonyos dulce de leche – nos, ennél édesebb dolgot pedig igazán nehéz elképzelni. A minap meglepve észleltem, hogy a lejárat határán egyensúlyozva ücsörög egy a kamra polcán – persze sürgősen tenni kellett valamit, nehogy kárba menjen a drága kincs.

Mivel a Tefal gépecském remekül bevált gőzölésre, gondoltam kipróbálom, milyen benne elkészítve a karamellkrém. S ha már úgyis a brulée-re hajazott a dolog – egyszer élünk felkiáltással – egy vékony réteg roppanós karamell is került a tetejére.

Szottyos, szürke téli napokra kiváló antidepresszáns hatással bír :-)

Karamell-brulée

1 üveg dulce de leche

6 tojássárgája

1,5 dl tejszín

1 dl tej

csipet só

tetejére néhány evőkanálnyi cukor

A karamellkrémet egy tálba kanalaztam, hozzátettem a tojássárgákat, a tejet és a tejszínt, majd merülőmixerrel jó alaposan összedolgoztam.

6 kisebb felfújtformát (Ikeás, fehér) kivajaztam és a masszát egyenletesen elosztottam bennük.  Mindegyiket folpackba csomagoltam és a párolóba sorakoztattam őket. Vizet töltöttem a gép aljába és 30 percet gőzöltem.

Vitacuisine hiányában tepsibe állítanám őket (a folpack ilyenkor nem szükséges) forró vizet öntenék köré, és olyan 1 órát gőzölném a sütőben. Akkor jó, ha a széle már szilárdnak tűnik, de a közepe még remegős.

A Tefal és az Essence Főzőiskola támogatásával

Kamilla és citrom, de nem tea. Mi az ?

Közzétéve Szerző:
Válasz

kamilla_citrom_keksz

Akár preventíve, gyógyszerként is fogyaszthatjuk ezt a klassz kekszet – ami igazából egy shortbread. Hiszen a kamilla, a citrom és a mák is rendkívül előnyös tulajdonságokkal rendelkezik e téren. De legalábbis hivatkozási alapnak megteszi, hogy miért esszük már a harmadik szeletet belőle.

A triumvirátus már bizonyított egyszer s igazából azóta a citromhoz automatikusan kapcsolom a mákot.

Citromos-kamillás-mákos keksz

200 g vaj/növényi zsiradék

50 g nádcukor

225 g liszt

1 citrom reszelt héja

2 filter kamillatea

1-2 evőkanál mák, darálatlanul

kevés só

A puha vajat és a cukrot aprítógépbe raktam és néhány gombnyomással összedolgoztam. Beleöntöttem a filterekből a kamillateát a többi hozzávalóval együtt – a mák kivételével – és egynemű tésztává varázsoltam. Végül a mákot is belegyúrtam a masszába és egy sütőpapírral kibélelt tepsibe nyomkodtam.

180 fokosra előmelegített sütőben kb. 20 percig sültek. Még melegen feldaraboltam őket, ha kihűl, könnyebben törik, morzsálódik.

ötlet: www.stylishcuisine.com